Húsz éves a torontói magyar Parameter Club — De mit hoz a jövő?
Pár hete ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját a torontói Parameter Club, amely 1996 óta magyar vonatkozású irodalmi, zenei, kulturális és időnként politikai jellegű előadásokat szervez Kanada legnagyobb városában, elsősorban a 695 Coxwell Avenue alatti ingatlan közösségi termében. A fennállásnak két évtizede alatt 382 programot szerveztek, melyből 200 összejövetel filmvetítés volt, 55 zenei program és összesen harminc irodalmi est. Ezen kívül sor került még 15 színházi előadásra is. A vendégek, illetve fellépők között volt Cseh Tamás Kossuth-díjas zeneszerző, Tarr Béla és Jancsó Miklós filmrendezők, Mózsi Ferenc amerikai magyar költő, Bódy Magdi énekesnő, Vikidál Gyula énekes, Weber András csellóművész, Pataky Attila az Edda együttestől és számos jobboldali politikus, illetve jobboldali közszereplő, mint például Tarlós István budapesti főpolgármester, Szakály Sándor kormánypárti történész és Szász Jenő erdélyi politikus, egykori székelyudvarhelyi polgármester.
A torontói magyar Parameter Club. Fotó: A Parameter Club Facebook oldala.
Miközben az évek folyamán valóban szerepelt a Parameter Clubban sok jeles magyar művész, gondolkodó és előadó, lapunk tiltakozott az ellen, hogy ugyanitt 2014-ben Staudt Gábor jobbikos politikus lakossági fórumot tarthatott az éppen zajló magyar országgyűlési választási kampány idején.
Bede-Fazekas Zsolt–aki a nyolcvanas évek végén érkezett Magyarországról Kanadába és akit először a néhai Kosaras Pufi lapszerkesztő, tévés és színház-igazgató karolt föl, támogatott és mutatott be a torontói magyarságnak–a következőképpen nyilatkozott rádióműsorában az általa alapított Parameter Clubról:
„A Parameter egy sokszínű kezdeményezés, amelyben mindenki talál számára érdekes és fontos programot (…) Elfért egymás mellett a jobboldali beállítottságú Cseh Tamás és a baloldali Jancsó Miklós is. A huszadik születésnapon – az ünneplés mellett – az foglalkoztatja az alapítókat, hogy mit hoz a holnap? Mit hoz a jövő? (…) A kanadai magyar diaszpóra nem a sikereiről híres, hanem a széthúzásról és – ami szerintem a legszomorúbb – az egyre fokozódó érdektelenségről. Azoktól akik évtizedeken át építgették és fenntartották ezt a közösséget, már nem várhatunk sokat, hiszen nekik is jár egy kis pihenés. A fiataljaink számára – tisztelet a kivételnek – már semmit sem jelent mind az, ami mondjuk a Parameterben történt az elmúlt húsz esztendőben. De nem csak a Parametert kerülik. Nem járnak a magyar könyvesboltba, nem kapcsolják be a rádiót, nem nézik a tévét, nem nyitják ki a magyar lapokat. Ahol még találkozhatunk velük az a néptánc, a cserkészet és a hétvégi magyar iskola. Ami nagyon szép, de kevés. (…) A huszadik születésnapját ünneplő Parameterbe sem járnak annyian, mint annak idején. Fiatalok meg végképp nem. Ha jóindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy lefeleződött a társaság. (…) A Parameter Club – ha megfogyatkozván is – de változatlan lelkesedéssel kinálja a magyar szellemi termékeket.”
Derzsi György előadóművész a torontói Parameter Clubban. Fotó: A Parameter Club Facebook oldala.
Bede-Fazekas Zsolt emailben nehezményezte, hogy a Kanadai Magyar Hírlapban nem számoltunk be az évek folyamán a Parameter Club színes programjairól. „A Kanadai Hírlapon nyoma nincs annak a munkának, amit én ebben az országban, a magyar diaszpórán belül végeztem. Említésre sem méltó”–írta a szervező, illetve rádiós. Erre a következőt válaszoltam:
„A KMH-ban önkéntesen írnak, én is önkéntesen szerkesztem a lapot. Ha lenne egy torontói szerzőnk, akkor biztosan el menne időnként a Paraméter rendezvényeire és beszámolna róluk. Talán megszólított volna Téged, kért volna tőled egy interjút – ha erre hajlandó lettél volna. De ilyen nekünk nincs, ottawai lap vagyunk, és csak akkor tudunk torontói magyar eseményekről beszámolni, hogy ha kapunk információt. Akkor viszont szívesen.”
Bede-Fazekas Zsolt a következő választ írta ajánlatomra, illetve felvetésemre:
„Én nem kértem, hogy számoljatok be a közösségi munkámról! A Parameter rendezvényeire sem kell eljönni!”
A Parameter Club szervezése mellett, Bede-Fazekas Zsolt a torontói Pannónia Könyvesbolt tulajdonosa és heti magyar nyelvű rádióműsort szerkeszt az AM 530 hullámhosszon.
Sok sikert és további kitartó munkát kívánunk a Parameter Clubnak és szervezőinek!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
10:39 de.
Én bizony éveken át jártam a Paraméter Klubba a legelső kezdetektől fogva, ott voltam az első próbálkozásoknál és hosszú ideig az életem szerves része volt, egy állandó programja a szombat estéimnek. Nem volt teljesen kielégítő az intézmény légköre, mert leülni és beszélgetni nem nagyon lehetett, az esték a beigért programot nyujtották és semmi többet. Ez kár, de meg lehetett szokni. Még programoztam is egyszer kétszer. Egy ötrészes filmsorozatot állítottam össze, meglehetős sikerrel, A Régi idők focija és az Állami Áruház volt amire emlékszem. Egyszer pedig egy beszélgetős estet rendeztem beugrás képpen. Abban csak félve, fenntartásokkal vettek részt néhányan, míg mások csak nézték. De azért az is jó volt. Vendégül láttam Tarr Bélát a filmfesztivál idején. Szóval, teltek múltak az évek, Akkor kezdtem elmaradozni, amikor ez a klub már nem a Magyar Ház minőségi alternativája volt többé, hanem annak radikálisabb, retrográdabb, nemzetibb változata. Azzá lett amikor Bede-Fazekas Zsolt a Magyar Ház kulturális igazgatójává lett és mindkét helyen a kurzus-kulturát erőltette. Ez volt az az időszak, amikor nem csak a paraméter, de a Magyar Ház is megszűnt kulturális intézmény lenni és ahelyett a jobboldali, MIÉP, Fidesz és Jobbik propaganda szinterévé vált. Nekem attól kezdve az ottani kulturális eseményeihez alig lehetett közöm. Azzal egyidőben persze, változatlanul küzdöttem a Ház megtartásáért. Ennek ellenére alig volt válasz a sok munkára és igyekezetre. Mire én elengedtem a Magyar Házat, a Ház is elengedte magát és ernyedten hullott az ostoba és pazarló vezetőségének a lábaihoz. Annak a vezetőségnek volt tagja Bede-Fazekas és ő volt az, aki nagyban költekezett, így segítve a Magyar Házat a mielőbbi enyészetbe. Eközben a Paramétar tovább züllött a jobboldali extremitások felé, kultúra helyett például íjászatról adott előadást.
Ma már nem csak azért fogy a közönsége, mert elöregszik, hanem azért is, mert annyira végletesen szűk a látóköre. Ennél azért még a torontoi magyarok is többet és jobbat érdemelnek.
11:53 de.
Amit most kérdeznék innen a távolból és ez nagyon komoly és elgondolkodtató!!!!!!!
A rendezvények „zártkörűek voltak”, azaz más ottani nem magyarok nem voltak invitálva vagy kanadai nyelven reklámozva voltak a rendezvények?
Ha nem, akkor ez a klub tényleg a nacionalista megítélésre taszítja Magyarországot. Nem kell azért Magyarból Kanadába menni, hogy magyarkodjak. Nem kellene, hogy úgymond barátiasan és éppen az ott élő közösség kulturáját stb. egymás között megismerhessék nyíltan?????
Ha nem így van akkor ezek a magyarok maradjanak Magyarországon zártkörű kultúrával.
A hozzászólást idézve „Ennél azért még a torontói magyarok is többet és jobbat érdemelnének”. Innen Magyarországról nem tudom, hogy kik Ők -még a torontói magyarok is többet érdemelnének-, de „vakon” gondolom, nem hogy érdemelnének, de jóval nyíltabb és barátiasabb
összejövetelt tudnának csinálni.
PPP
11:56 de.
Szerény véleményem az, hogy NEM szabadna politikát belekeverni kultúrális kezdeményezésekbe. A másik szempont, igenis, ha tetszik, ha nem, kihal az öreg generáció, az 56 -os is, és egészen más ma a másod, harmad generációk érdeklődése, és szellleme.
Ezen nem lehet csodálkozni, hiszen az öregek még MAgyarországon születtek, magyar iskolákba jártak és a közös történelmi emlékek is megvoltak.
A 80-as években igen agilis voltam, és megszerveztem a Montreali Kodály Társaságot, Takács Miklós karmesterrel, aztán a Montreali Irodalmi Társaságot.
Az előbbinél egy szombati zenetanfolyamot szerveztűnk, 27 gyerek járt oda, a Kodály módszert tanulni és több komoly zenei koncertet rendeztünk ennek keretében.A társaság tíz évet élt!
Az Irodalmi Társaság kiadta az első ( és tudomásom szerint utolsó) montreali Antológiát, montreáli írók és a művészek illusztrációival, nem tudom kinek van meg, és emlékszik e rá?!
Három nyelvű antológia volt magyar, angol és francia, Mozaik volt a címe 3 nyelven,a magyar Széchényi könyvtárban megtalálható, meg a pincémben néhány száz kopia.
12:04 du.
Bocsi, látok egy hibát, rosszul írtam,
Montreáli Kodály Társaságot
helyesen: a megalakitottuk, a Montreali Kodály Zene Társaságot!
12:07 du.
Végűl csak annyit: A torontoi Paraméter klubról Montrealban senki sem hallott soha! Most olvastam először erről.
Valószinű, ez történt a montreali kultúrális társaságokkal is, a torontóiak soha nem hallottak róla!
Elég szomorú!
12:20 du.
A Paraméter Klub fontos volt és ma is fontos helye torontói magyar kulturális életnek. Jó, hogy van ez a Klub!
Amikor kijöttem Torontóba nagyon örültem, hogy volt egy hely ahol le lehetett ülni és beszélgetni, ismerkedni helyi magyarokkal. Számomra fontos volt és erőt adott ahhoz, hogy gyökeret tudjak verni Kanadában.
Bede-Fazekas Zsolt nagy elszántsággal végzi ezt a kulturális küldetését és szerintem nem is csinálja rosszul. Véleményem szerint a programjai színvonalasak, meghívott vendégek jó műsorokkal érkeznek, a témák változatosak.
Nekem sok vitám volt és van is a Zsolttal, de egyet soha nem lehetett elvitatni tőle, hogy szívvel-lélekkel végzi nem kevés küldetéstudattól átitatott munkáját. Ha nem lenne, szegényebb lenne a kanadai/torontói magyar közösség.
Úgy hiszem megérdemli a jó szót és köszönetet mindazért a munkáért amit eddig végzett, mindazon által ő sem tökéletes, de hát ki az?
Én több alkalommal készítettem összefoglalot a Klubban folyó munkáról, előadásokról. Hasonlóan a Könyvesboltról, amely már szinte unicum az Észak-Amerikai diaszpórában, hasonlóan a rádióról is.
Azt gondolom, hogy lassan mindenki eljut oda, hogy a diaszpóra megmaradásának fontos tényezője az egymás másságának elfogadása, sőt tisztelete és egymás értékeinek megbecsülése. Nagyon egyszerű dolog kritizálni, de sokkal nehezebb észrevenni azokat az értékeket, amelyekkel ha nem is értünk mindig egyet, de értékelhetők, mert fontosak a helyi magyarok számára.
Ezért is örültem, hogy a Kanadai Hirlap a sok kritikai megjegyzés mellett megemlékezett a Paraméter Klub 20 éves évfordulójáról.
2:07 du.
Parács Péter Pál
2016 augusztus 18
11:53 de.
Most elősször, ebben nem értek egyet!
Mivel én is kint élek 60 éve, a magyar kultúrát probáltam ébrentartani!
Nem értem egészen a kérdést: arra gondolt, hogy kanadaiakat nem hívtak a rendezők?
Hát miért hivtak volna? Mit ért egy kanadai a magyar kultúrából, magyarul?
A zene más volt. Takács Miklós karmester számtalan koncertet adott rendezésemben zeneileg ő a montreali francia egyetem zenetanára volt.. Kibéreltük a McGill egyetem kultúrtermét is, na meg a francia egyetemét is.. Meghívtam személyesen a montreali újság zenekritikusát is a koncertekre.
Mit kellett volna még tenni?
3:40 du.
Először is szívből gratulálok Bede-Fazekas Zsoltnak, hogy 20 éven át fenntartotta a klubot Torontóban. Azt senki el nem vitathatja tőle: amit csak emberileg lehetséges, mindent megtett és megtesz azért a kultúráért és eszméért, amiben hisz, a klubon kívül a rádió adásain és a magyar könyvesbolton keresztül is. Bár elhagyta Magyarországot, kialakította maga körül az ő Szent Kis Magyarországát.
Továbbá gratulálok Christophernek is, hogy erről elismeréssel emlékezett meg.
A hozzászólások is egy reklámozó hangnem kivételével a cikkre összpontosítva elismerik Bede-Fazekas Zsolt érdemeit, azonban néha mégsem vetkőzhetik le a beidegződött gyanakvást és előítéletet. Christopher Adam valóban szívből gratulál, s a kettőjük email váltását is tényszerűen közli.
A tény az, hogy Bede-Fazekas Zsolt munkássága a torontóiaknak szól, a sokezer ott élő magyarnak.
Mi itt Ottawában az interneten keresztül a honlapokon kívül a Facebookon, a Meetupon, Linkedinen, Twitteren és egyéb társasági hálózaton keresztül tájékozódunk a világról, amiken sem a Paramétert, sem a rádió adásait nem fedeztem fel, csak a könyvesbolt honlapját találtam meg.
Az évek most is 365 napból állnak, de a haladás úgy meggyorsult, hogy ami 5 évvel ezelőtt igaz volt, az mára rég elavult. S ami ma igaz, az 5 év múlva csak az emlékezetünkben él majd.
Ez van a könyvekkel. A fiaim és én már csaknem kizárólag elektronikus könyvet olvasunk, ha rádiót hallgatunk, vagy híreket és filmet nézünk, azt már csak az internet segítségével tesszük. Világszemléletünk kinyílt, a történelmet teljes egészében tanulmányozzuk és egyes országokat nem szigetelünk el más globális összefüggésektől.
S mindezekért én úgy érzem, sokszor minket is a már érdektelen kanadai magyaroknak nyivánítanak. (Annak ellenére, hogy nyilván magyarul szólok az Ottawai Magyar Rádióban)
Ugyanez van a fiatalokkal. Azért, mert másképp nőttek fel, másképp gondolkodnak és másképp élik mindennapjaikat, ugyanúgy van értékrendszerük, mint bárki másnak és ők is keresik a gyökereiket, de nem úgy, ahogy azt elvárják tőlük. (Ezért csak olyan egészségesek, mint a régebbi fiatal generációk, nem fogadják el a régit csak azért, mert azt úgy adják tovább öregjeik)
Ők is meg fogják találni azt, hogy hogyan tartsák meg magyarságukat, de nem akarnak nekünk megfelelni – ebben sem.
Én inkább izgatottan figyelem őket, hogy mit tanulhatok – én, tőlük!
S közben olyan programokat szervezünk, amik megfelelnek ezeknek az új elvárásoknak.
12:05 du.
Igen, a fiatalok már mások, mint az előbbi generáció! Már azért is, nekik nincs emlékeik a nácizmusról vagy a kommunizmusról, mint szüleiknek volt.
Nem szabad elfeledni, hogy ez a tény határozta meg az előbbi korokat és eseményeket.
Sok fiatal magyar tudása nem elegendő arra, hogy pl. Márai Sándort olvassa vagy megértse.
Az előbbi generáció kiöregedik vagy kihal, tehát becsülendő, ha a magyar származású fiatalt érdekli a magyar kultúra. Természetesen, már kanadai vagy amerikai szemszögből foglalkozik azzal, nem az elődei emlékei alapján-