Orbán és a zsidók — A hízelgő átverés anatómiája (2. rész): Alászállás poklokra
(Göllner András sorozatának folytatása. Az első rész itt olvasható.)
A holokauszt viszonylag későn érte el Magyarországot – első ízben 1941-ben, majd mindent bepótoló hevességgel 1944 márciusában – de a fogantatása jóval előbb történt, amikor Hitler még egy kósza felhő sem volt Európa politikai egén.
A 20. század első faji alapú zsidótörvényét Magyarország vezette be 1920-ban, a régens-kormányzó, Horthy Miklós ellentengernagy uralkodása elején, miközben az ideológiát hozzá egy megátalkodott antiszemita magyar püspök, Prohászka Ottokár szállította. Prohászkának a zsidókérdésről szóló pamfletje bestseller lett Németországban, jóval azelőtt, hogy Hitler Mein Kampf-ja uralta volna a slágerlistákat. Prohászka dolgozatát több tucat nyelvre is lefordították, és logikus a föltevés, hogy a szellemi üzemanyagot 600.000 magyar zsidó lemészárlásához ez szolgáltatta. Több ezer zsidót gépfegyvereztek bele a zajló Dunába 1944 fagyos téli hónapjaiban Budapesten a német nácik magyarországi megfelelői, a nyilaskeresztesek, és még több tízezret gyilkoltak meg válogatott kegyetlenséggel. Magyarországon a zsidók első nagyobb szabású deportálására és az azt követő tömeggyilkosságra Kamenyec-Podolski körzetében került sor 1941 nyarán (egyes részleteket lásd majd lejjebb). De a magyar zsidók legnagyobb tömeges deportálása és tömeges lemészárlása Auschwitzban történt, a „korszerű” ipari technikával kiépített és a németek által működtetett haláltáborban. Nem, a magyarok nem húzták meg a ravaszt se Kamenyec-Podolskiban, sem Auschwitzban – ők csak a gyűlöletet szolgáltatták, amely a célját a gyilkosságban érte el.
A hivatalosan szított magyarországi zsidógyűlölet igen gondosan fölépített tudatformáló akció volt, és a megtervezésében a német nácik nem játszottak jelentős szerepet. Prohászka már akkor magas fokon uszított zsidógyűlöletre a szakirodalomban, amikor Hitler Ausztriában még hátulgombolós nadrágban totyogott. Mikor Herzl Tivadar megálmodta, hogy a zsidó kérdést csak egy önálló zsidó állam megteremtése oldhatja meg, nem olvasta még Hitler összegyűjtött műveit, csak szülővárosa, Budapest utcáinak zsidógyűlölettől fagyos levegőjétől szorongott. Horthy, akit a legnagyobb felelősség terhel azért, hogy Magyarország a náci Németországnak leghűségesebb szövetségese lett, magán-leveleiben elismerte, hogy világéletében antiszemita volt, és ehhez nem volt szüksége Hitler bátorítására. Titkos irataiban bevallja, hogy ő mindig is meg akart szabadulni a zsidóktól, de nem egyszerre és nem olyan tempóban, ahogy azt a magyar nácik, a barnaingesek igazi szövetségesei elképzelték. „Gazdasági okokból bolondság lenne egyszerre likvidálni a zsidókat,” érvelt. A megsemmisítést egy megfelelőbb időpontban és etapban kell végrehajtani, és nem Budapesten kezdeni, ahol az ország ipari-gazdasági központja van, hanem vidéken, az olyan távoli falvakban, amilyenben például a kis Elie Wiesel szaladgált gyerekként szabadon, amíg (nyolcvanad magával) be nem tuszkolták egy marhavagonba, hogy étel, víz, vagy akárcsak egy kübli nélkül szállítsák el Auschwitz gázkamrái felé.
Auschwitz bejárata.
A magyarországi vidéki zsidóság – mintegy 460.000 fő – összegyűjtése és auschwitzi deportálása 1944 márciusában kezdődött és befejezéséig 51 napot vett igénybe. A műveletért a magyar vidéki milícia, a rettegett Csendőrség volt a felelős. Bármelyik zsidót, aki bátorkodott megtörni a csendet azzal, hogy kipofázott a sorból, miközben betuszkolták a zsúfolt, Auschwitz felé irányított marhavagonokba, ott helyben fölkoncolták, vagy csak félholtra verték a csend embertelenül kegyetlen őrei. A csendőrség a magyar Belügyminisztérium közvetlen felügyelete alá tartozott. Fel egészen a legfölsőbb szintig nem voltak német résztvevők abban a parancsnoki láncban, amely a zsidóknak az országból történő kiszállítását irányította. Adolf Eichmann SS Obersturmbannführer, a Magyarországra küldött német összekötőtiszt puha borjúbőr kesztyűje nem kellett, hogy bepiszkolódjék teljes budapesti tartózkodása alatt. Eichmannak Magyarországon volt legkönnyebb végrehajtania a főnöke fejéből kipattant „végső megoldás” feladatait a zsidósággal szemben. Számára a legnagyobb kihívást itt a deportálások valódi céljának az eltitkolása jelentette a nagy-budapesti, durván 300.000 fős zsidó lakosság előtt. Nem akarta ugyanis, hogy a mega-projektjének nyugodt végrehajtásába belekavarjon valamilyen pánik, nem akarta, hogy pajeszos zsidók, fejvesztve rohangáljanak a nagykörúton, nem akart rémületet keltő botrányokat látni. Az Obersturmbannführer csak ült a budai hegyek egyik luxusvillájában, ahonnan fantasztikus kilátás nyílt a városra, itta a snapszát a cimboráival, élvezte a pesti éjszakai életet, flörtölt az Arizona Mulató hölgyeivel, és a kedves Kasztner Rezső társaságában békés csevejjel múlatta az időt. Az utóbbi a helyi zsidó közösség egyik vezetője volt, aki azzal az abszurd ötlettel jött Eichmannhoz, hogy biztosítsa az utat Svájcba egy vonatrakományra való előre kiválasztott magyar zsidónak – 1600 főnek – cserébe azért, hogy ő annak a másik négyszázhatvanezernek a tudatlanságát s így gyanútlan engedelmességét biztosítja. Az Obersturmbannführer alig akart hinni a fülének. A szerencse az ölébe hullott: a Kasztner-zsidók összesen 0,12% -át adták annak a teljes populációnak, amely megsemmisítésre volt kijelölve. De mivel Eichmann nem csak egy pszihopata hanem egy ravasz üzletember volt, aki szeretett feletteseinek hízelegni, a tétet megemelték. Eichmann arra kérte Kasztnert, hogy alkudjon ki számára a szövetségeseknél még 10.000 teherautót is, pótolva azokat a járműveket, amelyeket a nácik a keleti fronton veszítettek el a harcok során. Kasztner megtett minden tőle telhetőt, hogy a kiegészítést megszerezze, de a szövetségesek nem haraptak rá. Joseph Heller 22-es csapdája nem volt még akkor megírva, ezért nem volt még igazán köztudott a fogalom. Kasztner a kialkudott mennyiségnek a maga részéről csak a felét volt képes leszállítani. Eichmann haragot színlelt, de mivel ő mégiscsak az a gentleman volt, aki volt, és a fő célja – a valóság eltitkolása –, mégiscsak teljesült Kasztner és a Budapesti Zsidó Tanács jóvoltából, hát megtartotta ígéretét. Kasztner megkapta vonatját. Szállítmánya, az 1600 zsidó, biztonságban megérkezett Svájcba, míg a másik 460.000 sorsa is bevégeztetett a táborban, amelynek parancsnoka megígérte, hogy jó meleg zuhannyal jutalmazza őket, hogy aztán egy szempillantás alatt munkához láthassanak.
Nem voltak zavargások Budapest utcáin az alatt 51 nap alatt, míg a vidéki zsidóság deportálása lezajlott. Nem volt hisztéria Budapesten, és vidéken sem emelte föl senki a hangját a csend őreinek jóvoltából. Az SS Obersturmbannführer sem rohangált körbe a városban, hogy elkapja a boldogtalan zsidó polgárokat, akik az utcákon pánikot gerjeszthettek volna. Kényelmesen hátradőlt a székében, és várta, hogy a magyarok leszállítsák az árut. A tárgyalásán, Jeruzsálemben, Eichmann bevallotta, hogy meglepte magyar partnereinek a hatékonysága és a brutalitása, mely utóbbira a magyaroknak az ázsiai ősöktől örökölt alantas faji tulajdonságaiban talált magyarázatot.
Egy pillanatra itt most megállnék. Szeretném nyomatékosan kijelenteni, hogy fenti soraimmal nem óhajtom a „Kasztner-zsidók” fájdalmait, lelkiismeretét azzal terhelni, hogy rossz érzést keltsek bennük, azért mert sikerült elkerülniük azt a sorsot, amely a magyar zsidóság 99%-át sújtotta. A Holokauszt túlélése csak a nácik és a Holokauszt tagadók szemében bűn! Ők a mai napig ezt a bűntudatot gerjesztik azoknak a szerencsétlen embereknek a lelkében, akiknek sikerült megmenekülniük ördögi terveik megvalósítása elől. Elie Wiesel és Randolph L. Braham üzenete pont ez ellen az ördögi végjátszma ellen szól, ezért a kiállásukért tisztelgek most előttük. Írásom a túlélők, és a szerencsétlen áldozatok emlékének tiszteletére készült. Célja, hogy gátat vessen annak a hízelgő átverésnek, amely mindnyájukat egy életre kárhoztatta, amely még ma is, 70 évvel Auschwitz felszabadítása után, is az áldozatok lelkével játszik, csalárdkodik.
És most, mielőtt előre, a jövő felé tekintenék, kénytelen vagyok, mint Orpheus, még egyszer hátrafordulni, visszafelé, a pokol irányába fordítani tekintetemet. Hátrapillantásom, ebben a percben a legkevésbé sem annak a gyöngeségnek a jele, amellyel Orpheust, szerintem helytelenül, vádolják, hanem annak a felszabadító erőnek tudható, amely az igazságosság irányába vezető elkötelezettségnek a mozgató rugója. Az Anaxok, mint Jézus, mint a Buddha, vagy akár Orpheus és mindazok, akik visszatértek „lentről”, saját, sötét pokluk aljából a világosságra, egy örök életre meghatározó kérdéssel találják szemben magukat, amikor a felszínre érnek. Hogyan tovább? Vannak, akik csendben kilépnek és eltűnnek a tömegekben, felszívódnak, és megpróbálnak a személyes boldogulás útján, immáron tisztességes magatartással járni. Vannak, akik visszaesnek, képtelenek a világosság, a tisztaság talaján járni. És vannak, akik az ige erejével, vagy csak jó példa-mutatással, tanítanak, figyelmeztetnek bennünket a bukás, a zuhanás veszélyeire, és arra hogyan járjunk az igazságosság útján. Elie Wiesel, Randolph L. Braham, Jézus, Orpheus, Martin Luther King, Rimbaud, Gandhi, és sokan mások, az utóbbi utat választották. Írásom az ő példájukat követi, azt az utat követi, amely nem kizárólag a próféták, a bölcsek, a költők, hanem minden ember számára követhető, felvállalható: legyen az ember szegény, gazdag, ártatlan vagy bűnös. Íme, saját visszapillantásom arra az emberre, akire, ismeretlenül, 65-éves koromig kizárólag szeretettel gondoltam.
65 évesen jöttem rá, teljesen véletlenül, amikor egy este montreáli otthonomban a komputeremen szörfölgettem az interneten, hogy az én kinevezett keresztapám – a Marci bácsi – akit szemtől-szembe soha életemben nem láttam, s aki a szüleim szerint 1947-ben halt meg a börtönben, mint a „kommunizmus egyik ártatlan áldozata” a sok közül, valójában háborús bűnös volt és elkötelezett náci. Az derült ki számomra az internetről, hogy a Marci bácsi – Vitéz Nemerey Márton (eredeti nevén Grósz Márton) – nem csak közönséges náci háborús bűnös volt, hanem a Magyar Csendőrségnek a legmagasabb érdemrendekkel kitüntetett legfőbb országos parancsnoka 1938 augusztus 1. és 1942 november 15. között. Sőt az is kiderült az internetről, hogy a drága keresztapa nem csak a Csendőrsereg Tízparancsolatának az ünnepelt szerzője volt, de az a férfiú is, aki levezényelte az első magyar pogromot – 23.000, a határrevíziók miatt magyar állampolgársággal nem rendelkező magyar zsidó kiutasítását és az azt követő lemészárlását 1941-ben az ukrán Kamenyec Podolszki városában. (Amikor a 23.000 kiutasított zsidó kitántorgott a marhavagonokból, amelyekbe Marci bácsi emberei tuszkolták be a nyomorultakat, a határ túloldalán várakozó német katonák belegéppuskázták őket a már megásott tömegsírokba. Szemtanúk beszámolói szerint a tetemekre szórt föld még órákig úgy hullámzott, mint az óceán felszíne, olyan sok súlyosan sebesült áldozatot temettek el élve.)
Vitéz Nemerey Márton – Marci bácsi.
Amikor rádöbbentem, kicsoda is voltaképpen az az ember, akit én eddig keresztapámnak neveztem, elővettem egy régi családi fényképet, és ez a kép ezer szóval igazolta számomra az internet száraz adatait. Marci bácsi átszellemülten hajazott a képen Hitlerre: ugyanaz a frizura, ugyanaz a bajusz, ugyanaz az arckifejezés. Hiába nyúltam a kóser pálinka után, azóta sem tértem magamhoz ettől a sokktól.
(Folytatás következik)
Göllner András
Author: Göllner András
Göllner B. András a Kanadai-Magyar Demokratikus Charta alapítója, országos szóvivője. Kettős – magyar és kanadai – állampolgár. Gyerekkorában, 1956-ban került Kanadába. Egyetemi diplomáit Kanadában, nagydoktori diplomáját politikai gazdaságtanból a The London School of Economics egyetemen szerezte. Szakterületei: politikai gazdaságtan és kommunikáció. Három könyv (Social Change and Corporate Strategy. Sttamford: IAP, 1983; Public Affairs in Canada. Montreal: IRPP. 1984; Canada Under Mulroney (ed. with D. Salee), Montreal: Véhicule Press, 1988.) és számos szakmai tanulmány, cikk szerzője. A rendszerváltás óta gyakran jelennek meg írásai Magyarországon is, vezető napi lapokban, folyóiratokban. A montreáli Concordia egyetem politológiai tanszékén 1977-ban kezd tanítani, ahol ma már Emeritus rangban oktat. A rendszer-váltás első húsz éve során idejét Budapest és Montreal közt osztotta, gyakran szerepelt előadóként is Magyarországon. Fontos szerepet játszott a kommunikációs szakma, a Public Relations, a társadalmi párbeszéd módszertanának, szellemiségének magyarországi fejlesztésében. Ö koordinálta Magyarország EU csatlakozásának első kommunikációs stratégiáját, és több államigazgatási kommunikációs fejlesztésben is részt vett Magyarországon. Göllner B. András Montrealban él, idejét írással, oktatással, zenéléssel tölti.
3:45 du.
Állásfoglalás nélkül is korrekt talán rögzíteni, hogy az addigra már megölt Kasztnert az izraeli Legfelső Bíróság 1958-ban felmentette, hogy róla több elismerő film és könyv készült, nem csupán Anna Porteré, sok további publikáció pro és kontra, hogy sokan hősként tisztelik, mint például az izraeli liberális politikus, Yosef Lapid, azaz nem csak a vonat utasai.
http://www.ynetnews.com/articles/0,7340,L-3428941,00.html
Kasztner iratanyagát a Yad Vashem ünnepélyesen befogadta.
http://www.yadvashem.org/yv/en/about/events/event_details.asp?cid=108#!prettyPhoto
Emléktáblája máig a Váci utcában van.
Másfelöl Braham valóban elmarasztalta Kasztnert.
4:08 du.
Hadd pontosítsak (ha már feltalálták az internetet) :
Nemerey Mártont 5 év fegyházra itélte a Budapesti Népbiróság. 1952.okt.28-án szabadult Márianosztráról. Élve.
4:35 du.
Sajnos a PIH aljasságával és Berend féle vezetőségével tisztában voltam.Ezért az újszülött lányomat már több mint 50 évvel ezelőtt sem jegyeztettem be az anyakönyvbe.Feleségem és én is”fajtiszta” zsidók vagyunk.Bízva a PIH és a magyar koordinációban, polgári esküvőnket sem hagytuk megzavarni kollaborálóktól.Ismerjük Freudiger és Berend dicső viselkedését.Kasztnerről nem mondok véleményt,mert Shmuel Tamir már néhány évtizeddel megelőzött.
6:41 du.
A magyarországi zsidóság tragédiája nem a német megszállással, nem 1944. Március 19-én, hanem 24 évvel korábban, 1920 szeptemberében kezdődött. A hitleri Németországot – 15 – TIZENÖT ! évvel megelőzve, a magyar parlament hozta meg Európa első politikai, kirekesztő zsidótörvényét, a numerus clausust.
Hát persze a zsidók ! Miért nem a magyar nem zsidó honfitársaik értelmiségi szintjük emelésén fáradoztak ? Ott nem láttak problémákat ? Milyen “igazságos”, milyen “méltányos” volt Teleki Pál hogy csak “arányosan” akarta csökkenteni azt a szorgalmas, tanult magyar társadalmi réteget kik a művészeti, orvosi, tudományi, kereskedelmi és az ipari foglalkozásokban, hazánkban évszázadokon át előljártak.
A kreativ és elméleti intelligencia gyengeségében szenvedő, irigységtől elvakult, aljas, embertelen gyilkos náci eszmékbe belegabalyodott istenfélő nemzeti KERESZTÉNY Magyarország ekkor tette meg az első lépést a magyar holokauszthoz vezető lejtőn amin aztán nem lehetett megállni – az első zsidótörvényt követte a második, majd a harmadik – természetesen mindezt ‘a zsidók védelmében’ – az agymosott, tömérdek hazugságoktól félrevezetett magyar tömegek elhitték, hogy a zsidókat meg kell fékezni, hogy a zsidó idegen, megfékezésük az nemzeti érdek és ezzel majd megoldódik a „keresztény magyar” embernek minden problémája – igen ! ez az igazi megoldás ! – a magyar zsidó honfitársainkat először kizárjuk az egyetemekről, – aztán sárga csillaggal megbélyegezzük, – aztán gettóba zárjuk, – végül legyilkoljuk őket.
Mi egy aljas, megbocsáthatatlan bűnt követtünk el a magyar zsidó honfitársaink ellen. Magyarok, magyarok ellen !
7:48 du.
Bocsánatot kérek minden magyar és nem csak magyarul beszélő identitásától, hogy tévedtem, amikor erre a magyarnak tűnő hírportálra feliratkoztam. A magyarok Istene lássa lelkem, a jó szándék meg volt bennem, de sajnos a lepel lehulla.
Az, hogy ma Magyarországon nem a magyarok, csak magyarul beszélő idegen szívű kettős állampolgárok, mint nemzetbiztonsági kockázat irányítják erőszak szervezetek által az országot, az legyen a magyarországi MAG(y)arok sara, de hogy az ámerikába szakadt, magyarul beszélő, idegen identitások pocskondiázzák a magyar identitású embereket, az már tényleg sok(k). Nem erre számítottam.
Véglegesen törlöm magam erről a (sicc) honlapról és kívánok minden szép és jót az itt hozzászóló bosszú népének.
Ebben a játékban én már nem vagyok hajlandó részt venni, pedig nagy reményeket fűztem a honlaphoz. Remélem, hogy álmomban sem fog kísérteni.
Maradok tisztelettel, s A Teremtő áldja kendteket!
9:36 du.
Hm. Sok mindenre számítottam a „bevezető” után, de erre nem. A történelemnek mindig van egy nagyon érdekes aspektusa, a személyes érintettség. Ezzel a személyes érintettséggel sok macera van..
5:46 de.
nyaki mester
2016 február 19
7:48 du.
Tisztelt Mester, amit kend itt észrevett, azt mi már régen megtapasztaltuk, ezért Önhöz hasonlóan nem szállunk meddő nyílt vitába az itt „magyarkodókkal”, ám kitűnő szórakozási lehetőség a magyarországi magyarok részére a Kanadai Magyar Hírlapnak a szánalmas erölködése a magyarországi és külhoni úgynevezett nagyon demokratikus ellenzék anarchia kirobbantására való nyílt anyagi és ideológiai ösztökélése! Fenti állításom megcáfolhatatlan bizonyítéka a 480670 magyarországi látogató, akiknek még 0,1 ezreléke sem szól hozzá ezekhez a magasröptű cikkekhez és vitákhoz, csupán mulatni jár ide! További jó szórakozást!
7:08 de.
Kedves András!
Mindig is Kanadai Hírlap egyik legjobb és legöszintébb írójának tartottalak és nem is tévedtem. Mutasson valaki még egy olyan embert aki így, ennyire nyíltan hajlandó szembenézni a saját családjával és annak történelmével. Mert azt ma csak kevesen merik így, ilyen nyiltan és öszintén leírni hogy „némi” közük volt vagy a nácizmus vagy a kommunizmus kiszolgálói közt. Ahogy az első részben felvázoltad egy szemfényvesztés egy jólbevált „elterelő hadműveletet” próbáltak végrehajtani és persze a nagy dumák és az álságos dumák megtették a maguk hatását, hogy embermilliókat sikerült meggyőzni arról, hogy amit terjesztenek és tesznek az helyénvaló. Hogy magyar magyarnak veszi el az életét vagy féltékenységből vagy kapzsiságból. Az igazi baj ott van, hogy Andráshoz hasonlóan gondolkodó nagyon kevés van. Mások igyekeznek letagadni az ilyen családi multat és volt már arra példa, hogy pont zsidók vettek védelmükbe olyant aki közönséges náci gyilkos volt. Ha csak az előző nevét nézzük ennek a „Marci bácsinak” (Grósz) még azt is rálehetne sütni, hogy kitért zsidó volt. A két cikkből egy derül ki világosan (de sajnos kevesek számára érhetően) hogy ami ma Magyarországon megy az sajnos pontosan arra hajadzik amik itt levannak írva. Orbán egyik oldalon féltékeny a zsidók agyára és ügyességére akárcsak kiszolgálói párthívei. A másik oldalon (akárcsak nagy példaképe a Lovas tengerész)nem okvetlen mostanra akarja időzíteni a zsidók elleni őrület kiteljesedését, mert szinte ugyan azt a politikát folytatja akárcsak Horthy. Kiválasztotta a maga „diszzsidajait” akiknek aztán ezt azt elhinthet, a többit meg odadobja a Jobbiknak mint koncot. Egy olyan irással gazdagítottad a Kanadai Hirlap oldalát amit sokáig követendő példának kell tekinteni. Gratula!
8:10 de.
Hollósy Elemér „kollega” kiválóan alkalmazza a következő szabályt a Murphy Törvénykönyvéből :
„Ha úgyérzed hogy alulmaradsz a vitában, zavard össze vitapartneredet”
12:23 du.
@ evelin
Tessék kívárni a harmadik részt. Ott jön az igazi pontosítás Vitéz Nemerey Márton halálával, illetve az Orbán féle történelemhamisítással kapcsolatban. Az utóbbi látom önt is átverte hízelgő szövegével.
2:35 du.
Geyza,
sajnos mindig igazat írsz.Nehogy megváltozzál!
2:49 du.
Nya(lj)ki mester,
ügyetlenkedve bár,de egy jóízűt sikerült zsidóznod.Kár hogy el akarsz hajózni innen.Nagyon hiányozni fogsz.Annak ellenére,hogy van kikbe cipőt törülni nélküled is.Egy hozzád illő agyon-magyar,náci lapon tárt karokkal leszel fogadva.Itt pedig kevésbé lesz fertőzött a levegő.
2:53 du.
Gyuri10:
Hápedig most lemegyek a nappalimba és kissé megváltozok.
(Láttam ottan egy harmad üvegnyi Sétáló Jancsit.Utánamegyek.) 🙂
2:56 du.
Göllner Bandi:
Evelinkét nem kell átverni.
‘Gyanis nekem úgytűnik ő maga is része az Átverés Nemzeti Rendszerének.
4:33 du.
Geyza – hiányolom azokat a kancsa szemeket – hová tűnt a paradicsomod ? Az Isten tudja ?
4:50 du.
Göllner Bandi 🙂
MEgvan még 🙂
Majd benyomom később.
De most romantikus hangulatban vagyok , tán érzem vén csontjaimban a tavaszt ?
Általában nem szokott motorozás-hiányom lenni , de ezen a télen nem ülhettem rá mert állandóan esett .
Most is aszittem holnap végre kimehetek kicsit, erre esőt mond a rádió..
6:05 de.
Pro és Kontra! Volt már ilyen nyílt vita, vagy mindkét oldal állításait dogmaként kell elfogadni?
6:47 de.
Kínok között dögöljön meg az összes antiszemita!
11:23 de.
Qollner teved az evszamokat illetoen!
1942-ben karpataljan mar folytak a deportaciok!
ugyanekkor dontott ugy Horthy hogy kiad a nacik reszere-(anelkul hogy kertek volna)-27000 appatrid zsidot!!ebbol lett a hirhedt kamenniec podilskij-i meszarlas amiben reszt v ett a magyyar „keret” is!-(taboricsendorok)
ugyancsak 42 ben voolt aaz ujvideki veregnzes!tobbsegukben zsidokat olt le feketehalmy-czeydner Ferenc csendoraltaborrnagy utasitasara a csendorseg a honvedseg es a rendoorseg
3:08 du.
Neemár ámen=נאמר אמן=MONDASSÉK ÁMEN !
4:44 du.
Előbbi magyarra fordított hozzászólásom Király Róbertnek szólt.
7:53 du.
Robika nem vagy te véletlenül provokátor?
4:05 de.
Prohászka püspökatya már akkor, a pamfletjében görényekhez és patkányokhoz hasonlítja a zsidóságot, amikor Németországban még sokan voltak ennek ellenzői is. Csak aztán, ennél jóval később, már a rajzfilm globális forradalmában Goebbelsék azonnal felismerték az abban rejlő „lehetőségeiket” és a prohászkai metaforát, azt rajzfilmekbe ágyazva mutatták be „a zsidót”, mint patkányt szemléltetve a minden szart felfaló náci tömegeknek.
.
(Akárcsak a Jud Süss [a szerencsétlen középkori Oppenheimer] történetét megírva ellenkező szándékú regényét, egy játékfilmen tökéletes nácivá dramatizálták át.)
4:49 du.
gyuri10
2016 február 20
2:35 du.
„Geyza,
sajnos mindig igazat írsz.Nehogy megváltozzál!”
ÉN buzikám nem változtam.
Te változtál át náci-seggnyalóvá.