Német perecektől a karib ízekig — Képriport az ottawai Nemzetközi Fesztiválról
Amikor Németország ottawai nagykövetsége felállította asztalát a St. Joseph’s Egyházközség nagytermében, a halomnyi frissen sütött sósperecek illatta vett körül bennünket. Így kezdődött az a nemzetközi fesztivál, amelyhez szintén hozzájárult a Szlovák Köztársaság nagykövete, valamint Törökország, a Fülöp-szigetek, a Chilei Köztársaság és Jamaica nagykövetségei is. A különböző országok missziói mellett a rendezvényt gazdagították a civil és közösségi szervezetek. Elsősorban az CHIN hullámhosszain minden vasárnap este 7-től hallható Ottawai Magyar Rádiót említjük, de jelen volt még az ottawai Iszlám Központ, a Brit Családi Történeti Társaság, az Indo-Karib Egyesület, egy „Edo” nevű afrikai táncegyüttes és még számos karitatív csoport.
(A Német nagykövetség asztala a St. Joseph’s Egyházközségben november 26-án. Fotó: Christopher Adam)
(A német nagykövetség finomságai a St. Joseph’s Parish-ben november 26-án. Fotó: Christopher Adam)
A Szlovák Köztársaság nagykövetsége, illetve az Ottawai Egyetem Szlovák Tanszékének vezetője házilag készített szlovák sajtokkal, a magyarhoz hasonlító linzerekkel és a szlovák „fujara” nevű nép hangszer bemutatásával csigázták fel a résztvevők érdeklődését. A szlovák nagykövet – Andrej Droba – lelkesen osztott információt hazájáról a fesztivál kanadai résztvevőivel, a tehetséges Andrej Stolarik pedig énekkel és a fujarával mutatott be egy kis szeletet a szlovák zenei hagyományokból.
(Andrej Stolarik, Mark Stolarik és Andrej Droba. Fotó: Christopher Adam)
(Andrej Stolarik. Fotó: Christopher Adam)
Jamaica és a Fülöp-szigetek nagykövetségei hazájuk gazdag és változatos gasztonómiáját mutatták be–a Fülöp-szigeteken ismerz Banana Turontól (egy vékony tésztában lévő sült banántól) a jamaikai „jerk” csirkéig, ami különleges füszerezéséről ismert. Törökország Nagykövetsége hagyományos baklavával várta az érdeklődőket, miközben Chile missziója hazai borokat mutatott be a közönségnek. És nem kevesen voltak olyanok, akiket alig kellett bátorítani, hogy meg is kóstolták őket.
(Jamaica asztala a St. Joseph’s-ben november 26-án, Fotó: Christopher Adam)
(A Fülöp-szigetek asztala november 26-án. Fotó: Christopher Adam)
(Törökország asztala a St. Joseph’s-ben. Fotó: Christopher Adam)
(Chilei borokat adományozott Chile Nagykövetsége a St. Joseph’s Egyházközségnek. Fotó: Christopher Adam)
A magyarságot az Ottawai Magyar Rádió képviselte–a CHIN rádió magyar nyelvű adásának főszerkesztője – Petényi Judit – volt jelen két önkéntessel: Vezér Ágival és Juhász Pállal. Judit a házilag és saját receptje szerint készített kókuszgolyókkal, illetve pogácsával várta az érdeklődőket. Ezen kívül az Ottawai Magyar Rádió adásának köszönhetjük, hogy a rendezvényen külön asztal volt a gyerekeknek, tele játékokkal…és természetesen magyar játék is bemutatásra került. Itt megemlítendő, hogy az Ottawai Magyar Rádió felkereste Magyarország ottawai nagykövetségét és kérte, hogy adjanak brossúrákat és egyéb turisztikai anyagot Magyarországról, hiszen az asztal lényege Magyarország és a magyarság bemutatása volt–úgy ahogy ezt az összes többi nemzetiség is tette saját asztalánál. Információik szerint nem érkezett válasz a Nagykövetségtől az Ottawai Magyar Rádió kérésére. Miközben nem volt anyaguk az Óhazáról, szaloncukorral, egyéb magyar finomságokkal és kalocsai porcelánnal igyekeztek bemutatni egy kis szeletet a magyar kultúrából.
(Petényi Judit, a CHIN Radio – Ottawai Magyar Rádió asztalánál. Fotó: Christopher Adam)
Az Ottawai Magyar Rádió asztalának közvetlen szomszédja a British Isles Family History Society of Ottawa volt, de azon kívül még számos civil szervezet vett részt a fesztiválon. Ilyen volt például az Islam Care Centre–amelyről tudni érdemes, hogy a békés kanadai multikulturalizmus példájaként havonta két alkalommal készít 120 rászoruló részére egy egészséges vacsorát, amelyet a St. Joseph’s római katolikus templomnak adományoz, hogy az itt működő népkonyhában szolgálhassák fel. Egy muszlim közösség semmilyen elvárással, tényleg csak puszta szolidaritásból, minden második kedden egy katolikus népkonyhát támogat ilyen bőkezűen. Rajtuk kívül még jelen volt a Canadian Indo-Carribbean Organization of Ottawa egy asztallal, ahol ízletes főtt ételeket kóstolhattunk.
(British Isles Family History Society of Ottawa. Fotó: Christopher Adam)
(Kóstoló a Canadian Indo-Carribbean Organization of Ottawa asztalánál. Fotó: Christopher Adam)
(A St. Joseph’s Parish menekülteket segítő egylete. Fotó: Christopher Adam)
A St. Joseph’s Egyházközség, illetve a csatolt katolikus karitatív szervezetek egyik lelkes támogatója ottawai önkormányzati képviselőnk, Mathieu Fleury, aki jelen volt a nemzetiközi fesztiválon és felszólalt. A fesztiválra ingyenes volt a belépő, hiszen a szervezők ezt jövedelemtől függetlenül mindenki számára elérhetővé akarták tenni. De az önkéntes adományok, amelyek így is bejöttek a templomnál szükséges tetőjavítási munkákra lesznek fordítva. Fleury minden asztalt meglátogatott, az Ottawai Magyar Rádiónak pedig interjút adott angolul. Mathieu Fleury a közönségnek elmondta, mit jelent számára a főváros centrumában, immár 160 éve működő St. Joseph’s Parish római katolikus templom és két karitatív szervezete–a St. Joe’s Supper Table néven ismert népkonyha, illetve a St. Joe’s Women’s Centre nevű női nappali menhely.
(Fotó: Mathieu Fleury, Fr. Richard Beaudette, Christopher Adam és Brandon Rushton)
(Mathieu Fleury és Christopher Adam. Fotó: Brandon Rushton)
Twitteren közzétett tweetben üzente meg 11 ezer követőjének az önkormányzati politikus: „Támogassuk Chris-t és csapatát”–utalva e sorok írójára, akiről talán sokan nem tudják, hogy a szóbanforgó egyházközség és annak szervezeteinek igazgatója.
#Raisingtheroof -Celebration of Culture (roof replacement) event at @StJoSupperTable -lets support a Chris and team #Ottcity pic.twitter.com/fRmPgz8lqx
— Mathieu Fleury (@MathieuFleury) November 26, 2016
A St. Joseph’s Parish több mint tíz évvel idősebb mint a kanadai konföderáció, illetve a kanadai államalapítás. Az egyházközséget 1956-ban hozta létre az erdetileg Franciaországból származó Szeplőtelen Szűz Missziós Oblátusai, vagyis angolul: Missionary Oblates of Mary Immaculate. A szerzetesrend munkája elsősorban a szegényekre, a rászorulókra és a társadalom peremén élőkre összpontosul. Az általuk alapított St. Joseph’s Egyházközségben ma nem csak népkonyha és menhely üzemel, hanem a menekülteket – ma elsősorban a szíriai menekülteket – segítő egylet és a meleg katolikusok számára létrehozott egyesület is. A St. Joseph’s Egyházközség mai, neo-gótikus temploma 1932-ban épült, miután az eredeti templom túl kicsivé vált és lebontották, a második templom pedig a huszas évek végén leégett. Ma a St. Joseph’s talán az egyetlen olyan katolikus templom Kanadában, amelyben konyhává alakították át a gyóntatófülkéket–így is lehetőséget adva, hogy a templom maga is nyitott és befogadó közösségi térré alakuljon.
(Szülinapi torta. Fotó: Christopher Adam)
A nemzetközi fesztivál után megtartották a szokásos szombat esti szentmisét, amelyen ezúttal csaknem százan vettek részt. A mise után fogadáson vehettek részt a hívek és a vendégek, melyben a templom 160. évfordulójára emlékeztek. A pap elvágta az ünnepi tortát, miközben a hívek Ézsaiás könyvének egyik passzusára emlékeztek: „Az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára. Így szól az én Uram, az Úr, aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt: Még gyűjtök azokhoz, akiket összegyűjtöttem!”
A St. Joseph’s is egy nyitott, befogadó közösség törekszik lenni bárki számára–egy ház, amely változik az idővel és amely a szociális igazságosság és a szolidaritás alapelvét követve elébe néz a változó korok változó valóságainak.
10:04 de.
Elképzelni se tudom, hogy egy ilyen alkalmon miért nem képviseltette magát egy magasabb magyar delegáció… Még találgatni se merek.
Nagyon felemelő lehetett ez az este. Kár hogy nem lehettem ott.
11:41 de.
„Itt megemlítendő, hogy az Ottawai Magyar Rádió felkereste Magyarország ottawai nagykövetségét és kérte, hogy adjanak brosúrákat és egyéb turisztikai anyagot Magyarországról, hiszen az asztal lényege Magyarország és a magyarság bemutatása volt–úgy ahogy ezt az összes többi nemzetiség is tette saját asztalánál. Információink szerint nem érkezett válasz a Nagykövetségtől az Ottawai Magyar Rádió kérésére.”
Nos, erre a magyarázat egyszerű. Azért nem támogatta a kanadai magyar követség ezt a csodálatos kezdeményezést, mert a Petényi Judit, vagy Christopher Adam nem a rokona a Kövér Lacinak, vagy Ódor Bálintnak, Magyarország kanadai nagykövetének.
Kanadába az kap pogácsát a magyar adófizetők pénzén, aki a Fidesz talpát nyalja, a „rokonságot” képviseli ebben az országban. Ezt már megmondta Somorjai Ági a magyar parlamentben, és ezt tudomásul vették a hazai képviselők is. Nekünk is tudomásul kell vennünk, hogy a magyar külképviseletek nem az anyaországot, nem Magyarország sokszínű valóságát, hanem kizárólag a Fideszt, a párt vezér rokonságát képviselik a nagyvilágban. Hogy meddig, ezt a magyar adófizetőknek kell eldönteniük, nem nekünk kanadaiaknak. A mi dolgunk kizárólag az, hogy erről a felállásról tájékoztassuk az itteni közvéleményt, az új amerikai elnököt. Pár napja, a kanadai köztelevízió egy nagyszerű riportot készített erről a kanadai adófizetők számára, amelyet itt tekinthetnek meg kedves honfitársaink.
http://www.cbc.ca/beta/news/thenational/hungary-s-contradictions-1.3867136
Dolgozunk, rajta vagyunk hogy az Orbán rokonság átveréseiről a kanadai közvélemény minél tisztább képet kapjon. Ez a mi feladatunk ezeken az oldalakon is.
2:33 du.
Viszont az is látható, hogy ezen a lapon nem hozták le a magyar asztalról a fényképeket.Csak a magyar rádió szerepelt itt, vagy volt egy ,magyar étel asztal is?
5:06 du.
Kedves Chris, köszönet az érdekes riportodért, írásodért! Üdítő színfolt az utóbbi napok három cikke után ! Hadd fűzzek hozzá két megjegyzést:
– Mi katolikusok hisszük a bűnbánat szentségét. Ha egy gyűlölködő bűnös (nevet ne emlitsünk…) betér Hozzátok, s szakitani akar a multjával, mihez kezd gyóntatószék nélkül?
– Nejem, aki 16 évvel ifjabb nálam, s néha bele-belenéz a KMH-ba, s mi több, még szimpatikus is vagy neki… Megkért, hogy írjam meg, nézve a fényképeidet, hogy kár, hogy nem mozogsz többet. Újabban. „Fuss esténként egy negyedórát, csodát tesz”,- mondja ő. (Én már abbahagytam a futást…)
Üdv’ , -r.t-