Mindig túl kellett élni valamit!
Túl vagyunk 1956. hatvanadik évfordulójának megünneplésén. Elhangzottak a hivatalos beszédek, most ismét a hiteles tanúké lehet a szó. Szerencsére még vannak ilyenek! Olyan is van, akit tehetsége képessé, alkalmassá tesz arra, hogy egy könyvben megossza velünk emlékeit, ne engedje feledésbe merülni súlyos, nehéz évek valós történéseit.
Bartha-Kovács Ilona – Dr. Szablya Jánosné – Helen Mary Szablya – idehaza csak Szablya Ilona – Magyarország tiszteletbeli főkonzulja Washington, Oregon és Idaho államban. Több könyve jelent már meg Amerikában, melyekben a magyar társadalom és történelem kérdéseit dolgozta fel. Volt miről írnia, hiszen tizennégy éves volt, amikor Magyarországon az ÁVH letartóztatta édesanyját. Érhető, ha szinte egy csapásra vált felnőtté. Apja már korábban elhagyta az országot, nagyszülei betegek voltak. Ő gondoskodott két húgáról és tartotta kézben a család életét. Osztályidegenek voltak olyannyira, hogy a Molnár és Moser illatszergyár nyomai még ma is fellelhetők Budapest belvárosában. Hogy megmeneküljenek a kitelepítéstől 16 évesen férjhez ment – ám ebből életre szóló házasság lett. Három gyermekükkel 1956 decemberében hagyták el Magyarországot, de a magyar kultúra iránti elkötelezettségüket egy pillanatra sem adták fel.
Nehéz a fordító dolga, amikor a szerző maga is tökéletesen beszél magyarul – mondta el a könyv bemutatásakor Jeney Attila, a könyv fordítója. Ilyenkor érzékelhető a legpontosabban, milyen gazdag is a magyar nyelv. Mennyi áthallása van egy szónak, hány különböző módon lehet visszaadni egyetlen, egyszerűen leírt gondolatot. Miközben ügyelni kell arra, hogy az érzelmek tükrözése ne menjen a történelmi hűség rovására. Ráadásul egy olyan élet leírásáról van szó, melyet egészen szürreális jelenetek tarkítottak. A világháborús megpróbáltatásoktól az orosz megszálláson át az ÁVÓ zaklatásaiig, történetek sorát írja le – és ami a legfőbb érdeme: mindezt bosszúvágy nélkül! Megtanulhatjuk tőle, hogy nem fekete-fehér a világ. Le merte írni orosz katonáról, SS tisztről, amikor bizonyos helyzetekben tudtak emberként viselkedni. Arra int bennünket, hogy ébredjünk fel ebből az állandó barikádharcból, amiben a mai napig kénytelenek vagyunk élni! Hogy gyűlölködünk, ahelyett, hogy leülnénk és csak a tényekhez ragaszkodva, normálisan megbeszélnénk közös dolgainkat. Nem ítélkezik – bemutat. Figyelembe véve mindazt, ami megtörtént vele, ez óriási teljesítmény. Szablya Ilona az életét ugyanis milliomos csemeteként kezdte. A maga korának felső tízezrébe tartozott és úgy nevelték, hogy majd rá marad a gyár és az üzletbirodalom vezetése. Mindent elveszített – majdnem az életét is – ma mégsem gyűlölködik. Megmaradt a középúton. Ezt az életet olykor egészen szimbolikus jelenetek színesítik. Az országból való menekülésükkor, végül egy szamárfogaton érték el a céljukat, felvillantva bennük, hogy a Szent Család is szamáron menekült!
Sokan, sokszor elmondták már, hogy egy könyvet mindenki meg tud írni – a saját életét. Szablya Ilona már nem egy könyvet írt és magyarul sem ez az első, amit olvashatunk tőle. Miért kell megjegyezni, hogy magyarul? A szerző az Egyesült Államokban, Seattle-ben él, angolul ír. Bár még ma is tökéletesen beszél magyarul, a könyveit mégis fordítják. A Kairosz Kiadónál megjelent „Vasfüggöny kölnivel” című könyve ugyan önéletírás – de sokkal több annál. Már Petőfi is figyelmeztette költőtársait: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed, nincs rád szüksége a világnak…” Ennek a könyvnek sem az egyén problémái jelentik a lényegét. Kezdetben érdekes leírását kapjuk az 1940-es évek Budapestjének. Előbb egy hét, majd egy 14 éves lány szemével láttatja a várost, a háborút és az utána következő békét. A fordulatos cselekmény során kimondatlanul is világossá válik mindjárt az elején: a körülmények semmire sem adnak felmentést! Egy háborúban sem az egyén számít igazán, hanem az ember, aki vívja. Az eredetileg még 1977-ben(!) írt könyvben ma is érvényes mondatok vannak, közöttük olyanok is, amiket nehéz megemészteni, hiszen 1945 februárjában egy 11 éves kislánytól halljuk, hogy „a halál barátunkká vált. A szemébe néztünk és kezet fogtunk vele.” Vagy két évvel későbbről: „Már 1947-re egy tizenhárom éves lány is – mint én – tudta, hogy a szabadság csak akkor lehet tartós, ha igazságos és szabad önrendelkezést jelent mindenki számára.”
Roppant érzékletes a leírás a háborút csak hírből ismerő Svájcról vagy ahogyan a külföldön először járó, lány rácsodálkozik Párizsra. Felteszi és meg is válaszolja a kérdést: „Mire vágytam? Képesnek lenni arra, hogy azt tegyem, ami megelégedettséggel tölt el. De mit ér az élet szabadság nélkül? A szabadság volt az, amire mindennél jobban vágyakoztam.” A későbbi helytállásának belső mozgatóira jól következtethetünk véleményéből: akinek neveltetéséből eredően természetessé válik, hogy tökéletes nyelvtudása okán, tizenhárom évesen Párizsban, üzleti tárgyaláson apjának tolmácsol, annak úgy kell kinézni, mint egy úrinőnek! A 1949-es államosítás időszakáról írott gondolatai ma is döbbenetesen érvényesek. „Amikor a kormány az egyedüli birtokosa minden vagyontárgynak, vajon hol találunk igazságot, vagy hol kaphatunk jóvátételt, ha kicsikarják tőlünk egész életünk megtakarításait?” (333. oldal) A mai olvasónak itt kivédhetetlenül a nyugdíj-megtakarítások elkobzásának itthoni ügye jut eszébe! A gyereklány élete persze nem nélkülözi a romantikus fordulatokat sem. Szerelem, vonzódás, józanész, család iránti kötelesség, biztonság utáni vágy – egyszerre kavarog a fejében és a végén megszületik a körülmények által jelentősen befolyásolt döntés – 1951-ben férjhez megy.
A könyv egyik hangsúlyos pontja az 1956. októberi események plasztikus leírása, ahogyan a helyszínen volt szemtanú beszámol. Eddig nem ismert részletekkel, szovjet katonák harcáról a benyomuló friss – mongol kinézetű – erők ellen. Amit a Parlament előtt történtekről az 581. oldalon olvashatunk annak az iskolai történelemkönyvekben volna a helye! Végül pedig a kalandregénybe illő menekülés históriája zárja egy fiatalasszony cseppet sem mindennapi életének magyarországi szakaszát. Elgondolkodtató olvasmány ez a könyv, most, a hatvanadik évforduló táján!
Révay András
*
Szablya Ilona — Vasfüggöny kölnivel–Magyarország 1942 – 1956 (Kairosz Kiadó – 2016)
Author: Révay András
Dr. Révay András: (Budapest, 1944. febr. 28.) A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Rektori Hivatalának oktatási vezetője (1979-99.), tíz évig a Magyar Fulbright Egyesület alelnöke, kommunikációs és környezetvédelmi szakember. Mindezekkel párhuzamosan, 1972-től újságíró. Érdeklődési területe: egészségügy, utazás, gasztronómia, borászat, kultúra. Ma már nyugdíjas.
10:15 de.
Szeretném elolvasni a könyvet, mint kortársa az írónak. Vajon hol lehet megvenni Kanadában?
11:16 de.
Figyelő,
írtam a torontói Pannónia könyvesbolt tulajdonosának – nem tudom, hogy készleten van-e a könyv, vagy ha esetleg betudják-e szerezni Magyarországról. Gondolom hamarosan válaszol.
11:30 de.
Köszi!
Nagyon hazavág nekem ez a könyv és a kitelepítés.
Egy osztálytársnőmet családjával együtt kitelepítették, édesapja Budapest főpolgármestere volt a kritikus években.
Szegény lány, férjhez ment hamarjában, hogy őt ne telepítsék ki. Mi történt? Férjestől kitelepítették-
4:07 du.
Szablya asszonyról másképpen…. http://kanadaihirlap.com/2014/11/11/helen-szablya-tiszteletbeli-fokonzul-horthyt-vedelmezi/
5:18 du.
Lázár György, soha nem tagadtam le , amit írtam.
Sok oldala van a legtöbb történelmi eseménynek.
5:42 du.
Kedves Figyelő, innen letölthető a könyv:
http://ingyen-letoltheto-konyvek.com/konyv-vasfggny-klnivel-szablya-ilona-ingyenes.html
10:58 du.
Köszönöm, Charlie!
7:04 de.
TISZTELETBELI KONZUL:
A vásárolt kutyabőr…
😀 vagy inkább 🙁
7:18 de.
György Lázár! . 4:07
˙
KÖSZÖNJÜK a 2014-es azonos témájú . K M H . MELLÉKLETÉT ! 🙂
Nagyon fontosak az ott olvasható . k o m m e t e k . is.
˙
.
Na ott olvashatók egy állítólagos forradalmár, Figyelőnek az ellenforradalmár Horthy iránt táplált mérhetetlen rajongása is, amely rajongását épp e napokban tagadott e hasábokon…
.
7:34 de.
Szabja írja, hogy
„Amikor a kormány tulajdonosa minden vagyontárgynak, vajon hol találhatunk igazságot, vagy jóvátételt…?”
Kedves hölgyem, önök előtt 650.000 magyar állampolgárnak nemcsak összes vagyonát vették el, nemcsak „kitelepítették”, de az életét is elvették. Azokat ki kártalanítja, akik visszjönni sem tudtak már.
Kedves cikkíró ! Jobb lenne, ha legalább itt nem csinálnánk mártírt azokból, akik nem áldozatok voltak. Épp elég baj az, hogy „tiszteletbeli” álcímekkel ragozzuk őket ! 🙁
(ajánlom mindenki figyelmébe a Lázár György által csatolt KMH cikket és a kommetárokat)
8:38 de.
Szerintem,
ha tiszteletbeli,
akkor nem f ő – hanem
csak simán, konzul.
8:50 de.
.
A nagyüzemek államosítása nem volt észszerűtlen, volt benne ráció, viszont pont a kisipar és kiskereskedelemé az már butaság volt.
Így volt a szogáltatók, például az órás kisiparosok beszorítása az Órások Szövetkezetébe. Ugye kedves szerző ?
.
11:02 de.
vőrőnyes
Ime itt van az akkori beírásom, amit ma is elismerek.:
„Figyelő
2014 november 11
1:26 du.
Én egyetértek a hölggyel, t.i. én is éltem már tudatos korban voltam, a náci időkben. Bár soha NEM kedveltem Horthyt és családját, a történelemet vannak sajnos, akik meghamisitják. Bűnbakkot akarnak.
Horthynak NEM volt más választása, mint a németekkel kooperálni, s mikor ő a magyar zsidókat NEM deportálta kivánságuk szerint, megszállták Magyarországot a németek, és Horthyt családjával házőrizet alá tették.
Az igaz zsidó deportálás 1944 március 19 UTÁN kezdődött és oktober 15 -e után erősödött, ezt mindenki tudja, aki ismeri vagy olvasta a magyar történelmet.
Figyelő
2014 november 11
1:37 du.
Néhány zsidóval is beszéltem erről, akik erősen Horthy-pártiak voltak. Egy elment az újra-temetésére is, koszórúval.”
11:10 de.
Mellesleg, soha nem állítottam magamról, hogy „forradalmár” vagyok. Az igaz, hogy azt is átéltem.
2:24 du.
Kötve hiszem, hogy aki elment a Horthy újratemetésére az zsidó volt. Ámbár a ,mai világban minden lehetséges. Nem tudom mennyire tartozik ide, de ezek a nagy falképek és plakátok nagy vihart kavartak. Egy képen még most is meg a vita, hogy ki is van rajta. A felirat szerint valami Pruck Pált ábrázol(még a Life magazin is ezt az aláírást tette a kép alá a forradalom idején) Aztán jött Dózsa László, hogy elnézést ez nem Pruck hanem ő Dózsa László a szinész. Nos sokan megszólaltak már ezzel kapcsolatban de amit a Schmidt Mária művel az enyhén túlzás. Igy nem lenne szabad viselkednie egy felelős poszton.
4:52 du.
GLORIA VICTIS!
Gloria Victis! Emlékezzetek
az elesettekre,
kik hlt ajakkal ma is hírdetik:
a gyzelemnek végs percekig
rzött reménye életüknél mégis több nekik.
Gloria Victis! Emlékezzetek,
kik élni megmaradtak,
a halállal is dacolva, mivel
a gyermeküknek holnap enni kell
s szívük halk dobbanásán kívül semmi, semmi jel.
Fordította: Tollas Tibor
5:29 du.
Avi Ben Giora
2016 november 4
2:24 du.
Hiszed, vagy nem, nekem ezt mondta. Nem szoktam hazudni , sem a kisujjamból idézni.
9:34 du.
Brunszvik Teri
2016 november 4
7:34 de.
Ezért nincs a magyar társadalomban semmi szolidaritás a kommunizmus áldozatai iránt, az ilyen megjegyzések miatt. Miért nem volt áldozat szerinted, akinek „csak” a lakását, állását, földjét vették el? Azért mert nem halt meg? Különben ez se igaz, mert Recsken és a Hortobágyon is voltak halálos áldozatok, és az ávó pincéiben is. Nem nyilasokat vagy náci kollaboránsokat vertek, hanem kulákot, jugó „kémeket”, az előző rendszer hivatalnokait (ha zsidó volt az illető, akkor is).
Itthon már a fideszeseken kívül senki nem mer emlékezni semmire a holokauszton kívül, mert a balliberális megmondóemberek egyből a földhöz verik magukat, és nácizmust kiáltanak! Nem ismerem a könyvet, de valószínű, hogy a szerző megemlíti a zsidók szenvedéseit is, hiszen 1940 körül indítja a történetet.
9:54 du.
Avi Ben Giora
2016 november 4
2:24 du.
Az se semmi, hogy Horn Gyula unokahúga most az orosz médiát sírta tele, hogy a forradalmárok nem is az ávósokra vadásztak, különben is amcsi bérencek voltak.
Az meg, hogy ki van a plakáton, nem mindegy? A magyar királyi korona is egy hercegnőé volt eredetileg, Petőfi Sándor holtteste meg egy szibériai asszony, akkor az 56-os forradalmárokat egy pesti vagány is ábrázolhatja, nem?
3:07 de.
Kedves hazai lámpa ! 9:34
Az ellenpéldaként a kommentjében sorolt jelenségeket talán úgy lehet jellemezni, hogy azokat sajnos a . h á b o r ú . f a r v i z e . hozta a felszínre.
„Teteszettek volna”* többek közt a háborús uszítás és a zsidó törvények – a törvényesített és teljes embertelenség** – ellen . m á r . a k k o r . föllázadni, forradalmat csinálni, és nem betársulni egy háborús fenevad szövetségesének. Úgy ezek – a soroltakhoz képest enyhe – bár némileg jogosan kifogásolt, a korábbiakhozt képest mennyiségileg elenyésző jelenségek se következtek volna be… Tudni illik, ezek már csak okozatai valaminek; a Horthy rendeszer, mint jogrendszer már jóval korábbi elállatiasodásának.
.
* Idézet: Antall József jobboldali miniszterlenök elhíresült mondatából.
** Vegyük alapul például „csak” az 1941-es, úgynevezett >idegenrendészeti eljárás< , minössze . H ú s z e z r e s . magyar tömeggyilkosságának az áldozatait. Ez az egy is . s o k s z o r o s a . a koncepciós perek és a kitelepítések (vegyük hozzá 56-ot is) összes, valóban szomorú statisztikájának.
3:40 de.
Figyelő 11:02 [2014. nov. 1:37] írja;
„Néhány zsidóval is beszéltem erről,akik erősen Horthy . p á r t i a k . voltak. Egy elment az újratemetésre is, koszorúval.”
Ez nem bizonyítja azt, hogy Horthy csak egy kicsit is lojális lett volna „”a zsidókhoz””. Ez olyan, mint az egér, amely szereti a mcskát, mert láttam ilyen filmfelvételt is. Ez az a kivétel amely erősíti a szabályt. Mert a lekötelezettség, illetve a gazdasági érdekhez kötődő – főleg személyes – lojalitás már eleve nem felel meg a becsület polgári elvárásának és pláne nem egy egész csoportra vonatkoztatva. Például biztos megszámolhatnám a tíz ujjamon, hogy hány zsidó munkás volt úgymond „Horthy párti”…
.
Hát igen, sajnos mindig lesznek renegátok…
De hát végül is Auscwitzban is voltak . k á p ó k , bár azok még így sem voltak Hitler, vagy Horthy pártiak…
.
4:11 de.
Figyelő 11,07
Amit ebben a visszaidézett kommentjében tesz az egy pocsék védőbeszéd, melynek még a részletei sem felelnek meg a történelmi valóságnak. Ilyetén formában tehát egy szuibjektív, tényleg ömlengő, a tényeket semmibe vevő ömlengés, amely mondjuk ha kormányzóúrőfőméltósága mégis a Nürnbergi Háborús Bűnösök Nemzetközi Törvényszéke elé kerül, ha Sztálin nem kel a pártjára, akkor ezzel a Figyelő szülte védőbeszéddel a háta mögött biztosan kötelet kap a nyaka köré…
MINDEN KOMOLY OLVASÓNAK MESSZEMENŐKIG AJÁNLOM FIGYELMÉBE A György Lázár ÁLTAL 4:07-kor MELLÉKELT, 2014.NOVEMBER 12-i CIKKET, ILLETVE AZ AZT KÖVETŐ VITÁT. ABBÓL VÉGÜLIS MINDEN ITT FELVETŐDŐ KÉRDÉSRE IS VÁLASZT KAPUNK, MÉG A CIKKRE IS… TÖBBEK KÖZT Figyelő HORTHY-APOLOGÉTÁNK CSIKICSUKI ÉRVRENDSZERE IS LEFEJTŐDIK… 😀
10:53 de.
Brunszvik Teri
2016 november 5
3:07 de.
Hú b+, vegyél egy történelemkönyvet, de sürgősen. A Rákosi-korabeli brosúrádat meg dobd ki, már hatvan éve is elavult volt.
Ne haragudj, de semmi köze a Rákosi vezette kommunista párt politikai tisztogatásainak (1950-53) a zsidóüldözéshez meg a háborúhoz.
Az igaz, hogy Magyarországon „csak” pár ezer ember halt bele a politikai üldözésbe az 50-es évek elején. De ebből csak a te beteg agyad vonja le azt a következtetést, hogy őrájuk nem kell emlékezni, meg amúgyse kár értük, mert szerinted horthysták voltak …
10:59 de.
Figyelő
2016 november 4
11:02 de.
Az az egyik ok, amiért megszállták a németek Magyarországot, hogy Horthy nem adta ki a zsidókat Hitlernek, ezt elég pontosan összefoglaltad. A másik ok az, hogy a náci hadvezetés félt, hogy Magyarország kiugrik a háborúból, és ezt geostratégiai okokból nem engedhették. Itt volt az utolsó olajmező, és mi fedeztük Németországot kelet felől.
11:09 de.
Don Golo
2016 november 5
3:40 de.
Hát a szemüvegcsiszolók vagy a finomműszerészek nem voltak Horthy pártiak, mert ők szocdemek voltak vagy polgári liberálisok, mert ugye nem vasmunkásról meg szövőnőről beszélünk esetükben. Ezek a pártok mind képviselve voltak a magyar parlamentben a német megszállásig, és ugyanez nem mondható el a fasiszta Olaszországról vagy Németországról, miután Hitler hatalomra jutott.
A magyar zsidók pont azért várták Horthytól, hogy megmenti őket, mert 1944-ig nem adta át őket a németeknek. Sajnálatos, hogy a vidéki zsidók deportálása során Horthy nem avatkozott közbe, de a budapesti zsidók összegyűjtését a magyar hadsereg egyik alakulata akadályozta meg Horthy parancsára.
11:31 de.
voromyezs
Tudja, öreg róka vagyok, már elég nagyocska voltam abban a korban.
Ettől függetlenül, rengeteg zsidót mentett meg Horthy, természetesen ellenszolgáltatásért.Horthyt és családját, Portugáliában, ahová menekült a zsidók tartották el, amíg élt.
Gondolom, hálából.
Tehát, amit olvastak, tanultak a közel multi történelemről, mind pártpropaganda volt, Horthyt rossz fiúnak beállítani. Nem volt soha politikus,de megalkuvó, karrierista volt. És nem volt náci, sem nem volt zsidó üldöző.
Mikor kormányzó volt és megkezdődött a II. Világháború a németek MELLETT kellett kitartania, hiszen a magyar is belépett a háborúba, a szövetségesek oldalán. Mit tett volna, bárki más, ha abban a pozícióban van, mint ő volt?
11:41 de.
hazai lámpa, így volt! Ezért szállták meg a németek Magyarországot, mert Horthy nem követte a náci, zsidók üldözését, ahogy elvárták tőle. Szálasit tették hatalomra, Horthyt menesztették, azaz házi őrizetbe vették.
12:40 du.
Még annyit, hogy emlékemben van még, Horthy utolsó rádió beszéde is, amit a magyar néphez intézett.
1:10 du.
Brunszvik Teri
2016 november 4
7:34 de
Tipikus kommunista duma! Ezt hallottanm, olvastam, tanultam évekig!
Ti. a könyv szerzője leírta akkori emlékeit. HONNAN tudja, Terike, hogy az a „kizsákmányolás” termékei voltak, amit az író említett,?
Hátha nehéz munkával, megszervezéssel és tehetséggel szerzett vagyon? Nem is beszélve az öröklött vagyonról, ami még a papa, vagy nagypapa munkája eredménye?
Jé, azt hittem, hogy végre kihaltak a bunkó komcsik, akik ilyesmit merjenek állitani.
1:18 du.
Ja, és Szablya ly-l írta a nevét, nem j-el.
6:02 de.
Hazai Lámpa & Figyelő
Én, még véletlenül sem állítottam azt, vagy olyat, hogy nem kár értük, ahogy azt maguk megpróbálják rám lőcsölni. Én csupán kissé következetlennek tartom a kegyedék hamis „forradalmi” hevületét. Különösen azt a „történelmi” szemléletet amelyben okokat és okozatokat, azok sorrendjét, valamint és különösen azok mennyiségi arányait rendszeres folyamatossággal és persze tudatosan keverik össze, vagy hagyják figyelmen kívül.
Tessenek csak ismét – immár esetleg kitisztult elmével – hideg fejjel átolvasni, amit írtam ! Majd meglátják – ha nem csak nézik, de fel is fogták a leírtakat…
Figyelő olvtárs, ezek az utóbbi nekem címzett kirohanásai pedig mind-mind, az bizony éppen a Magának, „voronyezs” olvasótársunk nagybetűs záradékában közölt, Horthyhoz fűződő erősen szubjektív vonzódását tükrözik, illetve bizonyítják…
Na + még 1:
H.Lámpa! Az, hogy „Horthy a vidéki zsidóág megmentése érdekében nem avatkozott közbe” az nem csupán „s a j n á l a t o s”, mint írni méltóztatik, hanem az konkrétan óriási háborús, azaz emberiség ellenes bűncselekmény 450˙000 magyar állampolgár (Kamenyec Podolszk nélkül is) (gyermek, idős és fiatal ember, nők és férfiak) ellen elkövetett tömeggyilkosság, sőt genocídium. Egy államfőnek ezt több, mint kötelessége lett volna gyökerében megakadályozni.
Ui.
Figyelő!
Szablya valóban ly-nal írattatik. Ezt a „j” hibát mint afféle tintapacát ejtettem egy amúgy tipikusan magyarosított néven, amelyeket bizony sokszor írnak másként, mint azt a helyesírás megkívánná… Ahogy lehetett volna, csak példának okáért Handzsár Ilonára is magyarosítani, mely fegyverfajtát csak a magyar írja „dzs”-vel, míg más nyelv – pl a tötrök – handjar-t ír… Persze, ettől függetlenül, a „j”miatt mégis bocs’: Szablya ! 🙂
.
6:10 de.
UI:
Ez a „sajnálatos” 450˙000 csupán egy nettó szám a tudatosan elpusztított . p o l g á r i . személyekkel kapcsolatban, ahol még nem került kifejezésre és nem lett számításba véve ezek tudatos, hivatalos (állami eszközökkel), valamint önkéntes lakossági, vagyonukból történt teljes kifosztása sem.
🙁
6:17 de.
Teri!
Az bizony bruttó 600000, a Kamenyec-Podolszkíjiakat, a munkaszolgálatban elpusztítottakkat és a gettóban éhen-halasztottakat is beszámítva…
Üdvözlégy: J.P.
6:47 de.
Figyelő:
Amikorra Horthyt megpuccsolták a még nála is rosszabbak, addigra az egész vidéki magyar zsidóságnak már hült helye támadt a szebbnél szebb, büszke magyar városaink szívében…
Szálasira a további gyilkos, véres tobzódásból – legalábbis mennyiségben – már „csak” igen kevés része maradt hátra…
Azért hiszi és magyarázza még mindig a sok Horthy-fan, hogy a „legfelsőbb hadúr”* ártatlan a deportálásokban, és mindaz csak a nyilasok szemétsége és sara volt, mert a hivatalos Horthy-Magyarország a deportálások „logisztikai részét” oly profi, eygabn hétköznapi megszokottsággal hajtotta végre, hogy nem voltak utcai jelenetek, lincselések, dunába-lövetések, stb., hanem egyszerűen fölülről, az állami struktúra és az apparátus teljes energiáját bevetve, mondhatni példásan katonás fegyelemmel, akár egy katonai mozgósítást, úgy hajtották végre eme örök időkre szégyenletes történelmi bűntettü(n)ket…
*legfelsőbb hadúr: ez volt a hivatalos katonai titulusa. Kizárt, hogy bármiről is ne tudott volna.
6:50 de.
helyesbítek:
„…oly profi, e g y b e n . hétköznapi megszokottsággal…”
7:33 de.
Voronyezs !
Nov.05.4:11
Bizony érdemes végigolvasni a cikken kívül a hozzászólásokat is, mind mind magáért beszél!
8:58 de.
Figyelő!
2016 november 4
11:10 de.
„Mellesleg, soha nem állítottam magamról, hogy “forradalmár” vagyok. Az igaz, hogy azt is átéltem.”-írta.
Dehogynem! Alig néhány napja írta Ön egy Örök Tamás nevű kommentelőnek – aki épp távozni óhajtott az itt folyó stílus,szemlélet vagy akármi miatt – hogy „…nem elmenni kell, hanem harcolni – mondja ezt egy öreg forradalmár aki végül maga is elmenni kényszerült…”
Ezt írta Ön, nem állítom, hogy szó szerint – de még az is lehet! Ez után kezdődött ismét a vita, hogy Ön ténylegesen harcolt e, vagy csak csendes szemlélődő, újabban „támogató” volt, aki mindenhol egyszerre volt jelen, mindent látva mindent átélve, mindent megszenvedve!Ezért aztán tényleg érthetetlen, hogy miért kellett menekülnie?
Innentől már nagyon unalmas, gondolom másnak is, de még mielőtt megint elővezetné az állandó „kár engem piszkálni” c. rigmust, emlékeztetem, hogy a fenti idézetet alig két napja írta valakinek, fentebb megtalálja! Sajnos, ahányszor ilyen következetlen és óvatlan folyvást a maga kelepcéjébe kerül!
9:24 de.
Cukihara írja, hogy „Szálasinak már csak igen kis rész maradt hátra”
Persze tegyük hozzá, hogy márcsak azért is, mert két hónap múlva már itt voltak a szovjetek, ő meg elmenekült – az amerikaiak karjába. De azért ne becsüljük le, az a majd-tízezres áldozatszám is túl sok volt, legföljebb a Horthy féle Endlösung-hoz képest volt jelentősen kisebb szám…
9:29 de.
Besancon 8:58
Figyelővel ellentétben, hálistennek jó a memóriád !!! 😀 !!!
9:55 de.
Besancon
2016 november 6
8:58 de.
Igaza van! Tudja miben hibáztam, nem?
Abba, hogy NEM tettem idézőjelbe a „forradalmár ” szót.
Ennyi.
Sajnálom, de ez azért van mert mindig sietek……
10:09 de.
A témához már mindenki írt valamit, tehát azt hiszem lassan kiszállok ebből.
Végezetül annyit írnék, hogy én budapesti vagyok, tehát a vidéki eseményekről keveset tudtam akkoriban, nem verték dobra és a rádióban sem lehetett erről hallani. Itt olvastam először a vidéki zsidó üldözés arányairól.. A pestit nagyjából átéltem.
10:12 de.
Viszont a pesti zsidók valóban sokan túlélték, mert SNEM Horthy likvidálta őket, hanem Szálasi, az utolsó félévben, ami a náci uralom volt.
6:41 du.
Brunszvik Teri
2016 november 6
6:02 de.
A tömeges tisztogatásokat azért hajtották végre az ötvenes évek elején, hogy az állampolgárokat megfélemlítsék, hogy ne lázadjanak a proletárdiktatúra ellen!
Bárkit elvitt az ávó, ha egy haragos szomszéd feljelentette „izgatás, feketevágás” vagy mint Figyelő esetében plakátletépés miatt.
A koncepciós pereknek zsidó áldozatai is voltak. Pl. Domonkos Miksát és több embermentőt azzal vádoltak meg, hogy a gazdag zsidók akarták a szegényeket a németek kezére adni. Volt, aki megőrült a vallatások miatt vagy lesittelték jó pár évre.
7:02 du.
Figyelő
2016 november 6
10:09 de.
Addig nincs baj, amíg az ember képes elismerni a tévedését. A pestiek nem tudhatták, mi folyik vidéken, hacsaknem rokonoktól.
Egyébként a vidékiek is csak annyit láttak, hogy a zsidók eltűntek a környezetükből, de hogy hova, hogyan, azt szerintem csak a beavatottak sejthették. Majd a háború után derült ki a nem zsidó népesség számára, hogy a boltos bácsi családja nem jön vissza többé. A boltos is csak addig jött vissza, amíg fölmérte, hogy semmije sem maradt. Hogy aztán hova lett, fölment Pestre vagy kivándorolt-e Amerikába, azt csak az Isten tudja.
A holokausztot hitték is az emberek meg nem is. Az biztos, hogy a kommunista emlékezetpolitika egy percig sem tudatosította a magyarokban, hogy ez nemzeti ügy, hanem rálőcsölték a felelősséget a horthysta politikai elitre.
8:15 du.
hazai lámpa,
engem csak az piszkál, hogy olyan bűnöket is ráfognak Horthyra, amiről nem tehetett. Kelet Európa legtöbb országát elfoglalták a németek, és a német uralom alatt nem volt mese, hasonlóra emlékszem az orosz uralom idején is. Ha nem azt tetted, amit parancsoltak, akkor neked annyi.
Horthyt is házőrizet alá vették családjával. A zsidók segítségével menekült ki Portugáliába.
8:20 du.
Még kimaradt, hogy pl. Erdélyben és Romániában sokkal erősebb ment a zsidók deportálása, mint hazánkban, Ezt, egy erdélyi rokontól hallottam.
8:32 du.
Besancon, nézze , maga a politika másik oldalán van és minden beírása rosszindulatú irántam.
Ilyennel nem érdemes beszélni sem.
4:51 de.
Az emberek általában a saját sorsukon keresztül látják és ítélik meg a múltat. Csak annyit bírnak felidézni, amit átéltek és őket megérintette. Ezért lehetnek egy-egy eseményről akár eltérő nézetek. Szokták mondani helytelenül: amiről nem tudunk vagy nem láttuk, az nincs. Hites beszámoló kevés, őket megtalálni nehéz, és olykor a történészek sem a valóságot láttatják. Ebben a könyvben Szablya Ilona „igazsága” íródott meg.
6:29 de.
Kedves Figyelő!
nov.6.8:32
Szerintem nem annyira a „politikai oldalakkal” van a gond, hanem alapvetően az őszinteséggel, a belátással!
Nem feltétlenül kell valakivel azonos platformon állni, attól még meglehet/ne vitatni dolgokat, ha a készség meglenne!
Egyébként már írtam többször – nem lep meg, hogy erre sem emlékszik – hogy nem szeretnék én Önnel feltétlenül „beszélni”, de ahányszor ellentmond önmagának (felteszem következetlenségből)ezt mindig megkapja valakitől!
Tudja ez már csak így van, ha valami nem illeszkedik az mindig kitüremkedik valahol!
Biztosan „érdekesebb” olyanokkal beszélni, akik feltétel nélkül puncsolnak Önnek, és sosem kérdeznek rá, hogy „de hisz a múltkor ezt írtad, akkor most hogy hogy…..”stb stb de hát nem vagyunk egyformák – hála Istennek!
Azt is írtam már, hogy nagy valószínűséggel az Ön történetéből hiányzik egy – két láncszem, olyasmi ami kerek egésszé formálná ezt a képlékeny masszát, enélkül azonban olyan mint a féllábas könyvelés, vagy a hóember akinek hiányzik a két „szénszeme” és bár kész van mégsem az igazi, mert valamitől nem él!
Sőt, azt is írtam már többször,hogy Önnek semmit sem kellett volna írnia a múltjáról – az égvilágon semmit, mert senkinek semmi köze hozzá – de ! Ha megteszi, akkor az nem megy, hogy nagyjából felvázol két három lehetséges variációt és kedvére tesz hozzá, elvesz belőle, csűri csavarja attól függ épp mit kíván a nagyérdemű meg az aktuális cikk!
Sokan írták már Önnek, hogy elkellene döntenie végre, mi is volt valójában, mert az összes hozzászólását hitelteleníti az a katyvasz amelyet ha kell ha nem magára ránt!
Itt többen is a forradalmárt látják Önben akinek menekülnie kellett – gondolom nem véletlenül hiszi, aki ezt hiszi, valami alapot adott Ön nekik erre!
Ugyanakkor unásig ismételt részlet a „vőlegényem unszolására mentem, mert akkor ő sem ment volna – hát így kerültem külföldre” c. effekt, melyet nemrégiben adott elő valamelyik cikk alatt – sokadszorra.
A legújabb, hogy „első perctől megfigyelője és lelki támogatója voltam az akkori felkelésnek” – írta Andy Mage-nek. Szóval itt már szó sincs harcos múltról, ezért változatlanul nem világos a menekülési kényszere!
Kedves Figyelő – akkoriban nagyon sokan lehettek a forradalom lelki támogatói, de ezért még senki nem kényszerült az „életét menteni”, mint azt Ön többször is írta önmagáról!?
Javaslom, amíg ezt nem tisztázza -vagy nem akarja tisztázni – 56-ról, ill. azon eseményekről csak úgy általában írjon, a saját életútja mellőzésével, mert nagyon ciki a fórumtársai értetlenkedése és nem igazán értem Önt, hogy idős korára miért van szüksége Önnek erre?
Amit Ön itt e témában elkövet az már nem tévedéseken alapul,szerintem az már tudatos maszatolás, és falusi jóindulatúan saccolt, amikor azt írta hetente 3-szor vezeti elő a saját sorstragédiáját, miközben nem érti, hogy a 70 éve történt zsidóüldözés miért nem kerül már le a napirendről? Vagy nem így van, nem ezt szokta kifogásolni? Aki kételkedik, kérdése van, vagy nem feltétlenül ért egyet Önnel az persze mind piszkálgatja Önt, mert elképzelni sem tudja, hogy máson is alapulhatnak kérdések, meg nemértések mint az „izélgetésen” (saját szóhasználata)
Ön még soha senkinek érdemi választ a kérdéseikre nem adott -úgy tűnik erre képtelen, de az a primitív gőg ahogy időnként reagál dolgokra, ahogy kikér dolgokat, ahelyett hogy újraolvasva, talán megértené, és kapkodás nélkül megválaszolná, nos az nem vezet sehova!
Ne kapkodjon, ne siessen – olvasson, értelmezzen és próbáljon meg válaszolni!( mellesleg így működik az Ön géphasználata is!)
Úgy tesz, mintha normában csinálná a hozzászólásokat is – tök mindegy, hogy van e érdemi megjegyezni valója, mondanivalója, bármikor a húrok közé csap és ami épp eszébe jut azt vakarja le, függetlenül attól, van e értelme, vagy aktualitása a cikkhez melyre reagál! Egyszerűen kényszeres hozzászóló, bármihez bármikor csak ellentmondhasson – Lucifer aki megveti a tagadás lábát, és újra csak azt kérdem bár tudom hogy nincs válasza, miért?
Aztán mikor többes megnemértéssel találkozik elheherészik azon, hogy „milyen népszerű lettem”!
Pár napja egyik jó barátja gyuri10 szellemesen próbált reagálni az egyik összefüggéstelen hozzászólására, amikor is megjegyezte, hogy „..neki meg hascsikarása volt…” Mire Ön – „De remélem Gyuri, most már jól vagy?” A kedves gyuri10 ezt már válasz nélkül hagyta..!
Tegnap pl Mávtelep írt a gyermekkatonákkal, „gyermekhősökkel” kapcsolatban egy véleményt,(Plakátháború.. c. cikk) benne a saját gyermekkorára, és bátyjára utaló egy két mondattal – szerintem igaza volt,de ez most mindegy is, mert az Ön reakciója volt több mint „érdekes”, mely a következő volt: „Mávtelep! Ki a fenét érdekel az unokaöcséd? Engem ugyan nem” ! – szóval kell ez kedves Figyelő? Miért gondolta, hogy ami Önt épp nem érdekli azt már le sem szabad írni senkinek, mert onnantól senki véleménye nem számít? Ha az a történet vagy megjegyzés, hozzászólás,cikk bármi épp nem keltette fel az érdeklődését amit X vagy Y írt, nincs azzal kapcsolatban mondanivalója, akkor ne reagáljon és kész – semmi gond, senki nem kéri számon, majd lesz olyan vélemény cikk ami jobban érinti és arra reagál – ez ilyen egyszerű!
Érti már, hogy nem az „oldal beállítottság” és nem a politikai platform a meghatározó egy egy véleménycserénél, hanem a stílus amely maga az ember és a szándék?
Vannak itt olyan politikai-közéleti véleményt alkotók is akikkel nem feltétlenül értek egyet, mégsem vádoljuk egymást piszkálással ha ellent merünk mondani egymásnak, mert a világ nem ilyen egyszerű, nem csak jobbosokból meg balosokból áll, nem komcsik, bolsik és azokkal szemben állók alkotják, és attól, hogy valaki mondjuk „komcsi” a másik meg nem tartja magát annak attól még véleményt cserélhetnek anélkül, hogy bunkóskodnának vagy pikírtkednének egymással! Nem így van ?
Egyszer azonban jó lenne, ha – legalább a saját maga megnyugtatására – utánanézne mit is jelent a bolsi vagy kik is a komcsik!? Ja persze, mindenki aki Önnel nem ért egyet, ill. más álláspontot képvisel!
És még egy,kedves Figyelő, mellyel nem árt számolni mindannyiunknak! A kor önmagában nem érdem – az sajnos egy állapot melyet előbb utóbb mindannyian elérünk, feltéve ha …!
Úgy gondolom, az addigi következtetéseim alapján, hogy nem annyira bakfisok és a suhancok írogatnak itt véleményt, jó néhányan, a zöme pl leélte már a magáét, azaz több itt az élemedett korú mint gondolná! Indokolatlan tehát, hogy ha valaki nem ért egyet Önnel,kifogásol bármit akkor az Ön „védelmezői” azonnal a korára és a múltjára hivatkozva próbálják helyretenni a renitenskedőt! Az utóbbi időben több ilyen történt, hát azért szeretném tisztázni, hogy az előbbi egy állapot és a velejáró járó tiszteletet ki kell érdemelni, az utóbbi pedig bocsásson meg de a mai napig tisztázatlan! Önnek tehát pontosan annyi tisztelet jár, mint itt a fórumon bármelyik kedves hozzászólónak!
Higgye el, sem bántani nem akarom, sem megsérteni, de egyszer már jó lenne, ha megértené, teszek arra, hogy Ön jobbos, vagy hogy engem akit nem is ismer, de nem értek egyet Önnel Orbán-imádatában ezért lazán balosnak titulál – oké, hát legyen!
De meg kellene már értenie végre mi a gond az Ön kommentjeivel, ne ringassa magát abban a hitben, hogy Ön egy komoly politikai „ellenfél” !
Sajnos nem az, bár az lenne, talán lennének érvei(is) néhanapján!
8:40 du.
Besancon
2016 november 7
6:29 de.
Kedves Besancon,
érdekes a rólam alkotott nem hízelgő véleménye.
Köszönöm, ehhez fogom tartani magam.
9:18 du.
Mivel itt senki nem analizálja beírásainak nézetét, nincs sem kedvem, sem időm a sajátomat tisztázni.
Higgyen azt rólam, amit akar, nem leszek azzal kevesebb.
3:57 du.
Miért a pipacs az emlékezés – nap szimbóluma?
Montreál, november 1 .
Észak Amerikában minden év november 11-én, tartják az I. Világháború fegyverletételének emlékére a Remembrance Day-t, azaz az Emlékezés Napját. Onnan tudjuk, hogy közeledik ez a nap, ha az üzletekben, utcákon, öreg katonák árulják a pipacsokat, azaz a poppykat.
Nemrég, egy kedves barátomtól megsárgult Montreal Star újságcikket kaptam, 1968-ból.
Egy verset tartalmaz, amit a kanadai Dr.John McCrae alezredes (1872-1918) írt, az I.Világháborúban a lövészárokban, 1915. május3- án. McCrea az I.Kanadai Gyalogos hadtestnél szolgált Ypres –nél , Franciaországban. Az újságcikk lehozta a kézzel és géppel írt változatát a versnek.
In Flanders Fields
In Flanders field the poppies grow
Between the crosses, row on row….
Ennek a történelmi versnek magyar fordítását továbbadom Nika Géza fordításában.
Flanders Mezején
Flanders mezején pipacsok nőnek
Keresztjei közt egy temetőnek
Ez jelöli a mi helyünket; s bár fenn az égen
Még bátran szól a pacsirta ének
Lenn, az ágyúdörgésben nem hallod őket.
Mi vagyunk a halottak, kik pár napja még
Éltünk, elestünk, ragyogott ránk a naplemente
Szerettünk, szerettek minket s most itt a vég,
Flanders mezején.
Viaskodjatok Ti az ellenséggel;
Átadjuk a fáklyát elhaló kézzel;
Vigyétek Ti azt magasra tartva.
De ha hűtlenek lesztek hozzánk, mélyén a sírnak
Mi nem tudunk aludni, bár pipacsok nyílnak
Flanders mezején.
A cikk beszámol, ennek a versnek, a montreali Royal Viktoria kórházban történt kiállításáról, egyben az 1968-ban kiadott 6 centes emlékbélyegről is, ami a szerző fényképét és a vers két első sorát ábrázolja. Ugyanis a költő a Royal Viktoria kórházban dolgozott mint orvos, bevonulása előtt.
Dr.J.McCrea a harctérről küldte el a londoni Punch magazinnak költeményét, amit közöltek., még 1915 decemberében. Majd saját kézírással írott versét elküldte barátainak Bostonba, Mr. és Mrs Carlton Noyesnak. Így maradt fenn az eredeti példány.
Dr.John McCrea alezredes, Franciaországban halt meg 1918-ban, tüdőgyulladásban, néhány hónappal a háború befejezése előtt…. eddig szól a vers eredete.
De nem halt el a pipacsok emléke. Mint a szél, úgy kapta föl a világ a pipacs mezőről szóló verset és vitte szét azt mindenhová.
Az amerikai Ms.Moina Michael is olvasta a verset 1915-ben, s egy válasz verset írt rá. Majd a pipacsoktól ihletve, anyagból készített piros pipacsokat, és ő volt az első aki az amerikai hősöknapján viselte. Az volt a véleménye, hogy a háborúk hőseit tiszteljék meg a pipacs viselésével. Élenjárt a pipacsok terjesztésében. Barátainak, kollégáinak készített pipacsokat házilag, amit eladott az elesett hősök családtagjai támogatására.
Franciaországból érkezett egy hölgy az USA-ba, Madame Guerin, aki elvitte a tengerentúlra is ezt a szokást. Mikor visszatért Franciaországba, ő is terjeszteni kezdte és eladta a házilag készített pipacsokat (poppy-kat). Az anyagi hasznot a háborús árváknak adományozták. Nemsokára a pipacsokat Franciaországban és Belgiumban is engedéllyel árulták.
Már 1922-ben, az USA-ban az Emlékezés Napjára a veterán katonák államilag engedélyezve árulták, a rokkant bajtársak segítésére.
1948-ban, Ms. Moina Michael emlékére, aki ott a pipacsok terjesztését bevezette, az amerikai Postahivatal kiadott egy 3 centes emlékbélyeget.
Úgy tudom, Angliában is szokássá vált a veterán katonáknak gyűjtése a pipaccsal, az Emlékezés Napján.
Kanadában, a legújabb hírek szerint, 25 centes pénzérmét adtak ki, melynek közepében ott van a piros pipacs , megemlékezve a háborúkban elesett hősökről.
Ez a hiteles történet tanulság arról, hogyan is vált a pipacs (poppy) világmozgalommá, egy kanadai katona szép verse alapján, amit közel 90 éve írt a lövészárokban, valahol Franciaországban.
4:25 du.
Figyelő Köszönöm. Jól tudod, Nagy-Britanniában is divat.