Az, hogy a magyar hadsereg előző vezérkari főnöke az ellenzék legnagyobb pártját támogatja, megpecsételi a regnáló hatalom sorsát.

Ruszin-Szendi Romulusz megjelenésével a magyar népharag és az ellenzék eddigi legjelentősebb eseménye következett be egy tényleges kormányváltás (és talán rendszerváltás), az uralkodó rezsim eltakarítása irányában.

Ruszin-Szendi személyiségének elemzésébe nem mennék bele. de az látható, hogy egy katonával van dolgunk. A jelenlegi hadügyminiszter egy operettfigura, egy politikai posztra vágyó milliárdos maffiózó, akit nagy valószínűséggel a magyar egyenruhások megvetnek. Nem egy katona, hanem egy újmagyar dzsentri, akit a saját vagyona és kedves kis felesége karrierjének egyengetése motívál csupán. Egy urizáló pojáca a maffiaállamon belül. Eléggé hányinger figura, az ilyen embert a katona-társadalom kiveti magából. Kiköpi.

A volt vezérkari főnök dezertálása kihúzta az utolsú szőnyeget is Orbán és csatlósai talpa alól. Ruszin-Szendinek van akkora respektusa és holdudvara, „baráti köre”, támogatottsága a fegyveres testületeken belül, hogy egy esetleges „kemény cselekvéssor” esetén az egyenruhások őt támogatnák és mellé állnának, nem pedig a jelenlegi hadügyminiszter mellé. Orbánék tisztogatási akciója, mármint a nyugaton kiképzett, EU és NATO szolidáris tisztek lecserélése oroszbarát robotokra, nem járt sikerrel, sőt, mint látjuk, viszaütött.

Orbán nem csak a fegyveres erők feletti kontrollt veszítette el, de talán már a repülőgépe sem fog tudni felszállni, amivel majd menekülni akar az országból.

Sas Tibor
A cikk eredetileg a Velemeny.online lapon jelent meg.