Ritka jubileumot ünnepel a szakmai és gyűjtői körökben külföldön is jelentős hírnévnek örvendő Nagyházi Galéria. Az alapító, Nagyházi Csaba születésének nyolcvanadik, a galéria megnyitásának negyvenedik és az aukciósház fennállásának harmincadik évfordulóját ismét egy kitüntetett figyelmet érdemlő aukcióval köszöntik. Pontosabban nem is egy, hanem mindjárt négy árverésre kerül majd sor december 10. és 14. között. Katalógusuk a Galéria honlapján megtekinthető.

Igyekeztek ezt az évfordulót gazdag, kiemelkedő fontosságú műtárgyakban bővelkedő aukcióval megkoronázni – hangzott el az árverést megelőző kiállítás megnyitóján. A felvonultatott anyag tükrözi azt a műfaji sokszínűséget, amelyet a Galéria alapításától kezdve képvisel. Az igen széles skálát az ókori tárgyaktól, az egészen friss, fiatal, bemutatkozó, olykor még szinte száradófélben lévő képekkel jelentkező, kortárs művészek alkotásai jelentik. Mindössze négy éve foglalkoznak kortárs művészek bemutatásával és ezalatt a rövid idő alatt, sikerült már nemzetközi vásáron is eredményesen megjelenni. Ehhez fűződően, két éve elindították a Nagyházi Művésztelepet a Somogy megyei Alsóbogáton, ahol az idén már nyolc festő és szobrász alkothatott két héten keresztül. A soron következő négy árverés közül az elsőn, december 10-én, régi mesterek és 19.-20. századi festmények kerülnek kalapács alá. A másodikon, december 11-én, 20. századi és kortárs festmények találhatnak új gazdára. December 12-én jótékonysági árverés lesz a ZoNa Alapítvány javára. A tárgyakat ide kortárs művészek ajánlották fel. Az ekkor befolyó összeget az Alapítvány a Rendőrség kötelékébe tartozó szülők hátramaradt gyermekeinek – árváknak és félárváknak – támogatására használja fel, dr. Balogh János altábornagy, országos rendőrfőkapitány garanciát jelentő védnöksége mellett. Végül a negyedik árverésen, december 14-én, látványnak sem utolsó műtárgyak, ezüst használati eszközök ékszerek kerülnek sorra.  A kiállításon – a rengeteg szépség közül – néhány igazán fontos tárgyra külön is felhívták a látogatók figyelmét. Egyikük, a Bachruch Antal, császári és királyi udvari szállító mesterjegyével ellátott díszláda valóban páratlan alkotás. Roppant ritkán kerül csak elő ilyen gyönyörű, dúsan díszített, fenséges darab. Bármelyik múzeum büszke lehetne rá. Az aranyozott ezüst kettősfalú test ötvösművészeti értéke önmagában is jelentős, de ehhez komoly történeti érték is járul. Ez a díszláda ugyanis I. Ferenc József császár és Erzsébet királyné számára készült. A ládában, a fedél belső oldalán látható az uralkodó pár portréja. A külső oldalain lila és bíborzománcos fülkék előtt 2-2 archaikus figura, Vénusz és Mars, közöttük pedig nyolc kecses vázatest áll csiszolt, kristályüveg oszlopokkal elválasztva.

Ugyancsak párját ritkítja a 16. századi flamand, késő reneszánsz gobelin. Minősége mérete, állapota, kora miatt is rendkívüli. Feltehetően uralkodói, főúri megrendelésre készült és abszolút luxusnak számított. Szerepelni fog az árverési tárgyak között a 17. századból származó, tűzaranyozott, antik ezüst, nagyméretű mellboglár, a kor erdélyi szász női viseletének jellegzetes ékszere, valamint díszdobozba zárt, ugyancsak ezüst étkészletek, kínáló tálak, dobozok is. Az egyházi jellegű, a hitélettel kapcsolatos tárgyak között megvásárolható lesz néhány „apácamunka” gyűjtőnévvel jelölhető darab. Aprólékos kézimunkák, selyem alapon selyem- és fémszál hímzéssel készültek. Bizonyára fokozott figyelemre tarthat majd számot a két, 20. századi tóratekercs takaró. Mindkettő fémszálas díszítésű, az egyikben megvan még a holokauszt emléktekercs is. Az aukció vitathatatlan szenzációja lesz Tiziano Vecellio Bűnbánó Magdolnája. Tudjuk, a művésznek ez kedvenc témája volt, előfordult, hogy hogy egy évben 4-5 alkalommal is megfestette, persze mindig kissé eltérő tartalommal. Tény, hogy kétségtelenül tőle származó „Magdolna” Firenzétől – több magángyűjtemény mellett – a szentpétervári Ermitázsig sokfelé megtalálható! A számos változat elkészítése hosszú időn át arra szolgált, hogy a festő szívességeket kérjen befolyásos egyházi vezetőktől, uralkodóktól, Itáliában és Spanyolországban, de jó néhányat el is adott belőlük, igen tisztességes áron. Mindig tartott otthonában legalább egy ilyen befejezett festményt. A részleteket folyamatosan változtatta, ezzel kényszerítette utánzóit és riválisait, hogy hagyjanak fel a versengéssel. A velencei szenátustól 1567. február 4-én megszerezte a nyomtatás jogát, így később a kép metszetek formájában is népszerű lett.  A kiállításon is bemutatott és december 10-én majd meg is vásárolható képről a szakértő, Andrea Donati, elmondott néhány érdekességet. Ez egy lenvászonra festett, 80,7 x 65 centiméter méretű mű, melynek hátoldalán az előkészítő vázlat fekete ecsetvonásokkal felvitt körvonalai láthatók, ami arra utal, hogy Tiziano egyáltalán nem használt másolókartont. A keretén hátul a velencei Reale Accademia delle Belle Arti viaszpecsétje látható. A festmény tehát Velencében volt a Köztársaság 1797-es bukása és Olaszország egyesítése, 1861 között. A 2019-ben Firenzében elvégzett diagnosztikai vizsgálatok részletekbe menően igazolták eredetiségét, valamint azt a festői minőséget, mely a tökéletes kidolgozásban megmutatkozik. Azt viszont már csak remélni lehet, hogy ez a csodálatos mű az aukció után is Magyarországon marad.