Zűrzavar van a fejekben kérem, még magas kormányzati szinteken is, amit persze nem kell csodálni, hiszen ebben a hőségben hamar forr a víz a fejekben, aztán a delikvens elkezd összevissza hülyeségeket beszélni. Főként akkor, ha a az ominózus hülyeségek szépen belesimulnak abba a nagyon tudatos kormányzati kommunikációba, melynek ma már alig leplezett célja a gyűlölet felkeltése, táplálása és életben tartása az új ellenség ellen, aki két célt is remekül kiszolgál. Egyrészt van végre megint ki ellen harcolni.
Az évek során ugyanis elfogyott az ellenség, és mire a Vezér megszemlélhette csapatait, nem volt ki ellen bevetni őket.

Eleinte magyarember harcolhatott az idegenszívűekkel, a haza ugyanis nem lehetett ellenzékben, de mára kiderült, hogy itt – a hazánkban szokásos eljárásrend szerint – szinte mindenki magyaremberré lényegült át. Ez úgy történt, hogy megvakarta a seggét, körmével lekaparta róla a turultojás maradványait, majd megleste a tükörben a tojáshéj helyén díszelgő mongolfoltot és elégedetten nyugtázta, hogy ő is a turáni faj tagja. Vérvonalát vissza tudja vezetni akár Arpad Arpadovics Lovontosz gárdaőrmesterig, a II. Ukrán Front harcosáig, ha szerencséje van, akkor meg akár még Üglübüglü janicsár beglerbégig, született Kocsis Jóskáig is. Így hát magyarsága teljes tudatában lépett a CÖF kifeszített molinója mögé, követelve a bilincsek leverését és a szabadulást az Unió rabságából.

Magyar meg a magyart nem báncsa, mint tudjuk. A cigányproblémát is sikerült rendezni, már csak apró simítások vannak hátra. De hát aki képes bekeríteni Magyarországot, annak nem jelenthet gondot egy kisebb, párszáz hektáros terület bekerítése Szabolcsban. A technológia adott, Garancsinak cége van, szögesdrót van, NATO-kerítés van, beton van, cigány is van, már csak a kapu fölé kiírandó jelszó kérdéses – maradjon a bevált „Arbeit macht frei”, vagy találjunk ki helyette mást, például „Cigány, cigány, mért vagy cigány, sárgalábú istenit az anyádnak!”

Utóbbi kissé hosszabb, de talán megment a hosszas magyarázkodástól. Így a cigányok, mint ellenségek kiestek.

A liberális ellenségekkel nem kell foglalkozni azok verik egymást, mint jég a vetést, elnézegetni őket, meg roppant szórakoztató. Ha odahajítunk nekik egy-egy csontot, akkor felettébb haragosan marakodnak rajta, nincs szinte egy sem már közöttük, aki még emberformát mutatna, ezek ellenségnek is alkalmatlanok, kivéve egymás ellenségeinek. Azért is kényes a dolog, mert részben pirézek meg tuggyukkik, a tuggyukkikkel meg kockázatos ujjat húzni, F-16, légi utántöltés, Dimona, hitelpiac, miegyéb – szóval jobb a békesség, kell az nekünk, hogy Rogán is felvegye a harci Louis Vuitton hátizsákját? Naugye. Hagyni kell, hadd öljék meg egymást, egyébként is sikerült már az évek során annyira hiteltelenné válniuk, hogy a kutya se figyel már rájuk, úgyhogy ellenségnek teljességgel alkalmatlanok.

Maradnának a komcsik, de azok közül aki elvhű, az most éppen bíróság előtt áll, mert állítólag belelövetett a Téli Palotába, és megnyitotta a Margitszigetet az alsóbb néposztályok előtt – ennek a méltatlan helyzetnek a felszámolása folyamatban van. A többi meg gyenge emberi minőség, hogy klasszikust idézzek, a Rettegett Gyurcsányt, aki egyéb jelöltek híján egyedül kell betöltse az általános ellenség szerepét. Ő is egyre enerváltabb, harcostársai meg egyre kevésbé harcosok, inkább csak társak, leginkább fővárosi harcosok a Nagykörúton belül. Azok a kinevezett ellenségek, akik a fizetési listán szerepelnek teszik ugyan a dolgukat, csak az a baj, hogy szaguk van, és mégiscsak méltánytalan, hogy a hatalom legyen saját maga ellensége – nem?

Mondjon Szent István bármit, Szent Viktor szerint nekünk az idegen az ellenségünk.

Merthogy kell nekünk az ellenség, mint libának a kukorica, de végre megvan! Az idegen egyébként más neveken is megjelölhető, a jelenlegi kormányzati kommunikációban elsősorban menekült néven szerepel, de aki magyarember nemlétező munkahelyét fenyegeti, azt bevándorlónak szoktuk hívni, aki vagy terrorista, vagy nem, de nézegessük gyanakodva. Azért nem ártana tisztázni a fogalmakat.
Idegen mindenki, aki nem magyar állampolgár. Ők azok, akik legálisan beutaznak az országba, turistáskodnak, tanulnak, üzletelnek, tartózkodási és munkavállalási engedéllyel rendelkeznek, és azok is, akik nem magyar állampolgárok, és illegálisan tartózkodnak nálunk.

Az idegenek csoportjába tartoznak a menekültek. A menekült azért jött el hazájából, mert ott az életét, vagy életfeltételeit súlyosan fenyegették, és tartózkodása saját hazájában jelentősen megnehezült vagy ellehetetlenült. Nekik – kérelmükre – menedéket lehet adni, attól kezdve menedékes és jogszerűen tartózkodik nálunk. Ha kérelemét a hatóságok elutasították, akkor vissza lehet toloncolni abba az országba, ahonnan érkezett, az pedig köteles átvenni. Vannak bevándorlók is, ők életvitelszerűen Magyarországon szeretnének élni, dolgozni, felvenni a magyar állampolgárságot. Leszármazottaik egy-két generáció múltán már csak úgy tekintenek az őshazára, mint hajdan Tony Curtis tekintett Magyarországra. Akinek ilyen mértékű a kalandvágya, olyan ember kevés van, őket meg kellene becsülni, haláltmegvetően bátor emberek.

A bevándorlási, tartózkodási, munkavállalási engedélyről az állam illetékes szervei döntenek, ha a kérelmet elutasítják, szintén vissza lehet küldeni őket abba az országba, ahonnan érkeztek. Akik a fentiek közül a határátkelőhelyek megkerülésével akarnak bejutni az országba, azokat határsértőnek nevezzük. A határsértés jelenleg szabálysértés, akit elfognak, azt minden további vizsgálat nélkül vissza lehet adni azon ország hatóságainak, ahonnan érkeztek. Van még a terrorista, aki politikai céljait terrorcselekmények elkövetésével akarja elérni, ezek állampolgársága közömbös – csak, hogy erre példát is mondjak, Magyarország máig szinte egyetlen terrorcselekményét a P. gyerekek követték el Balassagyarmaton, a hatvanas évek vége felé, túszul ejtve egy leánykollégium lakóit.
Apjuk határőr alezredes volt…

Jelenleg félmilliónyi magyar él bevándorlóként más államokban. Velük is megeshetnek érdekes dolgok, ha nem vagyunk következetesek…

Szóval ahhoz, hogy tudjuk miről beszélünk, tiszta fogalmakkal kellene dolgozni, de ez nem érdeke a kis zacsiszökevénynek, neki az az érdeke, hogy a haragod ne ellene, hanem mások ellen forduljon. Erre alkalmas ez az egész cirkusz, kerítésestől, mindenestől. A határsértőket természetesen el kell fogni, de ehhez nem kell kerítés, nem kell szögesdrót, mert az a szögesdrót minket is elkerít a világtól.

Mint ahogy elkeríti a vadállományt is, mely egy idő után degenerálódik és olyan lesz, mint a Fidesz-hívő, akit a gyűlölet-kerítés elkerít a normális gondolkodástól. Itt még nincs olyan tömeges bezúdulás, mint amilyen ötvenhatban, vagy a Páneurópai Pikniken volt hajdan Ausztriába, a helyzet a határőrizet hagyományos eszközeivel is kezelhető. Persze ha nem a határon akarják elfogni az illegális határsértőket, hanem Szegeden, akkor lehet velük ijesztgetni a népet. Azt a népet, melytől egyébként sem áll távol a xenofobia, az idegengyűlölet, hiszen a többség számára nem világos, hogy ez a nácizmus előszobája.

Hát, legalább számunkra legyen világos.