Az Európai Közösség országai közül, Németország a legfavorizáltabb ország a szír menekültek között. Németország egyszer már megszenvedte a vendégmunkásokat, amikor török vendégmunkásokat toborzott. Anno az volt a terv, hogy két-három éves foglalkoztatás után, egyik a másikat váltva valamennyi hazatér majd. Nem nagyon számítottak ennek az ellenkezőjére, hogy a vendégmunkások nem két – három éves tartózkodásra rendezkedtek be, hanem véglegesre. Ezt még talán fel is dolgozta volna a német társadalom, ha ez a réteg integrálódik, és megtanulja a német nyelvet, aztán mint német állampolgár, növeli a német ipari termelés kiváló statisztikai mutatóit. Ám sem a nyelvet nem tanulták meg, sem integrálódni nem akartak. Egyfajta szigetet alkotnak a mai napig a német társadalomban. Még napjainkban is vannak olyan kerületek a nagyobb német városokban, ahol a lakosság túlnyomó részét ők alkotják, egyfajta gettó kerületet alakítva ki. Igyekeznek megszerezni az állampolgárságot, hogy aztán a család többi tagját is behozhassák Németországba. Mai napig egyfajta problémát okoznak Németországnak. Anno még pénzt is felajánlottak nekik, hogy térjenek vissza Törökországba. A mostani németországi szír menekültek befogadása és honosítása ezért tűnik annyira érthetetlennek sokak számára. Mi a biztosíték arra nézve, hogy hajlandóak lesznek integrálódni, és beilleszkedni új hazájukba? Míg a török vendégmunkások zöme képzetlen, és a török nyelven kívül más idegen nyelvet nem beszélnek, addig a szír menekültek jelentős része beszél idegen nyelveket, és magasabb képzettsége is van. Sok közöttük az olyan, aki magasabb képzettséggel érkezik, orvos, vagy egyetemet végzett értelmiségiek.

De rengeteg az olyan család, ahol a még iskoláskorú gyerekeiket szeretnék tovább iskoláztatni, amire az anyagi hátterük régi otthonukban nem adatott volna lehetőség. Németország nagy fantáziát lát bennük. Ha hinni lehet a német statisztikai adatoknak, akkor jelenleg több mint 530 ezer betöltetlen munkahely van. Óhatatlanul felmerül azonban egy kérdés: mi van akkor, ha ezek a betöltetlen munkahelyek azért nem kerülnek betöltésre, mert a munkaadók anyagi megfontolások alapján inkább az olcsóbb, képzetlen munkaerőt részesítik előnyben, a honi munkavállalóval szemben? Nem fog ez egyfajta belső forradalom gerjesztőjévé válni? Ezeknek a munkahelyeknek a java része azért betöltetlen, mert helyi munkaerő még akkor sem szívesen fogadja el, ha már hosszú ideje munkanélküli. Márpedig szükség van ilyen munkavállalókra, akik később aztán elmehetnek tanulni és fejlődni, hogy később szakmailag és bérezésben is megközelítsék a már régi állampolgárok színvonalát. A régebbi török és más bevándorlók nagy többsége fejlesztette tudását, hogy ne maradjanak le a honi munkavállalók mögött. Legtöbb esetben a munkaadók „díjjazták” a felzárkózást. A gépezetben csupán az a homokszem okozza a problémát, hogy nem számítottak ilyen arányú befogadást kérő menekültre. Németország igyekszik egy olyan képet megmutatni a világnak, amelyben úgy tetszeleghet a világ előtt, mint a menekültkérdés azonnali megoldója. Valóságban ismét előbb beszéltek, mint cselekedtek. Mai napig olyan igéreteket terjesztenek, amik véghezvitele a mostani rendszerben kivitelezhetetlen. Kialakult egyfajta hazugság-gyártás annak elkendőzésére, hogy sajnos a rendszer nem működőképes.

Közeleg a tél, és az újabb menekültáradatot már nem lehet tovább sátrakban elhelyezni. Ezt úgy igyekszik megoldani, hogy az Európai Közösség országait, főleg a volt keleti blokkot, rákényszerítenék a menekültek befogadására. Arra persze nem gondolt, hogy ezeknek a volt szocialista országoknak a lakossága nem lesz hajlandó erre. Még élénken él emlékezetükben, amikor a nagy szocialista tábor tagjaiként rájuk lett „tukmálva” az úgynevezett menekülteknek deklarált polgárok befogadása. Ha kicsit vissza tekintünk a hatvanas évek Európájára, soha sem volt hiány ebből. Koreai, vietnámi, majd később a közel- keleti menekültek kiegészülve a görög és más európai vagy távol-keleti menekültekkel. Logikus, hogy még egyszer nem hajlandók kitenni ilyesminek a társadalmukat. Ezért jelentek meg Magyarország szerte az olyan szélső-nacionalista feliratok, amelyek joggal háborították fel Németországot és az Európai közösséget. Ha ehhez még hozzávesszük a rendőrség és a menekültek közti összetűzéseket, egyáltalán nem érthetetlen ez a helyzet. A szomszédos volt szocialista államok viselkedése pedig ennek fényében teljesen logikus. A napokban újabb ülésre fognak összegyűlni az EU országok tisztségviselői, hogy összetettebb és koordináltabb tervet dolgozzanak ki a helyzet rendezésére. Eközben a Közel – Keleti helyzet bonyolódása joggal idegesítheti az átlag polgárt. Újabb menekültáradat, avagy újabb háborús konfliktus? A két kérdés tulajdonképpen egy. Mert ahogy szélesedik a háború, ezzel egyenes arányban fog növekedni a menekültek száma. Merkel asszony persze igyekszik nyugtatni a kedélyeket. Érdekes módon itt a szomszédos Ausztriában jobban hisznek neki, mint saját hazájában. Már nem csak az ellenzéki pártokban van mozgolódás, hogy mondjon le, hanem saját pártjában is.

2015.07 havi számok

Ennek ellenére Merkel asszony nagyobb toleranciát és összefogást szorgalmaz. Egyik beszédében megemlítette a magyarországi kerítésrendszert, és felhívta arra a figyelmet, hogy még ez sem tudott gátat verni a menekült áradatnak. Meg kell értenie a világnak, hogy csak helyes politikai döntésekkel lehet véget vetni ennek a lehetetlen állapotnak. Ausztriában a hétvégén óriási tüntetés volt a menekültek befogadása mellett. Egy új szitokszót is kitaláltak a magyarok szidalmazására „orbanizácio”. Több mint százezer ember gyűlt össze az itteni Hősök terén a Helden Platzon. Nagyon valószinű, hogy a közelgő helyhatósági választás is közre játszik ebben. Strache az FPÖ vezetőjének jó esélyei vannak arra, hogy polgármesteri széket kapjon. Az ellenzék kihasználva az alkalmat összekötötte a kellemest a hasznossal.

Heldenplatz, Wien, szimpátiatüntetés

Eközben a Közel- Keleten zajlanak az események. Oroszország váratlan beavatkozott a szíriai polgárháborúba. Előtte amolyan villám egyeztetésbe kezdett az EU országaival Franciaországgal, Angliával és Németországgal. Tárgyalt Benjamin Netanjahuval, Abbasszal, Assaddal és Irán vezetőivel valamint a törökökkel. Netanjahu pont a napokban mondta a CNN egyik riporterének, hogy Izrael és Oroszország valamikor nem voltak egy állásponton a közel- keleti rendezésben. Most is vannak nézetkülönbségek, de hosszú idő után először voltak képesek egyeztetni. Oroszország beavatkozása persze sok aggodalomra ad okot. A nyugat élén az USA-val nem nézi jó szemmel a beavatkozást és már most hevesen kritizálják az orosz eljárást. Amerika szeretné megtartani jelenlegi pozícióját a térségben, de jogosan félhet, hogy mindent át kell majd értékelnie. Oroszország nem az ő tervei alapján cselekedett és a rendezési tervükben fontos szerepet szánnak Iránnak és Assadnak. Ami félelemre adhat okot Izrael szempontjából az a libanoni Hezbollah. Köztudottan Irán fő szövetségese. Már eddig is rengeteg fegyvert exportáltak a Hezbollahnak, főleg rakétákat, de mi fog akkor történni, ha Irán „véletlen” nem az előzetes játékszabályok alapján fog részt venni a terroristák elleni háborúban ( a Hezbollah sem kiscserkészek csapata, hanem egy terrorszervezet, csak vallási szempontból közelebb áll Iránhoz) és nem fogja betartani a bécsi megállapodást. Mert mi van akkor, ha nem, és a Hezbollah atomfegyverhez juthat? Oroszország képes lesz akkor is kezében tartani a helyzet alakulását? Millió egy kérdés, amik jogosan tartják félelemben a világot, főleg Izraelt.