Az Európai Unió a menekültekkel kapcsolatban elfogadta a kvótarendszert. Ezzel, látszólag, Orbán Viktor politikája hatalmasat zakózott. Olyan meggyőző látszattal, hogy az első nyilatkozatok alapján például a DK fel is ült a pillanatnyi benyomásoknak. Holott valójában megerősítették Brüsszelben a Fidesz-kormány politikáját.

Nem menekült-ügyben, hanem általában. A menekültek tekintetében tulajdonképpen a kvótarendszer kisebb megterhelést jelent, mint a szabad áramlás biztosítása, vagy az érkezettek számolatlan táborba-rendezése. Ezt egy idő óta abban az összefüggésben emlegetik, hogy érthetetlen: a magyar kormány miért kel ki a kvótarendszer ellen. Holott az egyik cél nyilvánvaló. A kvóták meghatározásánál, hacsak egy kicsit is figyelnek a humanitárius szempontokra, akkor a Magyarországra jutó keretnél figyelembe veszik a hatalmi ellenállást a menekültekkel kapcsolatban. Ezzel tehát Orbán kipipálhatja: a gyűlölet politikája nemzetközileg sikert ért el. Azzal, hogy negatív példaként került az ország számos esetben a nemzetközi sajtó fókuszába, minden plakátkampánynál sikeresebb elrettentést ért el. Épeszű menekült kényszerből sem szívesen jön hazánkba. Ez hosszú távon orbitális szívás az országnak, de Orbán a következő királyválasztást akarja megnyerni. Holnap reggel. Alighanem jelentősebb mértékben tojik az évtizedek múlva bekövetkező negatív hatásokra.

Akkor most ki is vesztett? Ja, hogy az ország? Az az ország, amelynek lakóssága kétszer egymás után megválasztotta Orbán Viktort? Ne vicceljünk kérem. Az ország lakosságának többsége, aktívan, vagy passzívan kiállt a Fidesz cezaromániás vezetője mellett. Lehet a választási törvények manipulatív megváltoztatására hivatkozni, de nem érdemes. Nincs az a választási törvény, amelyet flaszterből készült szavazócédulával utcára vonuló százezrek ne tudnának felül írni. Ehhez képest az ellenzéki „fénykorban” sem nagyon törekedett szervezett, és tömeg-képes politikai erő Orbán rendszerének megbuktatására. Különben az ország tényleg megszívja. De nem a menekültek, de még csak nem is kvóták miatt. A menekült-kérdés betöltötte a szerepét. Elvonta a figyelmet számos mutyiról, és kiváló kifogást jelentett a diktatúra jogrendszerének, például a katonák békeidőbeli fegyveres bevethetőségének megteremtéséhez. S mert betöltötték a menekültek a nekik szánt hatalmi statiszta-szerepet, szinte biztos vagyok benne, hogy miniszterelnöknek innentől édes-mindegy hány menekült van az országban. Akkor most kis vesztett? Orbán Viktor nem igazán.

Egy bizonyos menekült-kvóta mindenképpen itt fog állomásozni a brüsszeli döntés következtében. Jobbára megkeseredett, frusztrált, és csalódott emberek. Olyanok, akiknek az ismert előzmények után a magyarországi kényszerlakhely-kijelölés alig jobb egy szép, nagy, országos házi-őrizetnél. Annyiban különbözve a saját csalódott lakosságtól, hogy ameddig tehetik, a magyar fiatalok ezrével húzhatnak el az országból. A menekültek azonban itt maradnak. Számukra egyfajta büntetésként megélve, és örök pofozó-bábuként a felheccelt szélsőségesek számára. Azok számára, akiknek tömegbázisára, a nekik tett hallgatólagos engedényekkel, vagy pusztán a hallgatás engedményével Orbán a kegyét kereste számos esetben. Ebből a szempontból vesztesnek tekinthető az a miniszterelnök, akinek úgy kell az aktuális ellenségképp, mint a sivatagban csírázó búzának a víz? Aligha.

Ugyanakkor a hívek felé kommunikálhatóan a vereség szintén látszólagos. Nyugodtan kiállhat, és a nyelveket jobbára alig beszélő, Magyarországon maradt többségnek elmesélheti: küzdött mint az oroszlán, de lenyomták. Lenyomták, mint Orbán Viktort. De leginkább lenyomták, mint magyart. Sőt! Mint az egész országot. Azt, hogy hányszor füllentett, a kutya nem fogja a hívek közül felemlegetni. Legfeljebb egy elnéző mosollyal kísérve. Minden ellenvéleményt oktalan ekézésnek ítélve. Mert szerintük Orbán menybe ment. A kvóta ellen küzdve alacsony számokat vívott ki, és azoktól is szabadult volna, ha nincs az a fránya unió. Az, amelyik a magyar és néhány egyéb ellenszavazat ellenében, de lenyomja a karakán magyar vezér tokán, és a magyarságén a kvótát. Mindenki nyugodjon meg. Arról nem lesznek plakátok, hogy az ennek kapcsán fennmaradó uniós támogatások milliárdjai merre fognak elcsorogni. Ellenben ott marad a Trianon óta ápolgatott tüskék további gennyesztéséhez a kovász. Orbán szolgálatában. Mondván: a szemét unió megerőszakolta az országot. Az országos erőszaktevő áldozatként tűnhet elő. S még meg is fizetteti a fájdalomdíjat.

A Demokratikus Koalíció nyilatkozó emberének, Molnár Csaba EP-képviselőnek pedig jó reggelt. A nemzetközi porondon lehet, hogy Orbán látszólag vereséget szenvedett, de az itthoni állapotokban vesztese hát a döntésnek Orbán? Nem. S a kormányzat sem. Amíg a tömegek beveszik, addig bekaphatják.