Szerencsére nem kell világhírű elődünk, Vámbéry Ármin módszerét követnünk, sokkal kényelmesebb lehetőségeink vannak. Első lépésként, legyünk milliomosok! Ráadásul teljesen szabályosan, minden törvényt betartva. Szükségtelen kétes befektetést eszközölni, kereskedni bizonytalan származású áruval. Elegendő, ha megérkeztünk Üzbegisztánba és a szállodában a dollárunk vagy eurónk egy részét a helyi valutára, Szom-ra (UZS) váltjuk. A pénz stabil, útközben tapasztalni fogjuk, hogy az árak szinte mindenhol egyformák. Egy dollárért a normális csekély árfolyamingadozástól függően 12 000 – 13 000 Szom-ot kapunk, e cikk írása közben most éppen 12 600 Szom-ot ér. Ha 100 dollárt váltunk, máris milliomosok vagyunk – ugye milyen jó érzés?

Üzbegisztán területén i.e. 1500 körül még a magyarokhoz hasonló életmódú nomádok éltek, a körülmények azóta sokat változtak. Ma Közép-Ázsia legnépesebb országa, történelmi örökségekben a leggazdagabb. Lakóinak 90 százaléka az iszlám követője, de több, különböző nemzetiség is él itt. Hagyományaikhoz ragaszkodnak. Az általánosan használt nyelv az üzbég, az idősebbek oroszul, a fiatalok már angolul is tudnak. Hagyományaikat zászlójuk fejezi ki: a kék az égbolt és a tiszta víz szimbóluma, ez volt Timur Lenk (Tamerlán 1336-1405), a nagy uralkodó zászlajának fő színe. A fehér a békét, a tisztaságot, a jó szerencsét jelképezi. A zöld a természet, a megújulás és az iszlám színe. A bal sarokban a félhold iszlám jelkép, a 12 csillag az ősi üzbég naptár 12 hónapjára és a 12 állatövi jegyre utal, de a keleti kultúrában a tökéletesség, a harmónia szimbóluma is. A vörös választóvonalak pedig az életet, a nép erejét jelképezik, összekötve a tiszta gondolatokat (fehér) a természettel és az éggel. Budapestről – isztambuli átszállással – a Turkish Airlines járataival Urgencs repülőterére érkezünk, ahonnan a csomagok felvétele után, autóbusszal máris indulunk tovább. Ez a busz és sofőrje, hűséges kísérőnk marad az egész körutazás során. Első állomásunk az Amu-darja folyó partján fekvő Khiva, két sivatag, a Kara-kum (fekete homok) és a Kizil-kum (vörös homok) között épült oázis város, 1997-ben ünnepelte alapításának 2500. évfordulóját. Éghajlata szélsőséges, nyáron +40-50 C°, télen -20 C° is lehet. Középkori, olykor perzsa elemeket őrző építészeti emlékeiről és az UNESCO Világörökség részét képező óvárosáról híres. Feltűnő, hogy az épületek díszítésében a kék és a zöld a meghatározó szín. Az egykori Selyemúthoz kötődését a városban lépten-nyomon látható rengeteg eperfa jelzi. Khiva legérdekesebb része az óváros, különleges, múltidéző atmoszférájával. Itt egymást érik a látnivalók. Van köztük félbemaradt, mint a „Csonka torony”, valójában egy befejezetlen minaret. Róla több történet is kering. Tövében a beszélgető filozófusok szobra sajátos hangulatot kölcsönöz a térnek. A mellette álló épület, Mohamed, Amin Khan medresze ugyancsak érdemes a felkeresésre. Az arab eredetű medresze szó jelentése iskola, a középkori iszlám világra jellemző intézmény. Csarnokát belül 215 szépen faragott oszlop tartja.

Közelében áll az iszlám egyik szent helye, Pakhlavan Mahmud (1247-1326) mauzóleuma. A maga korában ő híres költő, legyőzhetetlen birkózóbajnok és elismert gyógyító volt. Még ma is olyan tiszteletnek örvend, hogy sírjának felkeresése, pótolja a mekkai zarándoklatot! A XVII. században készült épület szerepel Vámbéry leírásában is. Ez az a hely, ahol az ilyen mértékű építészeti gazdagsághoz nem szokott turista egyszerűen nem tud betelni a látvánnyal. Az iszlám tiltja emberek és állatok ábrázolását, szerintük az már teremtés próbálkozás lenne, teremteni pedig csak Allah tud. A szép, boltíves fülkében elhelyezett sír különlegességet a díszítések káprázatos változatossága eredményezi.

Már a mauzóleum felé közeledve lehetetlen nem észrevenni a 32,5 méter magas minaretet.

A Juma minaret építése a X. században kezdődött, az idők során többször átépítették. Ez az Óváros egyik fő műemléke, legkorábbi ilyen típusú építménye. Építészeti érdekesség, hogy a város öt minaretje egy vonalban helyezkedik el, a Juma a középső. A hét türkizkék csempesávval díszített torony nappal is feltűnő látványosság, az esti órákban szépen megvilágítják. Tetejét kék kupola zárja le, vállalkozó kedvű turisták belül fel is mehetnek.

A mozaikdíszítés szinte mindenütt általános. Az egykori kán palotája, a Tash-Khauli palota látogatható – a hagyomány szerint a kán maga tervezte – itt jó alkalom nyílik a csempék tanulmányozására. Különösen a kán lakosztálya szolgál hozzá kitűnő lehetőséggel, hiszen amit nem a híres, helyben készült szőnyegek borítanak, azt a roppant látványos csempék fedik le. Az óvárosban összesen öt palota maradt fenn, közülük ez van a legjobb állapotban. A kán szobái mellett a feleségeké sorakoznak, közel van tehát a hárem. Az eredeti arab nyelven a „haram” szó tiltottat jelent, kicsit bővebben: mindazt, mit a vallás bűnnek tekint. A közismert „hárem” ebből származik.

 A városnézéstől már fáradófélben, vacsora előtti felfrissülésre, ideje volt felkeresni – az egyébként igen jó minőségű – szállodát, de a programot kissé csúsztatni kellett. Este hatkor, váratlanul, az egész városban áramszünet volt. Hát igen kérem, ez Közép-Ázsia! Szerencsére viszonylag gyorsan elhárították, így már csak a ZARAFSHON étteremben várt újabb, ám igen kellemes meglepetés. Az étterem vendégeket fogadó részét egy terjedelmes fa köré építették. Belül háló fedi, az asztalokra semmi nem hullhat. Az út további részén is tapasztalhattuk, a menü mindig salátákkal kezdődött, a vacsorához leves is tartozik, a főétel európai mértékkel is ízletes és bőséges. A szeszesitalt külön kell fizetni, egy félliteres palack vagy frissen csapolt korsó jó sör ára mindenhol 50 000 Szom. Ez úgy 4 dollár, forintra átszámolva, Pesten egy hasonló étteremben drágább. Az úton a napirend állandó pontja a reggel 8.30-as indulás volt, a kelés, a reggeli tehát korábbra kerül. Az első reggel is vidáman telt; 6 órától se víz, se áram! Mielőtt komolyan dühösek lehettünk volna, minden helyreállt, a reggeli pedig igazán jókedvre hangolt. A nagy szállodákban megszokott vegyes választékot itt úgy féltenyérnyi, kétféle, kaviáros szendvicsek tették még barátságosabbá. Erre, meg egy jó kis ebédcsomagra szükségünk is volt, mert hosszú út előtt álltunk. Pihenőkkel (WC) megszakítva, 450 kilométernyi út a Kizil-kum sivatagon át Bukharába. A sivatag, hűen a nevéhez, valóban vörös, a homok vastartalma miatt. Mivel olykor 75 méter maga homokdűnék kialakítására is képes, elkezdték „zöldíteni”, növényekkel megkötni a homokot. Repülőgépről szórnak le magokat és mivel eső, olykor hó is van itt, a cél elérhetőnek látszik.

(Folytatjuk)

(A szerző az 1000 Út szervezésében járt a helyszínen, a képek saját felvételei.)