Az énekesnő ismét egy újabb zenekart alapított „AMatild” néven. Az Imago Mundi zenekart, nyolc éve Veress Gábor Csaba gitáros –zeneszerzővel hívta életre. Az együttes 2006. decemberében debütált „Másik valóság” című maxi lemezével. A két alapító tag Matild és Gábor 2007 tavaszán Dél-Indiába utazott, ahol számos zenei tapasztalatot szerezve, az indiai hangzást beépítették zenéjükbe. 2010 decemberében megalakult az Amatild zenekar, melyet ugyan csak Veress Gábor Csaba gitáros – zeneszerzővel hívott életre az előadóművész. Azóta folyamatosan születnek a dalok, szövegek. Az énekesnő nemcsak a színpadon érzi jól magát. Parapszichológusként, gyógyítással is foglalkozik. A szokatlan kettőségről, Tamás István a Kanadai Magyar Hírlap, valamint az Amerikai Magyar Hírújság szerzője, tudósítója beszélgetett az énekes-gyógyítóval.

– Mikor kezdtél el énekelni, és hogyan emlékszel vissza az első fellépésedre?

– Szüleim szerint, hamarabb énekeltem, mint beszéltem. Az óvodában már rendszeresen voltak „fellépéseim”, anyukám szerint, míg a többi gyerek sírt és húzódozott, én nagyon határozottan mondtam a verseket és énekeltem. Aztán innentől kezdve szinte minden iskolai rendezvényen felléptem. Középiskolás koromban indultak az „igazi” koncertek, hiszen tizenöt évesen már zenekarban énekeltem. Mátészalkán egészségügyi szakközépiskolába jártam és ebből a szakból, egyetlen voltam a gimnázium énekkarában. Tanultam klasszikus éneket is, de ezt követően olyan neves tanáraim voltak, mint Toldy Mária, Sík Olga és Magyar Hajnal.

– Volt akkor már valami szereplési vágyad, vagy ez jött magától?

– Érdekes, mert igazából sosem a magamutogatás volt a lényeg számomra, hanem az, hogy a bennem lévő érzéseket – azokat, amelyekről beszélni nem tudtam, kiadjam magamból. Gyakorlatilag nevezhetjük pszichoterápiának, vagy aktív hangterápiának is, amiről persze abban az időben még sejtelmem sem volt. Az első magánénekórán tizenhét éves koromban vettem részt a mátészalkai állami zeneiskolában.

– Mi az a zenei irányzat, amit most képviselsz a zenekaroddal?

– Megint jót kérdezel, de most egy kicsit visszanyúltam a népi gyökereinkhez, hiszen „gyökerek nélkül nem lehet repülni”. 2011-ben, csatlakozott hozzánk egy kitűnő gitáros és nagyszerű ember, Juhász Robi. Mára teljesen beilleszkedett a kis csapatunkba. Jó barátra és zenésztársra találtunk személyében. Bemutatkozó dalunk, a „Tavaszi szél”, mely nem az ismert népdal feldolgozása, hanem a megújulásról, az újrakezdésről szól; a természet körforgásában mindig megtörténő újjászületésről. Arról, hogy ha hagyjuk, hogy minket is „elrepítsen” ez a tavaszi szél, akkor a változásokat a hétköznapi életünkben is megtapasztalhatjuk, kívül és belül egyaránt.

– Mennyire fontos számodra a színpad, a siker, hogyan éled meg azt?

– Ha ezt húsz éves koromban kérdezted volna meg valószínűleg másként, válaszoltam volna meg most neked. Lehet, hogy csodálkozni fogsz a válaszomon, de nem annyira fontos. Ha nem vagyok színpadon, ugyanolyan jól érzem magam. Nem a külső sikerek, visszajelzések fontosak számomra, hanem az, hogy sikerült-e átadnom valamit abból, amit szerettem volna. Persze, ha ez a két dolog egybe esik az nagyon jó, de nálam nem ez a fő szempont.

– Maximalistának tartod magad, hogyan építed fel a karriered?

– Mosolyogva mondja: A pályám,nevezzük így karrier helyett, hogy finoman fogalmazzak, eléggé cikk-cakkos volt eddig. Nekem, mint már említettem, mindig az önkifejezés volt a legfontosabb, és ha ez éppen egy alternatív zenekarban, vagy egy musical stúdióban, esetleg egy jazz zenekarban adatott meg, az szinte lényegtelen számomra. Nem vagyok karrierista típus, viszont mindent teljes gőzzel csinálok az életemben.

– Volt esetleg a művészi pályádnak olyan szakasza, amire nem szívesen emlékszel vissza, vagy könnyen túlteszed magad az esetleges sikertelenségeken, kudarcon?

– Jó kérdés! Talán a versenyek után. Sok jó eredmény és semmi következmény, semmi további segítség, – de mint látod, nem adtam fel, összehoztam két zenekart is, akikkel rengeteget jártuk az országot. Mindig megtalálom azt a csatornát, amin tovább tudok haladni. Akkor sem keseredek el, ha előtte egy nagy folyó sodort és az új esetleg csak egy kicsi patak. Szeretem az új dolgokat, lelkesítenek, kreatív vagyok. Ezért is hoztam létre az „AMatild” zenei formációt.

– Bevezetőmben említettem, hogy parapszichológiával is foglalkozol. Lehet az éneklést társítani a lélekgyógyászattal?

– Mint már említettem neked, egészségügyi végzettségem van. A gyógyítás és az éneklés, tizenöt éves korom óta párhuzamosan fut, részévé vált az életemnek. Ez a két vonal a Mantra Alternatív Természettudományi Szabadegyetemen találkozott az életemben, ahova négy évig jártam. Itt szeretném kiemelni az egyik legmeghatározóbb tanáromat Dr. Tatjana Szmirnovát, akinek nagyon sokat köszönhetek. Szakdolgozatomat a zene és hangterápia elmélete és gyakorlata címmel írtam. Az éneklést és a lélekgyógyászatot természetesen lehet társítani, akár többféle módon is, pl. úgy, hogy elég sok ismert, illetve, feltörekvő énekessel dolgozom. Tudom, hogy milyen problémákkal küzdenek nap, mint nap, illetve meg tudom találni azokat a módszereket, amelyekkel tudok segíteni a nagyon érzékeny művész embereknek is. A parapszichológián belül az extrapszichológiával foglalkozom. Egyik szakterületem a kronobiológiai pszichogenetika, egy önismereti módszer, amely holisztikus képet ad az ember természetének sajátosságairól. Továbbá foglalkozom Bach-virágterápiával, holisztikus masszázzsal, EFT-vel, numerológiával és a Peter Orban-féle symbolon – asztrológiával.

– Az emberek, akik hozzád fordulnak problémáikkal, mennyire nyitottak ezekre a módszerekre?

– Az emberi lélek sokrétegű. Akik hozzám járnak kúraszerűen, heti rendszerességgel jönnek. Minden alkalommal mélyebbre jutunk el és mindig csak annyit haladunk, amennyit az illető enged. Így tehát az egyénen és problémája súlyosságán múlik, hogy mennyi időt vesz igénybe a javulás. Nagyon racionális, bal agyféltekés, teljesítmény-centrikus a mai világ. Az első, amit próbálok átadni az, hogy a lélek területén mások a játékszabályok, és hogy szemléletmód váltás nélkül nincs gyógyulás.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve? – mindkét területre gondolok itt. A zenére, hogyan épülhet fel a gyógyítás?

– Erre a két kérdésedre egyszerre szeretnék válaszolni. Népi éneklést tanultam Szvorák Katinál. Ezekben, a dalokban megszólalnak őseink, és bennük van az összes megélt örömük-bánatuk esszenciája, amely szerintem sokat segíthet a mai világban helyüket kereső embereknek.

Tamás István