A gezeresz
A most következő héber eredetű jiddis szó (jelentése hozzávetőleg: felhajtás, cirkusz, zűrzavar) éppúgy egy többes számú héber szó származéka, mint a bajt jelentő és általunk már tanult córesz. Csakhogy a héber eredetiben a gezérá (többes számú alakja gezérot) inkább rendeletet, törvényes határozatot tesz, ami normális körülmények között a zűrzavar ellentéte. Ám ki merné a zsidó diaszpóra-létet normális körülménynek nevezni? S bizony az államhatalom intézkedései többnyire nem éppen a zsidó kisebbség érdekeit szolgálták…

Érdekes, hogy még az úti imában is (héberül tfilat haderech), amelyet a vallásos zsidó minden nagyobb utazása előtt elmond, arra kérjük a Mindenhatót, hogy óvjon meg bennünket mikol gezérot raot hamitragsot lavó laolam, vagyis “minden olyan rossz rendelettől, amelyek készen állnak arra, hogy a világra zúduljanak”. S ebben az imában természetesen nem éppen a KRESZ-előírások betartására vagy megsértésére gondolunk…
A gezeresz különösképp nálunk, Kelet-Európában vált félelmetessé, ahol ez a szó az orosz eredetű pogrom szinonimája lett. (Maga a pogrom a Révai Lexikon szerint oroszul pusztítást jelent, és “az 1905 óta évről évre megrendezett zsidóellenes intézkedéseket jelöli”.) Holott az állam feladata éppen az volna, hogy megvédje polgárait a szélsőséges kilengésektől, miközben itt olykor éppenséggel az államhatalom fonódott össze a szélsőségesekkel.

Sajnos, az 1905-i kisinyevi pogrom nem az első gezeresz volt azon a tájon. Ukrajnában például nemzeti hősként ünnepelték és ünneplik azt a Hmelnyickij Bogdánt, aki 1648-tól iszonyú véres pogromokat hajtott végre az ott élt zsidók között. Erre a pusztításra emlékeztet a sziván hó 20-án (különösen ortodox zsidó körökben) mindmáig megtartott böjtnap.
Az enyhébb pogromok is mindig rablással jártak együtt. Egy régi jiddis anekdotás könyvben olvastam erről a következő esetet: Két zsidó imádkozik pogrom idején, amikor beront hozzájuk két kozák. Az egyik felkapja a takarót, a másik a lámpát, és továbbállnak. Két zsidónk örül, hogy megúszta ennyivel, de az ima végén az egyik mégis megkérdi a másikat:
— Nem értem a dolgot: ha ezek a kozákok aludni akarnak éjszaka, minek nekik a lámpa? Ha pedig, mint a Talmud mondja, úgy gondolják, hogy az éjszaka a tanulásra való, akkor minek nekik a takaró?
A másik zsidó előbb mély töprengésbe merül, majd lassan elmosolyodik, és kivágja magát:
— Lehet, hogy csak az egyik kozák volt Talmud-tudós…

Persze, a gezereszt a jiddis népnyelvben is gyakorta használták és használják, akár vidám, játékos környezetben is. Ha azt mondják: mach nist kájn gezeresz, magyarán szólva annyit tesz: nem kell úgy felfújni az egészet. Erre talán legjellemzőbb példa az egyik vidám, közkedvelt jiddis népdal szövege lehet:
Oj, joj. mach nist kájn gezeresz…
oj, joj, mach nist kájn gevált,
der rebe vet sojn táncn bált…
Jaj, ne csapj felhajtást,
Jaj, ne tégy erőszakot,
nemsokára a rabbi is táncolni fog…

A vallásos zsidó a gezeresz elhárítására természetesen imát mond. Így például az egyik legszebb zsidó imádságban, a Haskivénu kezdetű imában ezt olvassuk:
“Távolítsd el a rontást előlünk és mögülünk, s védő szárnyad árnyékába rejts el bennünket!”
Ha a zsidó végül zavarba esik, megijed, egyszóval ha mégis bekövetkezik a nem várt gezeresz, akkor a legfőbb zsidó imádság (a Halljad Izrael — a Smá Jiszraél) első szavait kiáltja. Ahogyan azt az egyik legkedvesebb régi zsidó vicc is bizonyítja:

Egy kelet-magyarországi kisvárosba századunk elején vándorcirkusz érkezik. A rendkívül szegény és munkanélküli Kohn és Grün felkeresi a cirkuszigazgatót, hátha valami alkalmi munkát lehetne vállalniuk a cirkusz körül. Előbb Kohn kerül sorra.
— Nézze, — szól hozzá az igazgató —, munka ugyan nincs, de lenne egy ajánlatom. sajnos, megdöglött a cirkuszi oroszlánunk. Ha hajlandó lenne felvenni a bőrét és eljátszani a szerepét, tudnánk magának valamit fizetni érte.
— Mit kéne tennem? — kérdi Kohn.
— Ha az állatidomár egyet csattint az ostorával, két lábra kell állnia. Ha kettőt csattint, ugrálnia kell, ha viszont hármat csattint, át kell ugrania a tüzes karikán.
Mit volt, mit tenni, Kohn elvállalta a munkát. Amikor megkezdődött az előadás, Kohn felvette az oroszlánbőrt, és szépen becammogott a porondra. Az idomár első ostorcsapására két lábra emelkedett, amit a közönség tapssal fogadott. Két suhintásra ugrálni kezdett. Még nagyobb taps. Végül hármat suhintott ostorával az oroszlánidomár. Kohn a közönség nagy ünneplése közepette átugrotta a tüzes karikát.
Ekkor azonban valami váratlan dolog történt. A porondra besétált egy igazi tigris. Kohn egész testében remegni kezdett. Megpróbált kitérni előle, ám a tigris minduntalan felé közelített. Rövidesen a sarokba szorította. Amikor aztán a tigris két lábra emelkedett, és a mancsát a vállára tette, Kohn felkiáltott:
— Smá Jiszraél…
Mire a tigris:
— Ádonáj Elohénu Ádonáj echád…

Raj Tamás