Most éppen Tóth Bertalannak hívják. Frakcióvezető-helyettes, de országosan a kutya sem ismeri, nemigen aktivizálta magát ezidáig, ami persze lehet, hogy nem az ő bűne, de mégis…
A Szocialista Párt keres miniszterelnök-jelöltjét. Sok sikert hozzá, de felhívnám a figyelmet, hogy tekintetbe véve a választásig hátralevő időt és a támogatottság kiszámíthatatlan alakulását, talán kevésbé lenne kockázatos, ha listavezetőnek neveznénk a kiválasztottat. Azt is mondják, hogy a derék ifjú mögött felsejlik Puch Laci bácsi sötét árnya, aki most, hogy harcostársa, Simicska Lajos átadólistára került, lázasan keresheti a csapdából kivezető utat. Majdnem biztos vagyok benne, hogy lesz, aki megrendeli tőle, hogy merre masírozzanak döngő léptekkel a szocialisták.

Kényes ügy ez, hiszen ha túlzottan megerősödnek, akkor veszélyesek is lehetnek, ha túl gyengék, akkor elporladhatnak, mint maroknyi székely, és akkor itt marad a kis Ge… Ge… Genom, ellenzék nélkül, merthogy ugye a Jobbik nehezen lenne ellenzéknek nevezhető. A jobbik inkább egy olyan erősítőre hajzik, mely képes hangszóróival teleordibálni az országot, kikiabálni Orbán titkos vágyait, melyeket ő – praktikus okokból – nem akar kimondani. Tulajdonképpen Vona Orbán Viktor magyar hangja, őt pontosan érti a célközönség, míg a Vezér mondatai sokuknak túl körülményesek, nincs bennük gettó, munkatábor, géppuska. Így aztán most a szocialisták fizetett forradalmárai új arcok után kutatnak, talán találnak egyet saját köreikben.
Egyet, aki még nem nyakig szaros, aki alkalmas arra, hogy úgy csináljon, mintha ő vezetné a pártot.

Márpedig az ilyen embernek hibátlannak kell lennie, és ki lenne hibátlanabb, mint valaki, aki még nem tett keresztbe két szalmaszálat sem. Félreértés ne essék, nincs nekem semmi bajom Tóth Bertalannal, derék ifjú ő még egyelőre, koptatni majd akkor kezdik, ha hivatalos jelölt lesz. Habár Laci bácsi Attilát se bántotta túlzottan és Orbán hiénafalkája is inkább Gyurcsányozott, mint Mesterházyzott, de ezen ő nem sértődött meg, jóllehet éppen ezzel árazták be, valahová a nulla környékére.

Persze vannak más jelöltek is, hiszen ahol csak egy jelölt van, azt bolsevik pártnak hívják, a vezetőjét meg Orbán Viktornak, ilyen meg egy évszázados baloldali hagyományt és értéket felszámoló párt esetében nem fordulhat elő. Vannak más jelöltek is állítólag, például az Örök Reménység, a Szocialista Gólem Szegedről, meg a bájos Kunhalmi Ágnes, aki már debütálása alkalmából fénymásolta a jegyet a süllyesztőbe, habár, ha azt nézzük, hogy Kossuth meg ellopta az árvák pénzét, és azóta az erkölcsök sokat lazultak, akkor neki még – talán – lehet esélye.
Ebben a helyzetben azért valami keményebb figura kellene, és a keménységet ne tévesszük össze a hőbörgéssel. Mindenesetre a miniszterelnöki casting Gyurcsány lemondása óta nem tartozik a szocialisták sikertörténetei közé, mondhatnám ez az a kifejezés, ami mosolyt csal mindenki arcára, aki meghallja. Namármost, nevetségességgel ugyan lehet ölni, de miniszterelnöki posztot elnyerni csak roppant ritkán, mondhatnám, soha.

Olyan jelölttel belemenni egy választásba a hivatalban levő miniszterelnök ellen, akinek a minimális ismertsége sincs meg, meglehetősen merész húzás, legyen mögötte bármennyire is profi csapat – persze azért kíváncsi lennék ezeknek a profiknak a névsorára. Ami azt illeti, hajdan a szakértelem bolsevista trükk volt, de mostanában ezzel vádolni őket – valóban a szélsőséges rosszindulat jele.
Így kívülről nézegetve, tárgyilagosan, mint háziasszony a fagyasztott libát főzés előtt, kissé dermedtnek tűnnek. Már, ha tűnnek akármilyennek is, mert leginkább eltűnnek, mint szürke szamár a ködben. Lassan már bánatos próbálkozásra sem igen telik tőlük, az ilyen akciók, mint ez is, legfeljebb olyanok, mint amikor Lázár elmegy a szabójához a Savile Row-ra, megrendelni az új öltönyét: kicsit hasban tovább svejfoljuk, és legyen több és nagyobb zseb rajta.

A megrendelés itt is valahonnan arrólfelől érkezik:legyen a választási ruha szűkebb és legyenek rajta rögzítőhevederek,ha nyugtalan lenne a megrendelő…
A régi, kipróbált szabó (Puch & Sons – since 1998) buzgón dolgozik a menet közben már szinte elfogyott anyagon, szab, told, fold – az új öltöny már olyan, mint a GUM-ban vásárolt viccbeli példány.
Ezt az eladó kicsit összefogja a vevő hátán, rácsap egyik vállára, meghúzza a zakó másik ujját, berogyasztatja a vevővel az egyik térdét, majd büszkén körülnéz – lám itt a GUM-ban mi még az ilyen ortopéd figurákra is tudunk öltönyt adni!

Azt mondják, a jelöltben annyira bízik Puch, hogy még a szocik Baranya megyei elnöki posztját is átadná neki. Nem is elképzelhetetlen, mert ha ez az akció sikerül, akkor ezen a projekten nincs tovább dolog, lehet élvezni a harminc ezüstpénz hozadékát és reménykedni az örök életben. Baranya egyébként érdekes hely, a baranyai szocialisták leginkább olyanok, mint egy temetkezési vállalat, mely az MSZP elhantolását tűzte ki célul – nopersze a tetem tevőleges segítségével, aki önként fekszik a koporsóba, még fészkelődik is benne kicsinyt, hogy milyen kényelmes.
Tollertől kezdve, aki a bánatos marabut adta nekünk köztársasági elnöknek, Szili Katalinig, aki szorgalmasan amortizálgatta a pártot, míg úgy nem járt, mint aki maga alatt vágja a fát, és mára Orbán kezéből csipeget – nem sok jót tettek a baloldal felvirágoztatása érdekében.
Rosszat annál többet.

És hát ne feledkezzünk meg Laci bácsi múlhatatlan érdemeiről se, aki a pénzt hozta-vitte a párt nevében, testvéri barátságban Simicskával. Ha maradt még kis ideje, akkor Gyurcsányt gyalulta, majd ki is nyiffantotta, a megyei pártvezetők klikkjével nagy egyetértésben. Jó kereskedő, ő adta el a kötelet a pártvezetőknek, melyre fellógathatták magukat. Pénz beszél, a kutya ugat.

Persze azért a karaván is halad, habár meglehetősen lassan. Botka elnémethmiklósosodott, ami nagy kár, de szerintem ideje beletörődni. A szegedi polgármester nem egy kockázatvállaló fajta, de talán aznap, mikor Puchot Viktor elengedi nyugdíjba, neki is meg lehetne mondani, hogy nyugodtan felülhet a felépítendő, Hódmezővásárhelyre tartó villamosra, vagy maradjon polgármester örök életében, ha tud. Szerintem megérjük még, hogy függetlenként indul majd Szegeden.

Bűnnek tartom, ha valakiben potenciálisan ott a lehetőség és gyáva megméretni magát. Egy pártnak nem kamikázék kellenek, hanem győzelemre esélyes jelöltek, márpedig ha a választókban nincs meg a hit, hogy a jelöltjük győzhet, akkor állhat mögötte akármilyen csapat, építgethetik, vakolgathatják, sminkelhetik, taníttathatják szónokolni és tütüben táncolni – semmit sem ér.
Botka jó lett volna tütüben is, neki még a hattyú halála is hozhatott volna szavazatokat, de mára már valószínűleg késő.

Talán egyszer még – vagy mégegyszer? – jön a szociknál egy olyan pártelnök, aki megpróbálja majd felszámolni a kamarillapolitikát. Nem lesz könnyű dolga, mert ameddig lesz három szocialista politikus, addig ezek ölni fogják egymást, meg féltékenykednek egymásra, klikkesednek, eszetlenkednek. Persze nagy bajban lesznek, mert a szocialista Nemannyiraifjú Gárda kihalóban van, lassan elfogy a tagság, a fiaik meg civilek, meg függetlenek, meg a fene tudja milyenek. De, hogy nem a szocialisták zászlaja alatt akarják gyakorolni a társadalmi szolidaritást az alsóbb néposztályokkal, hanem inkább Londonban akarnak árufeltöltők lenni a szupermarketekben, annak nagy a valószínűsége.

A mozgalom minden, a végcél semmi, ugye…De ne csüggedjünk, a történelem majd kitermel egy új szervezetet, amelyik világosan megmondja, hogy kiket akar képviselni.
Az egyszerű emberek vannak többen…