A sevillai borbély és a Hamupipőke mellett az Olasz nő Algírban Rossini legtöbbet játszott vígoperája. A pikáns történet a „szabadítás-operák” sorába tartozik, melyben a kor kedvelt műfajának szabályai szerint egy gyönyörű fiatal nőt elfognak, és kínzás vagy halál várja, míg hős szerelmese fel nem tűnik, hogy megmentse őt. Esetünkben egy talpraesett olasz lány jár túl az őt elrabló és új feleségre vágyó algíri pasa eszén, mindenki más legnagyobb megelégedésére. A címszereplő, Isabella, az operairodalom egyik legbölcsebb, legnagyszerűbb női karaktere.
Az Operaház műsorán most először szereplő művet Szabó Máté rendezésében láthatják az Erkel Színházban.

1. felvonás
   Musztafa bej algíri palotájában felesége, a szomorú Elvira panaszkodik bizalmas rabszolgájának, Zulmának: férje már nem szereti őt. Az eunuch szolgák szomorúan állapítják meg: a bej házában a nők csupán szenvedésre születtek. Musztafa lép be a kalózkapitány, Ali kíséretében. Elvira szánalomért könyörög férjének, aki undorral, ingerülten fordul el tőle. Mindenkit kizavar a teremből, Alit kivéve, akinek azt parancsolja, vezesse elé olasz rabszolgáját, Lindorót, mivel úgy döntött, a megunt Elvirát az olaszhoz adja. Ő maga torkig van az algíri háremhölgyek kényes dörgölőzésével is, és egy temperamentumos olasz nőre vágyik. Közli Alival, hogy ha hat nap alatt nem szerez neki ilyen asszonyt, karóba húzatja.
   Lindoro távoli szerelme után sóvárog. Musztafa közli vele: kiházasítja. Lindoro nem győz kifogásokat keresni, miért nem fogadhatja el a házassági ajánlatot, de Musztafa elszántan tukmálja rabszolgájára saját feleségét.
   A kikötőbe új kalózhajó fut be. A frissen érkezett olasz rabszolgák között van egy kivételes nő, Isabella, aki szerelme, Lindoro keresése miatt szállt tengerre, míg végül maga is fogságba esett. De nem esik kétségbe, hisz tudja jól: női bájjal és fifikával bármelyik férfit le lehet győzni. A kalózok előrángatják a foglyul ejtett Taddeót is, aki Isabella iránti szerelme miatt esett fogságba. Alinak azt hazudják, ők nagybácsi és unokahúg, egyenesen az itáliai Livornóból. Ali boldogan kiált fel: Isabella lesz Musztafa háremének dísze! Taddeo le van sújtva: már nem csak Lindoro, hanem emiatt a Musztafa miatt is főhet a feje. Isabella ingerülten vet véget szerelmes kísérője féltékenységi rohamának.
   Lindoro és Elvira tétován állnak egymás előtt: egyiküknek sem fűlik a foga a házassághoz. Musztafa ront rájuk, hogy közölje: egy velencei hajót szabadon enged – azon Lindoro hazautazhat új feleségével. Elvira kétségbeesetten kérleli férjét, hogy ne hagyja elutazni, de Musztafa türelmetlenül fojtja belé a szót. Ali lép be, hogy az olasz nő érkezését jelentse. Musztafa azonnal izgalomba jön: türelmetlenül várja, hogy felesége elutazzon, s ő meghódíthassa az olasz nőt.
   Isabellát ünnepélyesen Musztafa elé vezetik, akit teljesen lehengerel az asszony. Isabella azonnal átlátja, miféle férfivel van dolga, és hogy érje el nála a célját. Taddeo ront a terembe, nyomában Ali. Musztafa karóba akarja húzni a rendbontót, de Isabella közli vele: ő a bácsikája, így a férfi azonnal kegyelmet kap. Elvira, Zulma és Lindoro járul Musztafa elé, hogy utazásuk előtt utoljára könyörögjenek a bejnek. Isabella és Lindoro döbbenten ismer egymásra. Az olasz nő megtudja, hogy a bej saját feleségét adja Lindoróhoz, és felcsattan: az asszonynak maradnia kell, Lindorót pedig a rabszolgájának nyilvánítja. Musztafa hallani sem akar a dologról, de végül képtelen nemet mondani a követelőző Isabellának.
2. felvonás
   Az eunuchok megállapítják: az olasz nő bolondot csinált Musztafából. A bej Elvirával és Zulmával üzeni meg Isabellának, hogy fél óra múlva kettesben akar vele kávézni. Elvira figyelmezteti férjét, hogy nem lesz egyszerű elcsábítania az agyafúrt nőt, Musztafa azonban már kitervelte, hogy érhet célt: a nagybácsin keresztül próbálja majd megpuhítani imádottja szívét.
   Amikor kettesben maradnak, Isabella dühösen veti Lindoro szemére, hogy elhagyta őt. A férfinek csak nagy nehezen sikerült elhitetnie vele: esze ágában sincs elvenni Musztafa feleségét, és soha nem árulta el Isabella iránti szerelmét. A szép nő végül megenyhül, és szökést tervez szerelmével.
   Taddeo rohan Musztafa elé, és könyörögve kéri, mentse meg az őt karóval üldöző fickótól. Musztafa biztosítja őt, hogy nem akarja, hogy Taddeónak bántódása essen – ellenkezőleg: kinevezi őt helyettesének, azaz kajmakámnak. A posztért cserébe azt kéri, járjon közben érdekében az „unokahúgánál”, amibe Taddeo kénytelen-kelletlen beleegyezik.
   Isabella, miközben csinosítja magát Musztafa fogadására, kerek-perec megmondja Elvirának, csak ő maga tehet arról, amiért Musztafa ráunt, de felajánlja, hogy kitanítja, hogy kell a férfiakkal bánni. Musztafa magához hívatja Isabellát, Taddeóval pedig közli, hogy amint tüsszentve jelet ad, azonnal hagyja őt kettesben „unokahúgával”. Az olasz nő Musztafa elé lép, aki büszkén jelenti be neki, hogy „nagybátyját” kajmakámmá nevezte ki. A bej tüsszentve ad jelet Taddeónak a visszavonulásra, aki azonban megmakacsolja magát és nem mozdul, hiába prüszköl a másik. Lindoro és Isabella remekül szórakoznak a két pojácán. Isabella a bej elé vezeti Elvirát, és követeli Musztafától, hogy engesztelje ki a szegény asszonyt. A bej őrjöngve fogadja meg, hogy megfizetnek még, amiért bolonddá tették.
   Ali megállapítja, hogy Musztafa megérdemelte, hogy a rafinált olasz nő túljárt az eszén.
   Taddeo Lindoro értésére adja, hogy ő nem Isabella nagybátyja, hanem a szerelme; Lindoro csak mulat magában a dolgon, és arra kéri Taddeót, segítsen neki kifogni Musztafán. A bejjel tudatják, hogy Isabella ünnepélyes keretek között szeretné Musztafát pappatacivá avatni – azaz megajándékozni a „szebbik nemért rajongóknak ítélt”, kitalált címmel, amelynek elnyerése után mást sem kell tennie, csak enni és aludni. Eközben Isabella a szökési tervet készíti elő: az olasz rabszolgákat pappatacinak öltözteti, és lelkesítő beszéddel készíti fel őket a hazatérésre. A megjelenő Musztafát nagy pompával avatják pappatacivá, majd leültetik a kajmakám Taddeo mellé, és ételt-italt hozatnak nekik. Míg a két szerelmes bohóc zabál, Isabella, Lindoro és a többi olasz rab hajóra szállnak. Taddeo eszmél rá először a turpisságra, és még időben felszalad a hajóra, hogy ha szerelméről le is kell mondania, legalább hazatérhessen. Musztafa csak nagy sokára ébred rá, hogy lóvá tették. Szégyenében visszakönyörgi magát feleségéhez, Elvirához. A béke végre helyreáll.

Évad szereposztás

Karmester  —  Francesco Lanzillotta

Isabella, olasz nő  —  Vörös Szilvia / Mester Viktória

Lindoro, a kedvese  —  Vassilis Kavayas / Alasdair Kent

Musztafa, algíri bej  —  Bakonyi Marcell / Palerdi András

Elvira, a felesége  —  Szemere Zita / Sáfár Orsolya

Zulma, a bizalmasa  —  Simon Krisztina / Balga Gabriella

Taddeo, Isabella kísérője  —  Cseh Antal / Bruno Taddia

Ali  —  Dobák Attila

Alkotók

Szövegíró  —  Angelo Anelli

Rendező  —  Szabó Máté

Díszlettervező  —  Cziegler Balázs

Jelmeztervező  —  Füzér Anni

Koreográfus  —  Katona Gábor

Dramaturg, magyar nyelvű feliratok  —  Kenesey Judit

Angol nyelvű feliratok  —  Arthur Roger Crane

Az énekkart betanította  —  Riederauer Richárd

Közreműködik  —  Honvéd Férfikar

(forrás: színház)

Fotók: Gergely Bea