Ilyen volt Kanada fővárosa a 19. században (levéltári fotók)
Idén ünnepli Kanada 150 éves születésnapját és ilyenkor emlékezünk arra is, hogy tíz évvel korábban – 1857-ben – lett az istenháta mögötti Ottawa a fiatal ország fővárosa. Hogy miért is esett pont Ottawára a választás? Viktória királynő dönthetett a főváros új helyszínéről és két fontos faktort is figyelembe vett, amikor sokan azt gondolták, hogy az addigi főváros – Kingston – helyett Montreál vagy Toronto lehet esélyes. A legfontosabb faktor, hogy Ottawa viszonylag messze volt az Egyesült Államok határától, így könnyebben védhető egy esetleg amerikai támadástól. A második érv amely Ottawa mellett szólt: a város az angol és francia nyelvterületek határán fekszik. Ekkor még Kanada lényegében két kolóniából állt: Ontarioból és Québecből.
De van még két legenda arról, hogy miért Ottawát – egy szimpla fakitermelő várost – választotta a királynő. Az egyik legenda szerint látott a térségről egy festményt és nagyon megtetszett neki a tájkép. A második legenda szerint pedig az asztalra helyezett egy térképet és egy tűt szúrt be egy Montreal és Toronto közötti pontra.
A kanadai közszolgálati médiától vettük az ötletet, hogy bemutatunk néhány levéltári képet a tizenkilencedik századi Ottawáról. A fotók mind a kanadai országos levéltárból (Library and Archives Canada) származnak.
Egy ottawai rendőr 1896-ban C. Poulin tea boltja előtt, ahol a Red Rose teát hírdetik a 324 Rochester Street alatt. Érdemes megjegyezni, hogy egy egyszerű faépületről van szó. Ekkoriban 40 ezres volt Kanada lakossága.
Kanada parlamentje Ottawában 1884-ben. A Béke torony (Peace Tower) ma már nem így néz ki. Ez volt az eredeti verzió, ami 1916-ban leégett.
(Egy ottawai leányiskola tanterme 1899-ből. Szépírásukat gyakorolják…)
Elgin Street, vagyis Ottawa belvárosa 1903-ban. A háttérben látható Ottawa egykori városháza volt. Az épület leégett és ma ennek helyén a National Arts Centre kultúrközpont áll.
Ottawai villamos 1893-ban a Slater Street-en. A képen az Ottawai Car Company plant munkásai láthatóak. Ez volt a város első villamosa és ‘Lallah Rookh’-nak hívták a munkások. A helyi villamosművekben összesen 1,700 ilyen kocsit gyártottak mielőtt 1947-ben bezártak. 1959-ig jártak villamosok Ottawa utcáin.
Egy misztikus kép Chaudière Falls-ról, az Ottawai folyón. A kép 1880-ban készült. Eredeti neve az Algonquin őslakosság nyelvén „Akikodjiwan” és ez egy szent helynek számított népük számára.
Egy tipikus ottawai konyha 1901-ben. Ez a felvétel egy helyi ottawai – Alice Steele – konyhájában készült. Viszonylag modernnek számított egy ilyen konyha, hiszen a kép alapján azt látjuk, hogy egy modern mosogatóval és vízvezetékkel rendelkezett.
Henry Franklin Bronson ottawai fakitermelő „báró” otthona 1882-ben a Bronson Avenue-n, a Queen Street környékén.
Miss Ritchie — Egy ottawai hölgy 1876-ból. A képet William James Topley készítette.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
8:58 de.
Thanks ! Nice to see the past.
And the history of the country that the beavers made.
Not the folks but a company, Hudson Bay Company teremtmenye.
Koszi. Orom latni hogy mi volt a mult.
Az orszag amit a „beaver” teremtett. Mi a „beaver” magyarul.
Reg kipusztitva Europaban, azert lett leheto hogy Canada ma letezik. Nem a nep, hanem egy vallalat kezdemenyezesere.
12:28 du.
A beaver, a magyar hód.
Olvastam gyerekkoromban, a kanadai író, Szürke Bagoly könyvét:
„Két kicsi hód” címmel.Persze magyar fordításban.
12:36 du.
Örömmel olvastam a kanadai múltról és éleveztem a régi fényképeket!
köszönjük.
12:37 du.
Gyönyörű világ lehetett, a lányiskola osztályterme meg egyenesen lenyűgöző. A padok faragása, a kifogástalan ruhák, a nőiességet kiemelő hajzuhatagok, a masnik, az összpontosított figyelem.
Ha sok pénzem lenne, alapítanék egy ilyet. Ja, mégsem. Börtönbe csuknának érte.
5:02 du.
FIGYELO;
A HOD. Hmm?
Koszi Figyelo. Tahat igy mar tudom, de azt a szot soha nem hallottam.
Ha irom „hod”, megfojak erteni hogy mirol szollok ?
5:16 du.
Bendeguz79
2017 április 22
8:58 de.
Magyarországon újratelepítették a hódokat a vízparti nemzeti parkokban a 90-es években.
http://www.origo.hu/tudomany/20140304-eurazsiai-hod-wwf-magyarorszag-tulsagosan-sikeres-volt-a-hodvisszatelepitesi-program.html
5:16 du.
Én megértem. Mások nevében nem nyilatkozom.
5:18 du.
Figyelő
2017 április 22
12:28 du.
A Két kicsi hódot később is kiadták a Delfin könyvek sorozatban, ami egy ifjúsági sorozat volt.
5:24 du.
charlie
2017 április 22
12:37 du.
Én pont az osztályterem és a főutca képéről gondoltam, hogy akár Európában is lehetne!
A faház, a fakitermelő „báró” otthona, és a tégla polgári házak, a vízvezetékes konyha a kúttal nagyon kanadai (amerikai).
5:45 du.
Koszonok minden ertesiteseket a HOD-rol.
A hod a fold-teruletek serkentezinek idejen egy kivallo es rem szorgalams elo-allito volt.
manapsag, mint a cikk kozolte azok problemakat okoznak.
Am,i persze nem kis hod-ocskak bunei.
A Karpatmedence ma nem az ami valah is volt. A regi tengerfenek, kivallo otthont jelentett annak idejen a hogoknak. Hasonloan volt mint Canada 150 eve. Persze Canadaban van ma is sok nedves ures teruletek.
A hodok aliktajat azt at. A fakat lengjak ,illetve ragcsaljak a folyovizeket felduggasztani. Tvakat teremtve az altal. feszkaiket az alatt keszitik.
Sajnos, amint a web-lap mutatta, az ma magayrorszagon egy igazi problema. nem a hodoknak, hanem az embereknek.
Velem Atilla idejeben mind az orommteli volt az ottani letezo lakosok szamara.
A vilag valtozott. A hodok nem valtoztak.
Sajnos igyy megy minden elo fajoknak a Foldon.
Vegul majd az emberisegnek is.
Aki talan lenne termeszet ugyekben ismeretes, ertesitene hogy mi a helyzet a mehek, lepkek, bejkak mai jelen allapotaik ottan ! koszonomelore is.