Nagyon sajnálom, ami Jeszenszky Gézával történt, mélyen együttérzek vele és jobbulást kívánok neki. Viszont úgy érzem, hogy semmi közöm ahhoz a családi drámához, ami közte és fia között zajlik, miközben persze, most, hogy kénytelen voltam egy pillanatra belelátni, emiatt is nagyon sajnálom.

De meggyőződésem szerint, ami Jeszenszkyvel történt, az nem amiatt érdemel megkülönböztetett figyelmet, mert illetéktelen tanúi lehetünk egy súlyos családi konfliktusnak, hanem maga a történet ijesztő, szívszorító és súlyos kórtünete a magyar társadalom állapotánal. Egy 84 éves embert és feleségét, vasárnap fényes nappal egy álarcos bandita megtámadja, kétszer fejbevágja egy vaskalapáccsal, a feleségét pedig fellöki. És mint kiderül, ez már a második alkalom, hogy megtámadják az utcán, feltételezése szerint ugyanaz a személy. Jeszenszky úgy sejti, hogy politikai oka volt a támadásnak, talán bízhatunk benne, hogy a nyomozás ezt kideríti.

Annyiban azonban biztosan helyes a volt külügyminiszter feltételezése, hogy azaz elképesztően durva és agresszív hangulat, ami lassan több mint két évtizede uralja a politikai közbeszédet, bátorítja, sőt tettre sarkallja az agresszív embereket, akár őrültek, akár bűnözők. Ami vasárnap történt az egy folyamat fontos állomása, az erőszak eszkalációjának szintlépése. És erről kéne beszélnünk, nem a Jeszenszky család drámájáról. A külügyminiszter azonnal arra gyanakodott, hogy az agressziót az Ukrán kérdésben elfoglalt és nyilvánosan is vállalt véleménye, a megtámadott és megszállt ország melletti kiállása, ill. korábban az Ukrán-Magyar Alapszerződés aláírása váltotta ki a feneketlen dühöt támadójából, ami sajnos egyáltalán nem elképzelhetetlen. És ez a borzasztó! Hogy a politikai egyet nem értés ilyen indulatokat és cselekedeteket válthat ki, hogy a hatalom és a propaganda média által sugallt agresszió miatt, az erőszakra fogékony emberek feljogosítva érzik magukat arra, hogy ilyen eszközökkel fenyegessék vagy bírják jobb belátásra azokat, akik nem értenek egyet velük. A nyilvános tereken járva a bőrünkön érezzük a durvaságot és az agresszivitást.

És valljuk be őszintén, hogy az ellenzéki oldalon is egyre inkább teret nyer az intolerancia, az agresszív és durva beszédmód, a másképp gondolkodók megbélyegzése, legorombítása. Márpedig, aki csak egy kicsit is ismeri a történelmet, az pontosan tudja, hogyha egy társadalomban az intolerancia, az erő, az erőszak uralja a közbeszédet, akkor az előbb utóbb tettekké konvertálódik. A Jeszenszky család drámája a magánügyük, nekik kell elrendezni. Az eszkalálódó és immár tettlegességig jutó társadalmi erőszakot viszont csak közös akarattal tudjuk feltartóztatni.

Vásárhelyi Mária