Minél hamarabb látni akartam a kérdéseket. Próbáltam felülemelkedni a vágyon, legyűrni a szenvedélyt, és kibírni valahogy, amíg kihozza a levelet a Posta. De a mohóságom erősebbnek bizonyult, legyőzött a kíváncsiság. Felmentem a kormany.hu-ra – isten lássa lelkemet, ritkán teszek ilyet. De most okom volt rá, mert híre jött, hogy minden magyarok miniszterelnöke konzultálni kíván velem. Érdekli a véleményem, olyannyira, hogy még a döntéseiben is befolyásolja.

Több tiszteletet nekem.

Már-már nekiveselkedtem volna a kérdéseknek, ám előtte egy kedves, udvarias megszólításba ütközött a tekintetem.

„Tisztelt Magyar Polgár!
Mi, magyarok 2010-ben úgy határoztunk, hogy minden fontos kérdést megbeszélünk egymással, mielőtt döntéseket hozunk.”

Jól van öreg, beszéljük meg ezt is. Ha már semmi mást nem beszéltünk meg az elmúlt években, legalább most és ezt.

Velem ti nem határoztatok arról, sem 2010-ben, sem soha máskor, hogy lenyúljátok a magán-nyugdíjpénztárakban tartott megtakarításokat. Hogy szétosztjátok a földeket, a trafikokat, a kaszinókat a csókosaitoknak, bedöntitek a forintot. Nem volt szó arról, hogy a gyerekeitek a saját lábukon fognak állni. Hogy lebontjátok a jogállamot, megszálljátok ügyészséget, a bíróságot, a költségvetési tanácsot, és évi 80 milliárd forintért nézhetetlen hazugsággyárrá alakítjátok a közmédiát.

Olcsó államot ígértetek, ehelyett minden eddigi kormánynál többet költötök miniszterekre, államtitkárokra, helyettes államtitkárokra, miniszteri biztosokra, kancellárokra, megbízottakra, minden rendű és rangú csicskásokra. Mi, magyarok, nem határoztunk arról, hogy pénzt vesztek el az oktatástól, az egészségügytől, a kultúrától. Hogy számolatlanul építitek a stadionokat, amelyekben foci még nyomokban sem található, legföljebb az általad szétköpködött szotyola-héj. Nem állapodtunk meg arról, hogy szabadságharcot vívtok a nevünkben. Összevesztek mindenkivel, akivel eddig jóban voltunk, régi-új barátokat kerestek a mesés keleten, mintha nem volna e derék despoták nélkül is épp elég bajunk.

Nem állapodtunk meg abban sem, hogy egy múltba néző, árvalányhajas, koszlott, leharcolt országot hagytok a gyerekeinkre. Akik persze nem kérnek ebből, és aki csak teheti közülük, már a messzi távolból figyeli a kormányzásnak csúfolt ámokfutásotokat. Nem volt szó arról, hogy visszaviszitek Magyarországot a középkorba, és egy bezárkózó, minden idegenben ellenséget látó, önmagától is undorodó országot építetek. Mikor állapodtunk meg arról, hogy átírjátok a múltat? Hogy elhazudjátok a jelent és ellopjátok a jövőt. Ki és mikor bízott meg benneteket azzal, hogy csókosaitok betegre keressék magukat? Mikor beszéltünk a tízéves kisfiúnak vásárolt budai öröklakásról? A Pasa Parki ingatlanok naponta növekvő négyzetmétereiről? A külügyminiszternek csúfolt futsall sztár 167 millió forintos kis kulipintyójáról? (Ahol, méltó módon tudja fogadni a külföldi kollégáit.)

Nem állapodtunk meg semmiben, és azt sem tartottátok be. Ez az igazság, minden más mellébeszélés, maszatolás.

Magyarul: HAZUGSÁG!

Emlékszel még, mit mondott 2010-ben, néhány héttel a választások előtt egy Abonyban tartott lakossági fórumon pártod alelnöke, Pokorni Zoltán?
„Mindenkinek meg kell értenie, hogy ha kormányra kerülünk, nincs több lopás. Annak, aki először belenyúl a kasszába le lesz vágva a keze”.. Rég volt, igaz se volt.

És most, bocs: mi is lenne az a 12 kérdés, amelyekről konzultálni szeretnél velünk?

A cikk eredetije a Nolblogon jelent meg.