Liszt arcai – Várnagy Andrea és Farkas Zsolt koncertje az Ottawai Magyar Házban
Négykezes koncertet adott Várnagy Andrea és párja Farkas Zsolt az Ottawai Magyar Házban 2017. január 14-én. A magyarországi zongoraművész házaspár elsősorban Liszt Ferenc legismertebb műveit adta elő a vacsorával összekötött koncerten. Érdemes kiemelni, hogy vannan olyan Liszt szerzemények, melynek négykezes feldolgozását először a zongoraművész házaspár mutatott be, hiszen eddig ilyen átirat nem létezett. Ilyen például az 1847-ben készült Szerelmi álmok című zongoraciklus négykezes feldolgozása, amely az ottawai koncerten is elhangzott.
(Várnagy Andrea és Farkas Zsolt az Ottawai Magyar Házban. Fotó: Christopher Adam)
(Liszt koncert az Ottawai Magyar Házban január 14-én. Fotó: Christopher Adam)
A koncerten szintén hallhattuk a La Campanella című Liszt szerzeményt, melynek mai változata 1851-ben készült el. A dal csengőkre, illetve kisebb harangokra utal és egyáltalán nem egyszerű feladat játszani. Elhangzott még az Obermann völgye (Vallee d’Obermann) című darab is a Vándorévek nevet viselő zongoraciklusból, valamint a talán leginkább közismert II. Magyar rapszódia, amely elsősorban a cigányzene motívumaira épül. Liszt alapvetően vándorcigányok révén, illetve Bécsben, illetve Pesten fellépő cigány zenészeknek köszönhetően került kapcsolatba a cigány zenével. Alan Walker angol-kanadai Liszt-szakértő erről egyszer így írt: „A Bohémiens legjobb részei pótolhatatlan meglátásokat kínálnak zenéről és zenészekről. Liszt számára a cigányzenész nemes vadember, akibe maga a természet helyezte a muzsikálás csodálatos adományát. Semmilyen formális képzést nem kapott, még kottát sem tud olvasni, s a zene úgy buzog belőle, mint a víz a szökőkútból.”
Walker később egy interjúban hozzátette: „Minél tovább foglalkozom Liszttel, az emberrel, annál inkább rádöbbenek milyen óriási egyéniség volt. Ő volt az első zeneszerző a történelemben, aki megfogalmazott egy nagyformátumú gondolatot: a zene akkor teszi a legmagasabb szinten a dolgát, ha egy etikai, vagy humanitárius cél szolgálatába állítjuk. „
(Várnagy Andrea és Farkas Zsolt az Ottawai Magyar Házban. Fotó: Christopher Adam)
A koncert strukturája eltért a l’art pour l’art hozzáállástól. A zeneszámok mellett verseket is szavalt Várnagy Andrea (például Reményik Sándortól), betekintést kaphattuk a házaspár családi életébe, filozófiájába és hallhattuk arról is, hogy milyen élmény volt elvinni a zenét és – elsősorban Lisztet – Magyarország legnyomorúságosabb falvaiba, ahol a helyi fiatalok ritkán érintkezhetnek a művészettel. Tehát a művészetnek tágabb társadalmi szerepe is van, nem pusztán önmagáért, vagy a szűk rétegnyi hivatásos zenekedvelők és tudósok számára létezik.
(Várnagy Andrea és Farkas Zsolt az Ottawai Magyar Házban. Fotó: Christopher Adam)
Várnagy Andrea szintén elmondta, hogy számára miért lenyűgőző és példaértékű Liszt Ferenc életújta. Liszt egy utazó, egy kimagasló tanár és egyben a hitét élete során elmélyítő ember volt. Közeli kapcsolatot ápolt kortárs zeneszerzőkkel – mint például Chopin-nel – és nem tartott attól, hogy bemutassa kortársainak műveit is.
A humanizmus és a művészet egymással összefonódva hozhat igazi változást egy adott társadalomban–ott is, ahol a nyomor az úr. Ez volt a szombati koncert egyik fontos üzenete.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
1:24 de.
˙
– A La Campanella Liszt feldolgozásában (zongorára) valójában egy változat, mégpedig Nicolo Paganini virtuóz, hegedűre írt eredeti művének a feldolgozása.
– „Liszt…fellépő cigányzenészeknek köszönhetően került kapcsolatba a cigányzenével…” – amelyet Ő, magyar népzeneként határozott, illetve élt meg, ami a fejlődése eme szakaszán nem volt káros, nem volt tévút, ám tényszerűen mégis kétszeres téves megállapítást tartalmaz. Ő – aki magyarul egy szót sem tudott – az említett zenei élményt a magyar nemzeti lényeg művészi megnyilvánulásának értékelte, holott a hallott produkciók inkább tartoznak(tartoztak) a kávéházi szalonzene körébe. Tehát azok a zenék semmiképp nem tükrözték a (paraszti) magyar, de mégcsak a cigány népzene a jellegzetességeit sem. A valódi népzene feltárása ugyanis évtizedekkel később, a Liszt Ferencet mesteri előfutárának tekintő és tisztelő Bartók Bélára várt…
– Véleményem szerint, mid ettől függetlenül a kávéházi szalon, „úgynevezett cigányzenét” nemcsak illik, hanem kell is a maga értékein kezelni, azon az alapon is, amit úgy tűnik, a rendszerváltás alaposan kiszorított a perifériára s ezzel majdnem a magyar művészi valóság egy kétszáz éves szeletét hajította szemétre. Azt a muzsikát, amely még Bartók személyes jóbarátja, a világklasszis Yehudi Menuhin zenei érzékét nemcsak technikailag, de érzelmileg is képes volt megragadni.
A szalonzenét ún. magyarnótát játszó cigányok már letelepült és asszimilált életmódot folytató művészek adták, és még ma is beilleszkedve alkotják zenekaraikat.
[A Száztagú egy próbálkozás az eltűnőben lévő szalon, nóta-zene, a munka alkalom megmentésére, a műfajtól messze eltérő méretű, nem szerencsés nagy-zenekari formában.]
.
Megjegyzés:
Inkább csak nyelvi szempontból helyesbíteném azt a meghatározást is, hogy Liszt úgymond >vándorcigányokvándorló< cigányzenészekkel(!) találkozhatott. Ha egyáltalán találkozott ilyenekkel, akik bandában jártak helységről helységre, alkalmat keresve a megmutatkozásra. Míg az akkor e népréteg többségét alkotó "vándorcigányok" létformája volt a tömegben vándorlás, a vándorélet márcsak azért is, mert letelepedni nemcsak, hogy nem hagyták, de itt-ott el is üldözték őket még a települések határáról is.
1:39 de.
Sajnos a megjegyzésbe technikai hiba csúszott, ugyanis ott azt írtam le, hogy nem „vándorcigányok révén” ismerkedett a magyar zenével, hanem >vándorló< cigányzenészek által…
11:47 de.
Öszintén sajnálom, hogy Montrealban nem hallhattam.
3:08 du.
SchumackerLady,
nem véletlenül gondolta Liszt a cigányzenét magyar zenének, és a kor zenei műértői is. Ugyanis a kis és középnemesség zenei igényeit az erre szakosodott cigányzenészek szolgálták ki, azt a zenét játszották, amit tőlük rendeltek. A megrendelők között volt a parasztság is, ezért sokféle stílust, dallamot és ritmust, és sokféle zenei hatást befogadva alakították ki azt a zenei világot, amit abban a korban Európa-szerte magyar zenének tekintettek.
Volt ebben a „cigányzenében” minden, a valódi népdalon keresztül a műdalon át, a katonazenéig, a kuruc tábori zenéig, amit éppen megfizetett a kisnemes, vagy a mezővárosi paraszt, azt játszották.
És ne feledjük Bihari Jánost, aki kora legnagyobb, legvirtuózabb cigányprímása, és egyben zeneszerző. No, épp vele találkozott Liszt Ferenc, akit – ki maga is virtuóz – lenyűgözte Bihari hangszeres játéka. Ezért gondolta úgy Liszt – és Európa zenei műértő felső rétege, hogy ez a zene magyar zene. A történethez tartozik, hogy a valódi magyar dalok énekesei és zenészei, habár meghallgatta őket is Liszt, közel se voltak olyan virtuózok, mint volt Bihari János.
4:58 du.
Liszt biztos tudott magyarul, csak rosszul. Miután sokat volt Magyarországon, tanított is, lehetetlen, hogy egy olyan aggyal rendelkező ember ne tanult volna meg valamelyest magyarul.
Legfeljebb nem szívesen beszélte, hiszen kellemetlen lehetett ez a „fogyatékossága”, hiszen magyarnak vallotta magát. És hát Liszt is nárcisztikus volt, mint általában a nagy előadóművészek akkortájt. Akkortájt? 🙂
Az pedig szép dolog volt, hogy magyarnak tartotta magát, de hát csak félig volt az. De számít az valamit?
1:42 de.
Drizari!
Köszönöm ezt a nélkülözhetetlen kiegészítést.
🙂
1:49 de.
.
…S ha már így együtt vagyunk, hadd említem még meg Dankó Pistát is aki nélkül nem létezik magyar nóta, pedig egyes rasszista honffytársaink a származása okán – akárcsak a nagy Rózsvölgyi Márk verbunkos szerzőt se – nem tartják őt magyarnak…
.
1:56 de.
.
Jutnak eszembe hajdan volt viták itt KMH-n a cigányságról, ahol sokan törtek pálcát felettük és tagadták, hogy ők is magyarok lennénnek.
Azt hiszem, hogy ez a fenti eszmecsere is abszolút bizonyítja, hogy ők is a magyar nemzet elválaszthatatlan építőkövei…
.
2:07 de.
Figyelő 1147
Fontos volt azt itt megemlítenie, hogy Maga nem volt ott. Ez is csak azt jelenti, hogy legyen a téma bármi is, Bencsics K. a saját személye [egoja] fontosságát mindig igyekszik az előtérbe tolni.
– Mondja, Maga egy kicsit nem egoista?
– Kicsit nem. Nagyon. 😀
.
6:21 de.
Drizari és Llanfair!
Ez kérem a tökéletes agyhalál! Magyarnak mondani a cigányzenét és megérteni, hogy (adott korban) valaki nem beszél magyarul… Kifordult a világ magából. Skandalum.
9:04 de.
emberkecskestunde Én azt írtam éppen, hogy tudott magyarul, csak rosszul. De! Ausztriában osztrák anyától származott, német nyelvterületen nevelkedett. Iskolába sem magyar nyelven járt, és a kör amiben mozgott, az se magyarul beszélt. Ezután Európát járta, sok mindenre volt szüksége, a magyar nyelvre nem. Semmi meglepetés nincs abban, hogy rosszul vagy nem tudott magyarul.
Ehhez képest rengeteget tett a magyar zenéért, a magyar operáért. Nagy szerepe volt, hogy Erkel lehessen a magyar opera megteremtője, pedig ehhez a vejével kellett megvívni.
Az, hogy a cigányzenét magyarnak hitte az súlyos hiba, egyértelműen nem foglalkozott vele elég mélyen, felszínes volt.
Liszt előadóművész volt, zeneszerzői tevékenysége másodrangú. Ha a világ koncertprogramjait megnézzük, nem játszanak sok Liszt szerzeményt, még a szülőhelyén Doborjánban (Raiding) rendezett koncerteken is csak keveset. Amin voltam, ott éppen egyet sem. Ez azért is nagy hiba, mert a nagy zeneszerzők hittek neki (Brahms), és elfogadták magyarnak a cigányzenét.
Tudom én nem számítok, rengeteg Liszt lemezem van, mert akkor is megszeretem ha beledöglök. Nem jön össze, valami hiányzik a zenéjéből, ami igazán naggyá teszi, olyan mint Sibelius. Nem hallgathatatlan, de hiányzik a szikra, ami Bartóknál és Kodálynál megvan.
Még a Rákóczi indulót is Berlioztól ismeri a világ.
Abban a korban a magyarsághoz nem kellett a magyar nyelv ismerete, hiszen németül folyt a világ. Szerintem a nyelv érthető, sőt a cigányzene is, mert Liszt sem Beethoven, sem Mozart, sem Bartók nem volt.
Szerintem túl szigorú vagy ebben az esetben.
De azért hozzátenném (nem neked), hogy Bartók mellett volt egy Kodály, aki szintén sokat tett a magyar zenéért.
Még azt is hozzátenném, számtalan ország lemezboltjában voltam, és a cigányzenét mindenhol keverik a magyarral. Ez nem fog már megváltozni, és talán Liszt is hibás benne. Pedig Bartók már világossá tette a különbséget. 🙁
10:02 de.
emberkecskestunde,
te kis golyhó …
10:21 de.
SchumackerLady
2017 január 17
1:49 de.
„pedig egyes rasszista honffytársaink a származása okán – akárcsak a nagy Rózsvölgyi Márk verbunkos szerzőt se – nem tartják őt magyarnak…”
Ezt nagyon fontos volt ideírni? Dankó Pistáról közrádió van elnevezve Magyarországon, illetve a szegedi Intercity, ami megjegyzem eléggé le van amortizálva mostanában.
10:55 de.
DonGolo
2017 január 17
2:07 de.
Már az is baj, ha beírok valamit, amit öszintén sajnálok, a koncerttel kapcsolatban,Szerintem, csak egy baj van: DonGolo-nak nincs témája, akkor a Figyelőt piszkálja. Elég alacsony intelligenciai nívónak látom.