2007 szeptember 16-án búcsúzott a montreáli Magyarok Nagyasszonya Egyházközség Deák Ferenc S.J. plébánostól, aki 1975 óta végez lelkipásztori szolgálatot Montreálban. Egyben hivatalosan átvette az egyházközség vezetését Androvich Tamás atya. Tamás atya beiktatására és Deák atya búcsúztatására több mint 500-an voltak jelen az ünnepélyes szentmisén és az azt követő fogadáson. A szentmisén beszélt Mgr. Michel Parent, a montreáli nemzetiségi egyházak püspöki helynöke, aki említette, hogy ő személyesen is ismerte a franciául anyanyelvi szinten beszélő Deák atyát és hogy mennyire fog hiányozni neki. Ugyanakkor örömmel fogadta Tamás atya kinevezését és említést tett arról is, hogy az új, fiatal plébános már Kanadában (Winnipegben) született. Mgr. Parent reményét fejtette ki, hogy Tamás atya is több mint harminc évig fog szolgálni Montreálban, követve elődje példáját.

A misén szintén jelen volt Jaschko Balázs jezsuita atya Torontóból és Lóczy Tamás, az ottawai László László atya küldöttje. Kiss Barnabás, az észak-amerikai magyar katolikusok püspöki megbizottja is jelen volt. Jaschkó atya a mise utáni fogadáson arról beszélt, hogy mennyire sajnálja a magyarországi Jezsuita Rend, hogy Deák atya távozásával megszűnik montreáli tevékenységük. De mondta: a rendszerváltás előtti hosszú évtizedek miatt, egyszerűen nincsen elég pap, hogy újat küldjenek a montreáli magyarokhoz. A fogadáson Roy Marika, az egyházközség világi elnöke is felszólalt és Deák atyának mondott köszönetet a hosszú évek folyamán végzett tevékenységért.

Egy nyitott és befogadó közösség

Deák atya vezetése alatt valóban sokat fejlődött az egyházközség. A rendkivül dinamikus plébánosnak köszönhetően felépült a templom melletti Ifjúsági Otthon és egyre több fiatal vett részt a Montreáli Magyar Iskolában, a Cserkészetben és a népitáncban. Deák atya mindig nagy hangsúlyt fektetett az ifjúságra és azok is otthon érezték magukat az egyházközség gazdag kulturális programjain és az Ifjúsági Otthon kereteiben működő szervezetekben, akiknek kevés tapasztalataik voltak az egyházzal és a vallással. Deák atya alatt igazi ekumenikus szellemben működött a montreáli egyházközség, mely nyitott és befogadó volt mindenki számára. Ebben a tekintetben követendő példaként szolgálhat a Magyarok Nagyasszonya Egyházközség más kanadai és magyar egyházközségek számára. Deák atya láthatta, hogyan nőtt fel egy egész generáció 32 éves szolgálata alatt. Azok a gyerekek közül akiket még ő keresztelt meg a hetvenes években, illetve a nyolcvanas évek elején már sokan megházasodtak és nekik is születtek gyermekeik. Vannak tanárok a Magyar Iskolában, akik évekkel ezelőtt diákként tanultak ott. Késöbb pedig tanárként tértek vissza. Ez a Cserkész-csapatoknál szintén fennáll.

Deák atyát még az utóbbi években is foglalkoztatta a fiatalok bevonása az egyházközség életébe. Amikor 2002 decemberében megalakult a Hungaro Relacio (HUREL)–Montreáli Magyar Fiatalok Köre, Deák atya mindig helyet biztosított az Ifjúsági Otthonban a szervezet filmvetítéseire, a partykra, gyűléseire és egyéb programjaira. 2004-ben pedig támogatta a Hurel azon kérelmét, hogy integrálódhasson az egyházközség életébe. Egy évre rá a plébánia volt a Hurel által rendezett Magyar Fiatalok Nemzetközi Konferenciájának legnagyobb támogatója.

Talán egy anekdóta jellemzi legjobban Deák atya hozzáállását. 2003-ban és 2004-ben a Hurel rendszeresen szervezett röplabda-meccseket a templomhoz közeli Jarry Parkban. Számos alkalommal Deák atya is megjelent ezeken a vasárnapi délutánokon és az akkor 80 év körüli plébános legalább annyira szívesen vett részt a játékban mint a húsz-harminc éves fiatalok.

Köszönet Deák Atyának

Az egyházközség hívei nyilvánosan is köszönetet mondtak Deák atyának. „Bárhonnan is tekintünk az elmúlt 32 évre, talán sok mindent lehetne mondani Deák atya tevékenységére, de egyet nem, hogy nem volt hű. Deák atya hűséges pap és plébános volt. Szívén viselte az egyházközösség sorsát, és mindig szem előtt tartotta a hívek javát. Sokszor lemondván saját kényelméről és pihenéséről, sajátmagát nem kímélve, az egyházközséget szolgálta. Önzetlenül szolgált, feláldozta önmagát, Krisztust követte Isten legnagyobb dicsőségére és a hívek üdvösségére. Kedves Deák atya! Köszönjük, hogy értünk voltál, értünk szolgáltál, és értünk éltél. Köszönjük, hogy életedet nekünk adtad. Megfizetni és meghálálni munkádat nem tudjuk. Mi csak annyit tudunk kérni, hogy a jó Isten fizesse meg az értünk végzett tevékenységedet.”

Egy új korszak kezdete

Androvich Tamás atya energikusan kezdte el plébánosi tevékenységét. A szentmisén egyre többször hallunk modernebb, gitárral kisért énekeket, melyek vonzók lehetnek a fiatalok számára. Azzal hogy ő már Kanadában született és folyékonyan beszél angolul, szorosabbá fűzheti a második, illetve harmadik generációs kanadai magyarok kapcsolatait az egyházzal. Az, hogy az egyházközségnek végre van egy új internetes honlapja szintén nagyon pozitív fejlemény.

Sok sikert kivánunk Tamás atyának és további jó egészséget Deák atyának!

Kanadai Magyar Hírlap