A Liberális Párt bástyjáinak számító két választókerületben kerül sor időközi választásra ma Québecben. Argenteuil-ben és LaFontaine-ben járulnak az urnákhoz a szavazók és mindkét kerület hosszú évtizedeken keresztül a liberális párt kezében volt. Argenteuilt 1966 óta képviselik liberálisok, LaFontaine-t pedig 25 éve uralják a gritek. A legfontosabb és legérdekesebb kérdés: milyen hatással voltak (vannak) a szélsőbaloldali egyetemi diákok által rendezett folyamatos tüntetések és randalírozás a pártok népszerűségére? A középpárti liberálisok a gyülekezési jog korlátozásával és a tandíj megemelésével szúrtak ki a hallgatókkal és a diákszövetségekkel, miközben a baloldali-szeparatista Bloc Québécois és a radikálisan baloldali Québec Solidaire látványosan a tüntetők mellé állt. És akkor még nem is számoltunk Québec legújabb pártjával, nevezetesen az egykori balközép-szeparatista miniszter, Francois Legault, által alapított jobboldali Coalition Avenir Québec (CAQ) nevű alakulat szereplésével.

Bár minden elképzelhető, mégsem túlságosan valószínű, hogy a PQ vagy a CAQ elszippantaná Argenteuilt, illetve LaFontainet Jean Charest miniszterelnök kormánypártjától. De Pauline Marois PQ-vezérnek abszolút elengedhetetlen, hogy legalább erős másodikként szerepeljen szuverenista pártja. Persze még azért elképzelhető Argenteuilben egy pequista meglepetés, hiszen 1998-ban csupán 148 szavazaton múlt a választókerület sorsa, azaz: ennyivel maradt le a PQ-s Denise Beaudoin a liberális David Whissell-től. Ráadásul Argenteuil lakosságának 81 százaléka francia anyanyelvű, ez az arány pedig a PQ-t erősíti.

De a CAQ is jól szerepelhet Argenteuilben és a péquistáktól szívhatja el a voksokat. A jobboldali párt ugyanakkor azt sem találta zűrösnek, hogy olyan jelöltet indítson Argenteuilben aki a keményen baloldali és szeparatista Bloc Québécoisnak volt a képviselője a kanadai parlamentben. Mario Laframboise immár négy alkalommal szerzett mandátumot a térségben és sokkal jobban ismert mint a liberális színekben induló Lise Proulx, aki előzőleg Whissell sajtófőnökeként dolgozott. A PQ egy tanárt – Roland Richer-t – indította.

A LaFontaine-i verseny is érdekes lesz. Az észak-kelet montreáli választókerület lakosságának 47,5 százaléka nem francia anyanyelvű és ezen belül jelentős részük olasz származású. Májusban mondott le a liberális Tony Tomassi mandátumáról, miután korrupciós botrányba keveredett. (Csalással és vesztegetéssel vádolja az ügyészség és büntetőjogilag is felelősségre vonják.) Az olasz közösség egy része azonban felháborítónak találja azt, ahogyan a liberálisok bántak képviselőjükkel. Donato Tomassi – az egykori képviselő apja – pedig a kormánypárt egyik legfontosabb fundraiser-e volt.

A helyzetet mindenképpen fokozza a szituáció, hogy a liberálisok francia anyanyelvű képviselő-jelöltet indítanak, nevezetesen: Marc Tanguay-t. Ezzel szemben a jobbos CAQ az olasz Domenico Cavaliere-t, a szeparatista Option nationale pedig a szintén olasz Paolo Zambito-t jelölte. A PQ pedig teljesen esélytelen az olasz választókerületben és jelöltjük – Frédéric St-Jean – jóformán még nem is kampányolt.