Parancsmegtagadás
Vannak helyzetek, melyekben a morális szempontok fölülírják a karrier, az érdek, vagy a politika szempontjait. Vannak emberek, akik adott helyzetben a lelkiismeretük által diktált morális értékrend alapján cselekszenek. Őket az utókor általában hősöknek, kortársaik többnyire ostoba álmodozóknak tartja. Sok ilyen „álmodozó” van, ám túl kevés ahhoz, hogy fölrázzák a mindenkori konformista állóvizeket. Történetünk egy ilyen emberről és ükunokájáról szól.
Johann David Yorck, Wartenburg későbbi grófja 1759-ben született Potsdamban, egy porosz százados törvénytelen fiaként. Szülei csak négyéves korában házasodtak össze, ami a protestáns Poroszországban nem keltett akkora megütközést, mint Európa katolikus felében.
Miután Napóleon meghódította Európa nyugati részét, s térdre kényszerítette a Habsburg- birodalmat, a nyugati német államok határait és fejedelmeit pedig kénye-kedve szerint változtatta, Poroszország vette a bátorságot, hogy szembeszálljon a gall parvenü hódításaival. Hiába, mert 1806-ban a Jena és Auerstädt melletti csatában megsemmisítő vereséget szenvedett a Grande Armée-től. Napóleon tarolt, s erőszakolt szövetségi rendszerének Európa szinte minden állama része lett, kivéve a mérhetetlen nagyságú Orosz Birodalmat. III. Frigyes Vilmos király Poroszországa kényszeredetten bár, de beállt a sorba, s az ingadozó, megalkuvásra hajlamos király szövetségre lépett Napóleonnal.
Amikor a francia császár 1812-ben megtámadta Oroszországot, a porosz király 21 ezer katonát bocsátott rendelkezésére a hadjárathoz az időközben tábornokká emelkedett Ludwig Yorck von Wartenburg gróf parancsnoksága alatt. Eközben összesen 300 (háromszáz!) porosz katonatiszt dezertált, hogy Spanyolország, illetve Oroszország oldalán harcoljon a franciák ellen. A későbbi híres porosz tábornagy, ekkor még vezérőrnagy August Neidhardt von Gneisenau pedig nem sokkal később népfelkelést szervezett Napóleon ellen. Ő amúgy anyai ágon Stauffenberg ezredes, a Hitler-ellenes merénylet kulcsfigurája és mártírja üknagyapja volt.
Napóleon oroszországi hadjárata kudarc volt, ám a császár európai hatalma nem rendült meg, s a lipcsei csata, melyben döntő vereséget szenvedett, még odébb volt. Yorck tábornok porosz alakulatai visszavonultak a keleti porosz államhatárra, s farkasszemet néztek a szintén porosz származású Diebisch tábornagy (oroszul: Ivan Ivanovics Diebisch-Zabalkanszkij) cári orosz csapataival, melyek felzárkóztak az ellenfél frontvonalára. Diebisch édesapja amúgy Nagy Frigyes porosz király szárnysegédje volt, s származása révén is utóbb könnyen szót értett a vele szemben álló Wartenburggal. Napóleon nem sokkal korábban, sejtve az oroszországi hadjárat kudarcát, 1812 október-novemberben Yorckot kedvezményekkel, birtokokkal és pénzadományokkal igyekezett lekenyerezni, de Wartenburg ekkor már nem állt kötélnek, mert látta, hogy hazája érdeke nem a Napóleonnal való szövetség, hanem az abból való kiválás.
A porosz tábornok a vele szemben álló orosz csapatok porosz származású parancsnoka, s a dinasztikus kapcsolatok révén meglátta a lehetőséget arra, hogy hazáját kivonja a Napóleonnal való szövetségből úgy, hogy saját legfelsőbb hadura, a porosz király által a francia császárral kötött szövetséget önkényesen fölrúgja.
Andrej Csernodarov, a kortárs így számol be az eseményről: (Andrej Tschernodarow: Und Frieden aller Welt gebracht, KLAK-Verlag, Berlin, 2013): „Szerdán, 1812. december 30-án
(Wartenburg) aláírta a megállapodást, mely a tauroggeni szerződés (ma Tauragé, Litvánia) néven ismert. Orosz részről Diebisch tábornok, részünkről Clausewitz és von Dohna gróf (meg persze Wartenburg) írták alá. A király (III. Frigyes Vilmos) narancsligetében sétálva szerzett róla tudomást és a dühtől magán kívül volt. 1813. január 22-én Yorck egy leiratot kapott Bülow gróf, Kelet-Poroszország kormányzójától, mely a Poroszország, Ausztria és Oroszország közötti viszonyt elemezte.” Ez lett Wartenburg hazaárulásának vádirata.
Yorck a megállapodással életét kockáztatta, noha helyesen értékelte a helyzetet. A megállapodás híre otthon a francia fennhatóság elleni lázadást szította föl, mely átterjedt Észak-Németországra is. Egy hónapra rá, 1812. februárjában a porosz király sem vonhatta ki magát az események hatása alól, s Wartenburgnak bitófa helyett kegyelmet adott. Az általa kinevezett bizottság a tábornokot fölmentette a haza- és felségárulás vádja alól. Yorck 1813. március 17-én hadteste élén a tömeg ünneplése közepette bevonult Berlinbe, s később, a lipcsei „népek csatájában” vitézkedett és győzött Napóleon csapatai ellen.
Yorck von Wartenburg tábornagy tette egyedinek tűnhet, ám ha figyelemmel kísérjük a történet szereplőinek neveit és leszármazottaik életét, érdekes dolgokra figyelhetünk fel.
Három név: Gneisenau, von Dohna, Wartenburg. Mindhármuk leszármazottai a 20. század első fele német társadalmi elitjének tagjai voltak. Hitler idején is megbecsült tagjai a társadalomnak, a hadseregnek és a nagypolgárságnak, s mivel nem vettek részt a náci bűntettekben, bízván remélhették, hogy a háború utáni új rend nem fogja őket elítélni. De nem érték meg a háború végét. 1944. július 20-a után Gneisenau leszármazottját, Stauffenberget, von Dohna leszármazottját, Dohna grófot, s Yorck ükunokáját, Peter Yorck von Wartenburg jogászt a nácik meggyilkolták. Mindnyájan morális okokból jutottak el a zsarnokgyilkosságig.
Helmuth James von Moltke, a híres porosz generális unokája, Wartenburg jóbarátja és összeesküvőtársa, kivégzése előtt feleségének ezt írta búcsúlevelében: „Fölakasztanak minket, mert gondolkodni merészeltünk”.
Egri-Eiben István
![Victor Brauner | A la découverte de la conscience [discovering consciousness] (1956)](https://kanadaihirlap.com/wp-content/uploads/2016/07/32fa24028436a316fdd5a83da84f6150.jpg)
Victor Brauner | A la découverte de la conscience [discovering consciousness] (1956)
Author: Egri-Eiben István
A szerző magyarországi tolmács-fordító, a Szabadság téri Eleven Emlékmű és Eleven Beszélgetés rendszeres résztvevője.
1:35 du.
Ezzel csak az a baj, hogy a pesti srácokat is hasonló szövegekkel biztathatták, mikor rátámadtak a szovjet tankokra.
Kockáztassanak az öreg vagy gyermektelen tábornokok! (Simicska mivel vonul a történelembe, szánkóval?)
4:08 du.
Erdekes ez a cikkbol:
” … de Wartenburg ekkor már nem állt kötélnek, mert látta, hogy hazája érdeke nem a Napóleonnal való szövetség, hanem az abból való kiválás. ”
Ez igaz lehet ma is az EU-t illetoen?
Amugy koszi a rokonlelku kepet! 🙂
4:34 du.
hazai lámpa, elnézést, de NEM voltak kéznél „öreg tábornokok” és nem biztatta őket senki! Egyzserüen írtak 14 pontot, az egyetemisták (tehát már nem gyerekek), hogy elegük volt az orosz uralomból, szabad választást akartak!Ez inditotta el a forradalmat,amit a szovjet csapatok és a kommunista hatalom levert.
Nem lett volna szabadságharc, meg „pesti srácok”, ha nincsennek ellenük tankok.
12:10 du.
Figyelő
2016 július 5
4:34 du.
Voltak kamaszok a felkelők között, ki is végezték az egyiket. Később a disszidens fiatalok közül volt aki elkallódott, kábítószer ügybe keveredett.
Aki már felelős vagy idős politikusként került az ’56-os eseményekbe, szintén borzasztó a haláluk, de nekik legalább volt életük, és tudták hogy miért harcolnak. A Parlament előtt tüntetők és a munkásbizottságok szerintem teljesen más kategória, mint a fegyverrel harcolók.
5:24 du.
Hazai lámpa,
semmi okfejtés NEM mossa tisztára Kádár lelkén, a 360 kivégzett fiatalt! Volt olyan, akinél megvárták, hogy 18 éves legyen, mert akkor már kivégezhették!
9:33 de.
Na nem semmi! Hogy hol voltak az öregek? Lámpás neked ki számít öregnek? Na de mindegy. Egy részük ugyi komcsi volt tehát nem forradalmár. Másik része meg mint Nagy Imre és társai tapasztalt és gondolkodó emberek voltak akárcsak ezek akikről a cikk szól. A Pesti srácok meg mondhanám az ő tanítványaik. És akik meg disszidáltak azok közül szerintem egy darabot nem lennél képes azzal vádolni(nyugati törvények alapján és nem koholt vádak miatt)hogy kébítószeres dologba keveredtek. Kádárnak meg volt egy dobása. Mielőtt a ruszkik ténylegesen megszállták volna Magyarországot tett egy kijelntést hogy ha a ruszkik betalálnának jönni ő maga is fegyvert fogna. Ezzel egy pár embert megtudtak bolondítani sajnos, akik hittek is neki.
10:34 de.
Avi Ben Giora
2016 július 7
9:33 de.
Sajnálom az elpusztultakat, de az ’56-os forradalom nemcsak róluk szól, hanem az országot sztrájkkal megbénító munkástanácsokról is, és a sztálinisták bukásáról. Ha a mostani helyzetet nézzük, én is bárkit Gandhi-féle mozgalmakra biztatnék, ha megkérdezne.
Nem volt mindenki Andy Vajna a disszidens kamaszok közül, és ez a mai kivándorlóknál is így van! Én is ismerek olyat, aki ’56-ban ment ki, és idegenlégiósnak állt. A történészek szerint több ezren voltak ilyen kamaszok, az amerikai hadseregben is.
6:29 de.
Hogy kerül ide Simicska meg a szánkója?
8:27 de.
És Magyarországon a 2. világháború idején hol voltak a Moltkék, Wartenburgok, Stauffenbergek, Tresckow-k, meg hasonlók?
Miért úgy hívják a nagy magyarországi embermentőket, hogy Wallenberg, Perlasca, Lutz, Born, stb., akik közül egyik sem volt magyar?
Pardon, volt magyar is: Ocskay százados, fakadjon áldás az emlékéből. Ő amúgy az áruló Ocskay brigadéros (Jókai: Szeretve mind a vérpadig)leszármazottja.
Meg voltak sokan kisemberek, akik a maguk morális meggyőződéséből tették, amit kell. De olyanokat, akik a társadalmi elithez tartozván, karriert és életet kockáztatva a lelkiismeretüknek engedelmeskedtek, nagyítóval kell keresni.
1957. május 1-én, 7 hónappal a forradalom leverése után legalább félmillióan kussolva és tapsolva hallgatták Kádárt a Hősök terén, miközben a tökrészeg exkisgazda Dobi István ingadozott mellette a pódiumon. És ez így is maradt 1989-ig, s a gengszterváltás sem a magyar nép érdeme volt.
1989-ig bal volt. Most jobb?
12:08 du.
Az a félmillió ’57-ben megvolt talán másfél is.
Annyi embert nemlehet kirendelni hogy remegő lábakkal ott álljanak.
Én inkább arra tippelnék hogy a sokember azért ment ki mert örültek hogy talán vége lesz a rákosi-féle rémuralomnak illetve az ’56-os terrornak.
Békét akart budapest népe. Ezért mentek ki.
12:09 du.
Most meg bafnak kimenni hogy kiálljanak a Ligetükért.
Már semmi nem számít ennek a legyávult, önmagából kifordult mogyori népnek.
4:48 du.
Geyza
2016 július 8
12:09 du.
„Most meg bafnak kimenni hogy kiálljanak a Ligetükért.” Ez is baj pedig az csak kb 1 km2, a tragédia az hogy a maradék 92999-et is leszarják!
5:04 du.
Egri-Eiben István
2016 július 8
8:27
Bevezető soraira:
Az Édesanyám ember mentő volt, és sok névtelen magyar még, akik zsidót mentettek és bújtattak.
A kormányba a németek németbarátokat akartak és tettek is.Ha azt hiányolja.
1957 -ben meg az ország java már elhagyta hazáját és csak Kádár és emberei tudtak ott lenni.
Elhiszem, hogy sokan voltak. Ma is sokan vannak, olyanok, mége ezen a fórumon is, akik Kádárt sírják vissza, a népi demokráciát és az elvtársozást-
1:13 de.
@figyelő: „Az Édesanyám ember mentő volt, és sok névtelen magyar még, akik zsidót mentettek és bújtattak.”
Erről beszélek. A névtelen „senkik” többet tettek, mint a valakik. A cikkbéli példa viszont azt mutatja, hogy a „valakik” között is vannak olyanok – már ahol – akik túl tudnak lépni a partikuláris érdekeiken és a morális szempontok válnak elsődlegessé számukra.
Ez hiányzott a 20. század Magyarországából, s ami a tragikus: nem attól függött, éppen milyen rendszer van hatalmon.
Könnyű önmagunk előtt megindokolni, hogy valamit miért nem tettünk meg. Sokkal könnyebb, mint érvelgetések helyet a helyeset cselekedni. Persze utóbbihoz kurázsi kell.
4:31 de.
Egri-Eiben István
2016 július 8
8:27 de.
Pont a másik topikjában fejtegettem a minap, hogy Wallenberg a magyar hatóságok normálisabb embereivel működött együtt! Még a Világ Igaza címet is megkapta egy embermentő nyilas, Szalai Pál.
8:58 de.
Sereském:
Igazad lehet.
Dehát nem lehet állandóan globális problémákkal foglalkozni.
Most a Liget van soron.
Aztán jön a Budai Vár.Aztán a Balaton.Aztán Budapest. (Fejér-megye már megvan nekik.)
Etc…etc..
Hjakérem, igy működik a kisgömböc. Egyszermegmajd kipukkad és a bélsár mindenfelé széjjelterjeng.
Akkor meg azzal lesz a probléma.
Nem lesz már itt normális élet soha… 🙁
10:15 de.
Egri-Eiben István
2016 július 9
1:13 de.
Török Sándor író (1933, Baumgarten-díj, 1938 Petőfi Társaság tagja).
A Zsidó Tanácsban a konvertiták képviselője volt, özvegy Horthy Istvánnén keresztül eljuttatta a kormányzóhoz az Auschwitz-jegyzőkönyv egy példányát. Török Sándor a háború utolsó hónapjait Nagy Emilék kissvábhegyi házának rejtekén vészelte át, amit részletesen leírt Egy kis kertet szerettem volna c. emlékirataiban és a Titokzatos utazások című regényében.
Nagy Emil úgy tudom, hogy miniszter volt valamelyik kormányban, Tüdős Kláráék meg többek közt Apró Antalékat bújtatták. Szerintem inkább Budapesten volt jellemző az embermentés, sőt a befolyásosabb emberek több mindent tehettek.
5:00 du.
Nagyon szerettem, Török Sándor könyveit. Több könyve megvan nekem.
2:35 de.
„… Yorck von Wartenburg jogászt a nácik meggyilkolták. Mindnyájan morális okokból jutottak el a zsarnokgyilkosságig.” satb.
Sajnos csak most olvastam ezt az írást. Elég érdekes, de szerintem érdemes lenne megemlíteni legalább egy mondatban, hogy miféle zsarnokgyilkosságról van itten szó.
(megj: tán a merénylet szó jobb lenne, hiszen gyilkosság nem történt)