Zenei tanulmányait szinte már az oviban kezdte, ezt követően zenei általános iskolába járt, zongorázni tanult, énekelt és tiniként is énekversenyeken vett részt sikeresen. Művészi adottságait zeneszerető szüleitől örökölte, akik már gyermekként megkedveltették vele a jazz zenét. Nekik köszönhetően már gyerekként a zene szerelmese lett. Tizenöt éves korától öt éven át tanult jazz-éneklést zeneiskolában Szabó Adrienntől. Szegeden Indult a Sony Music és a Bravo tehetségkutató versenyén, ahol szólóénekesként első helyezést ért el. A sorozatos sikerek meghozták kedvét és érdeklődését a műfaj iránt. 2005-ig a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Zeneművészeti Jazz Szakközépiskola jazz-ének szakán tanult. Számos zenekarban énekelt és vokálozott. A folyamatos fellépés és tanulás eredményességét misem bizonyítja jobban, minthogy 2009-ben, lediplomázott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-ének szakán. Életéről, pályájáról Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap magyarországi szerzője, tudósítója beszélgetett a kiváló énekesnővel.

– Már a bevezetőben is említettem, hogy egészen kicsi korodtól kötődsz a zenéhez, énekléshez, sőt az oviban kezdődött minden. Mennyire tudott a zene a játékok, babák világából elcsábítani?

– Számomra mindig is természetes volt, hogy a zene az életem része. Persze gyermekként én is szívesebben játszottam volna a testvéreimmel, amikor éppen zongoráznom kellett. Az éneklés az egészen más volt, viszont sosem éreztem, hogy ez számomra kötelező lenne, mégis folyton énekeltem. A mai napig nem szívesen hívom munkának, bár azon szerencsések közé tartozom, akiknek a hobbija a munkájává vált és jóleső érzés, hogy a zene most teljesen kitölti az életemet.

– Végigjártad a zeneiskolákat, közben fellépéseid során országosan és a határon túl is ismertté váltál. Egyáltalán hogyan bírtad összehangolni a tanulást a turnékkal?

– Biztosan tudod, hogy a zenei iskolákban már megszokták a tanárok, hogy a diákok nagy része már hivatásos muzsikus. Tanáraim mindig büszkén és nyugodt szívvel engedtek el, mert tudták, hogy bepótolom a lemaradást. Ez így volt a Lauschmannban és a Jazztanszakon is. Sőt olyan is sűrűn előfordult, hogy valamelyik tanárommal éjszaka együtt léptem fel, majd másnap az óráján ott ültem a padban. Hamar kollegák és barátok lettünk a tanárokkal.

– Hogyan emlékszel vissza zeneiskolás éveidre. Voltak kedvenc tanáraid?

– Megint egy jó kérdés, jegyzi meg mosolyogva. Általános iskolás koromban klasszikus zenét tanultam a zeneiskolában, és az ott elvárt szigor nem állt hozzám közel. Amikor tizenévesen a jazz-zel kezdtem el foglalkozni, mindent más szemszögből kezdtem látni, és onnantól szerelmemmé vált a műfaj. Az akkori ének tanárom, Szabó Adrien, anyám helyett anyám volt. Majd később az ő szerepét Pocsai Kriszta vette át a székesfehérvári tanulmányaim alatt. Máig szép emlékek ezek az évek. Ezzel egy időben Pély Barnához is jártam, aki sokkal keményebb volt, de néha pont ezért tudott „gatyába rázni”. A Jazztanszakon Holczer Irma, klasszikus ének tanárnőm volt, aki nem csak a hangomnak tett jót, de mindig meghallgatott, ha nehézségeim akadtak. Sok tanárt kiemelhetnék a főiskoláról, de név szerint nem tenném. A lényeg, hogy megvolt az a pár ember, akinek fontos volt számomra a véleménye, és velük mai napig megmaradt a jó viszony, közben megjegyzi: Nem az a lényeg, mit mondanak, hanem, hogy ki mondja.

– Indultál a Megasztár első versenyén. Milyen élmények maradtak meg benned?

– Még a mai napig kicsit összeugrik a gyomrom, ha erről van szó. Húszéves naiv kislány voltam, amikor elcsábítottak a műsor készítői. Magamtól sosem jelentkeztem volna. De mivel többen, több irányból győzködtek, beadtam a derekam. De már a kezdeteknél a műsor nevével nem tudtam azonosulni, és hamar falakba ütköztem. Érzékeny ember vagyok, viszont ugyanakkor, egyben nagyon határozott is. Az értékrendem nagyon a helyén van, és pontosan tudtam már, akkor valójában mit nem szeretnék. Engem nem a sztárság vonzott, csak énekelni szerettem volna. Mai napig így gondolkodom. Énekes vagyok, szeretem a színpadot és szerencsés a helyzetem, mert ez másoknak is tetszik. A műsor nem feltétlen olyan, mint amilyennek kívülről látszik. Kemény iram ez, egy fiatal, kezdő embernek.

– Mi a véleményed a Megasztárról és az X Faktorról?

– Hát ezt most jól megkérdezted, de őszinte leszek: Felelőtlenségnek tartom, hogy ennyi előadót kitermelnek ezek a műsorok. Csak később fog kiderülni, ki alkalmas a szakmára, ki az, aki megmarad majd évekkel később is. Ez dönti majd el, ki az igazi zenész. Mindig azzal jövök – mint pedagógus is -, hogy a tanulás nagyon fontos, és hiába teszi a létrán indokolatlanul magasra a versenyzőket ez a műsor, ha nincs alatta biztos alap, nagyon – nagyot lehet fentről esni. Nincs mese, végig kell járni a szamárlétrát.

– Miért pont a jazzéneklést választottad, nem nehezebb ez a műfaj, mint a pop –rock világa?
– Kicsi korom óta hallgatok jazz-t, és mindig vonzott ez az improvizatív műfaj. Ha valami természetes számunkra, az nem nehéz. Nekem szerencsére egyik műfajjal sem volt problémám. Énekeltem már jazz-t, pop-ot, rock-ot, klasszikust, népdalokat, minden stílust kell ismerni és jól előadni. A skatulyáktól pedig mindig is irtóztam. Mai napig vokálozom pop lemezeken, és énekelek könnyedebb műfajt is. Sosem engedtem, hogy felcímkézzenek. Csak énekesnek hívatom magam.

– Hazánk egyik legnépszerűbb jazz-zenekarának, a Balázs Elemér Groupnak vagy az énekese. Mikor kerültél a zenekarban és hol léptetek fel már eddig?

– Elemér a Megasztárban látott meg és egy ismerősömön keresztül talált rám. Ebből a szempontból sikert hozott a műsor. Azóta is velük éneklek, már hét éve. Rengeteg kellemes emlék fűz hozzájuk. Olyanok vagyunk, mint egy család. Négy lemezt készítettünk el együtt, ebből kettő arany lett. Számos külföldi és hazai jazz fesztiválon, klubokban, koncerttermekben léptünk fel. Róma, Oslo, London, Glasgow, Prága, Pozsony. Bárhová megyünk, mindig nagy sikerünk van. Elemérnek köszönhetően rengeteget tanultam, mert mindig valami újat próbáltunk ki. Éneklem a saját szerzeményeiket, népdalokat, régi zenét, standardeket. Ilyen iskolát kívánok mindenkinek, ilyen tanárokkal, mint a zenésztársaim.

– Mit lehet tudni lemezeidről, mikor jelentek meg, illetve dolgozol most valami zenei anyagon, készülsz újabb lemezt kiadni?

– Ahogy már említettem, a Balázs Elemér Grouppal négy lemezt vettünk fel. A legutóbbi szerencsére nagyon népszerű anyag lett. Emellett közreműködöm több albumban. Az első szólólemezem, „Ajándék” címmel egy karácsonyi lemez volt, mely magyar tradicionális dalokat tartalmaz, amit Balázs József kollegámmal jazzre hangszereltünk és olyan zseniális muzsikusokkal vettük fel, mint Balázs Elemér, Barcza Horváth József, Farkas Norbert, Lamm Dávid és Zana Zoltán. Nagyon hangulatos lemez lett. A most megjelent Balkan Fanatik új lemezén négy dalban működtem közre vendégművészként, ami a közvélemény szerint nagyszerű lemez lett. Még rengeteg ötletem és tervem van. Remélem hamarosan azokat is meg tudom valósítani.

– Sikeresnek tartod magad, hogy érzed, elérkeztél már a csúcsra, vagy még az igazi siker várat magára?

– Nagyon boldog vagyok, hogy azzal foglalkozhatok, amit igazán szeretek. Ahogy mondani szoktam, már ezzel is beérném, ha holnap abba kellene hagynom. De mivel mindig hajt valami előre, sosem dőlök hátra. Úgy gondolom, még sok dolgom van, és talán ettől majd sikeresebb is leszek. Egyébként sosem vagyok magammal elégedett, de talán jobb is így, mert onnantól csak lefelé vezet az út. Nem feltétlen a siker miatt zenélek, csak örömet szeretnék szerezni a barátaimnak, az embereknek, akikkel együtt lélegzek, és velük dobog a szívem.

– Lediplomáztál, és magad is tanítasz zenét. Milyen iskolában tanítasz és hozott ez valamilyen változást az életedben?

– Nagyjából a főiskola elkezdésével párhuzamosan kezdtem tanítani privátban. Miután lediplomáztam, felajánlottak egy állást a Tóth Aladár Zeneiskolában, és boldogan vállaltam. Jazz-éneklést tanítok. Idén pedig a Rajkó – Talentum Művészeti Szakiskolából kerestek meg, ahol tánczene-ének szakon nagyon tehetséges gyerekekkel foglalkozhatok. Nagyon élvezem, rengeteget ad nekem. Sokat tanulok belőle emberileg és szakmailag egyaránt.

– Mivel foglalkozol szívesen szabadidődben, van társad, aki segít mindenben, vagy egyedül éled az életed?

– Mindig azt mondom, hogy nekem nem elég huszonnégy óra, sosem fér bele egy napba minden, amit eltervezek. Három ember munkáját végzem egyszerre, mert délutántól estig tanítok, éjjel vagy fellépek, vagy hajnalig ülök a gép előtt, mivel a saját magam menedzsere is vagyok. Emellett, min énekesnő is képzem magam. Sok ez így, de a kedvesem Szolnoki Péter énekes-zeneszerző segít, és mindenben támogat. Arra pedig mindig gondosan ügyelünk, hogy ha kevés szabadidőnk is van, azt mindig tartalmasan és nyugodtan töltsük el. Az kapcsol ki leginkább, ha vele lehetek.

– Mi az, amit célul tűztél ki magad elé és feltétlen szeretnéd megvalósítani a közeljövőben?

– Jó pár lemez ötlete van még a fejemben, remélem sikerül hamarosan megvalósítani őket. Nem vágyom sokra, csakhogy minden, ami most jó, az maradjon is így. És legyen egészség, szeretet és nyugalom!

Tamás István