Egy döbbenetesen gyönyörű fotó Kanadából
Michael Davies kanadai fotóművész Kanada egyik legészakibb pontján – Pangnirtung-ban – él. Minap egy lélegzetelállító fotót készített egy thermosz teával. Mínusz 40 fok volt naplementekor az 1.400 lelket számoló Pangnirtungban. Davies barátja – Markus – kinyította a thermosznyi forró teát, feldobta és pillanatok alatt a levegőben megfagyott. Egy skidooval mentek ki délután 1-kor – tehát sötétedés előtt néhány perccel – egy hegyre, ami kb. 45 percnyire fekszik a településtől. Először vízzel próbálkoztak, aztán forró teával. Ime a végeredmény:
Michael Davies fotója.
Pangnirtungban összesen két órányi világosság van napközben a téli hónapokban. Michael Davies az Ontario tartománybeli Pontypool nevű falúban született, ami a Kawartha Lakes település mellett található. Jelenleg Nunavutban él és művészete is az északi valóság rögzítésére fókuszál. Saját bevallása szerint Davies a „durva észak-kanadai vadon” mindennapjaira kíván rávilágítani művészetével. Az Images from Pangnirtung című kötetében, 70 fotót mutat be a nunavuti településről és az északi vadonról. Lenyűgöző portfóliója itt tekinthető meg.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
3:01 du.
Kitünő photó!
Csak hálás lehetek a sorsnak, hogy nem ott élek!
4:09 du.
Valóban remek és nehéz fotó, már csak azért is, mert a lemenő napot a megfagyó fibonacci-spirál közepébe tudta komponálni, amikor a barátja a teát lendületesen körbe kiöntötte.
4:28 de.
Valóban csodálatos fénykép.
Azon túl, hogy Krisztofert már eleve köszönet illeti ennek elénk tárása okán, de még külön is meg kell köszönnünk a címben felvonultatott e választékos jelzőket. Azt, hogy . n e m . a manapság oly népszerű, lépten-nyomon hallható (olvasható) és járványszerűen terjedő, mindenre alkalmas vattaszót, a szókincsben szegény emberek számára azonnal és mindig kapóra jövő „e l k é p e s z t ő t” használta fel e művészfotó dicséretéül.
Köszönöm 🙂 !