Lammermoori Lucia az Erkel Színházban
Gaetano Donizetti
Lammermoori Lucia
A Lammermoori Lucia a kor olasz divatjának igazi mintapéldánya: tökéletes megtestesítője a Bellinit követő, Verdit megelőző korszaknak, a dallamos, szentimentális olasz bel canto operának. Donizetti hatalmas, 67 operát számláló életművében is talán a legfontosabb helyet foglalja el: a nagy nevettető, kinek leggyakrabban vígoperáit játsszák, ebbe az operába sűrítette bele drámai tudásának legjavát. Zenéje csakúgy, mint Cammarano librettója, remekül adja vissza azt a szenvedélyt és misztikus hangulatot, amely az opera alapjául szolgáló Walter Scott regény, A lammermoori nász sajátja. Két család ősi viszálya mozgatja a tragikus szerelmi történetet, mely megírása óta az operaházak állandó repertoárdarabja.
Az Erkel Színházba most 13 év szünet után, Szabó Máté friss rendezésében tér vissza.
Első felvonás
Éjszaka egy ismeretlent láttak a lammermoori vár környékén. A vár ura, Enrico Ashton gróf, kiküldi az őrök kapitányát, Normannót, hogy embereivel derítse föl a környéket. Enrico gondterhelt, családja csillaga leáldozóban, hacsak húga, Lucia, nem hajlandó hozzámenni Lord Arturo Bucklaw-hoz. Raimondo, a káplán, emlékezteti Enricót, hogy Lucia még édesanyjuk elvesztését siratja. De Normanno felfedi a titkot: Lucia titkon szerelmi viszonyt folytat Edgardo Ravenswooddal, az Ashton család ellenségével. Normanno gyanítja, hogy ő az idegen férfi. Enrico végtelen haragra gerjed és bosszút esküszik. Visszatér az őrség, és beszámolnak arról, hogy látták és felismerték a betolakodót: valóban Edgardo az.
Hajnalodik. A közeli erdőben egy kút mellett Lucia szolgálója, Alisa kíséretében Edgardo érkezésére vár. Lucia elmeséli, hogy ennél a forrásnál korábban látta egy lány szellemét, akit féltékeny szerelme szúrt le. Alisa arra biztatja, hogy hagyja el Edgardót, de Lucia azt válaszolja, annyi örömöt ad neki Edgardo szerelme, hogy mindent legyőz. A késve érkező Edgardo elmondja, hogy még aznap este Franciaországba kell utaznia, hogy politikai céljainak támogatókat szerezzen. Elutazása előtt azonban szeretne békét kötni Enricóval, és megkérni Lucia kezét, de Lucia arra kéri, tartsák még titokban szerelmüket. Edgardo beleegyezik, de a csillagos ég alatt – Isten színe előtt – eljegyzik egymást, gyűrűt cserélnek.
Második felvonás
Néhány hónappal később eljön a nap, melyen Lucia és Arturo menyegzőjét tartják. Normanno biztosítja Enricót, hogy Lucia és Edgardo minden egymáshoz írt levelét elfogta, ráadásul előkészített egy hamis levelet Edgardo nevében, amelyből kiderül, hogy már más nőt szeret. A kapitány távozik, hogy fogadja az érkező vőlegényt, Enrico pedig magához hívatja Luciát, aki még mindig megpróbál ellenállni bátyja akaratának. Enrico könyörög húgának, hogy mentse meg életét a kényszerházasság által. Utolsó érvként megmutatja a lánynak a hamis levelet. Lucia összetörik a hírre, de bátyja továbbra is követeli, hogy mentse meg a családot, menjen hozzá Arturóhoz. Enrico távozása után Raimondo, meggyőződve arról, hogy már nincs remény rá, hogy Lucia szerelme beteljesedhessen, a lányt halott anyja emlékére és a család jobb sorsának érdekében kéri, teljesítse testvéri kötelességét. A lány végül megtörten beleegyezik.
Érkeznek a vendégek. Enrico azt mondja Arturónak, hogy Lucia azért olyan szomorú, mert még mindig halott édesanyjukat gyászolja. Belép a lány, és ellenkezve ugyan, de aláírja a házassági szerződést. Ekkor betör a terembe Edgardo, aki a mennyasszonyáért jött. A jelenlévők megdöbbenve szemlélik a történéseket. Arturo és Enrico el akarják küldeni az őrjöngő szerelmest, aki hevesen bizonygatja, hogy ő és Lucia jegyesek. Amikor Raimondo megmutatja neki a házassági szerződést, melyen ott áll Lucia aláírása, Edgardo megátkozza a lányt és visszaveszi tőle a gyűrűt, majd feldúltan távozik.
Harmadik felvonás
Raimondo azzal a hírrel érkezik az ünneplő társasághoz, hogy a nászéjszakájára visszavonult Lucia megőrült és megölte Arturót. Véráztatta ruhában valóban belép Lucia, aki a gyengédség, öröm és rettegés érzelmei közt ide-oda csapódva idézi fel Edgardóval töltött napjait, és azt hiszi, ez most az ő nászéjszakájuk. Enrico haragra gerjed, és meg akarja büntetni a lányt, de hamar belátja, hogy húga eszét vesztette. Lucia ájultan esik össze.
Edgardo a temetőben Luciát átkozza, akiről azt gondolja, épp boldog nászéjszakáját üli Arturóval a várban. A Lammermoorból érkező vendégektől tudja meg, hogy Lucia halálán van és őt szólította. Épp hozzá rohanna, amikor megérkezik Raimondo és elmondja, késő, Lucia nincs többé. A hírre Edgardo leszúrja magát, hogy minél hamarabb csatlakozhasson szeretett Luciájához a mennyben.
(forrás:színház)
Karmester Kocsár Balázs
Enrico Szegedi Csaba / Kálmándy Mihály
Lucia Kolonits Klára / Miklósa Erika
Edgardo Horváth István / Balczó Péter
Arturo Szappanos Tibor / Megyesi Zoltán
Raimondo Fried Péter / Kovács István
Alisa Kun Ágnes Anna
Normanno Ujvári Gergely
Alkotók
Szövegíró Salvatore Cammarano
Rendező Szabó Máté
Karigazgató Strausz Kálmán
Fotók: Gergely Bea
4:17 du.
Nos, kedveskéim, nekem történetesen jegyem van erre a bemutatóra. Persze nagyon ajánlatos vigyázni, mert bár Miklósa Erikát igen nagyra tartom a bel canto énekléséért, a helyzet az, hogy legutóbb Anna Netrebkoval láttam a Luciát és az bizony nagyon jó volt.
Szóval ne szaladjunk tulságosan előre, majd beszámolok az előadásról. Türelem!
6:48 du.
Kerekes Sandor
2016 november 16
4:17 du.
Tomén, hogy ronda dolog az irigység, de most irigy vagok, mint állat.
Utoljára több, mint húsz éve láttam Sas Szilviával Milanóban…
4:09 de.
Kerekes Sándor!
Szerintem nem lesz gond Miklósa Erikával, – a váltótársat K.K.-t nem annyira ismerem – de M. Erikának csontos, inas, kissé darabos nő megjelenése ellenére bámulatosan hajlékony és érzékeny a hangja, és szép a hangszíne! A szép hangszín ugyanis nem jár mindig együtt a technikai képzettséggel,de nála sikeresen ötvöződik a kettő. Valami oknál fogva nem igazán sikerült megkedvelnem, de kétségtelenül tehetséges és nem véletlenül egyik vezető egyénisége a mai magyar operaéletnek. Én pár éve Gyulán,a szabadtéri játékok keretében láttam egy operaesten, hát ott úgy énekelte a Polonézt Thomas: Mignon c. operájából, hogy leesett az állam, majd a Rigolettó „négyeséből” magaslott ki erősen! Őrzök egy felvételt, (még a Mezzo-ról vettem fel kb 3 éve, azóta sajnos a szolgáltató „elvette” ezt a csatornát) a teljes Mannon Lescaut előadásáról,és el kell ismernem, hogy zseniális benne.
Ami A. Netrebkot illeti, szerintem egy kissé „túl van lihegve a dolog” – nem vitás, hogy szép,kidolgozott hangja van, és neki még a színpadi megjelenése, külleme is szerencsésebb, nőiesebb mint M. Erikának, de hangjának erőssége, teltsége nem éri el az utóbbiét!Ez persze abszolút a saját véleményem melyet még egyetlen szakértő sem írt le így ilyen formában, de én így érzékelem.
Kíváncsi vagyok a véleményedre, hogy tetszett az előadás úgy összességében, és pláne M. Erika, amennyiben vele lesz szerencséd látni!