Újévi jókívánságok a Kanadai Nemzeti Galériából
A művészet alapvetően a múltat tükrözi, és néha – kevésbé egyértelműen – a jövőbe mutat. Így az új esztendő küszöbén, amikor nekem több időm van, de a leköszönő évnek sokkal kevesebb, különösen jó alkalomnak tűnt ellátogatni az Ottawában lévő Kanadai Nemzeti Galériába, ahol több mint 12 ezer négyzetméteres területen egy gazdag, 93 ezer tárgyból álló kanadai, őslakossági, európai és amerikai szépművészeti gyűjteményt találunk. Az 1988-ban épült építészeti mérföldkőnek számító épület szíve pedig az eredeti helyéről darabokban ide szállított és rekonstruált Rideau kápolna. Az alábbi képriporttal (és rövid videófelvétellel) kívánok jó egészséget és szebb, reménytelibb napokat 2022-ben valamennyi olvasónknak!
Amikor beléptem a Rideau-kápolnába, tompa köhögést és csendes, majdnem szellemi csevegést hallottam mindenhonnan, miközben rajtam kívül senki sem volt ott. Aztán a mindenütt elhelyezett negyven hangszóró betöltötte a díszes teret a Salisbury Katedrális Kórusának hangjaival, amely Thomas Tallis 1570-ben írt Spem in Alium (Remény minden másban) című művét adta elő. A Kanadai Nemzeti Galéria Rideau-kápolnájában hallható előadás Janet Cardiff The Forty Part Motet című interaktív hangszobrának része.
A kanadai gyűjteményben találhatjuk Charlotte Schreiber Egy ír hazafi vallomása című alkotását 1879-ből. Ez volt Schreiber diplomamunkája, és egy balladán alapul, amelyben egy ír hazafi meggyónja halálos bűneit, mielőtt csatába indul, de akaratlanul egy katolikus papnak álcázott brit katonának mondja el titkait.
Mint fiatal nemzet, amikor tizenkilencedik századi kanadai szépművészetről beszélünk, olyan erősek a művészek európai gyökerei és ekkor még olyan gyenge bármilyen kanadai nemzettudat, hogy vita tárgya lehet, hogy mindez egyáltalán mennyire kanadai. Schreiber például Angliában született 1834-ben és ott halt meg 1922-ben. 1876 és 1898 között élt és alkotott Kanadában, elsősorban Torontóban.
A huszadik századi művek — és ez a gyűjtemény gazdagabb — már egyértelműen köthetőek Kanadához. Az egyik ilyen Will Ogilvie Girl With Plant (Lány a növénnyel) című 1933-es műve. Az alábbi képemen egy részlet látható a festményből.
Ogilvie Dél-Afrikában született 1901-ben és 1925-ben érkezett Kanadába. Eredetileg rövid ideig élt Torontóban, aztán a sors egy időre az Egyesült Államokba hívta. A harmincas évektől azonban visszatért Kanadába. Festett, a II. Világháborúban harcolt és tanított.
A fenti részlet Miller Brittain The Rummage Sale (A túrkálóvásár) című 1940-es művéből jól tükrözi az ilyen jellegű kacatvásárok káotikus piaci hangulatot — ahol a más helyzetben visszafogott emberek energikusan turkálnal és lökdösődnek.
A fenti részlet J.E.H. MacDonald The Tangled Garden (A kusza kert) című 1916-os alkotásából a múzeumi gyűjtemény egyik legértékesebb darabja. Pedig ezt a művet kezdetben harsány kritika érte. Egyesek egy hatalmas paradicsomsalátához hasonlították a festményt és nem értették, hogy miért áldoz fel a festőművész egy ekkora vásznat egy ilyen hétköznapi témára. Akkor még nem volt egyértelmű, hogy összesen négy évvel később MacDonald a Group of Seven nevű szépművészeti csoport alapító tagja lesz, amely a kanadai nemzeti szépművészet alapkövévé válik.
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
11:18 de.
Chris, Nagyon Boldog és erőben egészségben vidámságban elkövetkező 2022 -öt is kívánok.
köszönet az útikalaúzért és azért, hogy megint eltaláltam hallván a GREGORIÁNUMOT az való manapság nekünk a diatónia szárnybontogatása a pentatónia maradványai azaz mintha egy hatalmas szikla lenne amelyet önmaga alkot a természetben, mint egy Katedrálist Moors „kavicsai” jutnak a gregoriánumról eszembe, a műalkotások érdekesek és szemléletesek vezetnek gondolattal és ihlettel
üdv.
11:48 de.
Köszönöm és viszont kedves szerzö és kivánok viszont békés és boldog újesztendöt Neked is ugy mint az olvasótársaknak. Egészségben és sikerekben gazdag évet, éveket – amelyek minimum megütik, de inkább tulszárnyalják a valaha legsikeresebb évének szintjét is.
Ugyan azt mondják, hogy ami víz már lefolyt az vissza nm tér, de jó visszemlékezni az elmult idök sikeres momentumaira – sokszor ennyi kell amiböl eröt merithetünk a jövöre – ami semmiképp se látszik rózsásnak, de e miatt ne akarjuk visszahozni a múlt sötét bugyrait
8:05 de.
B.U.É.K. : ))))
8:47 de.
Gabriel
2021 december 31
11:48 de.
„Ugyan azt mondják, hogy ami víz már lefolyt az vissza nm tér”
Nekem erről egyből ez a kedvencem ugrott be:
https://youtu.be/Dyps_3nDCTE
60 éve készült felvétel, ezért érződik még rajta egy kis szovjet hatás, de a lányok és a népdalok szerintem gyönyörűek!
„Lefelé folyik a Tisza,
nem folyik az többé vissza,
rajtam van a babám csókja,
ha sajnálja vegye vissza…….”
5:45 de.
Elemér
1.8:47
kis víg
néprajz:
A nemzetközi stílusmixük ellenére jajjj, azok a rakottszoknyák (!!!) hűűűű…- már bocs’ a szexizmusért – de olyan izgalmasak, mert az az X mennyiségű, egymásra rakott szövetréteg olyannyira szigetelte a hőt, hogy nem is volt szükségük a ma bugyiként számon-tartott* alsó ruhadarabra se.
Ráadásul – vagy épp azért – egyszerűbb volt a szabadban az ún. „kisdolog” elvégzése is, meg kituggya… Hogy hogyan, az már csak a fantáziára van bízva. – Nem szeretnék cenzúra áldozatául esni…
De és még egy, az a szoknyarakás ott csípőtájt, gyönyörűen növelte a jelképesnek is mondható >kívánatos női valóság< ettől is egészséges méretét húsvéti tojások birtokosai számára –
persze étlap, illetve teríték gyanánt… ))) 😀 (((
BUÉK! Sch
* Magyar nyelv óh:
De meccsoda tartalmi különbség van a számon tartott és a számontartott írásforma között. 🙂
5:29 du.
SchumackerLady
2022 január 2
5:45 de.
Igazad van, ez a korreográfia és a viselet -főleg az oroszos kendő és a piros csizma- mocskosul nem illet a szeremlei népviselethez, de -megbocsáthatóan- Bihari nyalt egy kicsit a ruszkiknak, avval együtt azért a lányok szépségét, pajkosságát és énekét értékelni lehet! Mellesleg a szeremleinek beállított(a Sárköz legkeletibb nyúlványa) szoknyahalmaz is sokkal rövidebb az autentikusnál! Node, ha tovább nézed a youtubeot, akkor az alapján a mai fiatalok népi hagyomány tiszteletére azért büszkék lehetünk!!! (Én legalábbis mocskosul! 😀 )
5:56 de.
Orsós Elemér
(Ajánlva még:
RévaY kultúr-
főlojál’András
kollégának is)
Bocsi’ Eli,de ne mocskosul, mint ecseteled, hanem inkább megmosva ))) 😀 ((( … – Ott a patak, ahol Iluska imsoosta – még a Jancsi előtt… Az se vótt baj ha jéghideg, hiszfolyóvíz, anná frissebb lössz… Ez biz mán a néphagyomány.
– Ami pedig a videódon (kösz’)a népviselet „oroszosságát”illeti, egy külföldi kommentátor szerint az inkább „bolgáros”. Nemtom’, de én úgy gondolom, hogy így lehetett olcsóbb a „jelmez” ti. a Kölcsönös Gazdasági Segítség Találkozása révén. Olyan KGST mód’. Tény, jobb volt használni mint nem elfogadni, amit adtak…
Mindazonáltal az is tény, hogy azokban az időkben a népművészetnek mindenek előtt óriási primátusa volt a magyar kultúrpolitikában. Sem előtte, sem utána ez nem ment olyan jól mint akkor. Gondoljunk nemcsak a Röpülj páva, a Táncház stb. joggal nagyon is támogatott, mozgalmakra és az ott támogatott(!!!) kitűnő szaktekintélyekre, kezdve Kodályon, Vass Lajoson és Rábai Miklóson keresztül mindenütt a fiók, asszonykórusok, és népitánc körök, melyek nélkül ma sehol nem lennének ezek a modernizált népieskedők. A tévé jóvoltából hetente egy egész ország énekelte és együtt,hogy”Látod Édesanyám …”
Ugyanennek, az akkor a népi kultúrát ténylegesen előnyben részesítő és tartó tudatosságnak köszönhető az egyéb művészeti ágakban is kultivált „népi/munkás” jelleg kidomborítása a szobrászat, a festészet, a zenetanítás(!), sőt még az iparművészet terén is. Utóbbinál gondoljunk csak egy külön erre létrehozott Népművészeti Vállalat, vagy az Iparművészeti Vállaltokra, a Népi Fazekas szövetkezetekre stb…
És persze mindenütt a népdal(!) népi dallam jellegű dalolás, népdaléneklés* előtérbe helyezése és tartása pl. tábortüzeknél, kirándulásokon, iskolai ünnepélyeken és országos versenyekkel megerősített, külföldön (még nyugaton is) csodált, erre épült össznépi kórusmozgalmunkban is… Egy ismerősöm pl. a KISZ(!) hatalmas vegyes kórusával járta be a félvilágot, a Magyar Rádió Gyermekkórusáról már nem is szólva, amely a világon egyedülálló népdalkincsünk gyakori és dicső hírvivő nagykövete volt …
Oszt’ mi van ma? A körülöttem élő ifjak, fiatalok és gyerekek tudósításai szerint Kodály hazájában a fiatalok már nem is énekelnek talán csak ilyen erőltetett minta táncházszerűségekben rém gyengén és hangtalan produkciókban. Valami hiányzik. Talán egy-egy Vass Lajos, Rábai Miklós, Botka Valéria, Csányi László, Lantos Rezső, Farkas Ferenc, Ránki György, és stb. hiányoznak ?
Mind e jelen problématömegben jelentős része „”érdeme”” van a mai rezsim magyarkodó – kimondom – álmagyar, neohorthysta művészetpolitikájának. Utóbbi éppen azt igyekszik visszacsempészni a kultúránkba, amit abból választékből éppen Bartók és Kodály is megutált, a talmit és a vásári giccseset.
Ez még akkor is így van, ha a mai Horthyepigonok a propagandájukban azt próbálják eljátszani, mintha náluk, őközöttük a parasztművészetnek a két háború között bármiféle becsülete lett volna. Mintha akkor nem csak az ún. magyarnóta és az operett, valamint az a gyengén népiesch műdal gyomkultúrája vitte volna a prímet ott, azon a nacionalista „a magyar ugaron”. Az a díszmagyar, >valójában nagybirtokmentő úri rendszer< nem véletlen' a valódi népművészetet semmibe vette. Méghogy táncházak, meg népdalkórusok…? Uggyankérem!
Pedig, csak meg kell hallgatni 1-1 korabeli hangosfilm zenevilágát: katasztrofális és hamis világ… Ott semmi igaz és pláne semmi népi, a modoros előadásmódról már nem is szólva, amely a korabeli tömegszellemen belül az egyetlen mintakultúrát adta és képezte a tömeg fejében.
Persze mindig hangsúlyozom, hogy tisztelet a ritka kivételnek, amely mégiscsak erősíti a szabályt.
Üdv! Sch
˙
* Elsősorban Kodály és Bartók XX. század eleji gyűjtéseiből, azok beépítésével a műdalkincsbe, a gyermek és ifjúsági dalokba is.
8:08 de.
5771
Shana Tova !!!
8:09 de.
Elemér!
Azért ugyanott, utólagos örömömre végignéztem és hallgattam a székelyudvarhelyi táncház fesztivált, ami hangulatával és viszonylagos természetességével kellemesebb élményt nyújtott 🙂
Üdv’Sch
8:40 de.
Elemér!
Oszt majd kihagytam gyerekkorom kedvenc mesekönyveit, mégpedig elsősorban a Benedek Elek féle magyar népmese-gyűjteményeket – többezer oldalon, állami gondozásban(!!!) – szebbnél szebb, csodás, tisztaszívű, tisztaszavú de főképp eredeti tájszólású és ettől még lenyűgözőbb falusi mesével… Ráadásul hírneves képzőművészek által emlékezetes illusztrációkkal növelve azok hangulatát… 🙂
9:20 de.
Orsós Elemér,
nagyon köszönöm a csodálatos élményt nyújtó youtube sorozatot.A Vörös hadsereg énekkarának fellépését itt Izraelben élőben láttam A további felvételek pl a Jehorám Gaon és Ezer Weizmann életéről szóló megemlékezések valamint Benjamin Natanjahu számomra ÖRÖK miniszterelnökünk beszéde számomra örök élmény marad.Még egyszer hálás köszönettel:Gyuri.
https://www.youtube.com/watch?v=TC8kELcSd7s
9:44 de.
D.Bernstein,
a mai nap pontos dátuma:א בשבט תשפ”ב.Tehát magyarul:5772 svát hó 1 שנה אזרחית טובה לכולנו.Boldog polgári Új Évet mindnyájunknak.
9:59 de.
˙
A „Turkálópiac” c.mestermű hűen tükrözi az előző évben háborúba
lépett Kanada nyugtalan, és vészjósló hangulatát. Kutakodó és
gyanakvó pillantások & tülekedő asszonyok-A férfiak hiányoznak.
– A műremek hangulatából árad a jövőtől való félelem, az
egykedvű bizonytalanság. Színvilága ködbe és sötétségbe vész…
˙
Megvallom, eddig nem ismertem a kanadai művészetet, amit mégis
megsejthettem szelleméből, az a számomra is megközelíthető
film/TV művészet, amelyről párommal együtt csak jót tudunk
nyilatkozni. A mi benyomásunk szerint – mert ezt már sokszor
megbeszéltük – egy-egy kanadai film számunkra szakasztott
európai – azon belül is inkább angol – hatást kelt. Főleg
a művészi megközelítés vonatkozásában… A képek megkomponálása,
a szereplők kihangsúlyozott arc és tökéletes átszellemült
szerepjátéka sokszor lenyűgöző. – Ezt a benyomást keltik a
történelmi miliő tolmácsolására hivatott filmek, a helyszínek és
a jelmezek korhű hangulata úgy együttesen…
Többször fordult elő, hogy hosszas nézés után brit filmre
asszociáltam és a feleségem hívta fel a figyelmem, hogy bizony .
e z . i s . e g y . k a n a d a i . előadás…
Ezért ma már, ha választani kell egy kanadai, vagy mondjuk egy
U~A film között,mi már gondolkodás nélkül az előbbit választjuk
– és sosem csalódunk, főleg annak humanizmusában, társadalom
szemléletében s nem mellékes, sokszor annak szakasztott angol
humorában sem… 🙂
Talán ez a kvázi európaiság lehet a mai Kanada ritka,ami e cikk
ismertetése révén is felénk árad kultúrájából…
˙
Hát így tovább Kanada és KMH, csak az emberség szellemében! 🙂
Thgyu
˙
.
Utóirat:
T Chris! Ha a szövegben szó esik arról, hogy „milyen nagy az a vászon”,legalább akkor lenne jó a méretét cm-ben megadni. Mert egy képzőművészeti alkotás esetén ez sem mindegy… Kösz’ Üdv’
10:03 de.
D.Bernstein,
elnézést,én is tévedtem.5782 és nem 5772. Dehát mi az nálunk 10 év tévedés a néhány ezerből?
10:11 de.
Thgyu 9:59
helyesbítés:
Alulról a második bek.:
„Kanada ritka” helyett: Kanada titka 😀
(A helyesírás ellenőrző program ördöge:
Amikor a rontott szó maga is önálló értelemmel bír, akkor nem jelzi a hibát. Tanulság: azzal együtt szükséges az önellenőrzés)
11:18 de.
SchumackerLady
2022 január 3
8:40 de.
Hálásan köszönöm hogy, ilyen szépen elbeszélgettünk! Én azért az erősen visszalustuló táncház mozgalmat és a természetjárást újra központilag dotálnám, márcsak azért is hogy, az egyre nagyobbodó, súlyosbodó okostelefonok nehogy sérvet okozzanak a tornából és még a minimális(3 hónap) sorkatonaságból is felmentett fiataljainknak. Másik nyűgöm hogy, a -szerintem kiváló- Magyar népmesék című rajzfilm sorozat népszerűsítése sehol sincs a Scoobi Doo című amerikai agyhigításhoz képest.
3:29 du.
D.Bernstein
2022 január 3
8:08 de.
kell eszt nekem tudni, hogy mit jelent?
bumba bimbi 17854 ez meg az enyém! de szerdától kell kezdeni mert akkó’ vó’t külömingadze délután a barlang előtti kökörcsinen
hja, és beléd is ugyanaszt
7:10 du.
Elemér
Szépek a táncos lábu lánykák a fodros szoknyában
a szatmári ropogós, aztán a székely muzsika
Ahogy Schumacker irta, bizony az régi mesésgyüjtemények(!) hát igen …
emliti az eredeti tájszólásokat (igen, sokszor felböszít ahogy a magyar nyelvet „lecsupaszitották” az elmult évszázadban)
Nem is hinnéd mily titkok lappanganak abban az eredeti nyelvezetben!
6:47 de.
Rodeo,
ott voltál a barlangotoknál?Hogyan engedtek vissza?(és pont a KMH-ra)
6:55 de.
Gabriel
2022 január 3
7:10 du.
Útépítőként -bejárva az egész országot- el nem képzelnéd milyen szép és ügyes magyar nyelvi találékonyságokkal találkoztam, azonban az bőszít fel a legjobban amit a média és a művelt felső körök művelnek a gyönyörű és kifejező nyelvünk szándékos rongálásával, olyan idegen szavak és kifejezések beiktatásával, amiket simán lehetne magyarul is mondani! Vagy például nem szünt meg az a rendelet sem miszerint új alapítású magyar cégeknek magyar neveket kell adni, oszt -mindezt bűntetlenül leszarva- mégis legtöbbször csak hangzatos de semmitmondó idegen neveket adnak. Mára oda jutottunk hogy, a még a közmédiában sem hangozhat el egy olyan mondat, amiben nem fordul elő még hétköznapi vonatkozásokban sem egy-két hivalkodó idegen szó , kifejezés vagy szándékos nyelvtani botlás, pedig pont nekik kellene élenjárniuk a nyelvművelésben! Hát például ezért is irigylem Gyurit, mert náluk ilyen sem fordulhat elő!
8:39 de.
Elemér,Thu
& Gábriel!
Az ötvenes években alkotó Soós Imre, Horváth Teri és Szirtes Ádám parasztsorból egyenest jött zseniális színművész őstehetségek a róluk készült filmekben – volt, hogy együtt – még a falujukból hozott tájszólás, legalább is annak eredeti ízes beszédhordozását, adták át, illetve mutatták be a mozi és színházi közönségnek.
Mindehhez jómagam még annyit fűznék, hogy szükségesnek tartanám a színészoktatásban – nyelv, nyelvész- tudósok közreműködésével kutatott, még meglévő tájnyelv gyakorlati oktatását színészek számára, mely szó és beszédkincs az ebben abszolúte tájékozatlan közönség számára kb. azt jelenthetné mint akkor, a Bartók-Kodály kettős népdalkincs kiadása a tizes években, és a valódi, autentikus hangzáskincs megőrzését.
Hisz mégiscsak furcsán jön ki, amikor egy munkában megfáradt, kérges-tenyerű parasztember-szerep nyelvezete a legkultúráltabb, csiszolt „szalonnyelvjárásban” hallatik egy-egy kortárs filmben… (pl. az 1945.c. film) …De a durva, érdes cowboy-westernek stb. szinkronjára is ugyanez a szabály illenék…
És sosem felejtjük a Tüskevár tévéjáték Matula bácsi szerepében Bánhidy László igazán autentikusnak ható, ízes beszédét, mert az ott csak így volt helyénvaló és ható…
Hangsúlyova – valódi >parasztság hiányában< máris elég késő van – hogy a színészek nyelvész és néprajzos gyűjtésben résztvett szakértőktől(!) tantárgyként tanult, illetve a majd egyetemen elsajátított paraszti beszéd tenne csak igazán hitelessé egy-egy adott falusi témát és helyszínt amely az így, oktatva elsajátított tájszólás természetesen a színpadi falusi miliőt is legalább ennyire tenné hitelessé…
Na! Aggyisten' 🙂
8:41 de.
UI
Thu helyett Sch-t szándékoztam címezni. Azért Thu-nak is ajánlom
😀
11:44 de.
DonGolo
2022 január 4
8:39 de.
Örömmel egyetértek!!! 😀
(Kár hogy, a fiatalok véleményét erről a szerintem fontos kérdésről nem tudjuk! Most speciel Slapaj észrevétele is érdekelne!)
1:06 du.
Orsós Elemér,
köszönöm a dicséretet,de nálunk is be-bedugnak egy-egy angolkóros szót.Ezzel szemben én a magyar nyelvet és az ivritet is”nettó” (tisztán)használom.
10:11 de.
Orsós Elemér 11:44
Egyébként Bánhidi László példája azért is fontos, mert ő ezt a szatmárnémetiből!!! (tudom a Tiéd is – az én nagyapám is élt ott 🙂 ) hozott ízességét, még a klassszikus szerepeiben is büszkén használta, hordozta és viselte…
Első (néhai) feleségem fantasztikus vasi nyelvjárásban tudott beszélni nem váltogatva* a nyílt és a zárt – e és ä – hang lehetőségeit a beszéd színességét, mikor látogatóba hazajártunk. (Volt egy Kodály gyűjtötte daloskönyvem még a negyvenes évek II.feléből, melynek egyedi kotta és szöveg szedése alatt a szöveg megfelelő helyeire e helyett az ä-t nyomtatták.)
Élvezet volt hallgatni azt, amikor reggel a konyhában Ők a nagymamájával így „csevegtek”… Apropó; van egy kitűnő tehetségű humoristánk, a Bődöcs Tibi -ja! – 😀 aki egyetemi diplomája mellett is mindig kész ugyanezt a szomszédos – ti Ő zalai – tájnyelvi változatot beépíteni a mondókájába, hitelt adva vele a tárgyalt helyszín valóságának is …
Nagyon igaz, amit a „ki ha nem” anglicizmusról Gyurival mondotok. Vigyázni kell, mert lenyeli, nemcsak a magyarosat, de még a magyart is…..
Jómagam is ezért pártolom a szinkronizálást. Nemcsak, mert az bővíti színészeink kenyerét, de a jó szinkronok – melyeknek hál’isten bőviben is vagyunk – óriási nyelvi gyakorlásra is lehetőséget biztosít a számukra, mivel egyben a magyar közönség nyelvi készségét és nyelvszeretetét is ápolják s bővítik.
Ezért sem tartom helyesnek a szinkron ellenes irányzatot, amely pálcát tör fölötte és a feliratos fordítás mellett áll ki azzal, hogy az úgymond’ praktikus lehetőséget kínál az ifjúságnak az angol nyelv gyakorlására.
Arról már nem is beszélve, hogy a feliratozás a filmnek, mint művészetnek válik a kárára. Tudniillik annak is „csak” a képi megjelenítési hivatását szorítja háttérbe. Köztudott, hogy minimum, hogy más agyféltekét mozgat meg egy vizuális képi élmény, egy operatőri megoldás, egy kompozíció megértése adott minutumban, ellenben a másik, egy bármíly kiváló fordítású „szövegfelirat” végigolvasása, versenyfutva a képváltással, miközben a művészi kvalitásokat még fel se fogtuk…! Ez nem más, mint a gyerek kiöntése a fürdővízzel együtt, aminek csak a filmművészet (és az anyanyelv) látja a kárát…
Ez pedig sem nem mű élvezet, sem pedig anyanyelvi élmény: ZÉRÓ
Üdvözlet: DG
˙
* „Nem válogatva”: ti. minden ,agánhangzónak megvan a maga helye. [„a maga häle” Remélem jól írtam :-D]
3:07 du.
DonGolo
2022 január 5
10:11 de.
Nagyon jó témakör, amiket a szinkronizálással kapcsolatosan felhoztál.
A dolgok ilyetén összefüggése nagyon is megérne sok-sok további felvetést
4:28 du.
gyuri10
2022 január 4
6:47 de.
nem kellett volna kilesned a barlangból, akkó’ nem láttad vó’na… szóval „aszt”®
4:37 du.
DonGolo
2022 január 5
10:11 de.
Úgy látom teljesen egy húron pendülünk, ezért csak a szinkronizálásra szeretnék helyeslően reagálni, mert engem is zavar a feliratozás, ugyanis -a nejemmel meg általában a hölgyekkel ellentétben- egyszerre csak egy tevékenységre tudok összpontosítani, ezért is szoktam aztán kalapálás közben -ha hozzámszólnak- a körmeimet lilára szinezni!
4:37 du.
DonGolo
2022 január 5
10:11 de.
felejthetetlen élményeim mara’ttak fenn az odavalósi nagynéni nagybácsi soproni és vasi „beszéggye” nem tuttam megtanulni rövidek voltak hozzá a nyári iskolai szünetek, de ők hordosztak sok minden mást is magukban ami nem etimológia csak…
az angol izé ről nekem lesújtó véleményem van a brexit -éké meglehetősen zenei de… az összes több 300+ zsargon és a hozzájuk tartozó beszélni sem tud de dumál sok …. izé na az kiöli belőlem ami x+1 éve bennem él és útálom…
sajnos azokon felül amiket már értek és beszélek nincs tervbe véve új tehát marad a gúgli amit tio pepe is ajánl a zeccségsugarú usa álompó’gárnak ha el lenne veszve a kanyarban
10:31 du.
Nekem nem jonnek be a kepek.
De ettol fuggetlenul mindenkinek Boldog Uj Evet kivanok!
3:50 de.
Rodeo11
5.10:11
Ha látnád, hallanád az itthon burjánzó folytatásos szappanoperákat, melyekben anyagi okokból jóhírű színészeink is rontják a saját renoméjukat olyan szerepekben amilyeneket 30 év előtt le sem köptek volna, nemhogy bele-kényszeríthették volna őket.
Ezek spontán alapú rendezés – vagyis, íratlan forgató könyvek és helyszínen kiagyalt cselekmények – összevisszasága borzolja a kultúrált néző hátán a szőrt.
Az egyikben a történet példul’ havas tájon kezdődik, míg ugyanabban a percben már, a falu túlsó felében pedig nincs is hó. Földön és háztetőn szárazság… A szereplők keresik a szavakat, összevissza beszélnek és borzalmas színészi odaadással. Észrevehető, hogy a rendezők ott helyben agyalják ki a történetet… stb.stb.* És ezt úgy hat hónapon keresztül sugározza egy jónevű – franchise – tévé vállalkozás…
Azóta újabb ilyen szarbópattant borzalmat prolongálnak, úgymond’ a nagy sikerre való tekintettel, egy olyan országban, ahol Mephysto, Körhinta, Hannibál tanár úr, de még a könnyebb műfajú Várkonyi rendezésű rengeteg büszkeségre okot adó hatalmas filmalkotás látott napvilágot és magyar közönséget…
˙
* Ezt onnan is tudom, hogy ezek 2-3fős stábbal a környékemen többször is is forgattak… Szégyen a Tv-re de a közönségére nézve is…
3:58 de.
UI Rodeo és Elemér felé
Még egy tragédia, az ún. utószinkron mellőzése, ami rémesen rontja a „film” élvezeti értékét. Ebben a digitalizmus, a digikamerák nyújtotta „lehetőség” 🙁 a ludas, tekintve, hogy az azzal összecsapott anyagnak már vágásra sincs szüksége…
És a jónevű TV még meg is veszi tőlük…
8:26 de.
DonGolo
2022 január 7
3:58 de.
nehogy asszidd, hogy ez egyedűlálló otthon! én eszt megoldom, nem nézem, vannak sportok azokat is megszakíttya reklám de akkor egy gombnyomás és nincs hangja nekem tátoghat, és politikát is csak kiskanállal a legizgalmasabb és legszebb a meteorológiai hírek színes szélesvásznú tájképek pandamaci amint bukfencezik a nagy hóban és és hasonlóak…
de mind egytől egyig tanmese, valamit belénk akar sujkolni hát velem alaposan ráfaragtak
de van két habcsókos sorozat a Shittscreek {ennek értsd meg a jelentését már röhögény} családi perpatvar azaz vihar a biliben de legalább csak be akar mutatni valamit a rendező és fia két zseni meg a Magnum Hawaii -n játszódik és állandóan üldöznek valakit akiről később kiderül nem is ojan rossz… és sok szép táj, finom kaják és semmi tanmese
a többieknek a címét sem nézem meg mert manapság divatba jött a lelki betegségek ábrázolása persze mindenki lelki beteg vesztegzár alatt mi lehetne nincs szellemi alapja üres életből mit lehet használni?
üdv.