Egy késői vacsora a torontói Coffee Mill-ben
Az elmúlt napokban Torontóban jártam és bár elég sűrűn utazom Kanada legnagyobb metropoliszába, munkám miatt ritkán van alkalmam arra, hogy egy helyi magyar vendéglőbe is eljussak. Viszont ezen a héten abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy szállodám csupán néhány háztömbnyi távolságra volt a Yorkville-i Coffee Mill-től, mely a belváros legismertebb és leghosszabb múltra visszatekintő magyar kávézója, illetve étterme. Egy olyan kaliberű establishment, mely a kanadai irodalmi és művészeti élet krémje előtt sikeresen népszerűsítette a magyar zenét, kultúrát és gasztronómiát. Ráadásul, a Coffee Mill az egyedüli magyar restaurant, mely éjfélig is nyítva tart, ami most különösen jól jött.
Kilenc óra előtt néhány perccel landoltunk a torontói Billy Bishop repülőtéren és tíz óra elmúlt, mire becsekkoltam a szállodába és elsétáltam a Coffee Millbe. Amúgy nagyon könnyű elmenni a vendéglő mellett, mivel a szerény méretű 99 Yorkville Avenue alatti bevásárlóközpont keretein belül működik az étterem.
A Coffee Mill enteriőrje egyáltalán nem tükrözi a „tipikus,” észak-amerikai magyar éttermek hagyományos dizájn elemeit. Hiányzik a kalocsai motívumú népi díszités, vagy a rekonstruált pusztai csárda mű és sokszor nyomasztó hangulata. A Coffee Mill világos, egyszerű és letisztult díszítéséhez viszont hozzátartoznak a Kanadai Magyar Képzőművészek Egyesülete (HUVAC) tagjainak eredeti festményei, melyeket nem csak megtekinteni lehet, hanem meg is lehet őket venni. Tehát a Coffee Mill egyben kávézó, étterem és galéria.
Az 1951-ben Kanadába emigrált Martha von Henczey Coffee Mill-je évtizedek óta ismert találkozóhely a torontói művészeti és irodalomi körökben. 1973 óta működik a 99 Yorkville alatti bevásárlóközpontból. A National Post George Jonas magyar származású közíróján kívül, Margaret Atwood írónő, Barbara Amiel publicista (aki Conrad Black felesége és George Jonas egykori élettársa), Kati Rékai és Norman Snider csak néhány azok közül, akik az évtizedek folyamán számtalanszor beugrottak a Coffee Mill-be egy rétesre, presszóra, vagy esetleg egy bécsi szeletre. Judy Stoffman torontói író szerint Leonard Cohen kanadai zeneszerző a Coffee Mill rendszeres vendége volt a hetvenes években.
Késő esti látogatásom idején meglehetősen kevesen voltak a kávézóban. Két asztalnál ült négy-négy vendég, mindkét esetben angolul beszélgettek, bár az akcentusokról sejteni lehetett, hogy mindegyik csoportban volt legalább egy magyar származású kuncsaft. A kanadai 21. századi multikulturalizmus jeleként, a bárpúltos indiai származású lehetett, a kiszolgáló viszont magyar. Az étlap is a pluralizmust tükrözte: az echte magyar, illetve közép-európai ételek között panírozott apró tengeri rákot is találhattunk, valamint rákkal töltött avokádót, Julienne salátát és füstölt lazacot. De a hagyományos magyar ízeket keresők azért még találhatnak a menün vörös káposztával felszolgált sült kolbászt, bécsi-szeletet, gulyáslevest, májgombóclevest töltött-káposztát és borjúpörköltet. Végül májgombóclevest rendeltem borjúpörkölttel és ehhez jött még egy málna-szörp. Másnap reggel fél-hétkor kellett kelnem és egész nap értekezleteken részt venni, tehát biztos ami biztos: az alkoholmentes üdítőknél maradtam.
A májgombóc leves igazán retró élmény volt és nem csak azért, mert ezt Kanadában legfejebb nagymamán főzött nekem. A tányér egyenesen a hetvenes évekből származhatott és amikor jeleztem a kiszolgálónak, hogy kenyeret is kérnék, már előre megvajazva hozta ki a konyhából.
A levest követte a málnaszörp – amit Kanadában olasz szódaként ismernek – és a borjúpörkölt. Nem csak azért tűnhetett óriásinak az adag, mert már fél tizenegy körül volt és azért ilyenkor már nem szoktam kemény magyar ételeket enni. Valóban masszív adag volt a borjúpörkölt és a vele felszolgált nokedli. Kicsit olyan érzésem támadt, mintha magyar közösségi ebéden lennék. Az egyetlen kissé lehangoló faktor a saláta volt: standard kanadai zöldsaláta néhány gerezd paradicsommal és kommersziális olasz öntettel.
A desszerttől viszont visszajött a kedvem, bár a laktató pörkölt után nehéz volt már elfogyasztani az almás rétest. Az étkezés végén még egy, a napjainkban szokatlan meglepetés: a számlát kézzel írta le az asztalomnál egy cetli papírra a kiszolgáló. Végül a három fogásos vacsora mindenestül 26 dollárba (kb. 5,700 forint) került. És ráadásul másnap reggel hétkor a szallodában a svédasztalos reggelire még gondolni sem akartam.
Klikkeljen a képekre!
Author: Christopher Adam
A Kanadai Magyar Hírlap alapítója és főszerkesztője. A montreáli Concordia Egyetemen diplomázott történelemből. Master of Arts fokú képzését a Carleton Egyetemen, PhD-jét az Ottawai Egyetemen szerezte, szintén történelemből. A KMH-n kívül a Hungarian Free Press című angol nyelvű lap főszerkesztője. 2015-ben Szabad Sajtó díjjal tüntették ki a Kanadai Magyar Hírlapot. A díjat Christopher Adam vette át Budapesten a Szabad Sajtó Alapítványtól.
11:41 de.
Crhristopher Adam
melyik email-re lehet irni neked?
11:45 de.
Misi, a [email protected] e-mailre lehet írni, ez az otthoni címem.
12:24 du.
kedves Chris
orultem az etterem bemutatasanak, szamomra nagyon sok magyar vonatkozasu dolog meg ismeretlen Torontoban, DE ha legkozelebb erre jarsz, rittyentek en neked olyan vorosboros marhaporkoltet turoscsuszaval, palacsintaval, hogy akarki megirigyellhetne!:) raadasul ingyen!, najo 40 perc vezetesre lakom toronto belvarosatol, de szivesen elmegyek erted es visszaviszlek:)
2:40 du.
Kösz szépen, Misi! Ez bizony nagyon jól hangzik…pláné annak tükrében, hogy a torontói utakhoz fűződő gasztronómiai élményeim általában abból állnak, hogy két gyűlés között találok valahol egy fehér vattakenyeres szendvicset és egy doboz kólát. 🙂
4:35 du.
Idefigyelj Csibesz!
Ezuttal, mert elso eset, megbocsajtok, de ha megint josz es nem talalkozol velem, hogy egyutt mehessunk, akkor harag lesz.
Nahat!
4:37 du.
Chris, most aztán szépen felborítottad a mai fogyókúra terveimet. Jók voltak azok a pikcsörök, nem azért mondom, főleg az után, hogy két napig csak salátákat ettem. Misi, csinász még egy adagot ? Hozom a vörösbort – Szekszárdit, ha megfelel…..
4:44 du.
Ámbátor, oké, legközelebb biztosan lesz találkozó…és még akkor az M. Zolival is jó lenne összefutni. 🙂 András, a salátadiéta akut kínszenvedésnek számít. Ezzel szerintem biztosan kikerülöd a purgatóriumot. 🙂
4:48 du.
kedves Gollner Andras
mi allandoan „hadseregmeretueket” fozunk:)
4:50 du.
Ambator
te ettel mar a vorosboros marhaporkoltembol?!:)
5:05 du.
Azért engm is meghivhatnátok arra a vörösboros marhapörköltre.
5:15 du.
haha, semmikeppen nem maradnal le rola Judith, ne aggodj!:)
5:18 du.
Misi, úgy néz ki, hogy tényleg „tábori méretű élelmezésre” lesz szűkség! 🙂
5:23 du.
te merre vagy Laci?
5:49 du.
Én most nem tudok veletek tartani, mert székesfővárosunkban Budapesten vagyok, és kipróbálom Matolcsy javaslatát, hogy miképpen lehet 47 ezer forintból megélni. Ha Kanada akkor meg Montréal. De egyszer megkóstolnám a vörösboros marha pörköltödet, meg a túrós csuszát! Megirigyeltem a menüt 😛
6:15 du.
Kérünk részletes beszámolót majd a kisérletről.
6:25 du.
Laci
tudod, hol ettem eletemben eloszor? a fiatal muveszek klubjaban! reg volt!:)
11:25 de.
Kedves Misi,és Laci szeretném a kapcsolatot felvenni veletek.Igaz hogy én MO lakom,de nem baj ugye?Christopherrel már jó kapcsolatot alakitottam ki,melynek nagyon örülök.Van skypem is sok mindenről tudnánk beszélgetni!Várom válaszotokat üdv.Éva/skypem is van,sok kanadai és más országbasn élő barátokkal igy tartom a kapcsolatot/
5:19 du.
Sziasztok ,nem tudom megfelelo helyre iroke ilyesmit ,de szeretnek erdeklodni szakacs allas irant 🙂 szeretnek kitelepedni kanadaba ,ismeroseim nem igazan vannak ,igy eleg nehez ,de ha valalki tud valakit akivel fellehetne venni a kapcsolatot szivesen beszelgetnek egyet vele 🙂 elore is koszonom 🙂
5:46 du.
TI már megint esztek??
Én spec. a múlt héten rendesen megvacsoráztam, azzal nincs probléma.
Holnapután reggelizek !
8:00 de.
Nemazé, de érdemes lenne eccer összerántani a társaságot egy főzőversenyre….
Mer’hogyám a vörösboros marhapörköltem még odahaza is csodálatot váltott ki a gourmandrókból…
😀