Előre bocsájtom, egy ilyen elemzés nem fér el egy olvasásban emészthető mennyiségű karakteren, ezért két részben közlöm.

Megfogadtam a saját tanácsomat. Évek óta hajtogatom, hogy az nem politika, hogy xy. mit mondott zw-re és megfordítva. Az sem, hogy ki hány milliárdot lopott vagy fogadott el bizonyos szolgálatok fejében. Az bűnügy, és a rendőrségi hírek között lenne a helye. Sőt, az ún. „erkölcsi kilengések” se nagyon érdekelnek – ezek az érintettekkel együtt élőkre tartoznak. Ha az illető különben a nyilvánosság előtt nem lihegő imádója a család „szentségének”, az ő dolga, miben-kiben leli örömét. Bár azt azért elvárom, hogy a romantikus randik költségét a saját zsebéből fizesse, ne titokzatos küldetésekre hivatkozva szórja el három nap alatt a közös pénzünkből egy minimálbéres kb. 9 havi teljes jövedelmét. (Ínségmunkások nagyjából másfél évi bevételét.) Mindez azonban NEM POLITIKA. A politika komoly és fontos dolog: arról kell szólnia, hogy egy-egy, nagyjából azonos nézeten lévő csoport (párt), milyen módon képzeli el közösségünk ügyeinek vitelét.

Azért is méltatlankodtam sokszor, hogy az írástudók lesajnálva, gyakran megvetően nyilatkoznak meg egy-egy pártról, annak tevékenységéről, ahelyett, hogy keményen bírálnák a nekik nem tetsző ügyeket, konkrétan elmondanák mivel mi a baj, vagy miben mi az egyetértésre, esetleg megfontolásra méltó. „Nincs programjuk” – olvashatjuk, hallhatjuk akár naponta többször is, főként a jelenlegi ellenzéki pártokról. Jelentem, van és a neten könnyen hozzáférhető. Sőt, CSAK az ellenzéki pártoknak van ilyesmijük. A nagyobbakét végignéztem, de nem ígérem, hogy valamennyi tapasztalatomat megosztom ebben az írásban. Egyrészt akkor nagyjából egy kisregénnyi terjedelemre lenne szükségem, másrészt bevallom: a kutakodásom sem volt minden részletre kiterjedően alapos. (Így is elmolyoltam a böngészéssel vagy 8 óra hosszat.)

És akkor egy kiállás (vagy coming out, ha úgy jobban tetszik). Nem vagyok független, mindig is a magam értékei szerint bíráltam, dicsértem, választottam párt, lakóhelyet, munkahelyet. Befolyásoltak ebben gyerekkori élményem, környezetem, a családból hozott szokások, az iskolákban, munkahelyeken szerzett ismereteim, tapasztalataim, az olvasottak, látottak, hallottak stb. Sőt, időnként a saját érdekeim is. Mivel pedig a politikát komolyan veszem, úgy vélem, hogy a plurális, többpártrendszerű demokrácia körülményei között élhet az ember a legméltóbban akkor is, ha gazdag, akkor is, ha szegény. Ugyanez miatt tartom kötelességemnek, hogy ezért tegyem is, ami tőlem telik. Tőlem annyi telik, hogy párttagsággal is vállaljam az elveimet. Mivel magamat ateista, liberális szocialistának tartom, ezért a két nagyobb ellenzéki párt programjaival nem foglalkozom, bizonyára akad, aki nálam elfogulatlanabb szemmel vesézi ki e programok számos vitatható elemét. Csak könyörgöm, ne az „ingyen vízzel” kezdjék, ez sem az MSZP, sem a DK programjában nem szerepel, sőt egyik pártelnök sem mondott ilyesmit. Csupán annyit említett egyikük, hogy mindenkinek (gazdagnak is) ingyen kellene biztosítani annyi vizet és energiát, ami elég a napi ivásra, főzésre, mosdásra, mosásra, meg téli estéken is el lehet egy könyvet olvasni, meg lehet nézni a tévét.

Ahogyan már említettem, a kormányzó pártoknak nincs programjuk, ahogyan a jelenlegi kormányfő még a tavalyi választások előtt büszkélkedett ezzel. A KDNP 76 pontba fogalmazott Alapelveiből azt gondolná az ember, hogy következtethet valamiféle cselekvési tervre. Bár tény, hogy nemcsak az alapelveken, hanem a pártprogramokon is dőreség lenne számon kérni mindennapi konkrétumokat, azért az igen sovány, hogy: „A kereszténydemokraták tudatában vannak annak, hogy a társadalmi folyamatok befolyásolása csak megfelelő politikai hatalom birtokában lehetséges, de fellépnek az öncélú hatalomra való törekvés ellen.” (14. pont) Tessék mondani, az öncélú hatalom az milyen? Ennél már csak a 19. pont az érdekesebb, amely a KDNP néppárt jellegéről értekezik. Nocsak, van itt egy egész népnyi párt – vagy pártnyi nép – csak mi nem tudunk erről? Tévedés: a néppárt attól néppárt, hogy nem osztály, vagy rétegérdekeket képvisel, hanem: „Olyan gazdasági-társadalmi szerkezet és viszonyok megvalósítására törekszik, amelyek kedvező feltételeket teremtenek minden ember, emberi közösség, társadalmi réteg és foglalkozási ág számára céljaik megvalósítására.” Ha vallásos volnék, azt mondanám, az isten mentsen meg attól, aki mindenkinek „jót” akar. De mivel nem vagyok vallásos, kérem, mindenki vegye elő a józan eszét, és gondolja végig: olyan nincs, hogy mindenkinek jót teszünk. Ami az egyik csoportnak előnyös – pl. az egykulcsos szja – az a másik csoportnak akkor is hátrányos lenne, ha nem szüntették volna meg az adójóváírást, mert a közös pénzért kapható szolgáltatásokat (oktatás, eü stb.) kellett megkurtítani, hogy több pénz maradjon a jobban keresők zsebében.

Egyébként a 76 pont szinte mindegyikére lehetne bólogatni, ha. Ha az ember nem tapasztalná, miközben az Alapelvekben elítél a párt „…minden világnézeti vagy vallási alapon történő megkülönböztetést” (18. pont), politikusai napi megszólalásai teli vannak az istenhívők „erkölcsi” felsőbbrendűségének sulykolásával, a más vallásúak, illetve ateisták folyamatos szidalmazásával. Lehet, hogy ezért nincs program? Lehet, hogy azt komolyan kellene venni, az Alapelveket meg úgyse olvassa senki?

A Fidesz következetes. Honlapján nem szerepel „programunk” feliratú fülecske. A keresőbe beírva a „program” kifejezést, néhány lokális hír ugrik fel integrált területi programról, a pénzügyi kultúra fejlesztésének programjáról stb. Elsőként a jelenlegi miniszterelnök május 6-ai beszéde, amit a parlamentben mondott el a független magyar országgyűlés megalakulásának 25. évfordulóján. Nem irigylem a fidesznyikeket. Elég nehéz lehet kitalálni, hogy merre, hány méter a kormányfő nem mindig hm… követhető logikájú megszólalásaiból. Bár előnye a módszernek, hogy már a fene se tudja követni, hogy éppen hol tartanak. Egyetlen útmutatást tartanak be kőkeményen. Azt, hogy a magyar – legalábbis a fideszes része – politikailag inkorrekt.

A Jobbik igen komolyan veszi magát, ideje tehát, hogy mi is komolyan vegyük. Nemhogy programjuk van, hanem egymásra épülő programrendszerük! Van 3 témában kiemelt tervezet: a Nemzetek Európája, a 60 lépés programja, amelynek megvalósítása után neki lehet gyürkőzni a Hét vezér programjának. Bocsi, vagy mégsem. A Nemzetek Európájá-ba kattintva a párt 2014-es eus-szavazásának rövid propaganda anyaga és videón maga Morvai Krisztina látható-hallható. Ezen kívül 23 szakterületet részletező program található, az ifjúságtól a turisztikán át a honvédelemig. Egyébként a 23 szakpolitikai elképzelés legtöbbjéhez videó csatlakozik, ahol a rövid, 4-5 mondatos leírást valamelyik jobbikos politikus élőszóban is megismétli. Bevallom, ezeket nem hallgattam meg, gyorsabban olvasok. A 60 lépés ugyancsak 6 aktualitást tartalmaz, mindegyikhez 10-10 mondatban a tennivalók. Ahogy kivettem, ezek lennének az első intézkedések. Azért érdemes megnézni, mit tart a legsürgetőbb megoldandónak a párt. Első helyen a földvédelmet. Na, itt már vannak gondok: a tíz teendőből pár megvan már, nem kell biciklizni, pl. a „… korlátozzuk az egy család vagy jogi személy által birtokolható földterület nagyságát” (7.p.). De az „…elszámoltatjuk a zöldbárókat…” (5.p.), meg a zsebszerződések felszámolása, sem újdonság. Szívós népek lehetnek ezek a zöldbárók, hogy 25 éve nem bír velük a „magyar”. A 6. pontban az állami földek tartós használatba adása a családi gazdálkodóknak sem ismeretlen, öt éve zajlik, úgyhogy igyekezni kell jobbikosok, hogy maradjon még valamicske csíkos zászlójú műkörmösöknek, meg bádogosoknak is.

A témakörben viszont igen komoly fenyegetés, hogy a földmoratórium megtartása érdekében „módosítjuk az uniós csatlakozási szerződésünket”. És ha a másik fél nem hagyja? Merthogy az is az EU egyik alapja, hogy a föld termelőeszköz, és ez, meg a munkaerő, a kultúra és még egy csomó jó dolog SZABADON, vám és korlátozás nélkül áramolhat az Unióban. A 10. válasz még rettenetesebb. „Visszaszerezzük az ingatlanfejlesztések formájában idegen kézbe került földeket.” Tudni kéne, hogy mi az az „idegen kéz”? Aki nem magyar állampolgár? Vagy nem európai? Vagy külföldi származású (ej, ej, Kriza Ákos reszkethet az itteni házáért)? Csak magánember lehet, vagy esetleg cég is a kitagadott? Visszavesszük a Mercedes kecskeméti földjét? És mi lesz a fejlesztéssel? Vegye a hátára a szállodát, gyárat, akármit, vigye, ahová akarja? Csak korábban külterületként, szántóként létezett földekről van-e szó, vagy minden talpalatnyi talajról?

A Kiút a devizacsapdából 10 válaszát olvasva, csak azt tudom ajánlani mindenkinek, akinek van némi megtakarított pénze, hogy azonnal váltsa dollárra, euróra, bármire, mert a 320 forintos euró, meg a 260 forintos svájci frank csak szép álom marad, ha tényleg többséget kap ez a csapat. Ja, és ne tegye bankba, hivatalos befektetésbe, inkább tartsa a párnája alatt! A 10. pontot olvasva mosolyodtam csak el, na, nem jókedvemben. Hogyaszondja: „A fedezet értékéhez arányosítva maximalizálnánk a hiteltartozások törvényileg engedélyezett mértékét.” De korán, nem olvastam figyelmesen, azt hittem, hogy a hitelek mértékéről van szó. Ez meg volt már: valaha az OTP legfeljebb 10 vagy 20 ezer forint személyi kölcsönt adhatott, de volt egy kivételezett réteg, amelyik akár 50 ezret is kaphatott. De nem, a helyzet rosszabb. A HITELTARTOZÁSOKAT maximalizálnák. Vagyis, ha vettél egy 20 milliós házat, amelyhez felvettél 10 millió kölcsönt, esetleg vissza is fizetted, akkor kuss. De ha vettél egy 5 milliós autót, önrész nélkül, akkor a mondjuk 6 éves autód érhet úgy 1 milliót. Tehát, akármennyit fizettél vagy nem fizettél eddig meg a hitelből, 1 millióval tartozol. Ügyes.