Iskola – nem prűdeknek való vidék
Az a felvetés, illetve kérdés, hogy „prűdek legyünk, vagy szabadok”, elég széles skáláját indíthatja el a gondolatoknak. Még akkor is, ha a kérdés alapvetően egy, a középiskolai óvszer-automatákkal kapcsolatos írás nyomán merült fel. Amely óhatatlanul felveti a szexualitás, illetve a szexuális nevelés kérdését. Beleértve a tinik abortuszainak kérdéskörét is.
Az iskolai automaták kérdése, szükségessége különben az utóbbiak miatt vált, illetve válhatott volna köz-kérdéssé. Az ötlettel, az általános elterjesztéssel egyébként pont a tízenévesek abortuszra-járásának visszaszorítása volt a Langmár Bettinát motiváló egyik, nem is jelentéktelen, tényező. Mint a vele készült beszélgetésből megtudhatjuk: nem lett milliomos az ötlete által. Amin lehet szendénmosolyogni, vagy akár értetlenkedni is. Mármint akkor, ha kellő alakoskodási készség szorult valakibe. Illetve akkor is, ha nagyjából fogalma sincs a középiskolák világáról. Ami egyben azt is jelenti, hogy kórosan amnéziás. Mert sem a saját tinédzser-korára nem emlékszik, sem azokra a hírekre, amelyek azért fel-felbukkannak a különböző hírcsatornákon, illetve fórumokban. Miközben az sem kizárt, hogy a kettő elegye működik sokakban. Inkább nem emlékeznek a saját korosztályuk múltjára, és ezért szelektíven vakok és amnéziásak lesznek. Egy belülről, egyfajta önvédelemből, felkorbácsolt prüdériával. Amelynek egyik árulkodó, és alapvetően sokaknál hazug mondattal: „bezzeg az én koromban”.
Egyébként ez a most katedrán álló tanárokra, és a tanárképzésben előforduló tanárjelöltekre is igaz. Ennek egyik emléke közel tíz éves. Akkor a tanárképzés egyik próba-órájának tematikája lett volna egy minta-óra a szexuális életről, és a szexualitásról általában. Egy olyan korosztálynak, amelynek tagjai a felmérések szerint már általában túl vannak „gólya hozza a káposztásba” mottójú meséken. Akkor, az óra-tervezetek megbeszélésén vetettem fel, hogy a bevállalósabbaknak felvetném azt a gyakorlati tesztet, amely egy óvszer felhelyezését jelentené egy banánra. Amely ismeretterjesztő módszer egyébként ismert más országokban. Illusztrálásként kitettem az asztalra egy doboz, celofánnal zárt, bontatlan óvszercsomagot. A tanárjelölteken végignézve látszott, hogy nagyjából olyan reakciókat váltott ki, mintha egy napok óta döglött patkányt helyeztem volna az asztalfőre. Jelezve, hogy a tanárrá avatásukat követően kétségessen lennének alkalmasak egy osztálykiránduláson megesett diák-közi aktus emberi „utógondozására”.
Holott a diáknak ilyen esetben túl sok választása nincs. Vagy a szülő, vagy a tanár, vagy a kortárs csoportok. Amikor tehát a tanár nyilvánvaló gesztusokkal adja tudtára a diákjainak a saját elzákózását, szégyenérzetét, értetlenségét, prüdériáját, akkor tulajdonképpen magára hagyja a tanítványait. Mert lehet fanyalogni azon, hogy a diákok korán elvesztik a szűzességüket, de ettől még elvesztik. Nem egy esetben a tiltott gyümölcs édességében bízva. Ahogy nem egy esetben a kortárs csoportnyomásnak engedve. Amit elméletileg ugyan kezelhet a pedagógus, de a gyakorlatban nem foghatja, éjjel-nappal, minden diákjának a kezét. Maradna tehát a felvilágosítás, az együttérzés, és olykor, ha nem marad más, a kríziskezelés. Az emberi kríziseké is. Amelybe az utólag megbánt esetek ugyanúgy beletartoznak, mint a szinte már abúzussal felérő csoportnyomás.
Amelyről nem egy esetben beszélnek, de amit nagyon ritkán kezelnek a helyén. Akkor, amikor egy addig cikiznek valakit a többiek, míg csak lefekszik valakivel. Amolyan „most boldogok vagytok?” módon. Ami hosszú távon legalább olyan romboló lehet, mint a tényleges erőszak. Csak sokkal nehezebb kezelni. Nem elméletben, hanem a gyakorlatban. Ha pedig visszaemlékszünk a, valószínűleg inkább csak a jéghegy csúcsát leleplező, gólyatábor-botrányokra, akkor azt is felmérhetjük, hogy ez a csoportnyomás a középiskolásnál érettebbnek, felkészültebbnek gondolt korosztályokban is hat.
Annak nyomán, ahogy alapvetően inkább elzárkóznak az oktatási intézmények az óvszerek közelségétől, az az érzésem, hogy az elzárkózó iskolákban a tanárok többsége a kortárs-abúzusok kérdésétől is elzárkózik. Amíg nem tevőleges, nem nyilvánvaló az erőszak. Ebben az érzésemben nagyon szeretnék egyébként csalódni. Mert ez a csalódás azt jelentené, hogy a tanárok többsége nyitott az intim kérdések bizalmas megbeszélésére. Egyébként, szerintem, az őszinte, és nem elzárkozó, pedagógus a prűdebb pályatársaknál a csoportnyomást is eredményesebben tudja, tudhatja csökkenteni. Például azért, mert hamarabb észreveszi a jeleit. Akkor is, ha a gyermek nem tudja, illetve nem akarja, a szüleivel megosztani az ilyen irányú problémáit. Ahogy nem minden szülő sem indítja azzal el a csemetét az osztálykirándulásra, évfolyambulira, hogy a kezébe nyom egy csomag óvszert.
Meg merem kockáztatni, hogy azt sem tartanám az ördög művének, ha ez a kísérőtanár csomagjából állna bárki rendelkezésére. Mert még mindig ezt tartom, ezt tartanám ahhoz képest a jobb megoldásnak, mint az óvszer-automatákat telepíteni gondoló vállalkozóval közölt beszélgetésben olvasható szomorú statisztikát. Ami alapján „hazánkban évente nyolc-tízezer ezer tinilány esik teherbe, és nagyjából a fele abortuszra meg”. Aki szerint a prüdéria megold mindent, annak a történelmet ajánlanám. Azt a részét az emberiség történetének, hogy Európa lakossága nem halt ki az egyházi, és igencsak álszent, prüdéria legsötétebb korszakában sem. Megritkulni sem emiatt, hanem a járványok miatt ritkult meg időnként.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
9:00 de.
https://youtu.be/91p_oRGCxXk
9:43 de.
Miközben teljes mértékben egyetértek az írással, felhívom a figyelmet a dolog másik oldalára. Bár említi a „csoport-nyomást”, de ez szerintem megérne egy bővebb kifejtést, és aminek az eredője pontosan ugyanaz a sprőd prűdség.
Még nem vagyok teljesen szenilis, emlékszem a kamaszkoromra. Igaz, az ipari tanulók nem egészen vethetők össze egy középiskolással, hiszen mi 15 éves korunktól több időt töltöttünk a műhelyekben, felnőttek között, mint az iskolában.
Úgy látom azonban, hogy a felnőttek világa elleni „lázadás” – inkább a megismerés vágyának nevezném – egyformán jellemző kamaszokra, legyenek akár diákok, inasok vagy kezdő dolgozók városon vagy falun. A mi generációnkba még nagyon erősen belenevelték a – főképp a katolikusoknál erős – szégyenérzetet:”arról” még beszélni sem illik, nemhogy „művelni”. Nem a szexet – már a másik nemmel való bármilyen kapcsolat is számíthatott bűnnek. Figyelő talán emlékezik, hogy szólták meg anno azt a lányt, akit pl. egy fiú hazakísért az iskolából. Naná, hogy az inga kilengett: az volt a vagány, a bátor, az erős, aki kijátszotta az ostoba tilalmakat.
Hogy a hímneműnek meg a „kézfogáson” túl is voltak céljai? Hát persze: így vannak összerakva (szerencsére).
Az már nagy haladás, hogy egyáltalán lehet nyilvánosan beszélni erről. Hogy még nem tudunk – az más kérdés. Efféléket tanítanak pl. a genderelmélet keretében, amit olyannyira elleneznek a szemellenzős farizeusok.
Például arról, hogy a lányokat a társadalom láthatatlan hálói (nem háttérhatalmai) ma is arra szocializálják, hogy kevesebbet érnek, mint a társaik.
De azt nem tanítják meg nekik hogy a szexualitás nem fegyver a „nemek harcában”, hanem a élet természetes ajándéka, öröme, nem mellékesen az „örök élet” záloga.
Viszont: ha pl., ha egy kaviárimádónak éveken keresztül kizárólag kaviárt kellene ennie, egy életre megcsömörlene.
Anyukám (talán ösztönös feminista volt), azt mondogatta: egy lánynak adnia kell magára, nem kell rögtön elmenni a végsőkig – amit egyébként gyakran ő maga sem akar, dehát akkor mit szól a fiú, meg a többiek?
Ma így bővíteném az anyai intelmet: egy embernek (fiúnak is) kell magára adnia annyira, hogy ezt a szép ajándékot nem zülleszti a gagyi giccsparádé szintjére.
Nem is beszélve arról, hogy ma is a női fél viseli a következményeket. A kockázat kivédéséről már beszélünk – ahogy a t. Szerző is – nagyon helyesen.
Talán sort kellene keríteni arra is, hogy a testi kockázat mellett miféle veszélyekkel jár az ember lelkére az igénytelen szexualitás.
10:33 de.
De a banana hatso vegere teszi a gumikat !
11:54 de.
Talalom, a genderelméletet „szemellenzős farizeusok” elleneznék? Én azt kívánom ne legyen a környezetedben senki, aki ezeknek az Istent játszó sarlatánoknak a hatása alá kerül.
Mára a szexualitás szimpla örömszerző tevékenységgé süllyedt , a család példamutatása nagyon fontos, hogy az értékek megmaradhassanak értékeknek.
11:59 de.
talalom
2018 február 17
9:43 de.
Erdekesnek tratottam a fenti irasodat.
nekem sok, sok udvarlom volt. De vallasossan neveltek es belemvertek , hogy bun az ha egy lany lefeksziik egy fiunak. Mindenki tudta ezt rolam , viszont ennek ellenere eleg ne;pseu voltam a fikunal. Sok „haverom” volt, akik csak feljoittek hozzank beszelgetni, de nem volt mas okuk erre.
Viszont, azt elismerem, hogy a katolikus vallas tiltasa a szextol, az en idomben hatasos volt, mert ki akart elore megfontoplt szandekkal bunt kovetni. Azonkivul , volt egy gyakorlati oka, hogy akkoriban sok lany megis szuzen ment ferjhez. Az, a lakas hiany volt, azaz nem volt hova menni a fiataloknak, hogy agyba is menjenek. Minden lany es fiu szuleinel elt, nem volt privat lakasa senkinek, es penze sem hotelre.
12:10 du.
Viszont az itteni erkolcsok sem valami felemeleoek.
Anyamat operaltak egyszer a nogyogyaszaton, es az ottani orvos meselte, hogy nem igaz mennyi fiatal lanyt operalt abortusz elerese miatt.Maga az orvos csodalkozott, hogy ennyi lany van aki NEM gondol a kovetkezmenyekre es nem vedekezik maga megfeleloen.
Soha nem szabad a ferfire bizni azt.
2:50 du.
Figyelő!Nekem is sok fiútársam volt, néhány barátom is, de nem szerelmem. Egyszer például egy fiúval átdumáltunk egy egész éjszakát este 9-től reggel hatig (akkor indulni kellett műszakba), a konyhaasztalnál. Elios-Lámpa megpukkadhat – a közösség szerepéről folytattuk az eszmecserét – bizony, a KISZ-ről. De volt, hogy 40-50, kizárólag hímneműekből álló csapatot kalauzoltam, vagy az MHSZ-be jártam motorjogosítványt szerezni – 1967-ben csak ott lehetett. És soha, semmilyen abúzus nem ért, még „beszólás” se nagyon.
Gondolkodtam is mostanában, hogy egyre-másra derül fény ilyen esetekre: tényleg olyan ronda voltam fiatalon is? Meg is kérdeztem az egyik volt osztálytársamat.Mire ő:ááá, Te mindig olyan komoly voltál, Veled nem lehetett…
Tudjátok mit? ElhiszemDDDDD
4:43 du.
charlie
2018 február 17
11:54 de.
A „gender” a társadalmi nemiség. Nem attól létezik, mert elméletek születtek a magyarázatára, mert foglalkoznak vele, hanem azért lehet elméleteket „gyártani” rá a szociológiától a pszichológiáig, mert létezik. Alkalmasint régen is létezett, és a fordított gender-státuszt olyan szólások is megörőkítették, mint amikor az „asszony hordja a nadrágot”, stb.
Akik szerint a jelenség nem létezik, és ezért foglalkozni sem kell vele, az lábon hordta ki az agyhalált. De minimum egy szemforgató, álszent tökfej.
4:52 du.
talalom
2018 február 17
9:43 de.
A saját korosztályomat sem a gólya hozta, és az iskolakirándulásokon használt farmotoros Ikaruszok hátsó hosszú-ülése, és az előtt levő négyes ülései jobb is, hogy nem tudnak beszélni. Főleg, hogy már bezúzták a zömüket.
„hogy szólták meg anno azt a lányt, akit pl. egy fiú hazakísért az iskolából.”
Az iskolából talán, de buli után az volt a legkevesebb. De lehet, hogy engem neveltek túl konzervatívan. Viszont nem tapasztaltam, hogy bármelyik leányzó anyukája kikérte volna magának, és egy ismerősöm se jött másnap cipóra verve.
Ami a fegyverkezést illeti elég sokszor tapasztaltam, hogy a lányok, és asszonyok igenis fegyverként kezelik a szexualitást. Egyáltalán nem véletlen a büroprosti fogalma sem.
5:24 du.
Nekem csak egy nagy szerelmem volt aki aztan a ferjem lett, 35 evig eltunk boldog hazassagban, amig a halal elragadta. Koran lettem ozvegy de senkit azota nem talaltam akit szerethettem volna.
7:06 du.
talalom
2018 február 17
2:50 du.
„Elios-Lámpa megpukkadhat – a közösség szerepéről folytattuk az eszmecserét – bizony, a KISZ-ről.”
Miért pukkadnék meg? Nem attól volt sz.r ember valaki, hogy belépett a KISZ-be. Nekem is volt KISZ-titkár rokonom.
Mint az úttörő-témánál is írtam, az a rendszert jellemzi, hogy a civil szervezetek a „Párt kinyújtott karjai voltak”. Az úttörő a gyerekek nagy többségét érintette, a KISZ csak a közép és felső iskolásokat. Az emberek nehezen tehették meg, hogy elkerülik ezeket a szervezeteket.
5:56 de.
A hatvanas években még a fiatalok kisebbik része járt közép- és felsőiskolába. De nem sz@rták le olyan látványosan a gyárakban güzülőket sem, mint manapság. Nagyobb cégeknek volt saját buszuk, amit hétvégeken ingyen használhattunk. Nagyon sok munkatársammal együtt így jártuk be az országot. (Ja,ja And: faros Ikaruson…)
Vigyázat! Nem azt mondom, hogy akkor jobb volt! (Nekem persze: 50 évvel és 30 kilóval fiatalabb voltam.)
6:34 de.
Bocs, elugrott.
Sokkal szegényebbek voltunk, mint manapság. Voltak nyomorgók is, de arról legfeljebb szociológiai művekben, vagy néha 1-1 riportban olvashattál. Páran elmentünk a Joliot Curie sugárbiológiai kutatóintézetbe, hogy láthassunk élőben egy atomreaktort. És az intézettől nem messze, a budafoki hegyoldalba vájt barlanglakásokban éltek emberek! Kíváncsi tekintetek szegeződtek ránk a zsákdarabbal eltakart bejáratokból.
Naná, hogy szöget ütött néhányunk fejébe: Hogy is van ez a munkáshatalommal?
Jó, jó: az ország 70%-át lerombolta egy ostoba, agresszív, hepciáskodó politika. De Németországot is! És a Bosch vagy a BMW munkásai komfortos, világos lakásokban laknak! Ja, lakótelepen.És?
A mi műhelyünkben mindenki úgy kezdte az önálló életét, hogy vagy jutott a szülői lakásban egy sarok nekik, vagy valahol a külvárosban sikerült szerezni egy albérletet: valami sufnit, nyári konyhát egy családi ház mellett. Aztán lehetett reszketni, nehogy jöjjön a „gyermekáldás”, mert akkor a házinéni könyörtelenül fölmondta a bérletet.
Szóval, hogy is van ezzel a munkáshatalommal? Miért nem működik?
11:02 de.
TALALOM elso megjegyzesere;
Nem emlekszik talan, vagy nem akarna bevallani,hogy tizen-evesek 100%-s meggyozodese,hogy senki felnott emberileny, soha nem tud semmit a vilagon.
Sot hogy felnott kora miatt nem tuddhat semmit !
S mia az hogy „igenytelen sexualitas”-a?
Abban a korban a a sexualitas az egyedulli es LEG0igenyesebb esemeny mindenki eleteben.
11:04 de.
Kedves HOLGYEIM;
Ertjuk a nostalgiakat, de nem szukseges am mindent bevallani itten multjaikbol !!!
5:06 du.
B79: „Abban a korban a a sexualitas az egyedulli es LEG0igenyesebb esemeny mindenki Eeleteben.”
Hááát,így már kezdem érteni az Amerikai pite című, szerintem unalmas és helyenként undorító film sikerét.
De szerencsére nemcsak hímek, szeretni való férfiak is vannak e világon…
5:44 du.
Bendeguz:
Legigényesebb mi?
Akkó tanulmányozzad EZT:
https://www.youtube.com/watch?v=6aabdiJkxcw
7:27 du.
talalom;
Ha nem letezne hormone therapy ottan, van am ma mar Viagra noknek is.
10:19 de.
talalom
2018 február 18
5:56 de.
Az én rokonom a 80-as években volt KISZ-titkár. Emlékszem, szép képeslapot küldött Moszkvából, mikor valami tanulmányúton voltak. Óvodás voltam akkor.
10:32 de.
Nekem volt egy rokonom aki Spartacus seregében volt lovaskatona.
De akkor én még naon picinyke voltam…
1:13 du.
Micsoda elképesztő prűdség a kondom szakszerű felhelyezését egy élettelen banánnal, ne adJ’ Isten egy sárgarépával bemutatni! 😀