A Budapest Táncfesztivál külföldi vendége az albán származású francia táncos-koreográfus, Angelin Preljocaj által alapított világhírű Ballet Preljocaj, akik március 2-án és 3-án a Spectral Evidence / La Stravaganza The New York Pieces című produkciójukat hozták el a fővárosi közönségnek.

Angelin Preljocajt kérdeztük.

A The New York Pieces előadás két része 16 év különbséggel készült a New York City Ballet számára, azonban most a saját táncosaid táncolják a magyar közönségnek. Miért ezt a két előadást választottad?

Ebben az előadásban a New York City Ballet számára 16 év különbséggel készített két darab találkozik. A program érdekessége, hogy a New York City Ballet egy rendkívül virtuóz társulat, hagyományaik szorosan kapcsolódnak a Broadway-hez, a sztepp tánchoz, a musical világához, valamint George Balanchie erős neoklasszikus vonulatához.  Az alkotások középpontjában az energia, a tér, a súly és a dinamika koncepciója áll. Amikor együtt dolgoztam a táncosokkal, hihetetlen inspirált az energiájuk, és ez arra ösztönzött, hogy felülvizsgáljam a saját koreográfiám.

John Cage zenéjét nem kell bemutatni, azonban ebben a darabban egy különleges kompozíciót hallunk. Hogyan inspirált Cage zenéje a munka során?

Amikor hallottam Cage ezen zeneművét, meglepődtem, mert nem ugyanazt a hangulatot keltette, mint amit addig ismertem tőle. Egy részében a kompozíciónak semmi mást nem hallunk, csak lélegzést. Ez nekem nagyon tetszett, és meg akartam keresni a mozgásban azt, amit a légzésben hallunk. Rendkívül inspiráló volt.

A La Stravaganza című részben a múlt és jövő kérdése mellett a bevándorlás a központi téma. Mennyire merítettél a saját életedből?

A La Stravaganza saját történetemre utal. Miután Peter Martins meghívott, hogy új darabot készítsek a NYCB táncosai számára, New Yorkba jöttem, hogy találkozzam velük. Egy migráns fiaként, New York mindig is mitikus város volt számomra, a migráció szimbóluma azoknak, akik új kezdetek felé hajóznak. Az „új világ” fogalma egyre jelentőségteljesebbé vált az alkotófolyamat során.

Vivaldi zenéje találkozik a kortárs zenével, szintén szimbolizálva a múlt és jelen viszonyát. Mennyire volt tudatos a zeneválasztás?

A La Stravaganza-ban a múlt a jövőbe fordul, mintha az idő egy örökkévalóság volna. A zenét ennek tükrében választottam.  Vivaldi kifinomult zenéjét szembeállítjuk egy sokkal organikusabb hangzással.

Fotók: Gergely Bea