A világ figyelme soha sem olyan eseményekre irányúl, amik jelentőségüknél fogva, csak egy bizonyos terület érdeklődésére tarthatnak számot. Anno nagy vihart kavart és a tudósítások vezető helyein szerepelt az ausztriai bundesprezident (államelnök) választás. Az államelnöknek tényleges politikai hatalma nincsen. Pusztán reprezentációs feladatai vannak. Külföldi látogatások során ő az aki képviseli az országot. Bizonyos kérdésekben beleszólhat dolgokba, mint új választások kiírása, vagy egy törvénymodósítás javaslat elutasítása illetve megszavazása. A választás több fordulós. A megszokottól eltérően idén kissé operettszerüvé alacsonyodott. Az első körben több résztvevő indul és nevez. Az első forduló végeztével a két legtöbb szavazatot kapott jelölt jut tovább. A „selejtezők” során sem a szociáldemokrata (SPÖ), sem pedig a néppárti (ÖVP) jelölt nem jutott tovább.

Meglepetésre az alig ismert Norbert Hofer a szabadság párt (FPÖ a néhai Jorg Haider pártja) jelöltje és a Zöldek egykori vezetője Alexander van der Bellen kapták a legtöbb szavazatot. Már ebben a fordulóban is érezhető volt, hogy valami nem „úgy alakul” ahogy azt bizonyos körök eltervezték. A szavazatszámlálás során egy párton kívüli képviselő Ingmard Griss is úgy tűnt, hogy esetleg beleszólhat a küzdelmekbe, ám nem sikerült. A választások másnapján derült ki, hogy Van der Bellen „csupán” cirka harmincezer szavazattal kapott többet mint Norbert Hofer.

Az FPÖ választási csalással vádolta meg a Zöldeket. Az alkotmánybírósághoz fordultak és az alkotmánybíróság döntése alapján meg kell ismételni a választásokat. Még juliusban egy közvéleménykutatás olyan eredményt hozott, hogy ha augusztusban tartanák a választást, azt cirka négy százalékos fölénnyel Van der Bellen nyerné. Sokáig kérdéses volt az új időpont. Egyesek szeptembert javasolták, majd októbert, míg végül december negyedikére tűzték ki az időpontot.

A nyár folyamán a szélsőjobboldali Heinz-Christian Strache és az FPÖ nagyszabású kampányba kezdett. Plakátokat ragasztottak ki szerte az országban ahol Hofer mellett agitáltak. Strache és Hofer még egy izraeli „kirándulást” is beszerveztek melynek keretében ellátogattak a Jad Va Sémbe. (később sok ellentétes egymásnak ellentmondó információ látott napvilágot erről a látogatásról. Például, hogy hivatalos és nem magánlátogatás volt. Ausztria megcáfolta az állítást akárcsak Izrael, hogy a látogatásnak bármilyen hivatalos jellege lett volna.)

Nem volna ennyire érdekes a dolog, ha a választások kimenetele nem fenyegetné az osztrák belpolitikai küzdelmeket is. Strache és az FPÖ már nagyon régóta tervezgette, hogy valami úton módon kiharcolják az új választásokat. Elképzelésük szerint a régi, Wolfgang Schüssel neve alatt jegyzett koalíciós kormányt kéne visszaállítani, ám úgy, hogy az FPÖ legyen az irányító, és az ÖVP pusztán csak a „másodhegedűs” szerepét kapná.

Győzelemre állhat a szélsőjobboldali Norbert Hofer Ausztriában. Fotó: Reuters.

A régi SPÖ-ÖVP koalíció már akkor is ingatag volt. Az államelnök posztjára kiírt választások során egyaránt „leszerepeltek” a jelöltjeik. Együttesen nem kaptak annyi szavazatot mint Hofer, az FPÖ jelöltje. Az SPÖ azonnal elmozdította Werner Feimannt a kancellári székből. Vele együtt menesztették Rudolf Hundstorfert, aki még a szakszervezet vezetője is volt. A kancellári székbe Christian Kernt tették, aki előzőleg az osztrák államvasutak igazgatója volt. Kern első lépésként gyors változtatásokat hajtott végre a kormányban. Minisztereket váltott, és újakat nevezett ki. Strache és a pártja arra „blazirozott”, hogy ha Hofer lesz az államelnök, kitudják íratni az új választásokat.

Ám ez a terv kudarcot vallott. Közben, hogy „melegen tartsák” az eddig kisütött gesztenyét, egy új fordulatot eszeltek ki. Strache egy nyilatkozatában arra mutatott rá, hogy a rossz bevándorlási politika, az újfasiszták megerősödéséhez vezethet. Ausztria történelme során már egyszer emiatt nagy veszteséget szenvedett, nem megengedhető, hogy esetleg ismét megismétlődjön a történelem.

Közben a belügyminiszter elrendelte Adolf Hitler brunaui szülőházának porig bontását. Az indok az volt, hogy mielőbb meg kell szüntetni ez újnácik által favorizált „zarándokhelyet”. Több kormány is már elrendelte ezt (főleg Franz Vranitzky kanclersága idején) ám a megvalósítás mindig elakadt valahol. Ám most úgy néz ki, hogy mégis sikerül ledózerolni a házat.

Ennek hatására vagy más miatt Linz városában szélsőjobbos kongresszust hívtak össze. A dolog pikantériája, hogy a tartomány „landeshauptmannja” (tartományi vezető) Josef Pühringer engedélyezte. Ami még szintén egy érdekesség, hogy a sajtó teljes kizárást kérték. A konferencia idejére rendőri védelmet kellett biztosítani, mert több mint tízezres tömeg ment ki tüntetni. A kongresszust a tervezetnél előbb be kellett fejezni. Hogy az FPÖ képviseltette magát e vagy sem, ott volt-e, arról nem adtak ki jelentést. Az idei függetlenségi napon ami október 26-án volt, először történt meg, hogy nem az államelnök köszöntötte az egybegyülteket, hanem a Doris Bures, a National Presidentin (nemzeti elnök), mivel hivatalosan beiktatott államelnöke nem volt Ausztriának. Ezzel szemben Hofer igyekezett úgy szerepelni a megjelentek előtt, mintha ő volna az államelnök.

Hogy mi lesz a választások eredménye, azt senki sem tudja, de nagy a tétje! Egy biztos: nem mindegy, ki kapja majd meg a széket. Egyfelől Ausztria belpolitikájára is hatással lesz, másfelől Európára és talán a világra is.

Avi ben Giora