Infookatás, vagy amit akartok
Egy ismerős hívta fel a figyelmemet a 444 egy röpke írására az informatikaoktatás kapcsán. Annyira röpke, hogy gyakorlatilag egy képhez fűzött hosszabb kommentár inkább, és szinte egy képernyőnyi területen is elfér. A cím alapján az informatikaoktatás sanyarú helyzetét hivatott illusztrálni.
Mely informatikaoktatás valószínűleg tényleg sanyarú helyzetben van sok helyen. Elég az, ha belegondolunk az eszközigényébe, és az iskolák anyagi helyzetébe. Pontosabban a kettő közt meglevő résbe. Ami nem egy esetben inkább szakadék. A szakadék két partja közt aztán vitatható hidak alakulhatnak ki. A szülők felajánlásait, a cégektől levetett, de még használható eszközök használatát is beleértve. Meg a közös géphasználatot is bevetve. Amikor is két-három diák használ egy számítógépet. Ami egy szint felett lehet kínos, de az ismeretek elsajátításának kezdetekor talán még hasznosnak is bizonyulhat a kis csoportok közös bölcsessége. Amelyről aztán akár írásban is születhetnek összefoglaló „tanulmányok”. Mármint kézírásban. Amit egyre inkább nélkülöz a felnövekvő generációk sora.
Ez utóbbi jól látszik a 444 által közölt képen is. A helyesírási hibák, betűtévesztések, és az általános íráskép alapján aligha lenne alkalmas a „szerző” kódexmásolónak. De valószínűleg nem is az lebeg a szeme előtt. Ha nem is tudjuk azt sem, hogy mi lebeg a szeme előtt. Ez az információ, valószínűleg okkal, hiányzik a az említett kommentből. Ahogy az az információ is, hogy vajon az inkriminált kép a számítógépes ismeretek összefoglalásaként született óravázlat összefoglalása, vagy magát a számítógép-használatot is pótló iromány. Ha az utóbbi, akkor lehet tényleg szomorú. De ennek ellentmondani látszik, hogy pár olyan információtöredék is megfogalmazásra került, például az eszköztár megnevezése, amit számítógép nélkül elég nehéz így megélni. A szövegben jelzett „szokásos eszköztár” hivatalosan ugyanis „Kezdőlap”, de tényleg ez a szokásosan megjelenő a Microsoft Word esetén. A „Mindent Mutat” opció pedig „Minden látszik” az eszköztárban. Ha valaki könyvből tanulja, akkor szinte biztosan nem egyfajta hétköznapi pongyolasággal írja le.
Ugyanakkor teljesen rendben van, ha a karakterkészletet megbontja betűkre, számokra, és egyéb jelekre. Melyeknél megjelenik a „Pi” is, ami azt jelzi, hogy a tanár megmutathatta a szövegszerkesztő belső karakterkezelését is. Ahogy a diák láthatóan tisztában volt a formázásmegőrző, bekezdésen belüli soremelés alkalmazásával (Shift+Enter). Amely egyébként korántsem egyértelmű még a naponta szövegszerkesztőt használók számára sem. Ahogy az sem, hogy a formázások milyen terjedelemben hatnak. Márpedig a képen látható összefoglalás szerzője láthatóan gondot fordított erre az ismeretre is. Kiemelve a karakterformázás hatáskörét.
Így aztán van egy publicisztikai cím-sugalom arról, hogy a füzetlap az informatikaoktatás nyomorát hivatott illusztrálni. S van egy kép egy füzetlapról, ami ezt nem támasztja alá. Sokkal inkább azt jelzi, hogy a diák, illetve a tanára, elég széles információterjedelemben igyekezett szétkalandozni. Minél többet igyekezve kihozni a helyzetből. A fogalmazás kétségtelenül kicsit pongyola, az íráskép rémes, az írás nyelvtanilag is hibás. Informatikailag azonban nem túl necces. Mármint akkor, ha a szerző nem műszaki informatikus egy egyetemen. De valószínűleg nem az. Ahogy, valószínűleg, a 444-en megnyilatkozó szerző sem az. Bár nem is kell mindenkinek érteni az informatikához vagy az oktatáshoz. Elvégre a tízmillió alanyi szakember országa vagyunk. S már Karinthy Frigyes is tudta, hogy sokszor elég ha írni tud valaki. Meghagyva másnak az olvasás nyűgjeit.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
2:42 du.
Megnéztem az eredetit. Nos, az infooktatásra nézvést nem az a szomorú, hogy csúnyán írták, és van benne pár nyelvtani hiba. Hanem az, hogy KOCKÁS LAPRA ÍRTÁK CERUZÁVAL (vagy tollal, de az már mindegy)!
Biztosan helyesek ezek a meghatározások – bár a sortávolságot sokkal finomabban be tudod lőni, ha a kijelölés-bekezdés-sortáv-mérete folyamatot végzed el. Ez kinyomtatott anyagoknál lényeges, mert így tudod bekalibrálni, hogy az oldal alján ne csúfoskodjon fattyúsor.
De ha ezeket a meghatározásokat kell felmondani, az a szomorú.
Nekem 1989-ben kellett megtanulnom a World-öt, hogy legyen munkám. Előtte részt vettem egy tanfolyamon, ahol az oktató csapkodta az egy db gépet, hogy milyen okos ez. (Ráadásul még csak angol nyelvű program volt, én meg soha nem tanultam angolul. Igaz, így vagy 40 szóval gyarapodott a szókincsem: save, escape, transfer stb.)
A tanfolyam sz… se ért. Mivel nem volt előttem a klaviatúra, nem tudtam,hogy pl az Enter egy visszafelé mutató nyíl. Annyi hasznom volt, hogy megtudtam: egy byte az 8 bit. A számítógép néhány, Neked szükséges programját nem lehet megtanulni füzetből. Nem nélkülözhető az eszköz maga, meg a próbálkozás. Írni sem lehetett megtanulni úgy, hogy felmondtad, hogy az o egy karika, az i meg egy függőleges vonal.
A másik véglet, hogy nem használni akarják megtanítani az embert, hanem programozni. Valamennyit persze fel kell fogni a logikából, ami alapján működik, de nem sokat. Bocsi, bunkó vagyok, de a tévénél sem érdekel, hogy kerül bele a kép, csak be akarom programozni bele a csatornákat. Sony-t ne vegyetek: szakértő mondta: Ja, Sony! Az legalább négy óra!
5:07 du.
talalom,
A 444 által közölt kép leginkább egy hosszabb órai munka összefoglalójának tűnik a kép alapján
https://3.bp.blogspot.com/-8WFDbPZpgB8/WLhPGVuLsUI/AAAAAAAAGlk/We8r-cfOqEUAGv8zjXes9d0MsrA1GTo5wCLcB/s1600/6yoA62dTS1U98iFUs.jpeg
„Biztosan helyesek ezek a meghatározások – bár a sortávolságot sokkal finomabban be tudod lőni, ha a kijelölés-bekezdés-sortáv-mérete folyamatot végzed el. Ez kinyomtatott anyagoknál lényeges, mert így tudod bekalibrálni, hogy az oldal alján ne csúfoskodjon fattyúsor.”
Hogyne. De azért ezt olykor minisztériumi titkárnők sem tudják. Elég a hivatalos szövegekre nézni olykor. Egy nyolcadikos, vagy elsős szakiskolástól, ha nem informatika szakos nem várnám el.
„De ha ezeket a meghatározásokat kell felmondani, az a szomorú.”
A cikkben pont az van, hogy a tankönyvben aligha lenne más, mint a képernyő hivatalos szövegei. Tehát vakon felmondás esetén nem a hétköznapi szövegek lennének, hanem a memoriterek.
„Nekem 1989-ben kellett megtanulnom a World-öt, hogy legyen munkám.”
Gondolom nem nyolcadikban, hanem a húszhoz közelebb. Bocs.
Egyébként szó nincs arról, hogy a magyar oktatás, noh dacu az infooktatás is rendben lenne. De alapvető szakmai erény, hogy ha valaki beleköt valamibe, mint a jelen esetben a 444 olyságírtója, akkor legalább halovány lila köddel egyenértékű fogalma legyen arról, amiről ír.
2:51 de.
Andy! „Gondolom nem nyolcadikban, hanem a húszhoz közelebb.”
Sajnos nem, Andy: 42 éves voltam akkor…
A rendszerváltozást nálam egy magánéleti rendszerváltás is súlyosbította: iszonyú szegények voltunk a 10 éves fiammal. Egy üres, kifizetetlen lakással stb. Anyukám majd megevett, hogy nincs bútorunk – szomszédok lomtalanított ágyában aludtunk, a ruháink, meg egyebeink papírdobozokban voltak, én meg Plus 4-es számítógépet vettem a fiamnak (Atarira nem futotta,a Commodore később jelent meg. Nemhogy nyolcadikos korára értette meg, de már hetedikesen is ő magyarázta nekem a lehetőségeket (ő tanult angolul, mellesleg az angolórák meg elvitték a divatos cipők-ruhák árát).
Az unokám meg szinte már minden betűt ismer, mert üti ő is a klaviatúrát, holott még nem is iskolás.
Persze, választhattam: vagy sírok életem végéig, mert a régi munkám teljesen átalakult, vagy megpróbálok „felzárkózni”. Az első opció nem tetszett – igaz, már 26 év munkaviszonnyal a hátam mögött – váltottam hát munkát is.
Úgy tűnik bejött: én is a saját házamban lakom, a fiam is vett magának házat (hitel nélkül). Valószínű, neki újra váltania kell – én már hetvenévesen kevésbé vagyok rákényszerítve. Most törjük a fejünket azon, hogy merre. De úgy látom, alakul az új útja. Nekem ebben segítenem kell. Most tanulom az admin. funkciót, de nehezebben megy, mint 28 éve. Viszont ott van a felesége, aki gyorsabban vette az akadályokat…
8:28 du.
talalom,
Ha jól számolom akkor jelenleg négy szakmám van. Egykor egyetemet végeztem, egykor doktorit is védtem (két hétre rá kirúgott a féltékeny osztályvezető, de ez már a gengszterváltás után ’96-ban volt.) Egykor volt egy nagyjából kiszámítható pályám. Nem a milliókhoz, hanem a kutatásban. A „rendszerváltás” során láttam, ahogy a pártmegbízásból nyert alkoholista igazgató megtalálta magában a kisgazdát. Láttam belülről, hogy Antall hogy verte szét a mezőgazdaságot, a hazai mezőgazdasági kutatást, a könnyűipart, a feldolgozóipart, és sok mást. Több trilliárd forintos kárt okozva az országnak. Kínában Antallnak nem szobrot avattak volna, hanem golyót kap a Mennyei Béke terén a tarkójában. De ez van.
A mezőgazdasági mikrobiológia kilövése óta voltam már újságíró, informatikus és van tanári papírom is. Látom, ahogy ma Magyarországon annak van igaza, aki az első diploma előtt elhúz a fenébe. S nem csak azért, mert jelenleg 50 felett hat diplomával is éhen lehet dögleni. Hanem azért, mert az újnyilasok, és a kormányban ülő bolsevik neofasiszták lassan azt a keveset is szétrabolják, szétverik, amit Antall csürhekormánya véletlenül meghagyott. Az, hogy a két korszak között semmi nem történt, az nem dícséri a manapság „ellenzékinek” hazudott, de valójában a hatalomnak már régen lefeküdt társaságot. S ez akkor is igaz, ha van még pár hiteles kivétel a politikában. De egyre kevesebb. Mert mindenki azt akarja elhitetni a többiekkel, hogy ő 50 évesen született ’90 után.
Ám mindez teljesen független a jelen cikktől. Ami arról szól, hogy: „kedves médiakufárok! mi a fene gátol meg abban, hogy tudjatok valamit arról, amibe belepofáztok?”
Jelesül most az informatikáról.
1:18 du.
Andy Mage
2017 március 4
8:28 du.
Annak ellenére hogy, még egy fél diplomám sincs -viszont a lányaimnak több is van- pontosan ugyan ezeket tapasztalom!
10:16 du.
Ez a kifejezés, nagyon tetszett nekem Andytől:
” kormányban ülő bolsevik neofasiszták ”
Érdekelne , ha deffiálná ezt a kifejzést!
Tudni illik, ilyen állattal még nem találkoztam.
6:47 de.
Andy! Én pont fordítva: már 12 évesen pénzért (is)korrepetáltam, 14 éves koromban szó sem lehetett arról, hogy még évekig meresszem az ülőkémet valami iskolapadban, így van szakmám – pontosabban segédlevelem egy szakmából. Minden további papírt munka – később család, gyerek mellett szereztem, így még egy komolyan vehető diplomám sincs, bár hivatalosan diplomának számít. Pedig amik mostanában kiderülnek bizonyos címekről, már hiányolom: olyan szívesen letagadnám:))))
Kb. négyszer váltottam szakmát, pályát. Drága párom – aki évtizedekig egyetlen területen (nem „értelmiségi”) működött, jelentős eredményekkel, ’90 után majd belehalt. (Nem is érte meg a 70. szülinapját.) Na,ő szokta nekem mondani:Te minden voltál már, csak szökött német katona nem…
Nem tudom, egy politikus mitől „hiteles” Neked. Attól, hogy következetesen ragaszkodik korábbi balfogásaihoz? (Az osztályvezető nem jó példa, ő simabőrű túlélő, akikből milliószám van az egész Földön.) A politikusnak van elképzelése, terve arról, milyen módon lehetne intézni a közösség ügyeit úgy, hogy szerinte jó legyen. A mai kormányfőnek is van: csak nekem nagyon nem tetszik, főként azért, mert vízióvá rögzült nála, és ettől nem tántorítja el a valóság sem. Akkor a Te felfogásod szerint ő „leghitelesebb” politikus?