(Reagálás Pető Péter: Egyszerlesz baloldal (NSZ.04.18.) írására, az újbaloldali hangra)

Kedves Péter – írni én is tudok. Persze, nem olyan jól, mint te, s jóval kevesebben is olvasnak – de attól az írás még írás marad. Karakter, vagy bitek a virtuális térben.

Mivel a baloldalról írsz, nem is kérhetem számon, hogy meg sem említed, hogy a Jobbik azért mégis csak a Fidesz radikálisabb kinövése, vagy azt a valószínűleg ok-okozati összefüggést, hogy ahol korábban jobboldali diktatúrák léteztek, ott a mai radikális tömegmozgalmak baloldaliak, míg nálunk ebben a jobb a jobb, a sikeresebb. Nem kívánok azzal foglalkozni, hogy azok az erÅ‘k lehetnek-e sikeresek, melyek „nem fogadják el a kilencvenes évek liberális konszenzusát”, vagy hogy a mai un. politikai baloldal kritikájának mértéke mennyire jogos vagy sem – bár máskor ez is érdekes lehet, hiszen sokszor az az érzésem, hogy ezek az erÅ‘k nagyobb pofonokat kapnak az „újbaloldaltól’, mint jobbról.

Ami már kényesebb téma, az a Jobbik GFG-szerű teljesítményének az elismerése, vagyis hogy egy politikai sikerességét az eredményessége minÅ‘síti. Mert valóban komoly terepmunkát végeztek, de amikor azt írod, hogy „A tapolcai kórház ügye maga a parabola.” – ezzel egyben a demagógiának engedsz utat. Parabolán te példabeszédet értesz – nekem azonban az egykori TV műsor jut inkább eszembe, melyre a korosztályod már nem is emlékezhet: a Parabola egy szatirikus műsor volt. Jelenkorunk szatírája, hogy a választókerület egy másik városában működÅ‘ kórház ellen lehet fellépnie egy olyan jelöltnek, aki önmagát kizárólag helyi ügyekkel foglalkozó egészségügyesnek tartja, aki eddig sem foglalkozott politikával, s ezután sem gondolja, hogy az lenne a dolga.

Ami a legfontosabb: „a baloldal nem tud áttörni, mert régi… mert nem lehet azonosulni vele”. A népszerűségi adatok ezt bizony jórészt igazolják. De könyörgöm, meddig akartok még errÅ‘l írni, kárhoztatva, hogy „a mainstream pártok ...működési alapja az a hit, hogy a politikát helyettesíti a jelenlét a nyilvánosságban„? Mivel személy szerint nem baloldali, hanem társadalmi gondnak tartom a jelenlegi helyzetet – már csak ezért sem várható, hogy egy magamfajta obsitos öregember feláljon a klaviatúrája mellÅ‘l, s megcsinálja azt a hiányzó baloldalt. Mert írni én is tudok. Nem olyan jól, de arról igen, hogyan építhetÅ‘ egy hálózat, ehhez hogyan teremthetÅ‘k meg az erÅ‘források, stb. De ez maximum a „jelenlét a nyilvánosságban”. De tÅ‘lem hiába várná bárki, hogy létrehozzam az „új baloldalt” – ezt nektek kell.

Horváth György