A Fenntartható rezsicsökkentés 1. pontja érdekes: „Fenntartjuk a rezsicsökkentés jelenlegi szintjét.” Ezek szerint minden évben 5-10%-kal csökkentik a rezsit, a tüzifát is beleértve (2.p.). Ez elég neccesnek látszik, így pár év alatt elfogy a csökkenthető rezsi, aztán miben versenyeznek? Bár lehet, hogy nem a rezsicsökkentés, hanem a rezsi szintjét akarják tartani. A közművek fejlesztését meg miből akarják megoldani? Na miből? Hát persze, hogy „uniós forrásból”. Miután államosították a közüzemeket, módosítják az uniós szerződést, hogy továbbra is megtilthassák a föld „idegen kezekbe” jutását, sőt a későbbi programpontokban az uniós csatlakozási szerződés újratárgyalását és az EU-tagságról való újbóli népszavazást is belengetik, természetes, hogy az uniós források nem apadnak el. Ja, hogy a dolog még szebb legyen, a hatodik, az Adósságszolgálat címet viselő csomag tíz válaszából három az „újratárgyalást”, négy az adósság elengedéssel való csökkentését tárgyalja.

Kettő a pártban jól felismerhető paranoia kivetülése, hogyaszondja: „Azonosítjuk a hitelező kormányokat, magánhitelezőket és szervezeteket.” (2.p.) Felhívnám a figyelmet, hogy államokat többnyire államkötvények kibocsátásával hiteleznek, ergo több millióan lehetnek az érintettek. (Persze van más forma is, pl. hitelben építenek, adnak el ezt-azt, Paksot, miegymást, de a likviditást többnyire kötvény kibocsátásával teremtik meg az államok.) Csaxólok, én két ilyen személyt is ismerek, ne fáradjanak. Ráadásul az államkötvényeknek is van piacuk, adják-veszik azokat, úgyhogy szaladgálhatnak egy darabig, amíg mindenkit megtalálnak. Arra meg igen kíváncsi leszek, amikor a potenciális hitelezők egymás sarkát tapossák, hogy kedvezőbb feltételekkel újabb kölcsönt kínáljanak annak, aki előzőleg lesírta a korábbi hitele egy részét. (10. p.)

Két blokk maradt, 10-10 lépéssel. Háát, ezekhez gyomor kell. Mármint az olyannak, aki nem szereti az émelyítő cukormázzal leöntött műanyag tortát, akkor sem, ha a csokoládét idézően barna a színe. Némiképpen össze is függenek a Népesedési fordulat és a Magyar-cigány együttélés fejezetekben található megoldási ajánlatok. Sőt, a gyermek ellátásához szükséges cikkek áfájának csökkentésével akár egyet is lehetne érteni, ha az ember nem lenne gyanakvó. Mert lelki szemei előtt megjelennek az 52-es méretű kosztümök, öltönyök, mint „gyermekruhák”, az „élelmes” vállalkozóknak köszönhetően. Viszont, ha méretre menne az áfa, akkor a 16 éves gimnazista gyerekemnek már nem vehetek kedvezményes áfájú 42-es cipőt? A kajáról nem is beszélve: a tej pl. gyermekétek, a párizsi meg nem? Az amúgy is szabadárú zöldséget, meg gyümölcsöt hová sorolnánk? Vagy ki lenne utalva, hogy ennyit vehetsz a gyereknek olcsóbban, a többi rendes áfás? És ha eleszem a gyerek elől az olcsóbb spenótot, mert úgyse szereti? (Úgy tudom hasonlóval baloldali pártok is kacérkodnak, azzal sem értek egyet. Azzal értek egyet, hogy mindenki kapja meg a munkája értékét, akkor majd ki tudja fizetni az áfát is.) Egyébként is a családok döntő többsége a gyerekruhát bababörzéken szerzi be, vagy ismerősi körből örökli, a legszegényebbek meg „szeretetcsomagokból” jutnak hozzá, (a kínai piacokról nem is beszélve). Úgyhogy ez az intézkedés legfeljebb arra jó, hogy lehessen valakiből „áfa-biztos”, aki ezen a címen magas fizetést, meg drága kiszolgáló személyzetet kap, amit természetesen a közös pénzünkből fizetünk.

Az államilag támogatott szociális bérlakás építés és vásárlás(?)is jól hangzana, ha nem éltünk volna 1990 előtt. Amikor is csak ilyen volt, de az „osztás” természetének megfelelően a legjobb helyeken szinte kizárólag a jó helyzetben lévő, a pártállamnak fontos emberek jutottak lakáshoz, a többi meg várhatott évtizedekig, amíg egy lakótelepen emberi körülmények közé jutott. Mivel az alacsonyan tartott lakbérek nem fedezték a lakások, házak fenntartását, az évek során legatyásodtak az ingatlanok. Tudják-e a program megfogalmazói (és hasonló célok a baloldali pártoknál is szerepelnek), hogy ma Magyarországon egy lakás négyzetméteréért legalább 400 forint bért kellene kérni, hogy a ház fenntartására, és felújítására is maradjon? Az amortizációról nem is beszélve. Ez egy 50 nm-es lakásnál 20 ezer forint (+ 30 ezer rezsi), amivel a tényleg szegény sorban élő, esetleg gyermeket nevelő minimálbéres fiatal nincs nagyon kisegítve, az ennél is rosszabb helyzetben lévők meg nem is álmodhatnak ilyesmiről, akkor sem, ha esetleg lenne elegendő pénz annyi ilyen lakás építésére, hogy mindenkinek jusson. És mi van a már pária szintű, vidéki szegényekkel? Ugyanitt a 7-es pontban szigorítanák az abortuszt, az 5-ösben meg csak 18 éven felülieknek járna a családi pótlék. (Gondolom 18 éven felüli szülőkről van szó.) A kiskorúak meg úgy jártak, ha olyan hülyék, hogy megszülik a gyereket.

Na, erről ugyan nem szól a program, a Magyar-cigány együttélés fejezet viszont egészen rémisztő jövőt vázol. Mert az olyan semmitmondó meghatározások mellett, mint az „Értelmes belföldi és nemzetközi vitát indítunk a cigányság helyzetéről.” (2.p.) csaknem minden pontban a „felszámoljuk, megszüntetjük, visszaszorítjuk” ige utal a teendők mikéntjére. A 9. pont nagyon jól belátható perspektívát fest: „A munkára képes, de dolgozni nem akaró emberektől mindenféle társadalmi juttatást megvonunk.” Itt már, nyilván a pc jegyében, nem szerepel a cigány kifejezés, úgyhogy minden munkanélküli felkészülhet. Vajon hogyan állapítják meg, hogy valaki „nem akar” dolgozni, vagy csak nem talál munkahelyet? Elég, ha az illető bólogat, hogy „de, szívesen dolgoznék”, vagy igazoltatni is kell a szándékot?

Mondjuk az állástalan tanár nem akar dolgozni, ha morog az értelmetlen árok-kapirgálás miatt, persze az ínségmunkásoknak járó bérért? Vagy a hegedűs, aki félti legfontosabb munkaeszköze, a keze épségét a kőtöréstől? Vagy a forgácsoló szakmunkás, aki azon aggódik, például egy erdőtelepítésen, hogy elfelejti azt is, amit addig tanult, és esetleg be se tudja kapcsolni azt a gépet, amit az isteni szerencsével megszerzendő új munkahelyén mutatnak neki? A közmunka, még ha így is hívják a kényszermunkát, és ha átmenetileg segít is az érintetten, egyetlen dologra jó. (Főképp, hogy az ínségmunkás bére alacsonyabb, mint a hivatalos minimálbér, jogai szabadságra, táppénzre, stb-re meg nincsenek.) Arra, hogy a még meglévő normális állásokban is eluralkodjanak a rabszolgatartó viszonyok. A Jobbik részletes programjába hangsúlyosan bekerült a legnagyobb szívfájdalmamra éppen egy baloldali kormány által kitalált lózung, a „segélyért munkát.” Holott munkáért munkabér járna, nem segély…

Köszönöm annak, aki eljutott az itt szokásos terjedelemnél hosszabb írásban idáig. De talán ez is demonstrálja, hogy bizony nehéz a tények alapján vitatkozni, mérlegelni. És még ez a hosszú összefoglaló sem teljes, hiszen gyakorlatilag egyetlen párt mondanivalóját tekinti át, azt is csak egy nyilvánosan hozzáférhető program egyik részletéből. Hiszen a Hét vezér tervről, ami a 60 lépést követné, szó sem esett. Érintőlegesen: ez inkább szakpolitikai elképzeléseket vázol, a bányászat újranyitásától az egészségturizmus fejlesztéséig. Mondjuk jellemző, hogy a hét vezér közé nem fért be az oktatás, bár az infokommunikáció, a vízgazdálkodás, az élelmiszer termelés fejlesztése, az otthonteremtés, energiabiztonság igen. De hogy mindezekhez hogy ad energiát egy kényszermunkatábor lakossága, arról szó sem esik. Pontosabban: a Hét vezér körébe ugyan nem került be az oktatás, de a párt 2014-es választásokra készült 84 oldalas programjában az 59. oldaltól olvashatók az elképzelések. Például az ingyenes felsőoktatásról, amelynek körét viszont visszavágnák, állítólag a minőség emelése érdekében.

A Jobbik rövidebb és hosszabb programját átböngészve egy fontos következtetés adódik. Bár a párt a részletes választási programjában erőteljesen bírálja a Fidesz intézkedéseit, e bírálatok alapja főként az, hogy tulajdonképpen jók a jelenlegi kormány elképzelései, csak nem elég kényszerítő a megvalósításuk. Úgy, hogy aki a Fideszből kiábrándulva úgy gondolja, hogy jöjjenek a „tiszták”, akik még nem voltak hatalmon, azok számítsanak arra: a 2010 óta történtek hardcore változatára szavaznak.