Az elmúlt napokban Göncz Árpád halálával akadt bőven megnyilatkozó, baloldalról is, jobboldalról is – habár meg nem értem, mi a bánat köze is volt bármelyik oldalnak is hozzá. Na persze, ő Göncz Árpád volt, elkötelezetlen, kinevezetlen – mármint, se Sólyom, se Áder, kik vonalon indíttattak. De mindegy is. A pórok internetes hozzászólásairól nem is beszélve: a szellemi sötétségük fokáról: ha búra alatt, erős fénnyel világítanák meg, akkor is látszana.

Álljon az alábbiakban egy közvetlen kortárs visszaemlékezése, kicsit másként, mint ahogy a nyilvánosság látta.

„A legelső találkozásunk akkor volt, amikor az SZDSZ alakuló frakcióülését tartottuk Tihanyban, egy vállalati üdülőben. Ide érkezett Tölgyessy Péter, aki nagy titkolózva elmondta, hogy megállapodás lehet az MDF és SZDSZ között, aminek az a lényege, hogy a kormányzóképesség érdekében bizonyos kétharmados törvényeket feles törvényekké alakítunk” – mondta Kuncze Gábor.

„Ezeket az SZDSZ is megszavazza egy alkotmánymódosítás során, cserébe pedig az SZDSZ adhatja a köztársasági elnököt, Göncz Árpád személyében. Valaki ekkor megszólalt mellettem, és azt mondta, hogy »na tessék, én pedig már megvettem a bérletet a következő hónapra«. Ő volt Göncz Árpád.”

Elnökként is Wartburggal utazott volna

„Göncz Árpád egy emberarcú ember volt, aki egy ideig politikus is volt – mondta Kuncze Gábor. Az első pillanattól kezdve ilyen volt. Nem is tudta ezt a köztársasági funkciót megszokni.” Amikor megválasztották a parlament elnökének – így lett ideiglenes köztársasági elnök -, attól kezdve járt neki a személyi biztosítás.

„Amikor kijöttek a Parlamentből, elindult a Wartburgja felé a parkolóban. Ekkor mondták neki a biztonsági emberek, hogy »na de hát elnök úr, ezzel kellene menni« – mutattak a szolgálati autóra. Mire mondta, hogy »De hát miért? Jó ez. Elvitt ez eddig is mindenhova. Egy nagyon jó autó«. De mondták, hogy »Akkor is a hivatalival kell menni« – hiszen az, hogy a személyi biztosítók beülnek a Wartburgba hátul, miközben az elnök vezeti az autót, az kicsit érdekes lett volna.”

Az elnök leviszi a szemetet

Otthon felment a lakásba, egy gangos házban. Felnyúlt egy villanyóra tetejére, ahol a lakáskulcsot tartották. Na, ettől megint beájultak a biztonsági emberek. Majd bement, két ember pedig állt a lakás előtt. Egyszer csak nyílt az ajtó, és megjelent az akkor már elnök Göncz Árpád egy vödör szeméttel. Kérdezték tőle, hogy hova tetszik menni? Mondta, hogy viszi le a szemetet. Mondták, hogy tessék csak hagyni, majd ők leviszik.

Göncz Árpád 10 évig volt köztársasági elnök

Forrás: MTI/Cseke Csilla

Mire Göncz mondta, hogy az az ő dolga szokott lenni, ő viszi le a szemetet. Így történt, hogy ment elöl az elnök, kezében egy vödör szeméttel, mögötte pedig a két biztonsági ember sétált, amire azóta is emlékeznek talán a ház lakói.

„Én egy dolgot tudok, marcona pofát vágni”

Amikor a határőrség esetében megszüntették a sorkötelezettséget, az utolsó sorozott állomány kibocsátásakor ünnepséget rendeztek, ahol Göncz Árpád volt a díszvendég. Ilyenkor a díszvendéget fogadja a díszszázad. Ennek van egy protokollmenete. Amikor érkezik a díszvendég, fejet hajt a zászló előtt, majd fogadja a jelentést a parancsnoktól, és elsétál a díszszázad előtt, végül egy útvonalon felmegy a tribünre, ahol beszédet mond.

Kuncze Gábor az SZDSZ politikusaként ismerte Göncz Árpádot

Forrás: MTI/Mohai Balázs

„Na most ezt elmondtuk neki, hogy itt jössz be, ott van a zászló, majd tisztelegnek, arra elmész, fölmész, visszajössz stb. Azt mondta erre, hogy »Te ide figyeljél. Legyél ott mögöttem, és mondjad, hogy mit csináljak. Én ezt össze fogom keverni. Én egy dolgot tudok, marcona pofát vágni«. Na ha most ő valamit nem tudott, akkor marcona pofát vágni. A protokoll soha nem volt az övé, de többek között ezért is szerették, mert tudott esetlen lenni, és közben jópofán mosolygott hozzá, mintha mi se történt volna” – mondta Kuncze Gábor.

A visszacsempészett mosoly

Az egyik első nyilatkozatában azt mondta, hogy „Vissza akarom csempészni a mosolyt a politika színpadára.” Ezt ’90-ben nyilatkozta, és ehhez végig tartotta is magát. Érdekes módon olyan volt a mosolya, hogy ha ő elmosolyodott, akkor a környezetében mindenki automatikusan elmosolyodott.

Forrás: Facebook