Na, kérem. Lesz nekünk ez a Paks II. aminek gazdasági háttere tokkal-vonóval titkosítva van úgy kb. addig, amíg az unokáink rá nem eszmélnek: ők is rendesen át lettek cseszve.

Akad ugyanis a hasznosságát bizonyító kormányzati – amúgy teljesen szakmaiatlan, éppen úgy, ahogy a ’24-es olimpia nyereségességét bizonyító feasibility study – érvelésnek egy felettébb vaskos cáfolata egy bizonyos Felsmann Balázs elemzésében, aki – természetesen – egy fizetett bolsilibsi amatőr, és csak valami félreértés folytán volt energetikai szakállamtitkár.

A kormány ugyan a számításait elküldte Brüsszelnek, de az nem nyilvános, a mostani elemzésnek viszont épp az adja a jelentőségét, hogy látni lehet, mit hoz a jövő, ha Paks II. valóban megépül. A kormányzati kommunikáció arra épít, azért erőltetik az egész projektet, mert ezzel „olcsó áramhoz juttatja majd a fogyasztókat”, és azt állítják, hogy Európában az egyik legolcsóbb áramot tudja majd kínálni az ország a vállalatoknak is, ráadásul a felesleget exportálni fogja. Igaz, eddig se voltak híján állításoknak, amik vagy nem teljesültek, vagy kijelentették, hogy Gyurcsány a hibás.

A kormány azt is sugallja, hogy ha az erőmű megépül, és 2026-tól termeli majd az áramot, utána már egy fillér állami pénzt sem kell beletenni a működtetésbe, mert csak a felépítés emészt fel 12 milliárd eurót – amiből 2,5 milliárdot a magyar fél áll, a többire az oroszok hitele biztosítja a fedezetet. Ez utóbbit pedig majd a magyar állam törleszti – vagyis mi, adófizetők. Az olimpia 3ezer milliárd forintos hasznából simán kit tudjuk fizetni, nem is értem, mért kellene annak a reszli 9,5 milliárd euró részletfizetésével kínlódni?

Miután a kedves olvasók – ki-ki vérmérséklete szerint – felhagytak a hüledezéssel, vagy a röhögéssel, nézzünk egy kicsit utána a jövőbeli valóságnak.

Az Energiaklub közlése szerint az erőműtársaságnak a működés éveiben egyfelől folyamatosan ki kellene termelnie az orosz hitel adósságszolgálatából adódó pénzügyi kötelezettségeket, másrészt viszont bizonyos mértékű nyereséget is biztosítania kellene a beruházónak (aki ez esetben a magyar állam). Ezen elvárások mellett az erőműtársaságnak számos olyan számviteli előírást is teljesítenie kell(ene), amelyek meghatározzák, hogy adott bevételek és kiadások mellett az egyes években addicionális tőkepótlásra és/vagy hitelfelvételre szorul-e a vállalat. A magyar kormány hasonló esetekben magasról tett a számviteli előírásokra, miért is lenne ez Paks II. esetében másképpen?

Az Európai Unió – melynek vélhetően nagyobb tudású szakemberei vannak, mint a magyar kormány csinovnyikjai – azt prognosztizálja: a 2020-as évek közepéig az áram világpiaci ára emelkedik, a mostaninál 2026-ban 23 százalékkal lesz drágább az áram. Onnan kezdve aztán lassú, de folyamatos árcsökkenés a valószínű.

Az elemzés ezt is szem előtt tartva, három lehetséges forgatókönyvet vázol:

– Ha nem lesz tartós nagykereskedelmi áramár-emelkedés, vagyis ha az EU szakértői mellélőnek, akkor a Paks II. projekt nem térül meg. Sőt, akár 12,4-18,6 milliárd eurós (mai árfolyamon 3800-5700 milliárd forintos) plusz tőkejuttatásra lesz szükség ahhoz – a felvett orosz hitel visszafizetésén felül! –, hogy a paksi atomerőművet működtető társaság működőképes maradjon.

A cég működését a 2050-es évek elejéig csak folyamatos tőkejuttatásokkal lehet fenntartani, ami 2025-35 között a magyar adófizetőknek átlagosan évi 210-250 milliárd forintjába kerülhet, az azt követő évtizedben pedig éves átlagban 140-160 milliárdjába, hogy még a működés 3. évtizedében is évi 41-75 milliárd forint átlagos tőkepótlásra tartson igényt.

– Ha az Európai Bizottság prognózisa teljesül, és 2026-ig durván negyedével emelkedik az áram ára, akkor a Paks II. projekt megtérüléséhez a tulajdonos magyar államnak 6-10,5 milliárd euró (1850-3200 milliárd forint) közötti többletfinanszírozással kell segítenie a rendszer működőképességének fenntartását. Ez azt jelenti, hogy az erőmű működésének első évtizedében az adófizetők évente 140-190 milliárd forinttal, a következő évtizedben pedig évi átlag 50-117 milliárd forinttal kell „kisegítenie” az erőművet.

– A kormányzati nyilatkozatokban szereplő „biztosított megtérülés” onnantól áll fenn, ha az erőmű egész, 60 éves élettartama alatt az áramárak a jelenlegit legalább 75 százalékkal meghaladják, és Paks II. 60 éven keresztül legalább 85 százalékos kapacitáskihasználtsággal működik.

Nomármost: magas a valószínűsége annak, hogy a Paksra tervezett új erőmű nem fogja tudni elérni az önálló piaci működéséhez szükséges értékesítési árakat, és tartósan állami támogatásra szorul.

Ezzel meg az a gond, hogy az EU tiltja az állami beavatkozást a piaci viszonyokba, vagyis az állam a veszteségeit nem pótolhatja vissza, nem kaphat (legalábbis rendszeresen nem kaphat) állami tőkepótlást. Az ugyanis folyamatos piactorzítást eredményezne, és tiltott állami támogatást jelentene. Az orbáni rezsicsökkentés meg mehet a levesbe. Kérdés, érdekli-e ez Orbánékat?

Ha még jobban megerősödtek a hatalomban, aligha. Ha meg addigra lábjegyzet se lesznek, még kevésbé.

Szakmai betétszöveg: HVG + Energiaklub