Budapesti életfoszlányok
Fahéj nevű tacskómmal járva az utcát nem nekem szánt beszédfoszlányok rakódnak le a fejemben. A mai termést itt megörökítem.
Egy minket jobbról kerülő lány válaszol a bennünket balról előző fiatalemberek egyikének:
Nem tudom. Szinkronban vagyunk amúgy.
Pindurnyi szőke szakállt viselő, már nem fiatal férfi élelmiszerbolt előtt, sörösüveggel a kezében mesél a társainak:
Akkor én acélbetétes bakanccsal berúgtam az ajtót.
Egy jobb autó vezetőjének mondja egy szakadt fiú, mielőtt az felhúzná a járda felőli ablakot:
Olyan fáradt vagyok, hogy a fogdában elaludtam.
Bundás hölgy a kismetró lejárójánál tart szóval egy fiatalabbat, akinek nincs bundája:
Az én igényemet kielégíteni?! Hm.
Rendőrbusz mellett beszélget négy egyenruhás. Amikor melléjük érünk, azt mondja egyikük:
Az is lelépett, hallod!
Aczél Gábor
(Illusztráció: Soo Im Lee)
Author: Aczél Gábor
Korábbi, már elég régóta nem megszerezhető szakképesítésem betűszedő mester. A gimnáziumot nyomdászként, az egyetemet újságíróként fejeztem be. Ez utóbbi pályáról a pécsi Dunántúli Naplónál gyakornokként végzett másfél évi munka után – rendszerellenes tevékenységért kapott rendőrségi figyelmeztetés okán – 1965-ben “eltanácsoltak”. Nagy szerencsémre – és Nagy Jenő főszerkesztőnek köszönhetően – a Dunaújvárosi Hírlapnál mégiscsak elsajátíthattam ennek a másik mesterségnek az alapjait. Innen már főszerkesztő-helyettesként kerültem vissza a fővárosba 1980-ban, s lettem a Központi Sajtószolgálat egyik szerkesztője. Miután 1988 januárjában, immár főszerkesztő-helyetteseként (talán az ország egyetlen vezető beosztású szerkesztőjeként) az elsők között aláírtam a rendszerellenes Nyilvánosság Klub egyesületalapítási felhívását, s nem sokkal később a Központi Sajtószolgálatot nélkülem olvasztották be az MTI-be, a Települési (akkor Tanácsi) Önkormányzatok Országos Szövetsége 1989-ben általam alapított, ÖNkormányzat című országos havi folyóiratát szerkesztettem (előbb mellékállásban, majd kényszervállalkozó főszerkesztőként) húsz éven át. Voltam még megszűnéséig a Képes Sport olvasószerkesztője, aztán a Vasárnapi Hírek főmunkatársa, a rendszerváltoztatást követően mellékállásban folyóiratszerkesztő a Pénzügyminisztérium sajtóosztályán, majd a frissen alapított Új Magyarország olvasószerkesztője, az Esti Hírlap napos szerkesztője, a Magyar Hírlap címszerkesztője, majd az Esti Hírlap főszerkesztője is. Később, 2009-ben – országos önkormányzati kapcsolataimat és tapasztalataimat értékesítendő – nyugdíjas vállalkozóként Vince Mátyás, az MTI elnöke szerződtetett a távirati iroda Önkormányzati Sajtószolgálat című online-kiadványának kialakítására és önálló szerkesztésére. E munkakör sikeresnek minősített ellátása ellenére a szerződésemet 2014. január elsejétől – indoklás nélkül – megszüntették. Van két nagyfiam, hat unokám, második feleségemmel, gimnazista lányommal és Fahéj nevű kutyánkkal Budapesten élek.
1:06 du.
S eközben a tacskó hányszor vizelt, és hova….? (Csak ismételni tudok: nem csodálkozom a váratlan 2013. szilveszteri eseményeken!)
1:35 du.
NAGY István
2018 február 11
1:06 du.
Nem értem.
3:08 du.
Na ez megint egy „tartalmas érdekes”, sokatmondó cikk….de minek,kinek?!
3:45 du.
Elnézést kérek Gábor, a szerződésed megszűnésén szellemeskedtem (meg a tacskókkal is volt a multban kellemetlen problémám). (Most kaptam egy gyászhirt, egy jóbarátom meghalt. Magamba szállok…) Még egyszer !
2:34 de.
Én önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam, ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé
s a peremén
a gőgös írás:
én.
(Kosztolányi)
2:41 de.
Azt mondja a rendszer, ezt leírtam egyszer, ám Marcsinak kegyszer, elsütöm mégegyszer:
Én önmagamat önmagammal
mérem.
Szavam, ha hull, tömör aranyból
érem.
Mindegyiken képmásom, mint királyé
s a peremén
a gőgös írás:
én.
(Kosztolányi)
2:44 de.
NAGY István
2018 február 11
3:45 du.
Értem. Köszönöm.
2:45 de.
NAGY István
2018 február 11
3:45 du.
Köszönöm, értem.
2:46 de.
NAGY István
2018 február 11
3:45 du.
Köszönöm, értem, elfogadom.
4:19 de.
NQGY Istvan
app te obegattal az mita amikor en megirtam valamit a jezuskadrol.
most mas munkahelyelvesztesen -(lejart szerzodese)-kajankodsz.
mennyivel errez magad jobbnak te nyomorult senki??
1:06 du.
Kedves Aczél!
Nem kell többször leírni az idézett verset,értem…..
Voltak jobb,közérdekűbb és érdekesebb írásai is!
csak a maga mércéjét és önbizalmát nem értem(legalábbis ebben a cikkben)
9:20 du.
Ezt a verset nem ismerem, pedig kedvenc koltom.
1:15 du.
Mondtam már sokszor: Figyelő rosszul figyel. Ha a legszerénytelenebb magyar nyelvzseni a kedvenc költője, akkor, ha jól figyelne, ismerné annak egyetlen versét, ami önteltségben Adyt is veri.
De nem azt másolom ide, hanem ama politizálónak is felfogható remekét, amit vélhetően ugyancsak nem ismer, hisz nincs füle rá (s ha ismerné, nyilván nem volna a kedvenc költője ő), s amelyet bizonyosan nem jut eszébe megkeresni.
Pedig hát Kosztolányi Dezső e ditirambusa iskolapélda, micsoda szép lármára is képes nyelv, amikor „gyáva vadállat bújik el a vackán és vaksi vakondok fúr alagútat”.
Európa
Európa, hozzád,
feléd, tefeléd száll szózatom a század
vak zűrzavarában,
s míg mások az éjbe kongatva temetnek,
harsány dithyrambbal én terád víg,
jó reggelt köszöntök.
Ó ősi világrész,
te régi, te rücskös, te szent, te magasztos,
lelkek nevelője, illatokat és ízt
szürő, csodatévő, nagyhomloku, könyves,
vén Európa.
Ha mostoha is vagy, viaskodom érted
és verlek a számmal és csókkal igézlek
és szókkal igázlak, hogy végre szeress meg.
Ki téphet el innen,
ki téphet el engem a te kebeledről?
Nem voltam-e mindig hű, tiszta fiad tán?
Kölyökkorom óta nem ültem-e éjjel
lámpám sugaránál tanulva a leckéd,
vigyázva, csodálva száznyelvü beszéded,
hogy minden igéje szivembe lopódzott?
Már értik azóta az én gügyögésem,
bármerre vetődjem, sokszáz rokonom van,
bármerre szakadjak, testvérem ezer van.
Nem láttam-e Kölnben a német anyókát
esőbe csoszogni, Párizsba a tündér
francia leányok könnyű szökelését,
Londonban a lordok hajának ezüstjét,
s nem ettem-e, ittam munkásnegyedekben,
családi szobákba lármás olaszokkal?
Nem fájt-e velőmig a szlávok, a sápadt
szlávok unalma, a bánat aranyszín
fáradt ragyogása?
Mind édes-enyémek a népek e földön,
kitágul a szívem, beleférnek együtt.
Fogadjatok engem
ti is szivetekbe,
s ti távoli népek
kürtösei, költők,
pereljetek értünk otthon a mivélünk
perlőkkel, anyánkért, s mi tiértetek majd
itthon perelünk, hogy élhessen anyátok.
Kiáltsatok együtt,
Európa bátor szellemei, költők,
hogy gyáva vadállat bújik el a vackán
és vaksi vakondok fúr alagútat.
Daloljatok együtt,
fények, fejedelmek, szellem-fejedelmek,
hogy lélek a várunk, légvár a mi várunk,
ezt rakjuk az égig, kemény szeretetből
és légi szavakból.
Kezdjetek elölről építeni, költők,
légvár katonái.
2:25 du.
https://www.youtube.com/watch?v=vJVl9YHCFe8&t=5s
10:14 du.
Aczél Gábor
2018 február 14
1:15 du.
Mindig kell belem rugni? Ezt pl. ismerem.
Verset en is tudok ide masolni.