Egy harc története, ami értünk folyik – 1. rész
Kovács Ádám a napokban tölti be 77 életévét.
Egy lapra, egyetlen lapra, A LAPRA tette fel az életét, amelynek a neve: CELLADAM.
Az éveinek többsége küzdelemben telt el, mert a szer, amit feltalált, hatásosnak bizonyult. Mindenhol máshol az egészségügy, az orvostársadalom pajzsra emelve hordozná körbe, és hangosan éltetnék, de mi Magyarországon vagyunk. Itt kicst másaképpen mennek a dolgok.
Sok-sok évvel Vitray Tamás, a Csak ülök és mesélek című műsorában erről beszélt. Azóta is vívja szélmalom harcát a gyógyulni vágyó, az élni akaró betegek érdekében azokkal szemben, akik bármilyen módon a fiókba akarják süllyeszteni a „szert”…
Nyílt titok, hogy működik egy lobby, amelynek az az érdeke, melyeknek az az érdeke, hogy minél több gyógyszert nyomjon az emberek kezébe: „szedd ezt, meg ezt”, s az ellenhatás legyőzésére pedig „ezt meg ezt”…
Van egy régi vicc, pedig ez az írás nem a viccről szól, de ide kívánkozik. A beteg az orvostól nagyon sok receptet kap. Felteszi a kérdését:
– Doktor Úr, ezt mind-mind szedjem be?
– Tudja Uram – válaszol az orvos, – nekem élnem kell. Ezért írom fel ezt a sok receptet. De ha Ön is élni akar, azt súgom, be ne vegye ezt a mennyiséget!
No igen, itt tartunk.
A szer, amiről beszélünk, egy étrend kiegészítő, mely a gyilkos kór elleni harcban pajzsot emelt legyöngült immunrendszere elé.
Kovács Ádámnak a küzdelmeit, harcait, a történetét adjuk most közre, folytatásokban.
Ez a történet legyen példa arra, hogy nemcsak hinni, hinni, de tenni is kell és folyamatosan, hogy céljainkat elérhessük.
Georgina Bojana
Közös pont, margaréta alakzat
Kovács Ádám minden orvostól azt hallotta, hogy a ráknak rengeteg fajtája van és mind más és más.
De mi lehet bennük a közös? Van-e egyáltalán? Hiszen, ha azt megtalálnák, akkor a gyökerénél lehetne orvosolni a bajt.
Megszámlálhatatlan vérminta mikroszkópos vizsgálata következett, amelyhez nagy segítséget jelentett onkológiai intézeti kapcsolata, részt vehetett műtéteken, mint a műszerek fejlesztője, és rendelkezésére álltak vérminták, amelyek beteg és egészséges emberektől is származtak.
És egyik nap, mikor már épp a mikroszkópos vizsgálatok befejezését tervezték, mint annak idején Kolombusz hajósa az árbóckosárban, hogy „Főőőld”, úgy kiáltott fel egyik munkatársa, hogy: „Ádám, nem ezt keresed?”
„De igen, valami ilyesmit!”
És, mint kiderült megtalálták. Ha nem is Amerikát, de egy közös pontot, egy szemmel látható jelet, amely másként jellemző az egészséges szervezetre és másként, amelyben kóros folyamatok zajlanak.
Lehet, ha tudja, mit indít el felfedezésével, akkor jó mélyen hallgat róla, de kissé naivan, azt hitte a szakma két kézzel kap majd a lehetőség után, hogy az eddigi vizsgálati módszerekhez képest jóval előbb kaphat jelzést a malignus folyamatokról.
Minden esetre a lavina megindult, és ezzel az eredménnyel párhuzamosan biztató fejlemények jelentkeztek a „Celladam gyógyszer ” kísérletekben is.
Hiszen nem elég megállapítani a betegséget, azt gyógyítani is tudni kell.
És Ádám végső célkitűzése ez volt.
Folytatása következik
Pálinkás Miklós
5:40 du.
SAjnos, ősi mtulajdonságunk, hogy saját nagyjainakt nem ismerjük el.Vagy csak akkor, ha már világhírű lett.
Másik jó szókásunk, hogy minden idegent majmolni szeretnénk, de saját értékeinket nem becsüljük eléggé!
4:38 de.
Kedves Figyelő!
Megköszönöm és maximálisan osztom véleményed.
(( 🙁 ))
*
Hja és mindig vannak „kerék-kötők”… akiknek NEM ÉRDEKE az, hogy segítse a jót. No, de majd, ha ő, vagy közeli-, távoli hozzátartozója megbetegszik akkor van ám futás: a fűhöz meg a fához.
Pedig van megelőzési program is.
S, az mennyivel egyszerűbb le(het)ne, ha hinnénk benne.
No meg kiiktat(hat)nánk a kerék-kötőket. Akik öncélból +más okból ellehetlenítik a segítés „szekerét”.
*
G.B.