Az én hazám
Hazám sok táján jártam már – fiatalkorunkban hétvégeken színésztruppot fuvaroztunk haknikra, hogy összejöjjön a saját lakás. Így nemcsak a Balatonnál, a Mátrában és a Lőverekben jártam, hanem a Tisza felső folyásánál lévő eldugott falvakban, Szeged környéki tanyaközpontokban is. A hevesi Mezőkövesdhez, meg a vasi Szombathelyhez, Körmendhez, a csongrádi Szenteshez nagyon szép élmények fűznek, a Zala megyei Göcsej tájegységhez meg gyerekkorom napfényes nyarai. Ma sem tudom eldönteni, hogy a világ legszebb útja a Pápáról Veszprémbe vezető, vagy a Kaposvárról Lengyeltóti felé Balatonföldvárra érkező?
De a Váli völgy valahogy kimaradt. A tájat nyilván szeretném, hiszen – bár megfogott a Szentes környéki lapos puszta, a benne kanyargó Kurca patak fabozontos partjaival, nekem az otthonosságot a Dombóvár környéki szelíd lankák jelentik. A sárközi tájak bizonyosan szépek, bár Fehérvár nekem elég sivár városnak tűnik, és Bicskén csupán átutaztam, de semmi nem késztetett megállásra.
Szegény Felcsútról még csak nem is hallottam, amíg az a szerencsétlenség nem érte, hogy ott nevelkedett egy olyan valaki, aki szilárdan hiszi: a világ azért van, hogy őt csodálja. Ráadásul az ottani falvak pedigréje is kérdéses, hiszen A szülőfalu Alcsútdoboz volt, aminek a neve arra utal, hogy volt/van arrafelé egy Doboz nevű község is. Csút községre nem ad találatot a googlemaps, viszont Budapesten létezik Csúti út – nyilván volt valaha a Fel- és az Alvég között település is, csak felfalta a Fel-, vagy a Doboz.
Nem lenne ezzel semmi baj – a falvak, városok is alakulnak, változnak, nőnek és elhalnak. Hiszen a pesti XVII. kerület magába szippantott öt korábbi települést: (Rákos) Csabát, Ligetet, Keresztúrt, Hegyet, Kertet.
Jól tudom, hogy valami kekec villongás mindig van a különféle településeket lakók között: én ugyan Budapesten születtem, de pestinek tartom magam, a budait hajlamos vagyok urizáló népségnek tekinteni, akkor is, ha a kelenföldi MÁV házak proliközegében nőtt föl az istenadta.
De nem utálom őket – hévvel vitázom, ha szerintem az „élet sűrűjétől” való távolmaradásuk miatt vallanak téves nézeteket. Nekem a Ferencváros, a Józsefváros, Kőbánya, Újpest, Kispest és most Lőrinc a hazám. De dolgoztam a VI. (Terézváros), a VII. (Erzsébetváros) és a XIII. (Angyalföld) kerületben is, úgy hogy tényleg, Pesten akár taxisofőrnek is beválnék, még azt is tudom többnyire, hogy melyik utca merre egyirányú. Miközben azonnal eltévedek, ha a Krisztina körútról, vagy a Szépvölgyi útról egy mellékutcába kell fordulnom.
Ahogy itt fölsoroltam a pesti „hazáimat”, úgy vélem, rájöttem, mi lehet a baja egy felcsútinak ezzel a várossal. Bár egy város, de a sorolt pesti kerületeknek is mind van egyedi hangulatuk, bájuk, vonzásuk, taszításuk – és akkor a személyes élményekről nem is beszéltem. Ráadásul e kerületek közül a legkisebben is hússzor annyian laknak, mint egy Felcsúton. Ez nem jelent minőségi különbséget: de annyit biztosan jelent, hogy míg nekem életem során minimum tíz identitást volt alkalmam megismerni, több tízezer emberrel kapcsolatba kerülni – akárcsak egy buszutazás erejéig is –, addig Felcsúton évtizedekig csak egyetlen identitást, meg pár falueleje véleményét ismerhetni.
Lehetne erre azt mondani: De hát a jelenlegi első szolga tizenévesen került a fővárosba, megismerhette volna! Ja, ha akarja. Azt szoktam mondani: „egy ember hároméves kora után már csak felejt” – és bár ez nyilvánvaló túlzás, azért a tizes éveink végére többnyire kialakul a habitusunk, felfogásunk, ahogy tudományos körökben mondják: befejeződik a szocializációnk. Lehet persze még megtanulni, megszokni új dolgokat – de nem megy mindenkinek. Ahogy nekem 12 évesen a Bakáts tér után meg kellett ismerkednem a Kálvária tér népével (nagyon nem ugyanaz!), később megint új és új kapcsolatrendszerrel, az érdekes kihívás, meg kaland volt. Ennek a felcsútinak (mert nyilván van másfajta is) meg zűrzavar, bizonytalanság és félelem. Ezt a félelmét akarja leverni a városon, ha már egyszer hatalmat szerzett hozzá.
Rátesi Margit
Bortnyik Sándor: Lámpagyújtogató
Author: Rátesi Margit
1947-ben születtem Budapesten. Édesapám kocsmáros volt, az államosítás után segédmunkásként, csaposként próbálta fenntartani a családot, amihez édesanyám is hozzájárult, mint házmester. Eredeti szakmám mechanikai műszerész, alma materem az Orion Rádió és Villamossági Vállalat volt. Minden további tanulmányomat munka után, este végeztem, érettségit a Bem József Dolgozók Gimnáziumában szereztem. Üzemi lapoknál kezdtem hivatásosan írni. 1979-ben végeztem el a Bálint György Újságíró Akadémiát, majd 1984 és 1988 között az MSZMP KB Politikai Főiskoláján tanultam közgazdaságot és vállalatirányítást. Újságíróként főleg gazdasági témákkal foglalkoztam. 1989 óta nem dolgozom aktív újságíróként: sajtóösszefoglaló készítőként (szemlézőként), sajtófőnökként mentem nyugdíjba.
Felfogásom sokat változott az évek során – nem utolsósorban éppen a főiskolán szerzett ismeretek hatására. A politikát – eredeti jelentésében a közügyek intézésének módját – fontosnak tartottam mindig és fontosnak tartom ma is. A politika, és aktorainak, a politikusoknak a lejáratása a közvélemény szemében szerintem a legnagyobb kártétel, amit el lehet követni az „egyszerű” emberekkel szemben. Mert azt sugallja: nincs esélyed a cselekvésre, hajtsd meg magad, húzd meg magad, akkor talán hagynak élni.
Ezzel szemben én arra szeretnék rávenni mindenkit: Kételkedj, gondolkozz, cselekedj!
8:37 de.
jó, de enyhe, bár mindedn lényeges benne van a „senki” rettegése a „valamitől”
a nincs skizofrén rémülete a van láttán
és ugye van egy olyan elmélet is, hogy a barbárok rettegtek a „város”-tól ezért megtámadták és lerombolták, Tróját 12x???
az üres senkiség retteg attól aki/ami birtokol valamit, ami neki már sohasem lehet, ha teljesen megbolondúl is: üres belűl és szotyoládzik és amihez ért??? lopik
mexerezni aszt ami a másé mert másként semmilye sem lenne saját jogán
11:54 de.
Magam, nagyvárosban nőttem fel, de hiszem, – és gyermekeimnek meg is adatott – hogy a legszebb dolog falun felnőni, és ott megöregedni. Ettől még nem lesz senki olyan, amilyenné Orbán lett. Sok-sok tényező (köztük a hatalom, és annak akarása, amit nagyon kevesen bírnak el!) formálta azzá a beteg emberré, amivé lett.
5:04 du.
Margit, látogass el egyszer a csodás alcsutdobozi Arborétumba. (Kiváló unokázó hely!) Ide szokott valaha O.V. is kirándulni hajdanában kisgyerekeivel. Rájössz, hogy arrafelé (a Dobozok vidékén) is lehet normális emberekkel találkozni és normálisan szocializálódni, nemcsak a Bakáts téren és Pesten. S talán egy tizenegyedik identitást is megismerhetnél.
9:55 du.
Mennyen a franc a Dobozok vidékére.
Valahogy a gyomrom nem bírná az ottani ájert.
4:38 de.
Valamit félre értesz Evelin. Az alcsútdoboziban ugyan nem, de jártam a zirciben, meg a szarvasiban. Ezt utóbbi esélyes lenne a Föld legszebb helyei dobogós címére ott, a Kőrös (nem tudom melyik, majd megnézem a térképen) partján, mégis a városka részeként.
A falusi élet azonban nem arborétumokban zajlik, ünneplőbe öltözött unokák társaságában. Erről hosszan tudnék beszélni, lehet, egyszer megteszem.
7:53 de.
Evelin írja, hogy „Arrafelé is lehet normális emberekkel találkozni, akik normálisan szocializálódtak…”
Hát, ha az odavalósi egyszeri, vagy inkább néhai juhász, a néhai Várady András meséjét vesszük, akkor ez az állítás máris nem igaz. Azok „a normális emberek” ugyanis e l t ű r i k, hogy a szegényember, aki egy becsületes, törvényes megmérettetésben szerette volna az igazát bebizonyítani az elsőminiszter gázos strómanjával szemben, és jelöltként indult a pg.mester válaszáson, hát nem éppen az azt megelőző éjszaka gázolta halálra a Mercijével egy sem az előtt, sem azután, de senki által még „sosem látott, nem is ismert 90 éves külföldi illetőségű aggastyán”.
Meg aztán az egyszeri asszony jogtalanul kivágott akácosát a Vezér, Tiborc István nevű veje által – azt is szó nélkül hagyják, és eltűrik.
Ugyanezek, a Mucsa-aréna stadionba és foci akadémiába, a kisvasútba és abba a tanyasi repülőtérbe is, meg kitudja még mi minden felesleges úrhatnám vicikvacakba is belenyugvók, éppen ők azok, akik eképp az illiberális diktatúrát támogatják győzelemre itt, ezen az igazi magyar ugaron. [Ők, ezek a becsületes dobozi polgárok tüntettek Várady András ellen is a bíróság épülete előtt, amikor az a Mészáros Lőrinc strómanpolgármester és nagybirtokos által ellopott több tonnás trágyadombját próbálta volna attól visszaperelni.]
…És ők is, pont az ilyen – állítólag normális – emberek, empatikusak a Führer közismert, a fővárossal és annak lakosságával szemben táplált, kisebbségi komplexusból eredő, ösztönös ellenszenve iránt. Ők ott Felcsúton és Alcsútdobozon már csak így szocializálódtak, és így is gondolkodnak…
Na persze; hisz’ minden normális szentnek maga felé hajlik a keze.
.
12:01 du.
A cikkhez: Én kétszer tettem nagy túrát túristavezetővel a Kárpát medencében, beleértve Erdélyt és Felvidéket, de a magyarországi nagyobb városokat is. Ezen kivűl gyerekeimmel is bejártam az országot egy autón.
A múltban, fiatalkoromban voltam a Börzsöny, Bükk és Pilis hegységeiben is.
Mindenkinek ajánlani tudom vegyen részt hasonló túrákon, megismerve „hazáját” és a benne élő embereket.
Sokkal érdemesebb, mint mást.
3:14 du.
Órák óta ülök itt,
s a kérdést bogozom,
hogy mitől jobb az élet
Alcsútdobozon…
3:24 du.
falusi, egy megoldást látok, el kell menni és megnézni, mi olyan jó és szép!
5:12 du.
Figyelő
2016 január 18
3:24 du.
Megtörtént. (2O14 július)
6:01 du.
Falusikám ne légy már ilyen negatív.
Képzeld el tiszta erővel hogy ott jó és akkor ott jó lesz.
( Láttam egy filmben hogy valaki ANNYIRA pozitívan gondolt arra a háburú sujtotta Frenciaországban , hogy 12 kilométer után ott lesz a folyón átívelő híd a tankja számára , hogy tényleg ott volt a híd ! Az egyetlen , 500 kilométeren belül ! Látod mikre képes a pozitív gondolkodás ??! )
6:08 du.
Rodeo36:
TE mijajófenét írtál ?
Látom szavaidat , értem értelmüket,
érzem hogy valami nagy- nagy-nagy és fontos dolog kikívánkozik általuk belőled , de hogy ezek a szavak mit akarnak elmondani az ő egymásutániságukban , az nem világos.
( Lehet hogy bennem van a hiba , dehát az én IQ.-m csak 45.)
–
Összegezve :
a szavaid olyanok mint a nagydolog előtti szellentés. Viszont ezesetben az a nagy-nagy-nagy dolog valahogy mégis benne maradt a lelkedben hehehehe…
3:51 de.
Geyza Sajnos mire odaértek a hídhoz, lebombázták a nácik. (Kelly hősei)
4:05 de.
Gyermekkoromban végigtúráztam az egész országot, és minden nagyobb városában is voltam. Mentünk esőben, hóban, nagyobb hátizsákkal mint én voltam. Mikor pénzem lett, bejártam Európát is.
A Alcsútdobozon is voltam (igaz, én semmi motivációt nem találtam abban, hogy OV is volt ott). Láttam, mi a különbség. Attól semmi nem lesz sem szebb sem csúnyább, hogy magyar.
„Sokkal érdemesebb, mint mást.” Mondja, aki 25 éve hazamehetne, de eszébe sem jut?
3:56 du.
llanfair:
Le hát!De még mennyire hogy le !
Me azok meg negatívak. Azé.
2:20 de.
Figyelő 12.01 és 3.24!
Javaslom, hogy unalmas propaganda pufogtatásai helyett idézzen, inkább Karinthy Frigyestől a Nyugat egyik magyar óriásától:
.
A mi falunkból (kis részlet az Így írtok ti egyik paródiájából)
„A mi falunkban nyáron nő a zab,
És éjszaka van, ha nem süt a nap;
Forgácsot vág ki fábul a gyalu,
Csodálatos, csodálatos a falu.”
.
12:54 du.
DonGolo
2016 január 20
2:20 de.
Nem puffogtattam, semmit, csak amit láttam arról írtam.
Verseket én is tudok idézni, pl.Petőfit.
12:58 du.
Űgy látszik a server pickel rám, azt írja, amit akartam ide hozni, hogy ezt már elküldtem, tehát ennyi!