Duplájára emelkedik Magyarországon a tandíj
A magyarországi oktatási államtitkárság számításai szerint, átlagosan duplájára emelkedik a magyar egyetemeket és főiskolákon fizetendő tandíj. Meglepő azonban, hogy a magyar diákok bizonyos szakokon többet fizetnek majd mint a kanadaiak. Ezentúl nem lesznek államilag finanszírozott helyek a magyar egyetemeken, hanem az előző rendszerhez képest szűkebb ösztöndíj programok, melyet a legjobban teljesítő diákok vehetnek igénybe. Összesen 25 ezer diák részesülhet állami ösztöndíjban, miközben az eddigi oktatási rendszerben 53 ezren kaptak támogatást. Az ügy pikantériája természetesen az, hogy 2008-ban éppen a Fidesz kezdeményezett népszavazást a tandíj ellen, most pedig a kanadai díjakhoz képest is többet fizethetnek a magyar hallgatók.
Azok akik a 2,5-ös szintnél rosszabbul teljesítenek elesnek az állami támogatástól és másodszorra nem kaphatják vissza, így a következő évekig a teljes tandíjat fizethetik. Mindazok akik részesülnek állami támogatásban csak abban az esetben kaphatnak finanszírozást, amennyiben szerződést kötnek az állammal, melyben igérik, hogy fix ideig Magyarországon keresnek munkát és nem mennek egy másik Európai Uniós országba, ahol magasabbak a keresetek.
Hiller István, a Magyar Szocialista Párt parlamenti képviselője és egykori szakminisztere szerint a Fidesz 38 milliárd forintot von ki az felsőoktatásból és két év alatt összesen 15 százalékkal csökken a szektor állami finanszírozása. Hiller számításai szerint drámai mértékben csökkenhet a felsőoktatási intézményekben tanuló diákok száma, feltehetően 370 ezerről 240 ezerre két év alatt.
Szemeszterenként 600 ezer forintba kerül ezentúl az tandíj a közgazdasági szakos hallgatók számára a Corvinus Egyetemen, a tanárképzés pedig szemeszterenként 250-300 ezer forintba kerül. A Károli Gáspár Református Egyetemen 780 ezer forintba kerül évente az irodalom-szakos képzés.
Kanadában Québec tartományban a legalcsonyabbak az egyetemi tandíjat, ahol a nyolcvanas években a kormány befagyasztotta a tarifákat és azóta csak a tandíjon felüli adminisztációs különdíjak emelkedhetnek az állami intézményekben. Például a montreáli Concordia Egyetemen a québeci lakcímmel rendelkező bölcsészeti diákok 1,771.97 dollárt fizetnek félévente, ami kb. 350 ezer forintot jelent és a kötelező privát betegbiztosítási díjakat is magába foglalja. A Concordia John Molson School of Business-jében 1,847.42 dollár a tandij, mely összesen kb. 370 ezer forintot jelent.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
9:57 de.
Csányi Sándor, az MSZMP-világ pénzemberéből lett „demokratikus” bankár – az OTP Bank többségi tulajdonosa – Romániában, az ottani OTP Bank Románia fiókjaiban 14,5% THM ellenében kínálja ugyanazokat a kölcsönöket, amelyekért Magyarországon(!) 32,7% százalékot kér…
Magyarország jelenlegi viszonyaihoz hasonló közállapotok uralkodtak 1989 késő őszén abban a Romániában, melynek lakói népítélettel sújtották Nicolae Ceausescut.
12:57 du.
Szemenyei-Kiss Tamás melyik filmet nézte..? Hozzászólásának halvány köze sincs a tandíjról szóló cikkhez.
Magáról a cikkröl: Hiller István mióta mérvadó oktatásügyi kérdésekben..? Talán ott a messzi Kanadában, de Magyarországon…
A szerkesztöség kemény, baloldali megnyilvánulásai is megérnek egy misét, Uraim.
4:14 du.
Kedves Csaba, a 600 ezer balról is, jobbról is annyi.
5:43 du.
Ez bizony igaz, kedves Cicamic… de ugye nem gondolja komolyan, hogy az a hatszázezer Orbán Viktor zsebében fog kikötni..? Ausztriában most vezetik be a tandíjat – nem kevés összegröl van szó. Senkinek nem jut eszébe bármelyik politikust megvádolni azzal, hogy saját céljára fogja fordítani a befolyó összegeket.
Ezt csak a Magyarországon settenkedö szocialisták ,és a Kanadában magukat túlbecsülö liberálisok(?) vélik így.
8:48 du.
Kedves Csaba, ez a cikk nem Orbán zsébéről szól. A magam részéről helyeslem a tandíj bevezetését. Már 2008-ban is helyeseltem, de akkor a Fidesz megtorpedózta (népszavaztunk róla), mint embertelen és szükségtelen megszorítást.
Ugyanakkor a tandíj bevezetése kapcsán hiányolom azokat az intézkedéseket, amik azok számára jelenthetnek megoldást, akik tanulnának, de a szülőknek nincs pénze. Mire is gondolok:
1. Kiemelkedően tehetségeseknek ösztöndíj program- ami az ösztöndíjt biztosítónál pl. leírható költségként, netán a szakképzési járulék terhére, vagy adókedvezményként, stb…. (Nem elég az állami szerződéses létszám, amirők a cikk szól. Nem is a létszámmal van a baj, hanem az alapötlettel. Ez így nem fog hasznosan működni, különösen nem az államnak. Lehetne jó megoldást is felvázolni, csakhogy ahhoz idő kell, a Fidesz meg erre (sem) szán időt.
2. Átlagos képességű, de tanulni vágyó hallgatók: erre éppen jó lehetne az állami finanszírozás, de kevés. Itt lehetne a diákhitelt tovább gondolni, mert van teendő ezzel kapcsolatban. Az átlagos elnevezéssel nem lebecsülni akarom őket. Magam is ezek számát gyarapítom.
3. Kiemelten támogatandóak: a társadalom perifériájára szorultak közül a tehetségesek kiemelése nem elhanyagolható. Igen, a cigányok is, de nem kizárólag. Viszont ezt nem lehet, nem érdemes az „átlag” helyett, vagy a kiemelkedően tehetségesek helyett támogatni. Itt van szükség a legátgondoltabb programokra, hogy ne értelmetlen pénzszórás legyen belőle.
A képzési költségekről: tudomásul kell venni, hogy mint minden, ez is piac. A hallgató meg nem hülyegyerek. Nem fog fizetne egy magyar drága képzésért, ha ugyanazt megkapja külföldön olcsóbban. Lehet tudományos műhelyekről beszélni, csakhogy ezeket máshol úgy tűnik, hatékonyabban, eladhatóbban (ebből következően megfizethetőbben) működtetik. Úgyhogy nem csak állástalan közszolga tömeggel kell majd szembenézni, hanem állástalan egyetemi oktatókkal is. Nekem ezzel mondjuk nincs problémám, inkább a Fidesz szavahihetőségével (nem építünk le, nem kell tandíj) van. Azt kell mondjam, a Fidesz megint öngólt lőtt. Nem az elsőt és nem az utolsót. Félelmetesen dilletáns módon – és tegyük hozzá, arrogánsan is- nyúlnak hozzá mindenhez. Amikhez persze hozzá kell nyúlni, csak a hogyan, az nem mindegy.
8:27 de.
Már most sem könnyű mindazoknak akik tovább akarnak tanulni. Ha nem ott élnek, ahová főiskolára, egyetemre felvették őket, akkor még az albérleti díj is terheli a házi költségvetésüket. Az igaz, hogy vannak szakok, ahol „túltermelés” van. Pl. a jogászok, ügyvédek. Hol tudnak ezek a fiatalok elhelyezkedni? Valamit nagyon „elszabtak”. Az tény, hogy jelenleg is iszonyú pénzt nyel el a felsőoktatás. Aki biztos nyelvtudást akar, annak külföldre is kelle utaznia, mert itthon, könyvből képtelenség azt a minőséget adni, ami az elvárás. Az már egy külön misét érdemel(ne), ha a szakmai nyelvtudást említeném. Vannak családok akik húznak, öszvér módjára. Mindent fel- és bevállalnak a gyermekeik tovább tanulása édekében. De olyan is van, hogy a tehetséges fiatal szinte „kiugrik” a családjából, s a jól kiérdemelt (mert jól tanul!) ösztöndíj mellett fel kell vennie a diákhitelt. Ez maga a gyötrelem. Ha kijön, kezdődhet a pedálozás állás után. S, akkor a törlesztés. S, ha családot is szeretne, gyermeket. Hová? Albérlet? Kilátástalan… Saját lakás? Hitel? Eladja a lelkét… Bemegy a munkahelyére reggel és későn este, esetleg éjjelig hajt, hogy biztosan „beékelje” magát a céghez. Sokan ezért megutálják, mert nem gondolják végig, mekkora gondokkal kűzd. Tovább is kellene képeznie magát, talán még ez is belefér. Családi élet? Felejtős.
Régen sem volt könnyű az életünk, de legalább biztos. Most minden bizonytalan, ingoványos. S, ez reménytelen, rossz érzés.
*
S, akkor még több sápot is lehúz(nának)? A külföldi egyetemisták hogyan tudnak majd jelentkezni? Arra is kellene gondolni. Elismertek a képzéseink. Világszerte. De kik viszik a hírt rólunk, ha nem tudják megfizetni azt, hogy itt végezzenek. No, nem holmi olajos csemetékről énekelek. De mindazokról, akik még be tudnák vállalni a mostanit, a jövőbeni tandíjat?
Hmmm. Kérdéses.
S, kérdezem, a felemelt tandíjjal mennyivel kapnak többet a hallgatók? Mennyivel lesznek jobbak az órák? A felszereltség? A szervezettség?
Ezt is tovább kell gondolni!
No, meg azt is, hogy a jól képzett professzorokat ITT kellene megfizetni, hogy ne menjenek külföldre előadni… jó pénzért.
Mert, ők is a pénzből élnek.
*