Véleményünk szerint kivételes érdeklődésre tarthatna számot a világ bármelyik nyelvén megjelent azon igényesen megírt irodalmi mű, amely újabb évezredünk kezdetén szembesít az emberiség önpusztító vétkei sokaságával – a történelem során mind a mai napig elkövetett háborúskodásainkkal, az öldöklésekkel, népirtásokkal, környezet-pusztításainkkal –, átfogóan felmérni törekszik embersorsunk viszontagságait, tovább élésünk esélyeit. Valamint irányt keres számunkra az emberi populáció túléléséhez, a végső kataklizma elkerüléséhez.

Egy ilyen mű magyar nyelven az „Égi kupolánk” című – e napjainkban Budapesten megjelent – lírai eposz. Szerzője Búzás Huba magyar költő, a Kanadai Magyar Hírlap szerzője. Művének olvasása közben rádöbbenünk: a lét abszurdum és monumentalitás. Hogy hangja (figyelmeztető kiáltása) eljuthasson minden nép (az emberiség) fülébe, érdemes lenne tennünk e drámai költemény legalább világnyelvekre történő le- és műfordításáért. (Hallja meg, aki tenni tud ezért!)

A többkötetes szerző kritikusai, méltatói úgy tartják, hogy e korszakos jelentőségű, művészi kivitelezésű alkotás tartalmilag és formailag is lebilincselő módon vetíti elénk az építeni és rombolni egyaránt kész ember történelmi pannóját. Nem kétséges, az „Égi kupolánk” című drámai költemény eredeti hangütésű, egyetemes érvényű műalkotás. A szerző több mint nyolcvan év magasából tekint le ránk, emberekre, az emberiségre, megmérvén minket, gondolkodásunkat és történelmünket súly és mérték szerint mind térben, mind időben, a portól a végtelenben fénylő csillagokig, az őskortól napjainkig, s teszi mindezt elfogulatlanul, hittel, reménnyel és szeretettel, formailag az ógörög alkaioszi strófa-szerkezet versformájának megkettőzött újjáteremtésével. Lírai eposza kozmikussá nyitott tudatfolyamatok kifejezése (mintha hajótörött rapszódoszok zsonganának, gyakran kórusban az Agora partvidékén, a szerző fejében).

Egyik kritikusa erről így ír:… teremtő képzelete felöleli az univerzum, az emberi történelem és művészettörténet őt foglalkoztató, sorsunkban fontos szerepet kapott tényeit, valamint mindennapjai történéseinek felidézett és szenvedően újra átélt eseményeit… bizonyos pontokon hasonlít ahhoz, amire Madách Imre vállalkozott a XIX. század közepén: átfogni, megérteni a világ, a létezés, embersorsunk tragédiáját. Méltó – XXI. századi – követője tehát „Az ember tragédiája” szerzőjének. Költeménye klasszikus mértékű modern mű. Egy másik méltatója – költészetéről általában szólva – állítja: aszú-szerűen kiérlelt minőséget képvisel a kortárs költészetben. Végül akad, aki úgy véli: Búzás Huba „tudatboltozatú” Égi kupolánk-ja a világra nyíló emberi tudat tekintete. Spinoza szavaival: „ a S z e m , amellyel az univerzum szemléli önmagát”.

KMH