Ha már a vezér megszólalt egy konferencián, akkor természetesen a házelnök sem maradhat csendben. Holott valószínűleg a Fidesznek fűződne ahhoz a legégetőbb érdeke, hogy csendben maradjon. Nem csak a Parlamentben rendezett konferencián, hanem általában. Ehelyett kamera elé delegálták.

Az MTI közleménye szerint legalább is megszólaltatták az M1 egyik műsorában. Az igen objektív, elfogulatlan és az ellenzéket is kiegyenlítetten mutató királyi TV-ben. A plafon meg repedezik az előző mondattól. Mert akkor, amikor a Parlamentben úgy szerveznek konferenciát, hogy „elfelejtik” az ellenzék arányos létszámú meghívását, egy igazi közszolgálati TV-nek illene ezt a csorbát némileg köszörülgetni. Morális, illetve sajtóetikai okokból. Amikor erre kísérletet sem tesznek, akkor mindennél világosabban jelzik, hogy kormánypárti szócsövek. Nem több, de kevesebb sem. De maradjunk Kövér László fellépésénél, illetve az arról kiadott köz- szövegnél.

Mindjárt a felvezetésből megtudhatjuk, hogy a házelnök „illuzórikusnak ítélte a rendszerváltozással és az uniós csatlakozással szemben támasztott hazai várakozásokat”. Amiben különben igaza van. Amennyire vissza tudok emlékezni, sok olyan, bullshit-osztályú, lózungot végiggörgettek a politikusok, amitől kiérdemelték volna a nagy Scarabeus-díj arany fokozatát. Ha lenne ilyen hazánkban, és akkor, ha a szellemi trágya-görgetésre is kiosztható lenne. Kövér László tehát az alapgondolatot illetően nem mondott jelentősebb valótlanságot. A saját helyzete az, ami nevetségessé teszi ezt a kijelentést. A rendszerváltás idején ugyanis ő sem a Fidesz-mentes övezet polgára volt. Annyira nem, hogy az első országgyűlésben is már képviselő volt. Tehát akkor és ott aktív politikai szereppel bírt. Ahogy politikus volt az uniós csatlakozás idején is. Aminek külön pikantériája, hogy az első Orbán-kormány kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Ezt követően mintegy elhatárolódni az egésztől, több mint vicces.

De nem csak ezért lett volna érdemesebb, ha a Parlament komcsizási felelőse befogja a mikrofont, amikor belebeszél. Mondott ő ugyanis olyasmit is, hogy szerinte „van miről számot vetni, az elmúlt 25 évet levezénylő politikai elitnek van tartozása az emberek felé”. S ebben megint fején találta a szöget. Az is huncut, aki ebben nem ad neki igazat. A probléma csak az, hogy a kedves vezetője korábban, a maga aktuális gyurcsányozásával olyan hangulat megteremtését célozta meg, ami szerint a Fidesz nem tehet semmiről. De legalább is a „Fidesz a legkevésbé felelős”. Nos, ez igen érdekes felvetés a körülmények tükrében. A rendszerváltáskor ugyanis egy kifejezetten jobboldalinak beállított kormány alakult. Olyan, amelynek hangadó pártja egy MDF nevű formáció volt. Ha még emlékszik rá valaki.

Ez nem csak azért érdekes, mert annak a kormánynak az utolsó miniszterelnöke, Boross Péter az utóbbi időben gyakran mutatkozik Orbán Viktor társaságában. Azért is érdemes erről megemlékezni, mert Antall Józsefre maga Orbán Viktor is gyakran hivatkozik irányfénye gyanánt. No meg arra is emlékezhetünk, hogy Orbán Viktor első önálló kormányalakítása során abból a kormányból mind az MDF-et, mind a kisgazdákat begyűjtötte koalíciós társnak. Így nyugodtan tekinthetjük már a rendszerváltó kormányt is egyfajta pre-fideszes nyomulásnak. Még akkor is, ha akkortájt Orbán Viktor még inkább ellenzékben ült, és az ott helyet foglaló második legerősebb párt, az SZDSZ kegyeit kereste. Majd a következő ciklusban nem, de azt követően Orbán Viktor immár a Fidesz nevében léphetett hordóra. S most is már a második ciklusban gazdagítja kiszólásaival a politikai folklórt. S a közmegbízásokkal a haverokat.

Ami azt jelenti, hogy gyakorlatilag kilenc év tisztán Orbán Viktoré volt az elmúlt időszakban, amihez nyugodtan hozzá lehet számolni az első négy évet. A jobboldal tehát eddig mintegy a felét uralta az elmúlt negyed századnak. S ennek nagyobbik részében a Fidesz volt hatalmon. Amikor tehát Kövér arról fecseg, hogy a Fidesz, illetve a jobboldal sehol nem volt, akkor erősen lebeszélendő lenne egy hétvégi bevásárlásról is. A számokkal ugyanis erősen haragban lehet. Még tiszta szerencse, hogy házelnökként nem neki kell összeszámolni a gombnyomogatási teljesítést. Ki tudja, milyen számok jönnének ki.

Amitől persze még teljesen igaza lehet Kövérnek, hogy a politikai elitnek volna miről számot adni. Ebben az esetben például a folyamatosan országgyűlési, illetve kormányzati széket koptató Kövér László el is indulhat a pénztárhoz.