Bocskor, csizma, paduka – kalandozás a lábbeli körül a Néprajzi Múzeumban
A Néprajzi Múzeum utolsó kiállítása nyílt meg március 5-én:
„Bocskor, Csizma, Paduka — Kalandozás a lábbelik körül”
A több termen keresztül bemutatott gazdag anyag a hazai és nemzetközi kézművesek munkáit dicséri. Bemutatnak itt hétköznapi és ünnepi viseletet, mit viseltek a különböző korokban a szegények és a gazdagok. Az északi tájakon az alapanyagok jellemzően a bőr, szőr, míg a déli országokban a szalma, vagy a fa. Látunk itt nagyon egyszerű, szinte csak egy pánt papucsot, de díszes kövekkel kirakottat is.
A kiállítás kurátorai: Fülöp Hajnalka, Katona Edit, Kerezsi Ágnes, Sedlmayr Krisztina
„A kiállítás november 30-i zárása a közönség számára a búcsút is jelenti majd a Néprajzi Múzeum Kossuth téri épületétől – emlékeztetett a főigazgató, hozzátéve: ekkortól a hatalmas gyűjtemény átköltöztetésének előkészítéséhez kellenek a kiállítóterek, hogy 2018-ban elkezdhessék átszállítani a műtárgyakat a Szabolcs utcai Országos Múzeumi Restaurációs és Raktárközpontba, majd kisebb részben az Ötvenhatosok terén világszínvonalon felépülő, új Néprajzi Múzeumba.”
Fotók: Gergely Bea
Author: Gergely Beatrix
Gergely Beatrix Budapesten született újságíró. 2007 januárjától a Klubháló fórumát szerkesztette. 2009-től Zöldi Lászlótól átvette Bodor Pál (Diurnus) napi jegyzeteinek szerkesztését. 2010-2012 között az Ellenszék Internetes Magazin kultúra rovatát vezette.
A MUOSZ fotószakosztály tagja.
4:52 du.
Én egyszer egy népszokásokat bemutató kiállítást láttam itt, de már akkor is furcsa volt a stílustörés az épület meg a néprajzi tárgyak között.
A kommunisták variálták át ezeknek a királyságbeli középületeknek a funkcióit, a fidesz meg mindent visszacsinál. Van elég roncsépület Pesten, alakítsák át azt, de akkor ugye a sok mérnök meg építési vállalkozó munka nélkül maradna.
Ezek a szép lábbelik még az ipari forradalom előtti időkben alakultak ki, az emberek saját kezűleg vagy mesteremberek készítették. Hátrányuk, hogy nem olyan tartósak, mint a modern cipők, szandálok. Előnyük, hogy az anyaguk könnyen elérhető.
Magyarországon a csizmába kapcarongyot tettek a téli hidegben. Nyáron sokan jártak mezítláb, a cipőt csak a templomba, iskolába vették fel. Ez volt vidéken a háború előtt.