Iparkamrai villanyoltás a fejekben
Megtörtént a Kereskedelmi- és Iparkamaránál az évnyitó. Foglalkozhatnánk azzal, hogy Orbán Viktor szerint már csak egy röpke pislantás választja el az országot az európai vezető hatalmak bolyába tartozástól, de minek. Igaz, lassan Parragh László baromságaival is kár foglalkozni, de mégiscsak ő ennek az egyre kamrásodó szervezetnek a fő villanyoltogatója. Mellesleg, a jelek szerint, az ország elsötétítésénél is ott van. Ez a nagyobb baj.
Azért, mert azt még csak meg lehetne érteni, hogy az iparosoknak szolgai szellemben robotoló, nem kérdező, nem érvelő, illetve lehetőleg nem is gondolkodó biorobotokra van szükség. Ameddig olcsóbbak az igazinál, és az adott feladatra még nincs alkalmas nemzeti robot. Amely nemzeti robot olyan, hogy csak nemzeti alkatrészekből, csak nemzeti munkaerő által, csak nemzeti feladatra, csak nemzeti program mentén ténykedik. Ameddig ilyen nincs, addig minden olyan kutatás meddő pénzpocsékolás, ami nem ezt a nagy nemzeti cél megvalósítását szolgálja. Ugyanakkor vegyük észre, hogy a nemzeti biorobot program éppen ezt valósítja meg. Az oktatás elsüllyesztése, a kutatások, illetve ezzel kapcsolatban a gondolkodás, korlátozása, az akadémia piszkálása, valamint a felsőoktatás szétbarmolása nagyjából pontosan az említett nemzeti robot előállítására jó. Azzal a kiegészítő eredménnyel, hogy a fém-alapú robot nagyon feltűnő a nemzeti gyűlések nemzeti közönségének a sorában. A nemzeti biorobot azonban belesimul a tömegbe. Előbb utóbb önállóan is tömegképző erő. Valamint akkor tapsol, amikor kell. Amikor a tapsrend nemzeti felügyelője jelt ad.
Ebbe a rendszerbe illeszkedik bele az, amit Parragh elkövet. Pénzt gründol, befolyással van, és ötletel. Az akadémiával kapcsolatos jelenlegi állapotok előképét sem kisebb személyiség rajzolta fel először. Már az előző év augusztusában szövegelt a nemzeti Parragh arról, hogy az innováció, illetve az alapkutatások, illetve az egész szellemi izé, amiről fogalma sincs, az milyen szereppel kellene, hogy bírjon. Nem a társadalomban, mert az számára ismeretlen izé, hanem a költségvetésben. Mert azt legalább pénzforrásként ismeri. Az meg a személyes fejlődőképességének a szöveges bizonyítéka, hogy az akkor felhozott villanykörtés hasonlaton sem sikerült továbblépnie. A Klubrádiónak adott interjúban ugyanis pontosan ugyanezt a hasonlatot emlegette. Nagyjából annyi változtatással, hogy korábban csak szimplán drótot emlegetett. Most már konkretizálta rézdrótra a villanykörte fényadóját. Nagyjából érzékeltetve a saját ismeretei szintjét, illetve „fejlődés irányát”. Mert azt annak idején az alsó tagozatos környezetismereti órán elmesélték, a villanykörte egy wolfram-alapú izé, de szinte biztosan nem réz. Az is közismert, hogy annak idején szénszálas izékkel is kísérleteztek. De mindezek az ismeretek a nemzeti stadionkultúra iparvezére számára sötétben maradtak. Viszont ő ad ötleteket a jelek szerint az oktatásszervezéshez.
Amellyel kapcsolatban ugyebár most akarnák felröppenteni azt az ötletet, miszerint a technikumokat elvégzők felvételi nélkül mehessenek egyetemre. Ami látszólag megfelelne annak a modellnek, ami sikeresen működött a Kádár-korszak 1970-es éveiben. Amikor az akkori szakközép-iskolák képzési szintje lehetővé tette, hogy a szakközép-iskolában végzetteknek se okozzon gondot az egyetemi felvételi vizsga. Igaz, ez akkor azt jelentette, hogy a jobb szakközép-iskolákban végezni rangot jelentett. Mert a szakmai ismeretek mellett kapott a diák egy erős általános képzést is. Nem higítva, hanem erősítve a szakirányú képzést nyújtó felsőoktatás diákjainak általános képzettségét. Parrag azonban már 2016-ban arról áradozott, hogy milyen szép szakképzési út vezet a szolgák országába. Igaz, egy szakközépiskola tanárának már évekkel korábban is alkalmatlan volt az, aki korábban ott végzett, majd szakirányú egyetemet végzett, mérnöktanári oklevéllel rendelkezett, illetve az említett szakirányból egyetemi doktori címet is védett. Holott még emlékszem, hogy a szakközépben nem egy tanáromnak volt doktori címe.
Ugyanakkor a „technikumból félvételi nélkül” program vészesen hasonlít egy, a Kádár-korszaknál kicsit ősibb koncepcióra. Ami talán Parraghnak is sokkal szimpatikusabb lenne. Orbánnak meg egyenesen irányt mutató. Amelynek illusztrálására álljon itt egy idézett:
„A mult héten voltam a csepeli WM-gyárban, ahol elmondták, hogy ez a gyár egy esztendő alatt 690 munkást adott a különböző akadémiákra, minisztériumokba, hadseregbe és a rendőrségre. Ennek a gyárnak a munkásai közül került ki egy sor hatalmas ipari üzem vezérigazgatója, egy sor diplomata, főjegyző stb.” (Rákosi Mátyás: A békéért és a szocializmus építéséért)
Az iparkamrásodott országban pedig az utolsó oltsa el a rézvillanyt.
Author: Endre István Simay
Az írások, gondolatok nem elfogulatlanok, mivel rajtuk a szerző árnyéka. az enyéimen is.Kár elvárni azt, hogy egy hír alapján alkotott vélemény steril, minden elfogultságtól mentes legyen. Még azt sem lehet mondani, hogy aki ezt várja el, az a cenzúra híve, vagy akár az öncenzúráé. Azon egyszerű okból, hogy a cenzúra sem steril, és az sem mentes az elfogultságtól. Az öncenzúra pedig a gondolatok önigazoló darálója csupán, melynek eredménye a hatalom hintőpora. Hogy jobban csússzon, és a szerző jobban csússzon-másszon. Miközben a legkisebb szellő is felkavarhatja a hatalom hintőporát, torkára forrasztva a szót a szerzőnek, és a betakarva, a múlt homályába taszítva azt. A vitának, véleménynek szerintem szabadnak kell maradnia. A szabadságot és a szabadosságot, személyeskedést azonban nem szeretném hagyni, hogy összekeveredjen.
10:20 de.
Az általad említett Parragh interjút én is hallottam – be is telefonáltam, de hónapok óta nem kapcsolnak be. (Talán azért, mert párszor nem értettem egyet bolgárúrral.)
Régóta csípi a szemem a vagy féltucat céget csődbevitt, bukott WC-árus, mint a „magyar ipar” atyja – de be kell látni: teljesen ner-kompatibilis.
Vezérlőjük ugyanis kb. annyit tud az iparról, amennyit 1972-ben a téesz melléküzemág műhelyajtaján benézve ellesett.
A rézdrótos villanykörte-hasonlathoz vajon mit szólna Bródy Imre,aki kidolgozta a használható wolfram izzószálas lámpát, illetve rájött, hogy a kripton gázban az izzószál élettartama többszörösére növelhető??? Mindezt a BUDAPESTI Izzó gyár kutatólaboratóriumában művelte a munkatársaival együtt – pazarolva a dolgozók pénzét… Amíg 1944-ben el nem vitték, és agyon nem verték a mühldorfi lágerben.De ez csak mellékszál – ha nem is wolframbevonatos.
Hanem a főként a „hogyan lehet jól élni adóbevételekből?” szakmában jeleskedő férfiú példával is szolgált. Szerinte előbb mindenki tanuljon egy szakmát legyen pl. asztalos – és jó faipari mérnök válhat belőle.
Van fogalma ennek az embernek arról, hogyan működik ma egy élenjáró ipari vagy agrár termelő cég??? Hogy azért nem működik a magyar innováció, mert az nem csak az ujdonság műszaki tartalmáról szól, hanem a befogadó társadalmi közegről? (Aminek a működését a „hatszázadrangú” társadalomtudományok kutatják.)
És nem tudja, hogy az életszínvonal szoros összefüggésben van a termeléssel? Szögegyenesítésből csak nyomorszinten lehet megélni.
2:17 du.
Parragnak már korábban is volt néhány brilliáns ötlete. Juhászképzést akart bevezetni az ELTÉN. Az akkori rektornak, Mezei Barnának minden diplomáciai képességére szükség volt, hogy ezt elutasítsa. Aztán valamivel később rárontott a gimnáziumokra a csempeárus, és azt akarta, megyénként csak egy legyen belőlük. Be akarta szüntetni a 8 és a 6 osztályos gimnáziumi képzést, mondván, elitiskolákra nincs szüksége az országnak. Ugyanakkor a gyerekei magániskolába járnak és dicsekvésképpen elmondta, otthon csak angolul beszélnek. Nice…
A hatvanas-hetvenes években a technikumok, majd ipari szakközépiskolák olyan erősek voltak, hogy oda nehezebb volt bekerülni, mint a gimnáziumokban. És úgy oktattak, hogy nem csökkentették a közismereti tárgyakat a szaktárgyak rovására, így onnan egyetemre bekerülni valóban nem volt nehéz.
Felvételi mentesség tudomásom szerint csak az ötvenes években volt, amikor érettségi nélkül, egyéves gyorstalpaló után is mehettek a megfelelő káderek az egyetemekre. A származás szerinti megkülönböztetést az egyetemi felvételiknél 1962-ben szüntette meg a Kádár rendszer. Akit érdekel, A História 1995/3. számában elolvashatja Ladányi Andor cikkét: A felsőoktatási felvételi rendszer történeti alakulása címmel jelent meg.
4:34 du.
Nem az a baj, hogy Parragh egy tökfej.
A jellemző az, hogy ő tanácsadó, és az iparkamarába bekényszerített tőke-hordozók nem kényszerítik ki az ablakon.
8:16 du.
A marxista / szocialista / kommunista ideológiák sehol a világon idáig nem működtek sikeresen, eredményesen – sőt pusztítást végeztek ahol ki lettek próbálva. Ennek egy nagyon egyszerű, kínos oka van – nem veszik figyelembe az emberi természetet ! Pl., Ha megölöd a buzdítást, ha nincs kielégítő jutalmuk azoknak akik termelnek – megáll a termelés !
Sajnos az ilyen országokban, mint hazánkban is, felül van a szenny, és ülnek pozíciókban a legtehetségtelenebb és legaljasabb emberek, korrupt, jellemtelen aljas bunkók, akik az ilyesfajta hamis gengszter ideológiákkal lettek megetetve, az igazi tehetségeket eltaposva vagy elüldözve.
Na, lássátok ti szellemi sötétségben élő aranyos honfitársaim, ezért van az hogy már vagy 1000 éve okoskodunk -magyarázkodunk – osztjuk az észt itt Európa közepén – közben az életszínvonalunk valahol Albánia után kullog !
11:33 du.
Tüske Zsófi! Nem, a hatvanas években is volt ilyen akció, amikor rájöttek, hogy a szegényebb munkásgyerekek nem tudnak bekerülni az egyetemekre. Úgy hívták: SZET (szakmunkások az egyetemre). Nem tudtam bekerülni, mert akkorra volt már érettségim is – az üzemvezető titkárnőjét küldték…
Később lett az ÉSZET (érettségizett szakmunkások az egyetemre), de akkorra meg már ott lebegett a KISZ fegyelmi érintettségem… (65-68 körül voltak ezek az akciók.)
Most meg „hülyekomcsi” lettem. Hiába no, tudok én élni…
4:26 de.
addig amíg sertepertéléssel és szarkavarással több pénzt lehet csinálni, mint alkotó munkával addig senkinek sem lesz érdeke, hogy igazi magyar termékek jöjjenek létre, exportképesek stb
az oktatás és az oktatásban szerzett plecsnik „elismerése” a másik dolog amíg egy Kásler puci lehet az EMMI élén addig semmi jót nem lehet várni…
az ilyen gittegyletekké degradált „iparkamrák” lehetnének alkotó házak is de nem azok csak pénzbehajtó helyek kiüresíteni valamit az könnyű de újra megtölteni tartalommal az már sok munka… és dolgozni senki sem akar, hacsak nincs más választása a túléléshez
keserű egy helyzet
7:42 de.
Tüske
„A hatvanas-hetvenes években a technikumok, majd ipari szakközépiskolák olyan erősek voltak, hogy oda nehezebb volt bekerülni, mint a gimnáziumokban.”
Nagyon egyetértek.
Érthetetlen, hogy miért „züllött le” a mai színvonalra a középfokú szakoktatás. Nem gondolom, hogy csak azért mert mostanság autó össze szerelő „robotokra” van szükség. Az oktatás züllése a kádár-korban javában elkezdődött és azóta egyenletesen tart – elmúlt harminc évben gyorsulva.
ps: Van rá látásom az oktatás helyzetére, mivel a nejem szakgimnáziumban tanít (matek, info, kémia).
10:38 de.
Pityi Palkó
2019 március 2
8:16 du.
Eztetetet mondottam én is.
Hogy Marx nem volt szakértője az emberi természetnek,
ezért kimaradtak elméleteiből az ezzel összefüggő iránymutatások
De ezzel a véleményemmel le lettem hurrogva.
Pédául régi , közismert párbeszéd a Szovjetúnióból, amit „pejoratív” értelemben szoktak ott idézgetni még régen :
Színhely : valami akármilyen munkahely
-Főnök elvtárs ! Arra gondoltam hogy…
-AZ ELVTÁRS CSAK NE GONDOLKOZZON !! Tegye azt,amit mondanak.
A gondolkozásra megvannak az illetékes elvtársak…
10:55 de.
Pityi Palkó
2019 március 2
8:16 du.
És még:
Volt alkalmam öszehasonlítani kettő készlet, ötvenes években gyártott rapülőgép adó-vevő berendezést.
Egyik a MIG-15 fedélzeti rádiója volt, másik pedig egy taxikategóriájú (polgári) Beechkraft gép USA Collins gyártmányú rádiója.
Hát most túl azon hogy az oroszok egy világháború előtti USA modell koppintását gyártották még kb 15 évvel a háború után is, a két berendezés közötti különbséget leírni is alig lehet de megpróbálom:
1
A szovjet rádió három darab mikrohullámú sütő méretű és súlyú egységből állt.Hozzá tartozott egy negyedik, régies porszívó-kinézetű áramátalakító, szintén jó nehéz.
Ezeket néhány csukló-vastagságú kábel kötötte össze és az egész szar a gép farokrészébe volt beépítve. A pilóta előtt négy nyomógomb volt, azzal tudta a start előtt, a különleges-műszerészek által előre (hosszadalmas munkával) beállított csatornákat váltogatni.
2
Az USA rádió 2 , de SZABVÁNYOS REPÜLŐGÉP-MŰSZER ALAKÚ tokba lett építve, a pilóta előtt a műszerfaban.Volt egy tápegység, kb szivarosdoboz méretű, az a műszerfal mögött kapott helyet.
Ezek darabonként kb 45 dekát nyomtak.
A pilóta nem 4 hanem kb 320 csatornát tudott kiválasztani, tetésze szerint, másodpercek alatt.
Konklúzióm:
Világosan látható az USA készülék belső felépítésén, szellemes műszaki megoldásain, hogy aki tervezte, jól megfizetett mérnök volt.
Gondolom lett belőle háza kocsija stb..míg szovjet kollegája mehetett a Gulágra ha beleállt a földbe egy MIG-15 és esetleg ráfogták hogy azért mert túl nehéz volt a rádió.
Ha meg könnyű lett volna, azért.Mert kispórolta belőle az anyagot.
5:25 du.
Geyza 2019 március 3 10:38 de.és 10:55 de.
Ez így van ahogy te is látod.
A szomorú tény az, hogy a komcsik bölcsőjében ringatott okos Berciknek, mint ennek az itteni puddingfejű Parragh Lászlónak, halvány fogalmuk nincs, hogy egy szabadon működő, szabadon gondolkodó nép, demokratikus és törvényes keretek között élve, mire is képes ebben az örökösen változó, megújuló szines világban.
Ezek az alakok nem értik, hogy a szabadság az egy JOG hogy magad legyél – jogod van gondolkozni, beszélni és cselekedni félelem nélkül, ahogy azt az egyéned diktálja !
A csoport általában az egyén ellensége: az az igazi egyén, az az igazi valódi tehetség, aki önmagából akar gondolkodni, cselekedni és teremteni.
A csoport, ebben az esetben az O1G és a despotikus kormánya, az állatok emberi változata, amely a tagok biztonságát és a túléléshez szükséges előnyöket kínálja. Az O1G csoport előnyei azonban óriási árat jelentenek: az egyén szükségletei alárendeltnek kell lenni a csoportnak. A benyalizott egyénnek meg kell felelnie – gondolatai, viselkedése és állásfoglalás izeinek meg kell felelniük O1G beleegyezésével !
6:08 du.
Bocs Ferenc, de szerintem nem „züllöttünk” sehova. Néha én is mondok ilyeneket, de aztán eszembe jut: Apukám pont ilyesmiket mondott ránk, amikor mi voltunk fiatalok. Nem mintha nagyon tetszene amit az oktatásban látok – a teljesen értelmetlen szigorításoknak nem látom hasznát, főként az unokámon keresztül. Mi a fenének kötelező 16 óráig a suliban maradni, ha törik-ha szakad. Az a szegény kislány napi 10-12 órás „műszakot” nyom le a suliban, mert a szakköröket se tarthatják 16 óra előtt. Ő meg táncszakkörbe jár – a színjátszóból ki kellett venni, mert végképp hóttfáradt lett. A másik meg, hogy egyre többet akarnak belegyömöszölni a fejükbe, de arra nem adnak módot,hogy a gyerekek jelezzék, megértették-e? Csak nyomatják a hülye teszteket, amivel végképp nem tanulnak meg beszélni.
Erre nemrég hallottam egy jó történetet. Az illető a kreszből vizsgázott, a jogsihoz. Megkérdezte tőle a neje, hogy hogy néz ki egy Elsőbbségadás kötelező tábla. Mire ő:fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy 9c. Vagyis a teszten a 9. kérdés az elsőbbségi tábla, és a c válasz a jó…
6:30 du.
Pityi Palkó
2019 március 3
5:25 du.
hatalmas tévedés áldozatai vagytok, a demokráciának (mivel az sehol sohasem létezett) semmi köze az egészhez!
az anyagi érdekek összetalálkozása a tervező és az igénylő, mert az igény felmerülése a legelső és annak sok sok kísérlettel való betöltése a tervező kísérletező mérnök vagy vagy csak művelt kobak feladata
és a vállalkozás hasznossága tehát el lehessen adni mert ha nem akkó’ ugyi meg is b…hatják… és megfelelő profittal mert anélkül sincs semmi
namost a pénztelenség a háborúk után legatyásodott 3 világi országokban (nagyságuk majdnem mellékes) a hideg vizet is újra fel kellett találni mert ki voltak rekesztve mindenből lévén hatalmas embargó ma szankcióknak nevezik ugyanazt az aljasságot
olvastam anno egy kis gyermekregényt szovjet szerzőtől arról szólt hogy egy 10 en éves kisfiú felfedezi a szomszéd bácsit aki zárt ajtók és ablakok lefüggönyözve és szorgos munka folyik…lényeg a gyerek mikor bejut hozzá meglátja, hogy a bácsi feltalálta a folyó csapvizet és a vízcsapot
na ilyen az amikor országokat népeket megfosztanak a világkereskedelemben való kompetitív részvételtől mert a piac az ami szabályoz és ahol piacot nem tudnak létrehozni annak igaz valóságában akkor ilyesmi történik
gyalázat azokra akik nem adták el nekik
brühühühühühü
7:48 du.
Pityi Palkó
2019 március 3
5:25 du.
Amit most kifejtettél az pontosan a Mussolini-féle államelmélet egyik sarkalatos tétele.
A csoport előbrevaló az egyénnél.
A „közjó” számít csupán, nem az egyéni boldogulás.
Bizonyos tekintetben persze jogosultsága van a csoportnak is
de a diktatúrák természetesen a végletekig rákényszerítik
az alattvalóikra a birkaszellemiséget.
11:33 du.
Geyza
2019 március 3
7:48 du.
van egy szó amit halakra és egyéb csordában élő állatokra alkalmaznak a tudósok, és az a : szimbiózis
igenám de mi legyen emberszabásúakkal ??? na ott van a társadalom (és annak alegységei a családig lebontva, vegyük az un. nagycsaládot ijafijanapamasszony (SIC), már az ősközösség is az volt, szervezett és emiatt sikeres volt azaz a kettő egymás nélkül semmis!!! természetesen a csoport (vagy nevezzük bármilyen társadalmi egységnek (TSZCS?)SIC) sikeréből az egyén lesz az aki élvezi azaz az egyének összessége… kár ezért oktrojálni Mussolini elvtársat vagy bárki mást
ez a lét lényege és a fennmaradásé (Utah ban van egy park nyárfákkal 47000 azonos nyárfa egyetlen gyökérről már 80000 éve ő a Pando)
egyébként diktatúráról szólván úgy hallom most a legfrissebben, hogy hatalommal való visszaélés miatt (az meg diktatúra) a D.Trump ot le fogják váltani és még büntető eljárás is várható nem csak a netán yahoo korrupt, hanem a szponzorja is
1:37 de.
Tüske Zsófia
2019 március 2
2:17 du.
A cikkben szereplő idézet az ’50-es évek…. Rákosi et. 🙂
Egyébként ’78-ban érettségiztem. Szakközépiskolában. Simán felvettek az egyetemre azzal a tudással, amit kaptunk. Minden külön „akció” nélkül. Ugyanazt a közös felvételit írva, és ugyanazon a szóbeli felvételin részt véve, mint a többiek.
Igaz, akkor a „Mogyoródira” járni még komoly rang volt kertészként (felvételi volt, meg rendszeres gyakorlatok, véresen komolyan vett tárgyak, meg ilyesmi). Igaz, negyvenen kezdtük az osztályt, és úgy végeztünk csak harmincan, hogy közben hozzánk is buktak.
3:11 de.
Geyza 2019 március 3 7:48 du.
‘A “közjó” számít csupán, nem az egyéni boldogulás.’
Én Magyarországot Európa egyik társadalmilag legelmaradottabb országának minősítem. O1G és a bűncselekményeket együttesen elkövető bandája jól tudja, hogy a közjó az egyéni boldogulásokból sarjadzik – ezt nevelte beléjük a marxista / szocialista / kommunista ideológiák – és ez nincs megendedve fönnmaradásuk érdekei miatt. Ez a marxista/kommunista szellemben és légkörben nevelkedett társaság Magyarországon a szabadságot és a jog uralmát eltörlik, hol a főbűnös O1G diktátor kezébe összpontosul a hatalom, hol a fékek és ellensúlyok rendszerét ismeretlenné teszik, hol az emberek lelkét “ölik” meg, hol az ellenzéket megroppantják vagy elüldözik a szülőfödjükről….tudod, hol a normális élet meghiusúl a látszólagos határtalan akadályok miatt; a hozzá nem értés, bátorság hiány, a rossz tervezés, képzeletbeli hiány, korrupció, felelőtlenség, történelmünk súlya, a tehetetlenség millió-egy különböző változatai, lustaság, hanyagság ……stb., stb., a lista végtelen – hol egy Fidesz-kormánnyal szimpatizáló, adaptív gondolkodású nyalonct, akinek nincs saját gazdaságpolitikája, Magyarországi Kereskedelmi és Iparkamara elnökévé rakják be !
3:50 de.
Pityi Palkó
„…közben az életszínvonalunk valahol Albánia után kullog.”
Nem így, ill. a helyzet sokkal árnyaltabb az ország régiói szerint.
A központi régió (Bp és térsége) és a nyugati megyék színvonala közel vannak az europai átlaghoz (de ilyen átlag sincs.) A keleti- és észak keleti régiók sokkal lejjebb vannak.
A klf statisztikákról: „Csak azt hiszem, amit én csalok el” (by Sir W. Churchill).
7:32 de.
talalom, én úgy látom, hogy a SZET csak a hetvenes években indult és előkészítő tanfolyamot jelentett:
http://folyoiratok.ofi.hu/uj-kozneveles/teljesitmenyek-nyomaban -nekem személyes emlékeim nincsenek erről. most mindenesetre ez a tudomány- és akadémiagyilkos palkovics újra elővette ezt a kérdést.
https://vs.hu/kozelet/osszes/palkovics-a-szakmunkasok-erettsegi-nelkul-mehetnenek-egyetemre-1125#!s0
sajnos a középfokú szakképzés lebutításában igaza van Ferencnek, és nemcsak a tananyaggal van baj, hanem a fiatalok motivációjával is. Felvidéki barátaim gyereke sport miatt jött ide tanulni is 3 éve, egészségügyi szakközépbe, ahova lasszóval fogják a tanulókat. Felháborodva mesélte, hogy osztálytársai hétvégi programja (lányokról van szó) a minél alaposabb berúgás. Tudni egyik se nagyon akar, így tanulni sem. Ő otthon magyar nyelvű általánosba járt, és azt mondja, nagyságrendekkel többet tanultak a közismereti tárgyakból, csak a történelem volt kevesebb és más. Később a szakosztálya segítségével átment gimnáziumba, ahol jól teljesít. Megbotránkozva mesélte, hogy a kollégiumi társai azt kérdezték tőle, hogyhogy ilyen jól beszél magyarul, ha szlovák…. és hogy mikor vándoroltak ki a szülei.
Én az egyetemen nem tapasztaltam, hogy buták lennének a hallgatók, de a jogi karra csak a legjobbak kerülhettek be. A Pázmányosok viszont kezdetben, a JAK indulásakor elképesztőek voltak, amikor felvételi nélkül, lelkészi ajánlásra kerülhettek be. De a műszaki és közgazdász képzéshez nem lehet keveset tudni és a jogon is elvérzik az, aki nem tudja a római jog vizsgát elsőben letenni.
7:38 de.
bocsánat, ez lemaradt: talalom, igazad van, az általános iskolai oktatás csak arra jó, hogy megutáltassa a gyerekekkel a tanulás. Hatéves gyereknek hat iskolai óra, plusz a napközi és még otthon is tanulniuk kell. A szociban 14 és 16 éves kor között csak hatórás lehetett egy fiatal, itt meg már a kicsik gyerekkorát is megölik ezzel a rettenetes tanrenddel, egyszerűen nincs idő játszani.
Iskolaotthonos kislányom – decemberi, így majdnem hétéves volt, amikor elsőbe ment a délelőtti 2 és délutáni 2 óra tanítás és az ebéd utáni pihenés után is este 7-kor elsírta magát, hogy nagyon álmos vagyok…. amit ma a gyerekekkel tesznek,az bűn.
8:11 de.
Tüske Zsófia
2019 március 4
7:38 de.
EZ A CÉL !
Keserű, kiábrándult embereket kinevelni !
Mert a lelkileg megtört embereket lehet jól kifosztani.
10:13 de.
Zsófia! A hatvanas évekbeli SZET és ÉSZET nem meglátás, hanem tény: magam is érintett voltam. 1962-ben végeztem el az általánost,kitűnő eredménnyel. Akkor csak a technikumokba és az IPARI ISKOLÁKBA kellett felvételizni, a gimnáziumokba nem. (A szakközepek abban az évben indultak, kísérleti jelleggel, néhány helyen – oda sem kellett felvételi.) Miután a Kandóból – helyhiány miatt elutasítottak, felvételiznem kellett a MüM 22.sz. Szakmunkásképző Intézetbe. Amikor elvégeztük az elsőt, megkaptuk az általános iskolai bizonyítványunkat. Én meg tudtam, hogy tanulni szeretnék: fogtam a bizit, elballagtam a közeli gimibe, és jelentkeztem az estire. Így tulképpen négy osztályt jártam ki két év alatt: az iparitanuló II.-III.-at, és a gimnázium első-másodikat. Egyáltalán nem volt nehéz, sőt:magyarból, történelemből, matekból elég volt a gimist megtanulni – azzal hasítottam az iptanok között. Az anyagismeret, meg a szakismeret segített a gimis fizikában, kémiában, a szakrajz meg a geometriában.
Csak később jöttem rá, hogy tulképpen illegális voltam: igaz az iptan években nem kaptam plusz tanulmányi szabadságot. De én nem kérdezősködtem senkitől, az esti gimi igazgatója meg boldogan fölvett, nem érdeklődött „munkahelyi ajánlás” után. Így lett, hogy 1965-ben szakmunkásként álltam munkába, 1967-ben meg – szabályos, négyéves tanulás után – érettségiztem. Mindig jogász szerettem volna lenni – hosszú lenne elmesélni, miért. 67 táján jött a SZET, amitől azzal utasítottak el, hogy nekem van érettségim, jogászra meg különben sincs szükség a mikrohullámú berendezések gyártásánál (ezzel foglalkoztam az Orionban). Akkor, mint már említettem – az üzemvezető melletti lótifuti, bár kétségtelenül nem érettségizett beíró kislányt küldték – a jogra.
Felvételizni is próbáltam: de a nappalin végzettekkel szemben – akik még azt is tudták, hogy Leonidász kedden vagy szerdán ütközött-e meg a perzsákkal – annyi esélyem volt, mint a nádudvari legjobban tejelőnek az epsomi derbin.
De ez nem panasz: tíz éves kanyar után ugyan, de rátaláltam a nekem való szakmára: az újságírásra. Boldogan szaladtam hírek után, másztam le frontfejtésre, meg rocsóztam a zajló Tiszán 1-1 riport kedvéért. Hivatalos kitüntetésem nincs – még egy Kiváló Dolgozóra se futotta – csak szakmai nívódíjaim vannak. Meg olyan, féltve őrzött „kitüntetések”, amikor egy értekezleten az elnök bemutatott, mint tudósítót, rosszul mondta a nevem. A jelenlévők meg kórusban javították ki. (Régen is nagyon ritkán fordult elő, hogy az írott sajtóban dolgozó nevét megjegyezzék.) Üzemi lapnál különben sem vált káromra a műhelyekben töltött 10 év. 77 körül lett volna módom a Népszabadsághoz kerülni. De ki akart 1977-ben a Népszabadságnál dolgozni, ahol akkor még a jelzőkbe is belejavítottak? (Később már nem.) ’89 óta nem dolgozom hiatásos újságíróként – párthoz kötődő újságírói munkát kizárólag ingyen végeztem, mindig fontosnak tartottam, hogy a megélhetésem ne kötődjön az általam támogatott párthoz.
Itt a KMH-n meg inkább beszélgetünk – a cikkekben feldobunk egy témát, és arról beszélgetünk. Ezt szeretem, mert kíváncsi vagyok a mások véleményére, meglátásaira – még Bodáéra is kíváncsi lennék, de sajnos ő nem tud fogalmazni, így csak a dühét köpködi.
11:23 de.
talalom, ezek szerint te személyesen ismered ezt a témát, én csak újságcikkeket tudtam idetenni.
Mindenesetre azt hoszem, az a lóti-futi kislány már az első évben, a római jog szigorlatnál kibukott a jogi karról. Akkor ugyan még nem a rettegett Hamza tanított ott, hanem Pólay, de a tárgy cseppet sem volt könnyebb, mint manapság. Egyébként meg ne sajnáld, hogy nem lettél jogász, mert első generációs jogászként ezen a pályán nemigen lehetett (és nem lehet ma sem) könnyen érvényesülni. A lányom ÁIF-es diplomával két irányba mehetett, jogra (abszolút lebeszéltem, már csak az apám példája alapján is, akit az ötvenes években kirúgtak a pályáról és soha többé nem dolgozhatott jogászként) és a közgazdasági vonalra. Így ment külkerre, ami mind a mapig megfelel neki, míg a jogra szakosodott évfolyamtársai keresetlevelekkel és ügyfelekkel bajlódnak.