Miniszteri keret
Egy történetbe foglalni a miniszteri keret, a Szandi és az émelygés szavakat; másképpen: a történelemhez fűződő személyes viszony.
Az émelygés helyett eredetileg hányingert írtam volna, de végül is itt csak egy milliócskáról volna szó, mit írnánk akkor az öt-tíz milliós (vagy több?) miniszteri ajándékokhoz? Viszont az is igaz, nem minden milliócskához társul hűségnyilatkozat. De jó lenne olyan világban élni, ahol minden szónak jelentősége van. Fogynak a szavaink! És eszembe jut, hogy erről nekem lennének emlékeim.
Szandi
A művészetpártoló publikum nyitott szívvel fogadja Pintácsi Alexandra kamingautját; Varga Mihály kedves az ő szívének. Ehhez a kitárulkozáshoz nagy bátorság kell; hitvallás a keresztényüldözés korában! Még az énekesnő vértanúságára is szükség lehet, ha a történelem kerekét nem állítja meg Németh Szilárd vagy egy másik nagyformátumú – szívünknek kedves – egyéniség. A művészetpártoló publikum egy emberként éljenez, amikor híre megy: Pintácsi Alexandra, Káisler Miklós (róla mindenki tudja, Magyarország történetének talán legrátermettebb politikusa) miniszteri keretéből [Emberi Erőforrások Minisztériuma! – mint egy félrefordított szájenszfiksön regény, vagy méginkább a demokráciánál fejlettebb, illiberális rabszolgatartó társadalom intézménye: csak tiszta (Emberi Erő)forrásból!] rendkívüli támogatást kap legújabb hanglemezének elkészítéséhez; megszolgálta.
Émelygés
A próbák előtt csak annyit hallottam Szandiról, tehetséges fiatal énekesnő, akiben Fenyő Miklós fantáziát lát. Szandiból többet; magnókazettáról kellett elsajátítanunk a dalokat, és bár a zene nem ragadott magával, fiatal voltam, kellett a pénz (a tízezer forintos gázsi, duplája az átlagosnak, lehetővé tette, hogy a néhány előadás után, az ORI-pénztárból egyenesen a Váci utcai Ofotért üzletbe sietve, megvásárolhassam a Zenész elengedhetetlennek tűnő rekvizitumát, az eredeti Ray-Ban napszemüveget – és egy csokor kék szekfűt, a feleségemet kiengesztelendő.) A zenekar különleges volt: Fenyő Miklós mellett a Fekete fivérek – Szaxi Maxi, Gábor a Skorpióból, Fekete Pisti kedvenc jazztrombitásom – és a legendás gitáros Faragó Judy István, aki éveken át ült mellettem a Zsiguliban, amikor a Mambo Combo tagjaként művelődési házról művelődési házra vándoroltunk Komár László kíséretében. A turné soron következő állomása Hajdúszoboszló volt; az ORI-busz időben indult, hogy félúton megállva jóízűen elkölthessük az ebédet. Az út következő szakaszán a többiek jóllakottan szunyókáltak, én viszont rosszul választhattam az étlapról; heveny ételmérgezés tüneteivel viaskodtam. A város határában, gyomrom háborgását megfékezni képtelenül előre vánszorogtam Csülök Bandihoz, az ORI-busz sofőrjéhez, és elhaló hangon közöltem vele, ha nem áll meg azonnal, nem állok jót magamért. Szemem, szám, öklöm összeszorítva vártam a busz ajtajának felszabadító sziszegését. Az ajtó kitárulván leugrottam, és elegáns ívű sugárban… Zajos tetszésnyilvánítás volt a jutalmam; Csülök, a KRESZ előírásainak rabjaként, a helyiérdekű járat megállójában tett ki, a várakozó nagy létszámú utazóközönség elragadtatott figyelme közepette. Tetszésnyilvánításból több már nem jutott nekem aznapra; bár az átmeneti megkönnyebbülés rövid időszakaiban elszántan próbáltam teljesíteni hivatásomat a színpadon, amikor az obligát „a billentyűknél: Éry Balázs!” elhangzott én éppen a sürgető kényszer okán az öltözőépület felé rohantam, hogy – Kraft Tamás metaforáját kölcsönözve – a mosdó nagy fehér mikrofonjába énekeljek.
Miniszteri keret
Az Új Kor hajnalán, amikor a Nagy Áprilisi (vagy Májusi, nem emlékszem pontosan) Fülkeforradalom Aurórájának ágyúi dörögni kezdtek, a Csend koncert alapgondolata – siketeknek zenélni, így „érvelve a kirekesztés ellen” – még önheroikus ideának tűnt; afféle liberális, progresszív, toleráns, nyitott, be- és elfogadó, szabadelvű, jóindulatú, szolidáris, haladó, modern, felvilágosult, baloldali cuccnak. A Szociális és Munkaügyi Minisztériumtól, [emútnyócév] – a miniszter neve elsőre nem jutott eszembe, lám-lám, de utánanéztem: Szűcs Erika – ötmillió forintos támogatást kaptunk [baloldali – túloldali – cucc!], de a Nemzeti Együttműködés Rendszerében méltatlannak ítéltettünk a pártfogásra [pártfogás – jó szó!]. A „jogutód” legott levelet szerkesztett.
Mondhatnánk: helyes az elv: mindent visszavenni a libezsibuzokomcsiktól – mint én – és a mieinknek adni; de nem mondjuk. Adekvát válasznak tűnt a „Soltész Miklós, menj a picsába” [ennyi emberi csúnyaságban ki az, aki a nevetségesség veszélye nélkül fönnakadhatna egy bazmegen?], de akkor ott lenne a dilemma, ami azóta is nehezíti hétköznapjainkat; elfogadható-e, megtartható-e a rezsim kegydíja? Mi a pénzt – mint lovagkeresztet – visszaküldtük.
Talán ebből az összegből jutott most Szandinak.
Éry Balázs
Author: Éry Balázs
1961 augusztus 29-én született Budapesten. Zenészként, zeneszerzőként, producerként száznál több popzenei- és dzsesszlemez elkészítésében vett részt, komponált filmzenét, dolgozott reklámzeneszerzőként, részt vett zenés színházi előadásokban.
2003-ban Artisjus díjat kapott. Zenekritikai, zeneszociológiai írásai jelentek meg a Médiakönyvben, a Zenészmagazinban, a Pesti Műsorban.
3:32 du.
Kedves Balázs! Vagy öregebb, vagy cinikusabb – esetleg mindkettő – vagyok Önnél. Egész életemben arra törekedtem, hogyha a gondolataimra, írásaimra nincs fizetőképes kereslet, meg tudjak élni más módon. Amikor hivatásos újságíró lettem, határtalan szabadságot adott az a tudat, hogy nem kell mindent lenyelnem: bármikor képes vagyok egy kábelkorbácsot összeállítani, vagy egy fúrót élesre köszörülni. Aztán amikor arra sem volt szükség, hogy hivatásos újságíróként hírek, információk után loholjak, elővettem a szervezőkészségemet. Soha, egyetlen fillért sem kaptam kormány, párt, vagy állami támogatásból.
Ezért aztán ajándékként élem meg, hogy immár tizenéve nyugdíjat kapok, ami lehetővé teszi, hogy itt, a KMH közösségében mondjam a magamét.(Annyit sajnos nem, hogy Chrisnek érdemben segíteni tudjak e közösség fenntartásához.)
Ne bánja hát azt a milliócskát! Zenéljenek a maguk örömére! Szabadon.
4:38 du.
kár, hogy az efajta hangkeltés és „eredményei”, deriváltjai nem érik el az ingerküszöbömet sem… itt kis 16 éves nyüzge kiadott egy lemezt nyekereg rajta és már tudott venni C$1200 as teniszcipőt is és masnit kötni a hajába, még nem tudni, hogy fiú e vagy lány de az ugyanolyanok zabálják amíg anyunak van rá pénze…
az Omega is a 3T ből a harmadikba tartozott: támogatott volt Aczél elvtárs támogatta őket mint a zorránt és a többi kedves szép készítményt, hogy legyen a KISZ fiatalnak is élménye
essetunni?
az O1G még ezt is messziről ugatja selejtes egy fószer
8:47 de.
Rodeo11 Zoránnal semmi baj.
1:24 du.
Kenny
2019 május 3
8:47 de.
érzékeny zenei hallásom van, és neki a „zorrán” gyütt ki a hang
hahahaha de attól még részese a 3T nek… egyébként tök igazad van: degustibus non es disputandum
2:21 du.
talalom Azért ez nem olyan egyszerű. A zene pénzbe kerül. Minden tevékenység ami köré fonódik, pénzbe kerül.
Egy projectet amit már megszavaztak tönkretenni aljasság. Ráadásul nem számottevő pénzről van szó.
Ha nem lettek volna mecénások, most nem tudnánk ki volt Haydn és Mozart.
5:45 du.
talalom, te azt, amit Szandi művel, zenének nevezed? hát….
4:54 de.
Rodeo11 Értem. Szerencsére nekem nincs olyan kifinomult hallásom és ízlésem, ezért meghallom a dalokban rejlő szöveg értékét. 🙂
Énekeljen akár az orrán. Ismeri a korlátait, nem akar Radamés lenni, és nem is várom el Tőle, hogy az legyen.
Egyébként ha egy Kocsis Zoltán vagy Marton Éva tisztelheti Presser Gábort, nekem sem szégyen.
A „komoly” zene sem csak Beethovenekből és a sok Bachból állt, rengeteg olyan volt akit elfeledtek, legtöbbet már az életében.
Érdemes lemászni a hegycsúcsról, a völgyben is nyílnak virágok.
Nem tudom, mi volt a 3T és nem érdekel kit futtatott Aczél elvtárs.
Aczél elvtárs már régen nincs, de az a néhány kedvencem ma is él és virágzik, és akár negyven éves dalaikat is szívesen újra hallgatom. Ez nem Aczél elvtárs miatt van.
Azt ugye tudod, hogy kedvencedet Saint-Saëns-t maradi rossz zeneszerzőnek tartották a korában? Ugye milyen jó, hogy nem hallgatott Debussyre és komponált tovább?
A „könnyű” zene nem egy egységes doboz, sok kis fiók van benne, ahol a bóvlitól az értékesig minden megvan.
Azért egy Szabó Gábor gitárművészt bóvlinak nézni nem kifinomult hallást mutat. Nincs Zeneakadémiájuk? Kalmár Magdának sem volt, mégis az egyik legjobb volt. Néha érdemes kipillantani az elefántcsont toronyból. Azt hiszem, ebben sem értünk egyet. 🙂
A Nemzeti Filharmonikusok fagottosával beszélgettem, és egy alkalommal elárulta, hogy nagyon nagyra becsüli a jó dzsessz zenészeket, mert nem csak kottából játszanak, hanem kútfőből is, és ez nagyon jó dolog, igazi művészet. Gondolod neki sincs kifinomult hallása? 🙂 Néha érdemes letérni az autópályáról, sok szép van mellette. Könnyű visszatérni, nem egyirányú a lehajtó.
6:28 de.
Kenny, – ami azt illeti Pressert, nem nehéz tisztelni bárkinek is, hisz Presser egy zseni! Nem teszem hozzá. hogy a maga nemében, mert szerintem „minden nemben”. Jó ha ötszáz évenként születik egy ilyen!
Rodeóról már sok mindent levettem, de azt pl nem tudtam, hogy Saint-Saëns a kedvence, újabb közös vonás, – így belegondolva talán mondhatom, hogy nekem is az egyik kedvencem, A. Drorak -kal és P. Csajkovszkíj-jal együtt. Lehet valaki nagyon tehetséges, és az egyik legjobb, nem biztos, hogy minden zenekedvelőnek „bejön” Én pl az általad említett Kalmár Magdát nem igazán kedveltem, mert a hangszíne nem tetszett, kissé modorosnak találtam, ugyanígy Pitti Katalint sem, viszont Sass S.-át nagyon! Pedig bőven lehet, hogy egyik sem maradt le tehetség terén, de valamiért sok minden közbeszól.
Marton Éva sem igazán tetszett mikor annak idején az Operában láttam, hallottam többször – elég hamar itt hagyta és csak ritka vendég lett itthon – nekem mint nó is nagyon merev volt – de ettől függetlenül messze elismerem, az érdemeit, sőt ismerem a világranglistán betöltött helyét, szerepét is, legfeljebb nem tetszik annyira mint mondjuk P.Lorengar, vagy Anna Muffo! Sőt, kislányként nagyon nem tetszett M. Callas hangszíne, bár akkoriban az egyik kedvencem a Dinorah árnyáktánca volt (Meyerbeer) és azt mindig vele hallgattam, mert azt vele adták sűrűbben a rádióban, a lemezjátszó akkor még unikum volt – csodálatosan „áriázott” ám az átvezető részekben nagyon nem tetszett, túl keménynek, vastagnak, színtelennek találtam a hangját.
Ennek ellenére ma az egyik kedvencem, mert egyszer csak megkedveltem: megszoktam, talán vagy ráéreztem a hangszínére nem tudom, de ma messze az egyik leggyakrabban hallgatott énekesnő nálam. Sok-sok évvel ezelőtt a fiamtól kaptam egy válogatott Callas összeállítást (CD) és volt idő, hogy egész nap azt hallgattam, nem tudtam megunni, még a munkáim közben is ő szólt! Nagyon sok mindentől függ az ilyesmi!
Ami a kottából játszást illeti, egy dzsessz zenésznek – akár jó akár kevésbé jó – mindig nagyobbak a lehetőségei a „kúrfőből” játszást illetően, de szerintem nem mérvadó a „kotta” Egyik ismerősünk aki rajong Mága Zoltánért, – eddig minden újévi koncertjén ott feszített az első sorok egyikében – úgy jellemezte, hogy „ez ám a zenész” mert ő soha nem nem kottából játszik…..!
8:55 de.
Kiskamasz koromban tanultam zongorázni (hat évig). Nekem szokásom volt, hogy a gyakorlás végén elkezdtem csak úgy gondolomformán akkordokat verni a zongorán, mint egy zenei művet. Gangos házban laktunk, és egyszer, amikor nyitott ablaknál kamuztam, odasétált az idős szomszéd néni, aki viszont nagyon szépen tudott zongorázni, és nagy zenerajongó volt. Benézett az ablakon, és együttérzően mondta: Ugye, milyen borzalmasak ezek a modern zeneszámok?
9:56 de.
Besancon A kottából játszást én más szempontból írtam.
Kottából játszani, mint megkomponált zenét lejátszani, ahogy a zeneszerző gondolta. Az, hogy fejből játszik valamit vagy nem, az teljesen másodlagos kérdés.
A karmestereknek általában kötelező a kotta, ezért van, hogy sokszor lapokat lapoznak, mert nem igazán van szükségük rá.
A kotta nélküliséget az improvizáció alkalmazhatóságára használtam. Érdi Tamás például csak fejből tud játszani sajnos.
Mágát hagyjuk. Nem jegyzik a világban. Az igénytelen közönség elájul tőle mint Claydermanntól és Rieau-től, de az nem művészet, csak hangszeres játék. Léphetnek fel akárhol, a komoly kritikusok nem foglalkoznak velük (én sem). A lényeg hiányzik a ténykedésükből, a művészet, az a pici szikra.
Igazából büntetni kellene őket a zene meggyalázásáért.
A hangszín az tényleg fontos. Kalmár Magda lénye, egész megjelenése igazi kis tűzrőlpattant szobalány. Sass Szilvia Desdemona. Nem fedik egymást.
Múlt héten sikerült megszereznem az „évszázad Manon Lescautját” Házy Erzsébettel és Ilosfalvy Róberttel, Gardelli vezényletével. No, az az igazi hang, az igazi előadás. Pitti futtatott énekesnő, semmi más.
Énekesek és hangszerek. Amit nem tudsz élőben meghallgatni, az csalóka. Callas (és mindenki) egészen másképpen szól, ha megváltoztatod a lejátszó rendszeredet. Egy rossz rádión vagy egy audiofil rendszeren meghallgatott énekest szinte nem ismersz meg.
Az ötszáz éve egy kicsit sok, ötszáz év alatt volt ám vagy 40 Bach, Haydn, Mozart, Beethoven, Schuppanzing, Karajan és Schiff András stb.
Inkább azt mondanám, egy egyéniség, egy Presser Gábor. Ez sem kevés, véleményem szerint.
2:45 du.
Besancon Rodeo kommentjeit alapul véve tényleg meglepő a „fullromantikus” Saint Saens kedvtelése. Innen is látszik, az emberi lélek bonyolult.
2:16 de.
Besancon
2019 május 5
6:28 de.
igen, Saint Säens, és Berlioz!!! Callas megértette mit akart a zeneszerző és megvolt hozzá a „hangkészlete” Joan Sutherland csodálatos de messze nem Bellini, mert Bellini drámaibb mint korai Verdi és korai Wagner, sőt, azt merem állítani, hogy vadromantikus és ugyanakkor pragmatikus is lásd I Puritani, és a minden operák operája Norma…
Marton Évát Melis György „küldte” a világba, mert ő látott benne fantáziát és befutott, degustibus non es disputandum… de azért énnekem is vannak fenntartásaim vele, Obrqazcova, és mindenk felett Archipova aki a mi Palánkay Kláránk kal azonos hatalmas egyéniség és hangfenomén…John Tomlinson, mint akármi de legfőképpen, mint Wotan
a Sylvi az mindent visz, Kalmár Magdát Bach és Mozart és ott mindent tud, a Pitti (mint Kenny mondja semmit sem ér) de kihagytátok na kit is? a Ki Mit Tud győztes aki olyan A Csitári hegyek alatt ot csinált és még fejlődött… ő a magyar Callas!!! de a régieket most nem említem, maradjanak meg az örökkévalóságnak
és hallgass orgonát vele: RIP! https://www.nytimes.com/2019/01/31/obituaries/jean-guillou-dead.html
és a korszakok… ugye a művészet és a kóklerség… egy nhajszál, egy „tick” mondja az angol, tényleg
és Kenny felfedezése a Házy Böske én élőben láttam de ha engem olvastál ezt már egyszer leírtam hatalmas karácsony ajándék volt
azokat akikről .. nekem kimaradnak dolgok, nem érintenek meg és utána már hiába jönnek Presser is ide tartozik és a …
Rachmanyinov vecsernyék, Richard Straus…
na jó menek… hahahaha olyan jó, erről beszélni, pláne ha el is olvassák
2:31 de.
Besancon
2019 május 5
6:28 de.
ha a nagyérdemű nem únja?
Tokody Ilona, Báthy Anna (van vele Desdemona), Basilides Mária, Osváth Júlia Salzburgban Toscanini vel Mozart Koloman von Pataky, Rősler Endre szintén Salzburg Toscanini Mozart…
és akkor sok mindenki kimaradt de egy valami
ott ültem az Operában és László Margit volt Constanza a Szöktetés felújításában és a Pro Scenium páholyban Ágay Karola leste akinek már a zsebében volt a MET szerződés de László Margit mennyei volt, és hallgasd meg vele a Verdi Requiem szoprán szólóját (megéri) vagy? Pamina!!!!!
szia
4:23 de.
kenny
2019 május 5
9:56 de.
ha jól emlékszem, küldtem neked egy teljes partitúrát, abban látszik miért „lapoz” egy oldalt, az néha „csak” két, két és fél karlendítésnyi zene! nyisd ki a Beethoven VII.-ket a scherzo tételnél (vagy a Verdi Requiem: Dies irae nél… a zene „száguld”
na jó… erről ennyit
10:23 de.
kenny
2019 május 4
4:54 de.
hahahaha
én már ilyen fafejűen fogok meghalni! vállalom, nem tartom sznobságnak, és a dzsessz néha olyan, hogy bizonyos pillanatokban meghallgatom, egyébként nem keresem, a Debussy meg pukkadjon meg a „cizellátumaitól” -néha- a hajam égnek áll…
ugye nem baj, ha nem értünk egyet, illetve igen de én másképpen szelektálok, és szeretem az erdei sétányokat az autópálya… túl zajos
egészségedre az a sokrétűség igazi művészetkedvelőre utal… nálam sok minden átesett a szűrőmön, és elvitte a folyó… az élet folyója
10:42 de.
˙
SAJÁTOS KARRIER
Szandi – Fenyő Miki . f e l f e d e z e t t j e – a maga idejében kitűnően hozta a korosztályának megfelelő, rászabott „tini kiscsaj” szerepét, úgy hang minőség, mint az ő küllemét illetően. Annyira, hogy akkor még szinte szeretni is lehetett… A korabeli számai(k) még ma is hallgathatók és hallgatottak is, hisz autentikusak.
Ám sajnos az idő múltával hamarosan a nő feje fölött elszállt tinédzser korszak s így kikopott a a rászabott ruhákból és félrecsúszott svájcisapkából… Ennek ellenére, mint igencsak „érett”, mármár majdnem egy nagymamai amazon még ma is ezt a tinihangú, csinált cuki kis szivike szerepet próbálja eljátszani, ami a mindent megmutató tévében egyszerűen röhejes…
A kilencvenes években ebből a Szandi bájszerepből Pintácsi megpróbál valahogy kikecmeregni, mely igyekezete mind a mai napig tart és amely helyzetben jobb híján a politika mezsgyéin sertepertélve próbál úgy ahogy, valamiféle határozott, elsősorban a jobboldali végeken elsősorban a Fidesz*, de nem kevésbé afféle „keresztény” álarcra cserélni az ő közismert, Fenyő Miki szabadalmazta kislányos maszkját.
Egy barátnőm Szandi és nővére gyerekeivel járatta a sajátjait egy békási, úgymond* „keresztény” óvodába, ahol a két pintácsi nővér mindig a középpontban nyüzsgött. Mág politikailag is.
Gyakran vesztek össze az öltözőben reggel de este is, csak úgy zengve röpködtek a lóf….ok, ahonnan, aztán az egyiküket, a kevésbé „márkás” testvért gyerekestől kénytelenek voltak eltanácsolni…
Még azt is mesélte, hogy P.Alexandra gyakran handabandázott valamilyen „Lajos atyáról” is, aki úgy tűnt, mint Fenyő is, nyilvánvalóan szintén a hóna alá nyúlhatott az ő új álarca felvételéhez…
😀
.
* Innen a Varga miniszternek címezett cs…ig benyalása is.
** Úgymond keresztény: A kérdéses, korábban még tanácsi óvodát olyasféle „”ökumenikus”” keresztyén óvodaként nyitotta meg a Bús Balázs fideszes, Tarlós-utód polgármester.
Mára már persze a cégér is katolikusként hirdeti a felekezeti egyenlőséget már addig is csupán csak jelképező feliratot. Lám már álarc sem kell nekik…
.
1:43 du.
Rodeo11 Természetesen nem baj, hogy nem értünk egyet, lényeg, hogy mind a ketten tudjuk, nekem van igazam. 🙂
Jazzt ritkán hallgatok, de nem tudom elvitatni néhány zenész hangszertudását (Szabó Gábor).
Pontosítanék, Házy Erzsébetet ismertem, van Tőle egy mono szóló hanglemezem, 74-ben vásároltam. Filmekben is feltűnt, gyermekkoromban láttam néhányat, az operában is hallottam, de a Manon Lescaut-ban nem tudom. Nem tudom visszanézni az akkori szereposztásokat, de minden Manon előadáson ott voltam. Azt a bizonyos 65-ös előadást biztos nem láttam, koromnál fogva.
A Manon Lescaut teljes felvételét adták ki mostanában a Hungaroton gondozásában, és most tette elérhetővé a kedvenc boltom.
https://www.prestomusic.com/classical/products/8044920–puccini-manon-lescaut
Csak letöltéssel vásárolható meg.
Majdnem olyan szép volt, mint Krencsey Marianne. 🙂
2:41 du.
kenny
2019 május 6
1:43 du.
hahahaha
legyen neked igazad!!! aláírom!!! hahahaha
de attól még én olyan vagyok, mint „én” ugye lehetek én?
mikor Siegmund Die Walküre:
https://www.youtube.com/watch?v=kruKso9nUQI
akkor engem nem igen érdekel „más” Joviczky egy kicsit gyors!!! de ő igazi Wagner Tenor és ő „a” „Walkűr”
és itt van akiknek Wagner megírta:
https://www.youtube.com/watch?v=qI7az7zxK-o
minden áldásom és jókívánságom a tiéd de ezt nem adom
és ez van!!!!
https://www.youtube.com/watch?v=gSxNqUwz1qg&t=308s
3:04 du.
Besancon és akit még érdekel, Alma ez fizika (hahahaha)
https://www.youtube.com/watch?v=8jcAzdgUqa4&t=3386s
cenzor, bocs de mindarra amit nekem ma itt mondtak nem lehet más válaszom, lécci
hahahaha
3:31 du.
Besancon
csak neked
hátha cenzor nem akadályozza
https://www.youtube.com/watch?v=DJh6i-t_I1Q
3:53 du.
rodeo!
„….de kihagytátok na kit is? a Ki Mit Tud győztes aki olyan A Csitári hegyek alatt ot csinált és még fejlődött… ő a magyar Callas!!! …” – írtad!
Bár nem nevezted meg kire gondoltál, – én pedig úgy emlékszem, hogy a magyar Callasként Sass S.-át emlegették, – de őt nem hagytam ki, nézd csak meg! Úgy emlékszem már írtam hogy Toscaként láttam először az operában, túlzásként mondhatom, hogy fantasztikus volt, a vendégművész J. Kinget simán leénekelte a színpadról! Hogy Ki mi tud -ot nyert e, azt épp nem tudom, de gondolom ez nem befolyásol semmit a tehetségében! Tokody I. viszont Kodály énekversenyt nyert, a „csitári hegyek” akár az ő imidzsébe is beleférne, bár én tőle nem igazán voltam elájulva sosem, annál inkább Rost Andreától, akinek nem csak a hangja csoda szép színű és hajlékony, de igazán nőies jelenség is! Rájöttem ugyanis, hogy engem az adott hang mellett mennyire befolyásol a személyes benyomás, megjelenés, nőiesség!
Még iskolás lányként láttam Gershwin életéről egy filmet, a film többek között attól volt különleges, hogy a szerző barátját O. Levant valóban O. L. játszotta. Egy jelenetben azt mondta a hálókocsis vonaton velük utazó zenekritikusnak, hogy G. és közte az a különbség, mint a hálókocsi alsó és felső ágya között: az egyik a tehetség, de a másik a zseni -„én barátom lehet, hogy tehetséges vagyok, de G. a zseni!” (E percben élek a gyanúperrel, hogy ezt egyszer már leírtam talán épp neked, ha így van bocs, de ez nagyon maghatározó az egész világnézetemben)
Hát valahogy így vagyok én is azzal, hogy ki mennyire jön be nekem, függetlenül attól, hogy nemzetközileg elismert tehetségről van e szó vagy sem. Van egy láthatatlan „kategóriám”, ahol a „munkájukat jól végző” iskolázottan és szépen éneklő, de különösebb plusszal nem rendelkező énekeseket sorolom, akik valamiért nem igazán fogtak meg. esetleg konkrétan nem tetszik bennük valami: ők nekem a becsületes iparosok, akikre m indig lehet számítani, és ennyi – egy kicsit ilyen nekem Marton Éva a nehézkessége miatt, vagy a már említett modoros Kalmár, vagy Pitti, akinek alapból nem tetszett a hangja ( meg ő maga sem), de vannak mások is most nem sorolom végig az operairodalmat, mert C. A. kitér a hitéből és joggal, hogy már megint offolunk! És vannak a „vitán felüli” számomra a tökéletes elragadtatást keltő énekesek, akik valamiért megfognak, bár lehet, hogy semmivel sem tehetségesebbek mint a többi, de valami plusz van bennük – ilyen nekem most már Callas, Gyurkovics Mária, Lorengar, Moffo, az óriási hangú Házy E. aki kissé átmenetet képez a két kategória között, mert maga a hangszíne nem annyira az én ízlésem, viszont fantasztikus és átütő az ereje, e téren talán nem is ismerek hozzá foghatót!
A világ oda van /volt Joan Sutherlandért, vagy M.Caballet -ért, sokszor, sok mindent hallgattam tőlük, de minden különösebb érzelem és elragadtatás nélkül. És nem feltétlenül a technikai tökéletesség tehető ezért felelőssé, hisz pár éve hallottam egy igen régi felvételen Amelita Galli- Curcit, Liu-ként, sistergett erősen a hatvan évvel ezelőtti felvétel, de a hang élt és magáért beszélt! Kevés szó esik Elizabeth Swarzkopf -ról pedig az egyik legnőiesebb és legtisztább hangú énekesnő, Mozart operákban szinte felülmúlhatatlan, engem egy kicsit a magyar Sándor Juditra emlékeztetett megjelenésében ! J. Obrazcova viszont egy jelenség, őt a Carmenben láttam, pont azt hozta amit az én elképzeléseimben Carmennek hozni kell, nagyon tetszett bár totál más volt mint az addig Carmenként szeretett Grace Bumbry.
A sokak által sztárolt A. Netrebkotól viszont sokkal többet reméltem, nagyon nagy várakozással néztem elébe, – azok után, hogy még Fáy Miklós az igen szigorú zenekritikus is el volt tőle ájulva, és az itt nálunk nagy szó volt pár éve – de mégsem adta azt az élményt mint vártam. Szóval sok mindentől függenek ezek a dolgok (is)! Majd egyszer írok a férfiakról is bár tény hogy őket kevésbé ismerem, mert a dolgok lényege, hogy a táncosoknál, jégtáncosoknál is ösztönösen mindig a nők vonzzák a tekintetet, hát valahogy az operában is több szó esik a női énekesekről – hozzáteszem érdemtelenül, mert a férfi énekesek
nélkül mit érne az egész? Viszont, ha már itt tartunk, én nagyon szeretem a kontra-tenort Egyszer a Ki mit tud – ban sok sok éve énekelt egy fiatal pasi kt.- bizonyos Horváth Zsolt, megjegyeztem a nevét, mert nagyon tetszett, de azóta sem hallottam róla!
Gyakran hallgatom a Lascia ch’io piangát a Farinelli c. filmből, mert egy olyan világba röpít amit nagyon szeretek (Händel – aki egyébként is az egyik kedvencem!) Ha még nem tetted volna, tedd meg, hogy meghallgatod! Ugyanez az ária Sarah Brightmannel is csodás, neki különösen érzékeny és hajlékony a hangja, bár egyik másik résznél egy egy kicsit túltolja, talán túl finomkodja, de hatásos!
4:20 du.
Rodeo!
„…a Debussy meg pukkadjon meg a “cizellátumaitól” -néha- a hajam égnek áll…”
És Mahler? Ő is pukkadjon meg? Ugye nem! A halál Velencében c, filmet készítése óta számtalanszor megnéztem, a zene miatt, akkor még nem tudtam, ma már tudom: Mahler V. szimfóniája kíséri végig a történetet. Nem volt még akkor más lehetőség ( gimis voltam mikor először láttam) tehát ha hallani akartam, mindig megnéztem. Egyébként nagyon illeszkedik a zene a képsorokhoz, szinte elválaszthatatlan egyik a másiktól!
4:24 du.
Kenny!
Majdnem olyan szép volt, mint Krencsey Marianne. 🙂
—————————————————
De csak majdnem! Krencsey finomabb, nőiesebb, ezért szerintem szebb – Házy keményebb, élesebb, drámaibb, tehát figyelemre méltóbb!
4:36 du.
kenny
2019 május 5
2:45 du.
Besancon Rodeo kommentjeit alapul véve tényleg meglepő a “fullromantikus” Saint Saens kedvtelése. Innen is látszik, az emberi lélek bonyolult.
———————————————————
Szerintem nincs benne semmi meglepő, beleillik az egyéniségébe, csak ezért csodálkoztam egy hangyányit, mert nem tudtam ezt róla! Nagyjából ismerem a zenei ízlését, hisz ezeket a témákat előbb szoktam elolvasni mint bármi mást – ha nem is mindig szólok bele – sok mindenben egyezik is az ízlésünk, és S.S nálam is nagyon magas polcon van. Meglepett . ő lényegesen szétszórtabb mint én – legalább is ezt a hatást kelti – bár én sem vagyok piskóta, de ezek szerint S.S szeretete nem ettől függ!
3:50 de.
„Ám sajnos az idő múltával hamarosan a nő feje fölött elszállt tinédzser korszak s így kikopott a a rászabott ruhákból és félrecsúszott svájcisapkából… Ennek ellenére, mint igencsak “érett”, már-már majdnem egy nagymamai amazon még ma is ezt a tinihangú, csinált cuki kis szivike szerepet próbálja eljátszani, ami a mindent megmutató tévében egyszerűen röhejes… ”
Hát ez nagyjából érthető is, miután semmi máshoz nem ért, azt a vonalat erősíti, ami érzése szerint ment neki – akkor! De most? Vajon milyen visszajelzései vannak a közvetlen környezetében, ha ennyire nem veszi a lapot?
5:34 de.
Rodeo11 2:31
Írod, kimaradnak a dolgok. Itt is pl.:
„a Rachmanyinov vecsernyék és a Richard Straus…”
– a vecsernyékkel paralell, nyilván frühstück-öket akartál írni… 😀
.
Megj.: – A neve leírása eredetileg Strauß, de a modern német abc szerint már „ss”, ami korántsem a rosszemlékű Sutz Stafelra akarna utalni, márcsak azért se, mert Hitler ki nem állhatta sem őt, sem a zenéjét…
Na, hello: A B
7:06 de.
Kedves Alma, ismerős amiről írtál!:-))))
Mi is valamennyien tanultunk zongorázni – mint már írtam hárman voltunk tesók – a húgom még hegedült is néhány évig, én magam pl 13 évig gyötörtem a jó öreg Bösendorfert, ami még az anyukámé volt, óriási méretű hangverseny zongora,már akkor is öreg volt mikor anyu elhozta otthonról, hogy majd a gyerekei is tanuljanak rajta,elég sűrűn kellett hangolni, betöltötte a nappali jelentős részét, ám mivel megválni semmi szín alatt nem akart tőle, magától értetődő volt, hogy a lányok „használják ki”.
Nagyon szerettem hallgatni másokat, viszont nem szerettem a gyakorlásokat, ezért aztán értelemszerűen nem is készültem zenei pályára, anyám nagy bánatára! Nekem a zene mindig mást jelentett mint, hogy én magam előadjak bármit is, – a nővérem viszont igen „produktív” típus volt, gyönyörű hanggal, ő a konzi után énekelni tanult, de a zongorát ő sem hagyta békén, a napi gyakorlások után nagyjából ugyanazt adta elő mint te! -:))) Kertes házban laktunk, így nem volt közvetlen falszomszédunk, de csendes nyári időben mikor az emberek kevésbé voltak becsukózva, az ablakok pedig nyitva, a szembe szomszéd meg a mögöttünk lévők is bizony pontosan tudták ki hol tart, ki énekel éppen, ki zongorázik, stb.
Emlékszem egy dalra, amit a két lány nagyon szeretett, gyakran előadták, hogy „baj van a részeg tengerésszel” a húgom énekelt, a nővérem kísérte, a szomszéd néni meg aki a lugasban épp borsót fejtett hümmögött, hogy hallom a „Kiri már hangol”. Akkoriban volt divatos énekesnő Ambrus Kyri, elég erős hanggal, és mivel a húgom is hasonló temperamentummal és hangerővel rendelkezett, rá is ragadt ez a becenév gyerekként. Ők mindketten hivatásszerűen is közeli kapcsolatban voltak a zenével (sajnos már csak múltidőben) a férjeik is, miután még a Zeneakadémiai ismeretségből származtak ( zongora ill. hegedű szakon) és anyám nagyon boldog lehetett volna ennek a kis családi összetételnek a láttán, ha megérte volna – de sajnos nem érte meg!
Én jól elvoltam az ő árnyékukban, és suli után hazaérve, ha egyedül voltam, azt hallgattam amit akartam és szerettem, olyan hangerővel ahogy a fülem bírta, főleg a koloratúrszoprán áriákat, attól akitől épp adták a rádióban, később már feltörtem amikor a lemezjátszón magam választottam ki mit, kitől és hányszor hallgattam egymás után ( Csengettyű ária, az Éj királynője, vagy a már fentebb említett Árnyéktánc voltak a kedvenceim) Hivatás tekintetében én lettem a „renitens” sőt a házasságom is, miután az én férjem nem zenész. De ez nem meglepő, én egy kicsit minden tekintetben elkülönültem, így visszagondolva, talán tudatosan. De biztos, hogy a szüleink – főleg anyukám – ráhatása, az évekig működő vasárnap de.-i Zeneakadémiai bérlet nagyban hozzájárult a zeneismereteimhez és szeretetemhez.
8:13 de.
Kenny – Mága Z.-t én is hasonló előjellel említettem, azt gondoltam átmegy az irónia anélkül, hogy külön smájlit ragasztottam volna utána, nehogy azt hidd, hogy cikizem a nép egyszerű gyermekét! De nem vagyunk egyformák, és ezt tudomásul kell vennünk – szükség van /lesz a Claydermanokra, meg az André Rieukra, csakúgy mint Mágára, mert egy óriási rétegnek igénye van rá, és a maguk szempontjából érthető. nekik az a zene amikor szépen felöltözve pl egy bécsi koncerten az óriási „placcon” beülnek az akárhányadik sorba, amikor pedig felhangzanak a számukra ismerős dallamok, elalélnak a gyönyörűségtől – mi ebben a nem érthető? Magyarázd el annak aki Mágát és a 100 tagú cigányzenekart azért tartja sokra mert „kotta nélkül játszanak” hogy mit jelent a kotta, a művészet meg a lejátszók minősége stb” – biztos nézne rád, hogy mi a gondod, hisz ezek világhírű előadók, zenészek, lám egy hatalmas arénát megtöltenek, és neki élvezetet nyújtanak!
Mióta világ a világ mindig voltak különböző ízlésű és igényű emberek, és ha ők nem lennének, az André Rieu -k éhen halhatnának! Nem biztos, hogy mindenki különbséget tud /akar tenni Schiff András és R. Clayderman között, szeretik a zenét, bizonyos számukra ismert darabokat főleg, ezért aztán részükről majdnem mindegy ki játssza, ha „szépen játssza” – kinek a pap kinek a papné, megint csak azt mondom, nem vagyunk egyformák! ( az említett, Mágáért rajongó ismerősünk pl ugyanaz, akiről írtam, hogy azért nem vásárol az Aldiba mert ott „ráteszik az áfát” míg a Lidl -ben nem, ezért az utóbbiba jár! – ez van, kéretik nem röhögni -:)))))
Abban igazad van, hogy egy- egy zenemű élvezetében, hanghatásában nagyon sokat számít a lejátszó minősége, de gondolom, 40-50 évvel ezelőtt te is azt hallgattad és úgy, ahogy akkor tudtad, és lehetőséged volt rá – mégis ki tudtad választani, hogy ki vagy mi tetszik és miért! Az azóta történt technikai fejlődés ezen nyilván nagyot dob, de attól még nem hal ki az első ill. az összbenyomás!Nekem pl nincsenek különleges lejátszóim, jobbára olyanok mint bárki másnak, ennek ellenére mint írtam, iskoláslányként nem tetszett M. C.hangja, jóval később meg „rájöttem az ízére” és ma már végképp nem értem, mi volt a gondom vele, azaz sejtem, de ma már másként látom, hallgatom és nagyon szeretem, pedig ahogy akkor nem volt, úgy ma sincsenek szuper berendezéseim – mégis van ki bejön, és van aki nem!
A modorosságot, a merevséget mind hangban, mind megjelenésben nem kedvelem, onnantól már nem okoz olyan gyönyörűséget, de elfogadom, és el is hiszem ha másnak meg más a véleménye! Kalmár Magdát személyesen is ismertem, egy nagyon szimpi nő volt akkoriban, de vele pl nem tetszett annyira Mimi – van ilyen! Házy E.-t viszont nagyon szeretem, pedig ő is hajlamos volt egy kissé a modorosságra, mégis szerettem, mert volt benne valami ami nagyon megérintett, ki tudja mi?.
Mindezt persze, úgy és annak alapján írom, ahogyan én látom, hallom és amilyen benyomást bennem kelt – de eltudom képzelni, hogy ezeket mások másként látják!
8:18 de.
Besancon
2019 május 6
4:20 du.
rossz helyen kopogsz Mahler ügyben: IMÁDÓI KÖZÖTT TARTOM MAGAM SZÁMON, minden műve!!!
a Debussy meg továbbra is … szóval prüszkölök tőle (nincs vele egyedül LOL)
9:02 de.
Auróra Boreálisz
2019 május 7
5:34 de.
ezt nem egészen értem! tréfa akart lenni, vagy gúny (de miről?)
Richard Straus nevét én így ismertem meg… Hitler nem éri el az ingerküszöbömet…és más hasonló „lelkek” tele van velük a közelkelet hahahaha szóval majd fordítsd le magyarra, lécci?
9:05 de.
Besancon Akkor hozd ki az ellenőrződet, mert itt a KMH oldalán írta le kedvence nevét. Hol jár az eszed?
Azért jól elkalandoztunk, az eredeti téma mégis az volt, hogy egy már megítélt támogatást visszavettek, mert csak.
Ez aljasság. Legyen bármilyen project, dolgoztak vele, idő és munka volt, visszakérni ilyen támogatást aljasság.
Közben mennek a milliók Ákosnak, Demjénnek, hiszen szegény Rózsinak kell a pénz, mégsem ihat Kőbányait.
9:15 de.
Besancon
2019 május 6
3:53 du.
szent krumpliföld! egyetértek és mint mondtam sok mindenki kimaradt
van egy Cosi fan tutte
Schwarzkopf, Ludwig, Alfredo Kraus, Giuseppe Taddei és Karl Bőhm
ez a felvétel számomra etalon és a Vier letzte Lieder csakis Schwarzkopf al… ő számomra kategóriákon felüli
Bumbrinak van egy csodálatos Amnerise… László Margitot kihagytad? Tokody val kapcsolatban nem értek veled egyet ő van a felső ágyon, és a Sass van az alsón (ez személyes)
és most tényleg abbahagyom mert C.A. meg fogja unni, mi vagyunk it a Film Színház Muzsika? mostani kiadása?
keress rá az 1974-es Orange-i Norma ra Caballe val és Jon Vickers szel Callas halott és Caballe a szélviharban is megpróbálta és majdnem sikerült neki én láttam az Operában Leonora Trubadúrban felejthetőre sikeredett
na akkor minden jót
Chris kösz a türelmedért
9:16 de.
Besancon
2019 május 6
3:53 du.
Puccini Madama Butterfly Callas Chio chio san és Schwarkopf Liú
9:49 de.
Kedves Brunszvik Teri!
A 3:50-es írásomat természetesen a te írásodra szántam válaszul, de most láttam csak, hogy a hivatkozás lemaradt!
9:54 de.
Besancon A szépségnek sok formája van. Aki kedves a szívünknek, azt mindig szebbnek látjuk a valóságnál, és így van ez jól. 🙂
9:58 de.
Rodeo – nagyon köszönöm a nekem küldött Bach zenét, meghallgatom!
A mi censorunk nem olyan hogy az ilyet letiltsa, ím ezt is átengedte! -:)))
Tény és való azonban, hogy most jócskán rátettünk egy két lapáttal ami az offolást illeti, ezért elnézést is kérek Christophertől – mentségünkre legyen mondva, hogy nem valami aktuálisan fontos politikai témájú cikket „vertünk szét” az oda nem illő szövegeinkkel,hanem olyat amelyekhez talán jobban illeszkednek az itt írt zenei hsz-ok!
Köszönöm4
5:26 du.
Besancon
2019 május 7
9:58 de.
ne feledd soha!!!!
https://www.youtube.com/watch?v=3wvNvdGtF-s
10:14 de.
Rodeo11
2019 május 8
5:26 du.
Nagyon laikus vagyok, ha Kathleeen Ferrier Xerses Largojától már többször elélveztem? :F (Kár, hogy későn fedezték fel és túl hamar elment!)