Kanadában elképzelhetetlen, hogy miniszterelnök-jelöltek vitája nélkül menjen le egy országos választási kampány. Nálunk ha a 9 éve regnáló konzervatív kormányfő – Stephen Harper – gyáván kibújna a vita elől, vége lenne politikai karrierjének, és talán pártjának is.

A Maclean’s magazin szervezte – a City TV-vel és a multikulturális OMNI-val karöltve – az első angol nyelvű választási vitát csütörtök este, amit francia, olasz, pundzsáb, kantoni és mandarin fordításban is közvetítettek. Ebben részt vett Stephen Harper konzervatív miniszterelnök – aki a negyedik ciklusért szállt harcba -, Tom Mulcair, a baloldali Új Demokrata Párt (NDP) kormányfő-jelöltje, Justin Trudeau a Liberális Pártból és Elizabeth May a Zöld Pártból.

A Zöld Párt vezetője volt messze a legfelkészültebb a vitaparterek között. Elizabeth May valamennyi portfolióban – környezetvédelem, gazdaság, demokratikus berendezkedés, nemzetbiztonság és külpolitika – különösen jól tájékozottan tűnt, de alapvetőn az esélyesebb Liberális Pártot tűnt erősíteni közbeszólásaival. (Lapunk egyébként aligha írt hízelgően korábban Elizabeth May-ről, egyik tavaszi performansza enyhén szólva is unortodox volt.) Itt azt bizonyította May, hogy helye van minipártjának a vitákban, képes harcba szállni a nagypártok vezetőivel.

Kormányfő-jelöltek (balról): Justin Trudeau (Liberális), Elizabeth May (Zöld), Tom Mulcair (Új Demokrata), Stephen Harper (Konzervatív).

Hazafias retorikában verhetetlen a Liberális Párt

Justin Trudeau roppant nehéz helyzetben volt, amikor beszállt a ringbe, hiszen a konzervatív kormánypárt hónapok óta amortizálta a 43 éves liberális kormányfő-jelölt tekintélyét negatív reklám hadjáratával, úgy bemutatva Pierre Trudeau néhai miniszterelnök fiát, mint egy gyermeteg, komolytalan, felkészületlen, marihuána-szerető hippie-t. De keménységét és harciasságát már a vita előtt pár órával bizonygatta. Elment Montreálba egyet bokszolni és erről természetesen videó is született.

A vitában Trudeau alapvetően komolynak, megfontoltnak tűnt, és előszedte a Liberális Párt régi retorikai fegyverét, nevezetesen azt, hogy a kanadai patriotizmus lényegében liberális tulajdonság, a liberálisoknál nagyobb hazafiak aligha lehetnek a politikai palettán.

„Imádni kell ezt az országot, ahhoz, hogy azt bárki vezetni tudhassa. Szeressd jobban mint, a hatalmat! Ez a hazaszeretet az ereidben, kell hogy folyjon és a csontjaidban is érezned kell!”–jelentette ki a liberális kormányfő-jelölt.

Hozzátetette, hogy Kanada sokszínűsége teszi különösen erőssé a nemzetet.

Vesszen a szenátus!

A négy pártvezér egyetértett abban, hogy a korrupciós botrányoktól és túlköltekező honatyáktól (és honanyáktól) hangos szenátusnak mennie kell. A szenátorokat Kanadában a mindenkori miniszterelnök nevezheti ki. Tehát korábbi liberális kormányok alatt alapvetően liberális, jobboldali kabinetek idején konzervatív szenátorok kerülnek kinevezésre. Harper valóban évek óta komoly reforomokat akart bevezetni a szenátusban, nevezetesen azt, hogy szabad választások révén töltsék be a megüresedett helyeket. Aztán amikor ez a terv nem sikerült, akkor a szenátus kiüresítésére állt át. Immár 22 szenátusi hely áll üresen hónapok óta és Harper elmondta, hogy többé nem nevez ki szenátorokat. Tehát pár év múlva teljesen kiüresedhet a felsőház.
Elizabeth May szerint ez alkotmányellenes a kormányfő részéről. A Zöld párt egy tartományok és nemzetek tanácsát hozna létre a szenátus helyett, melyben a tartományok és az őslakosság képviselői kapnának helyet.

Tom Mulcair elmondta, hogy ő egyszerűen megszüntetné a szenátust. Harper jelezte, hogy ezt ő is megtenné, de a tartományi kormányok – elsősorban Québec – hallani sem akarni róla. Erre Mulcair jelezte, hogy tudni kell párbeszédet folytatni a tartományokkal ez ügyben, és ő bízik saját meggyőző erejében.

A Liberális Pártnak fontos volt a szenátus, hiszen a huszadik század nagy részében erős liberális többséggel rendelkezett a felsőház. Trudeau azonban ezen változtatni kezdett. Lényegében kidobta az összes liberális szenátort a Liberális Pártból, így tehát – papíron – már egyetlen hivatalos liberális sincs a szenátusban. A valóság persze az, hogy így is vannak a Liberális Pártnak emberei a felsőházban, akkor is ha már nem köti őket semmilyen pártfegyelem.

Jöjjenek a pártlisták, vesszenek az egyéni választókerületek!

Szinte a teljes baloldal – az NDP, a Liberálisok és a Zöld párt – támogatja azt a koncepciót, hogy változtatni kell Kanada választási rendszerén. Elsősorban pártlistákról kerülnének be a képviselő-jelöltek a parlamentbe. Ez roppant hátrányos lenne a Konzervatív Párt számára, hiszen ezen az alapon, egyszer sem kerülhetett volna hatalomra a jobboldal az utóbbi évtizedekben. A baloldalnak – ha listáról kerülnének be a parlamentbe – mindig többsége lenne, feltéve ha összeállna és koalíciót alkotna a három balos párt.

Harper népszavazást rendezne e kérdésről, hiszen tudja, hogy hasonló próbálkozások tartományi szinten mind elbuktak. Szerinte egy ilyen választási rendszer átláthatatlan koalíciókat és bizonytalanságot szülne.

Adózzanak a multik, állásokat a munkásosztálynak!

Stephen Harper a vita elején keményen tagadta, hogy a kanadai gazdaság recesszióban lenne, annak ellenére, hogy az ötödik hónapja stagnáló, vagy éppen zsugordó GDP mindenképpen ezt jelzi. A három baloldali párt egymás után ment neki a kormányfőnek, jelezve, hogy a kormány neoliberális gazdaságpolitikája – mely szenttehenet avanzsált a nullszaldós állami költségvetésből – lehetetlenné teszi a fellendülést. Az Új Demokraták, a Liberálisok és a Zöldek mind gazdaság élénkítő intézkedéseket várnak a kormánytól. Mulcair még hozzátette, hogy míg a személyi jövedelem adót nem emelné fel, ha baloldali pártja kormányra kerülnek, a nagyvállalkozók és a multinacionális cégek számíthatnak arra, hogy többet fognak adózni miniszterelnöksége alatt.

Korábban a konzervatívok azzal riogattak, hogy ha Mulcair „szélsőbaloldali” NDP-je hatalomra kerül, akkor Kanadából Görögország lesz. A napokban közzétett kormánypárti választási reklámban is azzal riasztják a választópolgárokat, hogy az NDP baloldali radikalizmusa gazdasági káoszt okozna Kanadában, ha a párt kormányra kerülne. „Mulcair és az NDP romba döntené gazdaságunkat!”–áll a konzervatív kampány hadjáratában.

Ezzel szemben valamennyi baloldali kormányfő-jelölt rámutatott arra a tényre, hogy a 9 éves konzervatív kormányzás alatt 150 milliárd dollárral nőtt Kanada adóssága.

„Stephen Harper az egyetlen miniszterelnök Kanada történelmében, akitől ha a ciklusa alatt történő recesszióról kérdezik, azzal felelhet, hogy ‘melyik recesszió?’ (…) Mr. Harper, amíg ön mindent megtesz, hogy megtartsa állását, én mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy állásokat hozzunk létre az átlag munkásosztálybeli kanadaiaknak”–mondta Mulcair a vitában.

De ezen a ponton Harper is harcias lett.

„Én meg mondom, hogy mitől nem fog növekedni gazdaságunk: azoktól a programoktól amelyekkel ezek a srácok előálltak”–utalt a kormányfő az NDP és liberális vezérekre. Azt állította a kormányfő, hogy ezer dollárral növelné a baloldal a kötelező éves állami nyugdíj (CPP) hozzájárulásokat, amelyeket automatikusan vonnak le a bruttó fizetésekből, továbbá a munkáltató is ezer dollárral fizethet többet járulékokban minden dolgozó után. „Nem így bánunk a gazdasággal egy ennyire turbulens időszakban. Alacsony adókkal és stabil gazdaságpolitikával kell tovább lépnünk”–tette hozzá Harper.

Trudeau ekkor nekiment a jobboldali kormányfőnek, mondván hogy 65 éves korról 67 éves korra emelte a nyúgdíj korhatárt és hozzátette, hogy a konzervatívok csak a gazdagokat támogatják.
„Ön adókat csökkentett a leggazdagabb kanadaiak számára. Az átlag kanadaiak segítséget várnak kormányuktól. Mi ezért akarjuk megerősíteni a középosztályt egy magasabb GYES-sel, amely 315 ezer gyermeket emelne ki a szegénységből”–mondta Trudeau.

„Ne küldjünk kormányzati pénzeket a milliomosoknak!”–tette hozzá a liberális vezető.

Aligha volt egységes a baloldal közgazdasági kérdésekben. Trudeau például bírálta Mulcair azon ígéretét, hogy 15 dollárra emeli országszerte a minimál órábért. A liberális vezér helyesen jelezte, hogy félrevezető ez a kampány ígéret, hiszen kizárólag szövetségi szinten szabályozott területeken emelheti Ottawa erre a szintre a minimálbért. A dolgozók túlnyomó többsége egyáltalán nem húzna ebből semmilyen hasznot és maradna a 10 és 11 dollár közti szinten.

A jobboldal maximálisan támogatja Izraelt

Stephen Harper kormányfő a vita legvégén dobta be azt, hogy Kanada konzervatív kormányánál aligha akad elszántabb támogatója Izraelnek a világporondon. Tudni kell, hogy Harper számára roppant fontos a kanadai zsidóság szavazata és mára a szervezett kanadai zsidó közösségek elsősorban a jobboldalt erősítik.

„Az ENSZ-ben van egy olyan irányzat, amely Izraelt akarja peremre szorítani és rágalmazni. A mi kormányunk álláspontja nagyon tiszta és egyértelmű: ezt nem támogathatjuk, mert ez igazságtalan”–mondta a kormányfő.

Ezzel szemben a baloldal álláspontja – már ami Izraelt illeti – sokkal árnyaltabb és komoly gondokat lát Benjamin Netanyahu kormányával.

„Engem senki se oktasson ki abból, hogy védeni kell Izrael azon jogát, hogy megvédhesse önmagát. Ugyanakkor a mi álláspontunk kiegyensúlyozottabb. Mi egy biztonságos államot akarunk a palesztínok számára, valamint egy biztonságos államot az izraeliek számára is”–mondta Mulcair.

A vélemény az Iszlám Állam (ISIS) kapcsán is eltértek. Stephen Harper szerint Kanadának a továbbiakban is központi szerepet kell vállalni a katonai fellépés területén. Ezzel szemben a liberálisok inkább humanitáriánus segélyezésre fókuszálnának, míg az NDP részéről Mulcair elmondta, hogy a közös ENSZ fellépést kell szorgalmazni minden nemzetközi konfliktusban, Kanada az ENSZ jóváhagyása nélkül lényegében ne vegyen részt katonai missziókban.

Egy alapvetően tartalmas angol nyelvű vitának lehettünk tanúi csütörtök este. Most még kérdéses, hogy lesz-e egyáltalán még legalább egy angol nyelvű vita és egy francia nyelvű is. De ha az uborkaszerzon közepén sikerült összehozni egyet, akkor mindenképpen érdemes lenne egyszer franciául és még egyszer angolul vitázni az október 19-én tartandó voks előtt.

Magyarország pedig akár példát is vehetne ebből: Kanadának nincsen ezer éves múltja, de van egy civilizált, értelmes vita kultúrája.