Kossuth téri rablósoron nagy a sírás rívás, százezernyi menekültet emleget a prímás…
Nem is sikertelen a produkció, mindenesetre hatásosabb, mintha éjjel megjelenne az ágyad mellett és rádkiabálna – Huhhhh! Akkor legfeljebb lepedőt mosnál, de így egy merő rettegés az élet.
Százezer menekült, hihetetlen szám, ebből igaz, hogy eddig idén csak ötvenezer érkezett, tavaly meg összesen csak negyvenezer, de mégis…

Hazudós Mici úgy kommunikálja ezt, mintha egytől-egyig minden – nevezzük az egyszerűség kedvéért a kormányzati szóhasználatnak megfelelően így – menekült nálunk akarna letelepedni, és a megváltozott klíma okán tevetenyésztéssel kívánna foglalkozni a Madách téren, a müezzin imára szóló felhívásakor meg porba csapná a fejét és Allahot szólítaná, a hitetlenek legyilkolására gyúrva..
De az biztos, hogy mindahányan veszélyeztetik a rátóti legények megélhetését, a tetejébe a fogásuk is erősebb, így a libának esélye sem lenne arra, hogy elgágintsa magát – piláf lenne belőle, mire eljutna a tudatáig, hogy ő akkor most éppen úton van a madárból élelemmé történő átlényegülés felé…

A menekült arról nevezetes, hogy amikor átvergődik a határon, akkor ötvenezren van, de mire megszámolják, négyezer sincs belőle, – ennyi ugyanis a befogadótáborok összes kapacitása. Nincsenek tele. Kivéve akkor, ha a kormány demonstrálni akarja a helyzet súlyosságát és egykupacba gyűjt belőlük annyit, amennyi biztosítja a zsúfoltság miatt kitörő balhét, különösen, ha még kicsit rá is segítenek az erre illetékes szolgálatok…A többi menekült meg farokfelcsapva pucol a nyugati határok felé, a kormány szándéka szerint, majd elégedetten felsóhajt: elérte célját.
A cél ugyanis nem mi vagyunk. A szír és afgán anyák azzal ijesztgetik gyermekeiket, ha nem maradnak csendben, hogy mindjárt jön az orbánviktor, és megnyúz téged is, mint a magyar gyerekeket, oszt maradhatsz örök életedben Magyarországon, nyakig a kultúrában!

A kormány éppen azt a politikát folytatja, mint a görögök meg a szerbek: lendít egyet a menekültek tömegén és rátolja velük együtt a problémát Ausztriára meg a németekre, még arra sem veszi a fáradságot, hogy egy jelképes kontingens befogadásával demonstrálja európaiságát. Igaz, ma már mindenki tudja, hogy az állam által tanúsított emberség tekintetében hozzávetőleg Borneó dayak fejvadászaival vagyunk egy kategóriában – ezzel téve meg az első lépést ősi követelésünk megvalósítása felé: Borneó és Celebesz – magyar volt és magyar lesz!
Aki belép a határon, az – ha kéri a státuszt – menedékkérő lesz. Nem okvetlen nálunk, mert bár ez messziről úgy néz ki, hogy Magyarország államhatára, de lényegét tekintve mégis inkább a schengeni határ – az Unió határa. Ugyanúgy, mint például a görög határ is, ahonnan azért érkeznek erre menekültek szép számmal, merthogy a görög hatalom sem különb a mienknél.

Az üdvözítő eljárás az, ha a migráns szabadon kószál az országban, míg csak ki nem lóg Ausztriába, Szlovákiába. Zaklatni is csak annyira szabad, hogy a haladását meggyorsítsuk.
Aztán, ha egyszer már eltűnt, akkor lehet vitatkozni, hogy a mi menekültünk vagy a görögöké, merthogy a be nem fogadottakat oda kell visszaküldeni, ahol először beléptek az Unióba, aztán a beléptető ország majd visszaküldheti abba az államba, amely felől átlépte a magyar határt. De ezt nem kommunikálja a hatalom, mert nem mutat jól a plakátokon, meg aztán a migránst visszaadjuk a szerbeknek, és másnap már megint itt vannak, merthogy a szerbek se szeretnék megtartani őket. Lehet erőlködni, de aki menni akar, az menni is fog, és ha Orbán azt hiszi, hogy ez a szándék ráolvasással meg hülye törvénykezéssel megoldható (legyen a tiltott határátlépés bűncselekmény), akkor sürgősen keresse fel Grazban orvosát, gyógyszerészét.
Ha a menekültet börtönbe zárod, akkor sem érsz el semmit, mégis vicces lenne egy kétévest mákosba öltöztetni – ahelyett, hogy az Unió többi tagállamával együtt keresnénk a megoldást.

Tavaly összesen 950 menedékkérelmet bíráltunk el pozitívan, ha idén ezerötszázat, azt is ki fogja bírni az ország, habár a menedékesek is valószínűleg továbbállnak, mint ahogy a magyar menekültek is mint bővizű patak csordogálnak nyugatra, míg csak haza nem toloncolják őket, megköszönve Magyarország együttműködési készségét. Diplomával mosogatni az afgán is tud. Addig is gyártsa kormányunk a plakátokat.

Menekült, ne edd el magyarember elől a disznósajtot!
Migrant! Remember to Eger!

Aztán jöhet az ellenplakát:
Viktor! Remember to Mohács!