Tanulságos dolog történt kedden reggel az Országgyűlésben. Kósa Lajos, a Fidesz alelnöke és egyúttal az Országgyűlés honvédelmi és rendészeti bizottságának elnöke megint megengedett magának egy otrombaságot: lenácizta a baloldalt, külön is az Együttet mint pártot, amiért megrongálják a kormány bevándorlóellenes plakátjait, s a plakátrongálást a náci könyvégetéssel emlegette egy lapon.Talán felesleges megemlíteni, hogy a nácik zsidó szerzők könyveit égették, mégpedig azért, mert a szerzők zsidók voltak, míg a plakátok megrongálói a kormány plakátjait azok idegengyűlölő üzenete miatt rongálják, szaggatják. Ezt összemosni olyan hamisítás, amelyre csak gazember lehet képes.Ezt azonban nyilvánvalóan e jegyzet minden olvasója ugyanúgy tudja, mint én. Kósa és párttársai verbális gazemberségeinek se szeri, se száma, felemlegetésük már régen nem okoz intellektuális izgalmat.

Amiért a dolgot szóba hozom, az más. Elhangzott Kósa felszólalása napirend előtt, az ellenzék pedig nem tett semmit. Nem tudom, mennyien voltak jelen a demokratikus pártok képviselőim közül. Az MSZP-ből Hiller István, az LMP részéről Schiffer András vett részt a napirend előtti felszólalásokban – talán ott voltak a teremben, s talán volt ott még néhány MSZP-s képviselő. (A kisebb pártok függetlenjei aligha.) Mi történik ilyenkor egy normális parlamentben, ahol magára adó ellenzék van? Kivonulnak, mint az SZDSZ, az MSZP és a Fidesz képviselői, amikor az első ciklusban Jeszenszky Géza minősíthetetlen választ adott Bossányi Katalin interpellációjára.Majd utána a folyosón sajtótájékoztatót tartanak, és megbélyegzik a kormánypárti politikus eljárását. Esetleg ügyrendi felszólalással próbálkoznak, és a napirend elfogadása után, ha az ülésvezető elnök szót ad, az ülésen bélyegzik meg a kormánypárti politikust. A mai parlamenti ellenzék azonban nem csinált semmit. Eszükbe sem jutott kivonulni vagy másképp tiltakozni. Egyedül Pápa Levente, az első helyen megtámadott Együtt alelnöke, maga nem képviselő tett utólag egy –szerintem elhibázott – nyilatkozatot, amelyben bagatellizálta Kósa felszólalását.

A napirend előtti felszólalások utána demokratikus pártok képviselői részt vettek a napirenden szereplő törvényjavaslatok vitájában. A szocialista Harangozó Tamás a hadigondozási törvénymódosítás, az LMP-s Schiffer András az új közbeszerzési törvény, Hiller István a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről szóló törvénymódosítás vitájában mondott fontos, figyelemre méltó beszédet. Ez rendben lenne, de reggel mégis csak botrányos dolog történt az Országgyűlésben,a baloldali ellenzéket általában, és azon belül is az Együttet vérlázító módon támadta meg a hatalmon levő párt egyik vezetőpolitikusa, a demokratikus pártok pedig úgy viselkedtek, mintha nem történt volna semmi.

Két dolog következik ebből. Az egyik: a demokratikus pártok politikusaiból teljesen kiveszett az egymás iránti szolidaritás. Azt hiszik, ha az egyik, ráadásul kicsiny pártra, versenytársra irányul közvetlenül a támadás, a többieknek ezzel nem kell foglalkozniuk. Ez rendszeresen tapasztalható, most azonban különösen szembetűnő volt. A másik:a mai parlamenti ellenzéknek már egyáltalán nincs tartása. Azt csinálhat vele a Fidesz, amit csak akar.

És még egy fontos tanulság. A tavalyi választások után sokakban felmerült a kérdés: egyáltalán szabad-e beülni a Fidesz parlamentjébe. A demokratikus pártok úgy döntöttek: átveszik a megszerzett mandátumokat,beülnek a parlamentbe. Ennek viszont következményei vannak. Amikor én még képviselő voltam az SZDSZ-frakcióban, nálunk is és az MSZP-frakcióban az volt a szabály, hogy a frakcióvezetés egy tagja mindig jelen volt az ülésteremben. Ha bármi történik,lépni kell tudni. A politikailag különösen jelentős napirend előtti felszólalások, interpellációk és azonnali kérdések időszakában sokaknak kell jelen lenni az ülésen. Manapság ez nem így van. Mivel a függetlenek ezekben az időszakokban nem kaphatnak szót, a DK, az Együtt, a PM képviselői egyáltalán nincsenek jelen (legfeljebb az interpellációk idején, amikor szavazni is kell), és ilyen helyzetben politikai lépéseket sem tehetnek.Néhány jelen levő MSZP-s képviselő kivonulása egy ilyen konfliktushelyzetben nevetséges volna, ezért fel sem merül. A demokratikus pártok képviselőinek – a szocialistáknak is, és a kis pártok képviselőinek is – szembe kellene nézni azzal, hogy ez a gyakorlat így nem folytatható.

Bauer Tamás