Nem szokásom minden szire-szóra a képviselőmet zargatni. Se a helyit, se az országost. De van, amikor nem tudja az ember elkerülni.

Helyi lapból hiányzanak a hírek, valamint az ök. képviselők elérhetősége, fogadónapjának ideje, helye. 2010 előtt benne volt, félre is tettem egy példányt, hogy kéznél legyen, ha valami miatt kellene. De most csak képviselők kétdimenziós képe virít minden oldalon. Három dimenzióban még nem sikerült találkoznom a területem felelősével. Igaz, nem rá szavaztam: de itt lakom, ő nem válogathat. Elméletben.

(Illusztráció: Daniel Arsham)

Az történt, hogy van a ház előtt négy öreg fa. Egy ideig vártam, mert a túloldalon, meg feljebb mindenütt megújították az utcai fákat – hátha ideérnek. Miután az egyik fa teljesen elhajlott és gyakorlatilag ráborult a tetőmre, sürgetővé vált a dolog. Gondoltam, mielőtt egy szél végképp rámdönti a súlyos növényt, és betöri a tetőt, szólok. De kinek? A városgazdának nevezett cég központi számán nem tudtak felvilágosítást adni, hogy hová forduljak. No, gondolom, erre is van a helyi képviselő. Se címe, se telefonja, se e-mailje nyilvánosan. A fogadóórákról nyilván leszoktak a képviselő urak-hölgyek.

Végül a Párt (a néha fiatal demokraták).hu címen sikerül elérnem az urat. Annyit kértem, hogy adjon egy telefonszámot, meg egy nevet, ahol az ilyen ügyeket intézik. Tavaly júliusban írtam az e-mailt – novemberben hívott fel az úr, miután jeleztem, hogy legalább választ várnék. A fa közterületen áll, így önhatalmúlag nem nyúlhatok hozzá – nem vagyok én kormánytényező.
Akkor megígérte, hogy kiküld a cégtől valakit: nézze meg a fákat. Jelzem 2010 előtt is volt ilyen gondom, akkor egy héten belül kijöttek, megnézték, két nap múlva levágták a tetőre boruló ágakat – a törzs akkor még nem volt annyira megdőlve, mint most.

Tavaly november óta is eltelt néhány hónap. De nem vagyok telhetetlen, igen megörültem, hogy az önkormányzati cég kisbusza állt meg a kapu előtt, és egy fiatalember csengetett. De korai volt az öröm: a fiatalember ugyanis ADOMÁNYT GYŰJTÖTT, munkaidőben, a helyhatóság autójával valamilyen alapítványnak. A fára rá sem nézett. Augusztus végén megpróbálom ismét: hátha még az idei téli álom előtt sikerül a fákat megrendszabályozni. Ha addig tetőstül össze nem töri egy, a tegnapihoz hasonló vihar. Kíváncsi leszek, akkor mit mondanak majd, ha követelem, hogy a tetőmet is javítsák meg.

Más. Van egy kormányzati pályázat: energiatakarékos háztartási gépek vásárlására lehet 25-40 ezer forintot kapni állami támogatásként. A kormány erre 630 millió forintot szán: ez több mint a harmada annak, amibe a vizes vb gagyi megnyitója került! Igazán gáláns! A nagynéném már régóta szeretné kicserélni a régi nagy fagyasztóját takarékosabbra. Két és fél órát töltöttünk – ketten összesen ötöt – ő a telefonnál, én a neten, mire kiderült. 1. A kormányablaknál intézik 2. A kormányablaknál csak elveszik a kérelmeket, pályázati ívet nem adnak. Pályázati ívhez úgy jut az ember, hogy nyit egy ügyfélkaput, hogy intézkedni tudjon. Nekem volt ilyen, de amikor megszűnt az önfoglalkoztató cégem, nem használtam, így megszüntették az elérést. Az ember beballag az okmányirodába (bocsi, már ott is a kormány kandikál kifele, az már a kormányablak). Ott megadja az e-mail címét, és kap egy belépési kódot. Akkor hazabandukol, belép a kormány.hu-ra – ha eléri, mert most pl. két órája nem lehet elérni –, hosszasan kibogarássza a megfelelő oldalt. Ehhez jó, ha valahonnan megtudja a rendelet számát, mert pl. az „támogatás takarékos háztartási gépekre” előforduló kifejezésre 0 találatot ad az oldal. Kinyomtatja a pályázati ívet, kitölti, beballag a kormányablakhoz, beadja… Nem tudom hogyan tovább, mert eddig az öt órai nyomozás után nem jutottunk el.

Néhány éve óriási felháborodást keltett, hogy a nemzeti bank elnökének a felesége (az úrnak havi 5 millió a fizetése) is igénybe vette a maximális, 40 ezer forintos támogatást, amikor hűtőt vásárolt.

Hát, istenem! Ki tehet arról, hogy neki van számítógépe, e-mail postafiókja, tudja is kezelni (vagy van ember, aki kezeli helyette), Miskolcalsón meg a hatgyerekes Kovácsnénak nincs ilyesmije. Há’ mer’ élhetetlenek, azé’ olllyan szegények!

2008-ban egy adóbevallásomat vesztette el az akkori fővárosi önkormányzat – a pénz a folyószámlán megvolt: többletfizetésként kezelték. Napokig jártam utána, hogy egyrészt igazoljam a feladóvénnyel az elküldést, másrészt elérjem, hogy töröljék a kiszabott büntetést. Akkor azt mondtam: na, ennek az adminisztrációnak nem jósolok nagy jövőt.

Két év múlva jött 2010…

Rátesi Margit