Szinte egész Európa figyelme most Ausztriára terelődik. Előzőleg a németországi választások keltettek nagy érdeklődést. Merkel győzelme már „borítékolva” volt de ami utána következett arra senki sem volt felkészülve. Egyik meglepetés a másik után, és kormányalakítás egyelőre még nem aktuális. A németországi választások sokszor voltak hatással az osztrák választásokra, ám most ez nem igazán mondható.

Eleve más a felállás. Ausztriában előrehozott választások lesznek a jövő hét vasárnap. A két nagy párt az SPÖ (szociáldemokraták) és az ÖVP (néppártiak) koalícióban kormányzott. Ám az ÖVP volt vezetője és alkancellárja — Reinhold Mitterlehner-t — a saját pártja kényszerítette lemondásra. Helyére egy olyan fiatal „titánt” választottak, akinek sem tapasztalata sem diplomája nincsen, de első munkahelye az osztrák parlament lett, és nem is akármilyen pozicíóban. Mint külügyminiszter. Az előző SPÖ kancellár — Werner Faymann — leszerepelt, és szükségessé vált egy új dinamikus párttag kijelölése a kancellárí posztra. A választás Christian Kernre esett — az ÖBB az állami vonat társaság volt igazgatója és menedzsere. Tehát őt nem a nép választotta meg, hanem a saját pártja. Ez nagy hiba volt, aminek hatásai igazán most érezhetőek.

Ha akkor kiírják a választásokat lehet, hogy veszít az SPÖ és nem ők adják az ország vezetőjét, de akkor is kiírták volna az új választásokat, mivel ha az ÖVP nyer, nem akadt volna koalíciós partnere (hasonló a helyzet most is) és mint kisebbségi kormány nem funkcionált volna csupán pár hónapot. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy talán az évszázad legkoszosabb választási kampánya volt a mostani. De menjünk sorjában, és az eseményekből olyan kép fog kialakulni amit eddig csupán pár európai politikus vesz komolyan.

Alfréd Gusenbauer sem volt az a kancellár, aki felvirágoztatta volna Ausztriát 2007 és 2008 közötti szociáldemokrata regnálása alatt. Annó a választási kampányához egy izraeli „guru menedzsert” Tál Silberstein-t szerződtette, nem kis pénzért. Miután Gusenbauer leköszönt, az új pártfőnök majd késöbbi Faymann kancellár szintén őt bízta meg, hogy lebonyolítsa a választási kampányát. A párt azaz az SPÖ soha sem ellenörizte Silberstein tevékenységét, sőt azt sem tudta, hogy mennyi „javadalmazásban” részesül. Egyik pártvezető örökölte a másiktól, és soha eszükbe nem jutott, hogy talán más jobban csinálná. A mostani választási kampány „levezénylésével” is őt bízták meg.

Ám közbejött egy igen kellemetlen „malőr” ami miatt úgy az SPÖ mint az ÖVP rengeteg potenciális választót vesztett. Arról meg már felesleges is beszélni, így utólag, hogy micsoda ordas nagy hibát követtek el. Az ÖVP már eredetileg is a „német vonalat,” azaz a befogadó politikát favorizálta. Nagy valószinűséggel ezért tudtak sokáig együtt dolgozni az SPÖ-vel. Az úgynevezett integrációs miniszteri posztra ugyanazt a Kurzot választották aki a külügyminiszteri tárcát is megkapta. Elképzelései még csak részben sem lettek megvalósítva. Minden akkor jónak tünő ötlete át lett írva. De ugyan kik voltak azok, akik ezt a háttérből írányították, illetve még most is irányítják? Soros György és csapata? Nincs kizárva és ez nem pusztán Orbán által táplált teoria. Mint ahogy az sincsen kizárva, hogy Silberstein és csapata Sorosnak is dolgoztak.

A dolog még nem teljesen igazolt. Májusban a kampány kezdetén kezdtek gyülekezni a „viharfelhők”. Silbersteinnek átutaltak nem kevesebb mint fél milló euró „honoráriumot”. Csak juliusban derült ki, hogy alaptalanul, mert közben valakik ellenőrizték az eddigi munkáját. És ami teljesen összekuszálta az eddig is már bonyolult rendszert az az volt, hogy Silbersteint Izraelben közben lecsukták.

Dacára annak, hogy juliusban fel lett mondva a szerződés, valakik folyósították a fizetését Silbersteinnek. Ami a munkáját illeti. A Facebook oldal tele lett szórva pro und kontra szövegekkel Kurzról. Egyik helyen lenácizták, a másikon meg magasztalták, és a választó polgárok szavazataira spekuláló bejegyzésekkel lett tarkítva. Csak most derült ki, hogy egy bizonyos Anna nevű tolmács aki Silberstein embere volt, kettős játékba kezdett. Adatokat szállított oda vissza az SPÖ illetve az ÖVP embereinek. A dolog érdekessége hogy erről bízonyítékok is vannak mind két oldalon. Itt kezdődött el aztán az igazi sárdobálás. Először csak szimpla személyeskedés kezdődött el Kurz és Kern közt, ami teljesen eldurvult. Kiderült, hogy Kern feleségének részesedése van egy izraeli cégnél. Kurzék azt is pedzegetni próbálták, hogy a Silbersteinnek jogtalanul folyósított összegek végül Kernék számláján landoltak. Adok kapok játék megy és nem lesz meglepő ha kiderül még sok eddig eltitkolt dolog. Kurzról kiderült, pontosabban a pártjáról, hogy ők is adtak megbizatást Silbersteinnek, illetve később már csak az embereinek, és ezért honoráriumot is folyósítottak.

A jelöltek televíziós vitája

Jogosan merül fel a kérdés, vajon milyen eredmények fognak születni? Kik lesznek azok akik nyertesei lesznek. Az első három az előrejelzések szerint az ÖVP az SPÖ és az „szabadságpárti” FPÖ lesznek. Az FPÖ lenne esetleg a nevető nyerő? Nincs kizárva. Heinz-Christian Strache a tévében igen jól szerepelt. Különösen meglepő vot az a „duel” amikor Kernnel együtt álltak a kamerák előtt. Szinte barátias légkör alakult ki köztük. Strache ha nyer, az még egyáltalán nem azt jelentené, hogy kormányt is tudna alakítani. Kurz esélyei azért nem nagyok, -mert noha sok a fiatal támogatója,- még a régi ÖVP szavazók is kritizálják, hogy nem akar változtatni az eddigi bevándorlási politikán. Ő továbbra is a betelepítés és az „integráció” mellett van. Ugyanakkor az FPÖ szavazói sem teljes mértékben Strache támogatói. Nagyrészt azért vannak ingadozó álásponton mert elképzelhetetlennek tartják azt hogy az ÖVP-vel koalícióban kormányozzanak. (Ez a fajta felállás már volt amikor Haider és Schüssel megállapodtak egymással.)

Nagyok a véleménybeli különbségek, és ez nem pusztán a bevándorlási politika miatt. Sok más tényező is van amiért nem jöhetne létre ez a felállás. Kurznak nincsen egyetemi diplomája és nem csak a fiatalsága, de pökhendisége sem vált ki osztatlan sikert. (A „majd én megmondom mi a jó nektek, és mindenki másnak kuss hozzáállása” nem nyerő.) A zöldektől kivált Peter Pilz még lehet a mérleg nyelve. Pilz úgymond „régi motoros”. Vagy húsz éve parlamenti képviselő és tag. Kisújjában van szinte minden amit a politikai „elítről” tudni kell. Egyik párttal sem igazán szimpatizál. Egyéni listával indúl, és a programja kidolgozott és nem légbőlkapott frázisok tömkelege. A liberális NEOS sajnos rosszul választotta ki a jelöltjeiket. Pontosabban az első helyre nem Grisst jelőlték aki annó az elnökválasztások során szép erdménnyel szerepelt. Meghagyták az első helyre Matthias Strolzot a párt alapítóját. A Zöldek jelöltje Ulrike Lunacek mint EU képviselő befolyásos embernek van tartva. Elképzelhető még ő is a mérleg nyelvének. Ki is jelentette egy tévé vita alatt, hogy nem zárkózik el semmiféle megoldástól sem.

Elképzelhető egy zöld kék és rózsaszin (a NEOS szine) avagy zöld kék és Pilz pártjának koalíciója. Hétfőtől kampány csend van, ami nem jelenti azt, hogy a pártok egymásközt ne tárgyalhassanak különféle megoldásokról lehetőségekről. Sőt! Várhatóan újabb bombák fognak robbanni a Kern kontra Kurz ügyben is.

Avi Ben Giora