Amikor a Kanadai Magyar Hírlap főszerkesztője könyvet ír — Könyvbemutató Ottawában
Mielőtt magyar nyelvű újságírással foglalkoztam volna, leginkább az angol nyelvű prózán és a versen keresztül igyekeztem kommunikálni. Aki régebbről ismer engem valószínű tudja, hogy egyetemi tanulmányaimat irodalom szakosként kezdtem a montreáli Concordia Egyetemen, ahol e század első éveiben a kanadai és brit szépirodalom színes mezein jártam. Idén úgy gondoltam, hogy megérkezett az ideje annak, hogy ismét fikción keresztül kommunikáljak gondolatokat és ötleteket a világról és a kortárs társadalomról — mindezt pedig angolul. Ez egy egészen más feladatnak bizonyult mint az online újságírás vagy akár a tudományos esszék írása. Minden szót, szimbólumot és szavakkal lefestett képet óvatosan át kellett gondolni. A könyvemben megjelenő karaktereknél fontos volt, hogy hitelesek legyenek, ugyanis csak így tud az olvasó velük azonosulni. Íróként közvetve, az általam formált és felépített szereplőkön keresztül kellett megosztani gondolataimat és ötleteimet.
Az I Have Demons c. könyv borítója.
Az I Have Demons című könyvem három novellából áll és mindegyik Ottawában játszódik le. E három történetben olyan emberek kerülnek reflektorfénybe akik valamilyen formában a társadalom peremén élnek. Az egyikben egy zsugorodó létszámú egyházközség fiatal, de fásult papja próbál könyörületesen segíteni egy rettenetes titok terhe alatt szenvedő emberen. A másik történetben egy magányos nyugdíjas egy felejthetetlen Hálaadást tölt egy helyi étteremben, ahol kiszolgálója egy igencsak fanyar középkorú nő, aki abban bízik, hogy azon az estén dúsgazdaggá válik és végre otthagyhatja a vendéglátóipart. A harmadik történet pedig egy nemrég diplomázott, kisvárosi irodalom szakos diákról szól, aki Ottawába költözik, hogy új életet kezdhessen és minden reményét egy kétes egzisztenciájú tanácsadóhoz (life coach) fűzi.
Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.
A három novella szereplői a társadalom pereméről a centrum felé tartanak — a történetek aligha zökkenőmentes utazásukról szól. Könyvemben — úgy mint a mindennapi életben is — valamennyi karakter személyiségihibákkal küszködik, az emberek közti kapcsolatok törékenyek és általában nem kielégítőek, valamint bármilyen istenhez kötődő szálak is vékonyak.
Ottawa tájképe különösen passzolt könyvemmel. A főváros alacsony népsűrűsége, a várost körülvevő hatalmas erdők és zöldövezet, a város szélén lévő vidéki és kisvárosi hangulat alátámasztották (vagy talán ihlették) a könyv két központi koncepcióját: a perifériák világát és az elszigeteltséget.
Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.
Három szerző, illetve három szépirodalmi mű nyújtott inspirációt. Az első Graham Greene Heart of the Matter (magyar fordításban: A kezdet és a vég) című regénye. A második Margaret Laurence kanadai író The Diviners című könyve. A harmadik pedig Pilinszky János Apokrif című verse. Az előszóban külön kitérek Pilinszky Nagyvárosi ikonok című kötetére.
Az ottawai könyvbemutatóra 2018. november 24-én került sor a Richelieu-Vanier Community Centre-ben. A dedikáláson kívül sor került egy felolvasásra a könyv egyik novellájából, illetve egy előadásra, beszélgetésre és fogadásra is. Igazán hálás vagyok azért, hogy a közönség soraiból számos vonzó, összetett és kimondottan elgondolkoztató kérdés érkezett–amire igazi kihívás volt válaszolni!
Ottawai könyvbemutató 2018. november 24-én.
Az ottawai könyvbemutató közönsége 2018. november 24-én.
Az I Have Demons című könyvem Ottawában, a Books On Beechwood nevű könyvesboltban, helyben megvásárolható (35 Beechwood Avenue). A könyv szintén kapható nyomtatott és eBook formában egyaránt a következő online könyvkereskedőktől:
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
11:57 de.
Chris gratulálok, érdekes lehet (el kell olvasnom) az az Ottawa környék -szerinted- vidékies és szegregációra hajlamos vagy azt inspiráló környezete számomra a szabadság, a város mint olyan számomra különös konglomerátum és a személyiségvesztés egyik megalapozója… a nagy hangyabolyoknak különös létük van…
mégegyszer: jó egészséget
12:38 du.
Rodeo, köszönöm szépen! Alapvetően úgy gondolom, hogy Ottawa sok szempontból „emberibb” mint számos nagy észak-amerikai város, pont azért mert mindenhol jelen van a természet, nem annyira sűrűn lakott terület és közvetlen kapcsolatunk van a vidéki, kisvárosi Kanadával (ami nyilván teljesen más mint a külvárosi élet, a végtelen suburbia)…De azt is figyelembe kell tartanom, hogy szerencsés vagyok, mert kocsim van, bármikor tudok jönni-menni. Kocsi nélkül már talán nem lenne annyira emberi az élet nálunk–egy olyan városban, amelynek területe több mint ötszor nagyobb mint Budapest területe, és Torontónál, illetve Montreálnál is nagyobb….lakossága viszont 1 millió alatti és tömegközlekedési rendszere nem igazán fejlett.
12:51 du.
Az írás nagy kaland és nagy rabság! Ha valaki belekezd egy történet elmesélésébe, már nem lehet akármit írni, mert a történet logikája egyszerűen elsodor. Chris, kívánom, hogy sok fontosat és élvezeteset írj még! Ehhez sok türelmet és sok fantáziát kívánok! 😀
12:56 du.
Christopher Adam
2018 november 26
12:38 du.
jellegzetes helyzet a „developerek” paradicsoma lett Canadá kivéve Ottawa, mekkora szerencse Toronto olyan, mint egy vágócsirke ól a sok ketreccel amelyek egymásba érnek mert úgy olcsóbb de és sokkal többet lehet érte elkérni eszi nem eszi nem kap mást alapon hiánygazdálkodás van azaz felverték a lakhatás árát és az ontario kormánya a népért pontosan ez ellen sem tesz semmit sőt támogatja van egy hirdetés a lépcsőliftekről abban látható, hogy ezek a lakásnak csúfolt tyúkketrecek tele vannak lépcsővel amiket lakótér áron adnak és azok a „lépcsők” járhatatlanok azaz életveszélyesek sok minden más mellett
most kaptam az ontario news t a drágalátos kormány privát beruházással a Mimico Go station t átalakítja csak hely nincs semmire hősi temető, condo 27 emeletes és két tenyérnyi időleges parkoló a busz be sem tud menni de csak naponta 3 szor jár a TTC jól szervezett csodálatos a Ford NER hahahahaha
kis kocsi is oda visz mint egy GM amit úgyis bezárnak Oshawa ban remélem Fiat 500 asod van a hosszabbik formából
üdv
1:03 du.
Örülök Chris,és csodállak, hogy ennyi minden mellett írásra is jut időd.
Kérdés: nem gondoltál magyar fordításra???
2:09 du.
Köszönöm szépen, kedves Alma és Talalom!
Talalom, a magyar fordításon én is gondolkodtam és örülnék, ha születne magyar kiadása a könyvnek. Ebben viszont az a nehézség, hogy egy irodalmi fordító kéne, valamint egy magyarországi kiadó…és sajnos tudjuk, hogy hol áll ma Magyarországon a kultúrpolitika…Ilyen könyvet Magyarországon elég bonyolult pályázati támogatás nélkül kiadni.
2:24 du.
Chris, en is gratulalok! Biztos vagyok abban, hogy jol van megírva! Meg emlekszem a Study -_ban felolvasótT esszededekre, mindig remek stílusban voltak megírva!
Kmolyan szeretnek egy példányt ebbol olvasni.Konyvuzletbe nem jarok, nem tudnal egy példányt kuldeni es en az arat postan elkuldenem.
2:24 du.
Brávó, főszerkesztő úr !! 🙂 „Mese nincs, maghalt Andersen” mondogatják a kishitűek. Te most bebizonyítottad, hogy igenis van mese, és nem csak az olajfák árnyékában hanem Ottawában is virít. Reméljük Orbán Viktor kanadai házmestere, a torontói magyar rádió dühöngője megtiszteli majd a főszerkesztő úr zászlóbontását, sikeres átkelését a fakcióból a fikcióba és innentől csillapodottabb állapotba hozza magát és betyárjait. Hajrá szabad Magyarok ! Szántsatok mély barázdát Orbán Viktor homlokában.
2:45 du.
Konyvkiado, Chris, nekem megjelent 3 nyelvu kiadasban egy antologiam itt, a Mozaik. Megneztem a kiadom, Corvin volt. Nem tudom, hogy meg most mukodik e, de 5oo drb példányt 4 ezer dollarert nyomtak ki,1993 ban. Szerencsere, a kanadai kormany fizette ki, mivel 3 nyelvu volt..Es az akkori kultuszminszterunk nem sajnalta ra a pénzt!
3:22 du.
Figyelő, igen emlékszem a Mozaik c. antológiára. Van is otthon (Montreálban) egy példányom. Azt akkor valóban a kanadai örökségi minisztérium multikulturalizmust támogató programja szubvencionálta. Én a torontói Iguana Books nevű kiadóval dolgoztam. Ami pedig a nyomdai költségeket illeti: az én esetemben kötetenként kicsivel kevesebb mint 8 dollár volt ez a költség. Tehát az ára szinte teljesen megegyezik a Mozaik nyomtatási költségeivel.
A könyvemet itt, az Amazon Canada honlapján megrendelheted.
De ha könnyebb, postázni is tudom.
3:37 du.
Chris:
Gratula : ))
3:47 du.
Ha én lennék kanada miniszterelnöke, tuti hogy négyezer dollárért én is kiadnám a Figyelőt Magyarországnak. Vigyék 🙂
Komolyra fordítva a szót – valóban, a kanadai kulturális politika része, hogy könyvkiadók (akár kanadai akár külföldiek) pályázhatnak a Canada Council alapjához támogatásért ha kanadai állampolgárok kiadott munkáját kanada bármelyik hivatalos nyelvéről egy külföldi nyelvre fordítva (és vice versa) óhajtják kiadni. A támogatás kizárólag a fordítási költségeket fedezi.
A Figyelő kiadatatására sajnos nem pályázhat a hazai nép-nemzeti gerinc. A Bendegúzére se. E két migráns már a Kanadai és Amerikai magyarság örökös tagja marad.:-) (A Boda megvan az otthonkájában, Scholl papucsában. Nem oszt nem szoroz csak ide lenn butít.)
4:18 du.
Christopher Adam
2018 november 26
3:22 du.
kösz a linket, megkönnyítetted majd rászólok arra a némberre, hogy ugyan hozza má’ ide
4:39 du.
Gratulálok főszerkesztő Úr! A könyv borítója gyönyörű, a tartalma is izgalmas! Ha erre jársz kaphatok egy dedikált pld-t? Büszke vagyok rád! 🙂 🙂 🙂
4:45 du.
Gratulálok. És érdekelne. Amit írtál. Sajnos, az angol nyelvet már nemigen van időm elsajátítani. Kár.
4:59 du.
Gratula, Chris.
Magyar kiadás esetén próbálkozz a Gabo kiadóval, esetleg az AbOvo-val, csak az Alexandrával ne. A Corvin kiadót én romániainak nézem, dévai székhellyel,de talán szóba jöhetnének ők is.
Remélem, lesz magyar fordítás is.
8:55 du.
Köszönöm szépen Zsófia, Eszter, Gábor és Geyza! Eszter, jövőre egy dedikált példánnyal érkezem Pestre! 🙂
Zsófia, köszönöm a tippeket! Én is remélem, hogy egyszer (lehetőleg a nem túl távoli jövőben) lesz magyar forditás.
9:30 du.
Christopher congratulation!
parabéns! nagyszerű mű!
9:31 du.
Christopher Adam
2018 november 26
3:2
Koszonettel elfogadnak egy dedikalt peldanyt! Termeszetesen, megfizetenem a koltseget. üdvözlettel B. Klari
9:36 du.
Göllner András
2018 november 26
3:47 du.
A Mozaik 3 nyelvu volt!!!
10:10 du.
Meg annyit,GOLLNER Andras, hogy mar en kanadai vagyok Sot, gyermekeim, unokaim is! Nem vagyok haza, jobb nekem mar a bekesseg! II. Vilaghaborut es az 56 os forradamat eleg volt atelni!
Sajnalom, nem szabadul mar tolem, meg nehany evig!
1:32 de.
Tisztelt Christopher Adam!
Epp most bukkantam a Kanadai Magyar Hirlapra es ezen keresztul az on konyvere.Egy ideje keresek valodi olvasnivalot mind tartalom mind megjelenes szempontjabol(nem tecnhikai kutyun olvashato modernkori elektromos konyvet)es azt hiszem megtalaltam a tokeletes megoldast az on konyvevel.Imadott varosom,Ottawa all a tortenetei mogott ami altal mas latoszogbol is jobban megismerhetove valik a varos szamomra.Mar nagyon varom hogy „kezre kerithessem” a konyvet. 🙂
2:14 de.
Gratulálok!
De jó lenne magyar nyelven is olvasni!
7:42 de.
T.C.Adam !
– Öszinte szívvel gratulálok, – ez a Te utad, ember léptékű szenvedés-történetek – talán magyarul, Pilinszky nyelvén is hitelesen szólnának soraid…
– A szinopszis, és amit felolvastál /video/ alapján kértem /online/ a címemre a kézbesítést…
– A borús hangvétel, mögött, remélem egy vidámabban hangolt Christpher van !
– Nem féltelek, hogy a politikából áradó kultúr mocsok, sebet ejt, esztétikus, lirai hajlamaidon!
9:17 de.
Köszönöm szépen, Zita Kelemen és Slapaj!
Közben megosztom a KanadaVilága kedves beszámolóját is, amely videót is tartalmaz:
http://kanadavilaga.com/2018/11/26/ottawai-konyvbemutaton-jartunk-demonokat-lattunk-video/
10:58 du.
Chris, köszi a linket, már olvasom, majd beszámolok róla, én nem félek a démonoktól olyan huncutok mint a Caliban?
12:50 de.
Chris Suzette az nem akármilyen valaki… a tükröm tükröm mondd meg nékem jelenet ott a luxus mosdóban…meg a kis „gyűjteménye” a ridiküljében (kár, hogy ma már nincs papírszalvéta annak a régi értelmében te nem is emlékezhetsz rá) mert akkor Suzette ugye…
3:11 de.
Chris, nem gondoltál egy tv sorozatra ebből?
Kay a „tökös” pincérnémber a „sótlan” álmaival és a sikkasztott puddingjával meg a két pofa a második pitcher közben…, miközben Suzette (honnan vetted eme nevet tiszta canadai röhögény) az ingyen leveskéjét szörcsölgeti pulykasültről és a soha meg nem érkező fiacskájáról álmodva és nem esik le a székről közben?
elkalandoznak gondolataim közben le kell tennem egy időre majd újranyitom a képernyőn…
4:42 de.
Chris, a Valpurgis éj a bárpulton és a repülő pulykatöltelék maradék az felejthetetlen nem tudtam folytatni a röhögéstől a világ tele van Fabio kkal és Kay ekkel de Suzette mindent visz… a Moustache még nincs az asztal alatt az is valami jel?
5:20 de.
Chris ha már ébren tart a mű
(bocs) magyar változat (javaslat)
Démonaim nyersen, köret nélkül
kiadta magából: Cé. Á. (a Sejtelmes)
Első rész
Reményhal a viharzó Léthét átúszva zátonyra fut egy bárpulton
7:58 de.
Rodeo, kösz szépen, hogy elolvastad! 🙂 Szerinted az Alpine Lodge-ot melyik észak amerikai láncétterem ihlette meg? 🙂
8:47 de.
Christopher Adam
2018 november 28
7:58 de.
először a Tim Hortons ra gondoltam de az a fonnyadt, alighasznált sültkrumpli és a nyamvadt pulyka a gusztustalan rántásszósszal az a helyzet én max a Swiss Chalet be járok néha aminek a svájci eredetihez szintén nem sok köze van, maradjunk Swiss Chalet nál!!! az Alpin arra utal a Lodge meg hát ott a berkekben egy kis akármi!!! de az ensconced a Suzette el kapcsolatban nagyon találó pláne a boxok kapcsán… ja és a pitcher (köcsög)
gratula
még sok van hátra belőle de most el kell mennem majd délután élvezem akkorákat röhögök rajta, hogy mennyi telitalálat az igazi és jelenlegi kanadai „lélek” a sok figura
9:10 de.
Christopher Adam
2018 november 28
7:58 de.
kiemelendő a tökéletes portré alapján Kay mint a Swiss Chalet tipikus a hajzattya, a viselkedése a „bizalmas” megoldásai és a „fiú a konyhából” az meg egy tökéletes leírása a college educated semmire sem jó és bármit csinál csak ne kelljen otthon lennie a basement apartmentben a bűzlő padlószőnyegeken és a freebreeze illatú fingszagban…
jó kis jövő vár kanadára is ha eccer sok pénzem lenne rávennék valami kiskínait, hogy hekkelje meg az összes okostelót, hogy legalább 2 hétig senki se tuggyon beletemetkezni és menjen a kislány után a szarvas hátán evezni a folyóban és rajzoljon valamit papíron ceruzával
hahahaha
10:31 de.
Rodeo,
Bingo! Swiss Chalet… 🙂
3:43 du.
C.Á!
Gratulálok,hogy könyvet írt…biztosan jó ,de remélhetőleg nem MAGYARORSZÁGRÓL(????),amiről ugye nincs képben,legfeljebb az egyébként tisztességes itt született és élő szüleire hagyatkozhat,akik biztosan nem értenek „mindenben” egyet önnel?!!!
11:15 de.
Marccsi, Christopher gyakran van otthon hónapokig.